Bátor és a ringdresszúra

December elején, pontosan 3-án, kedden hozták hozzám Mártiék Halasi-Pásztor Bátor 6 hónapos kuvasz fiút. Párszor írtam már, van némi fenntartásom a fajtával pér rossz tapasztalat miatt, de én nem vagyok az a fajta ember aki ilyen dolgok miatt elutasítana egy kérést, szeretem a kihívásokat. Márti azzal keresett meg, hogy lenne egy kölyök kan kutyájuk aki nagyon szép, nagyon jól szerepelt kiállításokon, kéne neki egy kis ringdresszúrát összehozni. 

Izgatottan vártam a napot amikor elhozzák, alig vártam, hogy belekezdhessek a munkába vele, valamint, hogy megdöntse a rossz előítéleteimet. A kiállításos, felvezetős életben nagyon megszerettem azt, hogy több kutyát, kutyafajtát kipróbálhatok, megtapasztalhatom milyen dolgozni velük, milyen együtt élni. Nekem a kutyáknál elsősorban nem a munka vagy a küllem számít, hanem hogy mennyire tudok velük együtt élni, mennyire társaim a mindennapokban. 

Bátor eleinte nem nagyon akart semmit se csinálni, igazi rosszcsont kölyök volt. Futásnál vágtázott, állni annyira nem akart. Sokat-sokat gyakoroltunk, minden nap naponta többször rövideket. 10-15 perces gyakorlások voltak, a kajáját is sokszor félig-meddig így kapta. Eleinte pár lépés futás után kapta a jutit, majd ezt elkezdtem szépen nyújtani egyre hosszabb és hosszabb távokra (természetesen itt is követtem a kutyasulin tanultakat, miszerint távot nem folyamatosan növelünk, hanem játszadozunk a távval) az állásnál is hasonlókat használtam. Eleinte arra kapta a jutit ha állt, majd ha engedte hogy mozgassam a lábát. Zöldágtörése volt nemrég, ezért azt a lábát nem annyira engedte mozgatni, de idővel ahhoz is hozzászokott. Gyakorlások közben hatalmas simit és dögönyözést kapott, ezeknek mindig nagyon örült. Rettentő nagy bújós maci volt, játékot is tudtam kezdeményezni vele. Ezt mindig nagyon fontosnak tartom a kutyáknál, ilyenkor alakul ki a legjobb kapcsolat velük. 

Szombaton elvitték klubvacsorára, majd vasárnap reggel visszahozták a nagyfiút, és ami igazán jól esett, hogy Bátor gondolkozás nélkül jött be az udvarba. Talán nem érezte magát rosszul nálunk.

Magáról a fajtáról nagyon pozitív kép alakult ki bennem. Más mint amit megismertem, de ehhez kellett a tökéletes idegrendszere és a jó nevelése is. 

A falkába beillesztés (habár nem nagy falkáról van itt szó két kutyánál, de nagyon másképp viselkednek mint külön-külön) viszonylag simán ment. Ingridet elsőként bezártam a kennelbe, elég volt Iannal lekommunikálni a dolgokat elsőként. Ian rögtön játékra hívta, és elég gyorsan feloldódott, nem volt semmi gond. Szokásos terepfelfedezés mint minden kutyánál, jelölgetés megvolt. Ian nem jelölte felül, hihetetlen hogy még mindig nem kezdett el kamaszodni. 

Miután Iannal jól megvoltak kiengedtem Ingridet is, aki telejsen másképp reagál mint Ian. Ő rögtön pipiskedik, pörög ezerrel, felüljelöli, ledominálja ezzel. 

Semmi gond nem volt velük a kezdetektől jól kijöttek. Másfél hétig volt nálunk a fiú, volt pár konfliktus köztük, de hála istennek ezek mind-mind egy-egy morgással lerendeződtek. Ingrid részéről volt egy kajabevédés az utolsó napokban amit Bátor egy kis harapással jutalmazott. A hibás én voltam, nem voltam elég óvatos. Semmi komoly, és jogos volt mind a két fél részéről... Sokszor elfelejtem, nem minden kutya olyan mint az én két szőkém.

Együttélésileg is nagyon megfelelt Bátor. Az biztos, hogy a mostani életvitelembe nem férne bele egy kuvasz, de lehet sose fog. Rettentő agyasok, nagyon okos kutyák. Tipikusan azok akiknek mindig kell valamit csinálni, ami nálunk általában a pakolással volt egyenlő. Ajtót is majdnem megtanulta kinyitni, pedig nem egy egyszerű, nem simán lenyomós kilincses. 

Saját kutyáimmal is meg voltam elégedve, természetileg szuperül vizsgáztak most is. Sok temperamentumú kutya fordult meg a bullterriertől a vizslákon át a kuvaszig, de mindig példásan viselkedtek. Főként Ianre voltam kíváncsi, Ő hogyan viszonyul majd. De ügyes, okos fiúként viselkedett.

Ian itt olyan Zoyás <3 td="">

Bátor is belopta magát a szívembe, átformálta a kuvaszokról alkotott képemet. Sokat adott ez a másfél hét azt hiszem a kutyás tudásomhoz. Rengeteget láttam kommunikációban is, amit a goldeneknél sosem, hiszen más fajta teljesen. Tanításilag is más, új dolgokat kellett kipróbálnom, és kitalálnom.