Celje CACIB - 2013.11-30-12.01.
Pénteken szokásos kómában zenét hallgatva utaztam a buszon suliba amikor láttam, hogy Edina hív. Nem kicsit lepődtem meg, hiszen mit szerethetne Edina fél 8 előtt?
Gyorsan felvázolta a helyzetet, miszerint nagy szüksége lenne rám a hétvégén. Rajta kívülálló okok miatt Ő nem tud elmenni a hétvégi Celje duplaCACIBra, de Rascal benevezve, szállás megvan, és amúgy is, kellene a cím neki. Bevállalom-e... Természetesen azonnal igent mondtam, felhívta anyuékat is hogy lebeszélje velük. Hiszen mégis csak volt programom a hétvégére apával, meg amúgy is, gyerek vagyok én, nem úgy van az, hogy felhívom őket, hogy ja, elmentem Szlovéniába, majd jövök (bár ezen se lepődnének meg). Harmadik óra után, miután árultam egy csomó Vakrandis könyvet (jótékonysági (Interact) Klubunk van, ahol aznap éppen az aulában árultunk könyveket, amiket előző héten hoztak diáktársaink, ezeket becsomagoltuk olyan papírba, hogy ne tudja senki sem mit vesz, majd 300 forintért eladtuk őket. Meglepően nagy kereslet volt rá. Dehát, Bibó... Itt mindig történik valami) eljöttem a suliból, itthon gyorsan összepakoltam, elvittem a srácokat egy félórás erdőzésre, meg gyakoroltunk egyet, éppen hogy csak elkészültem mire Zolibácsi leért hozzánk.
Nagyon jót elbeszélgettem vele "hazáig" (bár azt hiszem lassan írhatom idézőjel nélkül is) főként az állatorvosságról, ami igen fő téma manapság az életembe.
Edinánál gyors taktikai megbeszélés, megmutatta mit hogy csináljak Rascalnál, én pedig jó diákként igyekeztem mindent megtanulni, megérkezett Cinti és egy finom kávé mellett vele is megbeszéltük a dolgokat. Őt is meglepte a hír, ott tudta meg, hogy együtt megyünk.
Egész gyorsan megtaláltuk a közös hangot Vele, be se állt a szánk, nagyon jól elbeszélgettünk. Sosem szoktam félni a kínos csendtől kutyásokkal, mindig van mit megbeszélni.
Minden probléma nélkül kitaláltunk Béláné Navi segítségével, a szállásunk Mariborban volt. Nagyon kedves bácsi volt a tulajdonosa, első dolga volt egy-egy nagy likőrrel megkínálni. Hát, vendégfogadásból csillagos ötös. A hely is irtó csúcs volt, bár aki utazott velem nagyon jól tudja, nem vagyok egy igényes darab. Persze, értékelem én a szépet, de egy tábori helyen is nagyon jót tudok aludni.
Jó sokáig elbeszélgettünk még este, csak nem akartunk kifogyni a témázásból, aztán olyan 2 körül inkább nyugovóra tértünk.
Másnap mindketten féltünk, hogy elalszunk, ezért egy rakat ébresztőórát beállítottunk. Sikerült felkelni, lent megreggeliztünk, a reggelink már várt a Bácsi jóvoltából, időben elindultunk, kiállítás területén is volt jó parkolóhelyünk, nem okozott semmi sem gondot. Bent Rascallal gyakoroltam sokat, hiszen össze kellett rázódnom a fiúval. Még jó, hogy az utóbbi kiállításon vittem be showba, és egész jól működött már. Még sosem volt Edinától távol, sőt, Edina eddig egyszer adott ki a kezéből így kutyát. Nagy megtisztelés ez nekem, hogy pont rám bízta a kutyusát.
Aznap nem volt konkurenciánk, nagyon büszke voltam a fiúra, ügyesen működött. Kozmetikáját ketten csináltuk Cintivel, nagyon élveztem pepecselni a szőrével. Ez még az a mennyiség amire nem unok rá, és szívesen csinálom.
Eltettük pihizni Rasit, én elszaladtam megnézni a golden bírálat végét, illetve neveztem jh-ba.
A Junior Handling bírálat fél 3-kor kezdődött, előbírálat is volt. A bírónő mindenkitől elsőként fogmutogatást majd egy T-t és egy háromszöget kért, aztán odahívott mindenkit, elmondta az észrevételeit. Nagyon örültem ennek, aznap is tanultam valami újat, vagyis tudom mire kell még jobban odafigyelni. Egyébként egy kis hibát leszámítva nagyon szépeket mondott a bírónő.
Nemsokkal később megkezdődött a BIS, ahol várt még ránk egy forduló. Kb. 7-8 jh-s volt, legtöbbünktől kért egy páros oda-visszát kutyacserével. Én egy kínai kopaszkutyát kaptam, tündéri volt, tökéletesen működött velem.
A bírónő a negyedik helyet szánta nekem, én ennek is nagyon örültem. :)
Megvártuk még a fajtacsoport bírálatot is, Rascalt teljes pompájába fésülgettem, és kíváncsian vártam mi lesz. Közben dogdancing, és trükkbemutatók mentek néhány bírálat közt. A kettes fajtacsoport elég népes, nagyon sok és nagyon más típusú kutyák vannak, így elég nehéz dolga lehet a bíróknak.
Általában ez a legnépesebb fajtacsoport, most is kb. 20-30-an lehettünk, nem is igazán számítottam semmire, éppen ezért lepődtem meg, hogy a 7-es szűkítésbe bekerültünk. Juhu!
Rascal nagyon ügyes volt végig, tökéletesen mozgott, nem ellenkezett ahogy néha szokott.
Sajnos a dobogóra már nem kerültünk fel, de ez is nagy eredmény ekkora konkurenciában.
Cintivel a BIS ring szélén ücsörögve néztük végig a show-t, beszélgettünk a kutyákról, mit hogyan látunk. Több szem többet lát :) Aztán elmentünk Mariborban egy plázába vacsizni. Rascal jót aludt Cinti kabátján egy székben.
Este Rascal nélkül felfedeztük a várost (Ő örült, hogy otthon kipihenheti a nap fáradalmait) irtó jól éreztük magunkat.
Másnap nem túl sok alvás után összepakoltunk, majd újra Celje felé indultunk. Kicsit később értünk ki, pont a megnyitóra értünk oda, időnk még így is annyi volt mint a tenger.
Az előző napi helyünkre pakoltunk le bizonyos okokból, így volt nagy nyaknyújtogatás, hogy lássuk mikor jövünk mi. Aznap ketten voltunk a fajtában, a másik egy ch osztályos szuka volt, akkor még a neve semmit sem mondott, és látni se láttuk. Bírónő arcán látszott, hogy tetszik neki a kutyám, Rascal parádézott a ringben. Más kérdés, hogy én is barmira élveztem az egészet, csomót pepecseltem a szőrével, megvoltam elégedve vele, na. :-D Hiába próbálgattam a kozmetikát, az ember igazán akkor tanulja meg ha magára van utalva.
A szuka nagy meglepetést okozott nekem, gyönyörű kutya volt, kompakt, tökéletesen kozmetikázott kutya. Hűha.... Cintivel összenéztünk, megállapítottuk nagyon szép kiskutya.
Rasi megkapta a BOB-ot, és talán Cintivel a kelleténél jobban örültünk a dolognak. Úgy éreztem magam, mintha BIS-t nyertünk volna. Nem örömködős, ugrabugrálós, vagy kárörvendő öröm volt, hanem az a szívből jövő boldogság :)
Edinától nem egyebet tudtunk meg egyébként később, mint hogy a kutya egy res.WW kutya volt. Hű.... :)
Úgy volt, amint végzünk a fajtabírálattal elindulunk haza, de kikönyörögtük, hogy hadd maradjunk még. Kicsit összepakoltuk a cuccainkat, megkértük az aranyos és segítőkész büfésfiút, hogy nézzen rá a cuccainkra amíg mi elmegyünk várost nézni. Hát, nem nagyon sokat láttunk a városból, csak nem találtuk a nagy központot... De gyönyörű fenyőerdős tájakat, hósipkás hegyeket és gyönyörű régi épületeket láttunk. Olyan hely, ahol el tudnék tölteni pár napot a kutyáimmal. Végül megálltunk egy plázánál ismét, szereztünk ebédet, meg legyalogoltunk a lábunkat egy hűtőmágnesért Edinának, amit csak akkor találtunk (amióta átléptük a Magyar határt egy fránya Celjés vagy Mariboros hűtőmágnest kerestünk) miután már feladtuk a keresést és elindultunk kifelé.
Elégedetten tértünk vissza a kiállításra, megköszöntük a kávés srácnak, hogy nem vitték el semminket, és reménykedtünk, hogy nem csúszik sokat a BIS.
Junior Handlingben most nem volt előbírálat, rögtön a BIS körbe mentünk. Elsőként mindenkitől fogmutatást, majd "T" alakzatot kért. Ezután páros alakzatot, nekünk páros oda-vissza volt, miközben a bírónő megváltoztatta a helyét. átjött az én oldalamra, oldalra. Kicsit megzavarodtam, nem is úgy jött össze ahogy a nagy könyvben meg van írva. Legalább ismét tanultam valami újat.
Ismét a negyedik helyre kerültem, én azért örültem neki.
Ismét kis pihi, közben frisbee bemutatókat láthattunk, majd mehettünk is a fajtacsoport bírálatra. Ismét rengetegen voltunk, sajnos nem szűkített be minket a bíróúr.
Gyors pakolás, majd indultunk is haza. Hosszú út várt még ránk.
A kocsiban elég gyorsan elnyomott az álom elég sokat aludtam, meg sokat töltöttem félálomba, aminek köszönhetően sokszor nem tudtam amit Cinti mesél álom vagy tényleg így van... Itthon egy mekibe is megálltunk, ahol jól feltankoltunk kajával, már kezdtem éhes lenni.
Összességében nagyon eredményes hétvégét tudhatunk magunk mögött azt hiszem. Rascal mind a két nap fajtagyőztes, első nap szűkítették én pedig mind a két nap jh 4. hely. Azt hiszem ez is olyan kiállítások közé tartozik, amikor rengeteget tanultam a kozmetikáról, a felvezetésről, a kutyákról, rengeteget beszélgethettem angolul (másnap legszívesebben csak úgy kommunikáltam volna) és sok új ismerőst szereztem. Azt kell hogy mondjam, Celje és Maribor belopta magát a szívembe, alig várom, hogy újra mehessek.
Gyorsan felvázolta a helyzetet, miszerint nagy szüksége lenne rám a hétvégén. Rajta kívülálló okok miatt Ő nem tud elmenni a hétvégi Celje duplaCACIBra, de Rascal benevezve, szállás megvan, és amúgy is, kellene a cím neki. Bevállalom-e... Természetesen azonnal igent mondtam, felhívta anyuékat is hogy lebeszélje velük. Hiszen mégis csak volt programom a hétvégére apával, meg amúgy is, gyerek vagyok én, nem úgy van az, hogy felhívom őket, hogy ja, elmentem Szlovéniába, majd jövök (bár ezen se lepődnének meg). Harmadik óra után, miután árultam egy csomó Vakrandis könyvet (jótékonysági (Interact) Klubunk van, ahol aznap éppen az aulában árultunk könyveket, amiket előző héten hoztak diáktársaink, ezeket becsomagoltuk olyan papírba, hogy ne tudja senki sem mit vesz, majd 300 forintért eladtuk őket. Meglepően nagy kereslet volt rá. Dehát, Bibó... Itt mindig történik valami) eljöttem a suliból, itthon gyorsan összepakoltam, elvittem a srácokat egy félórás erdőzésre, meg gyakoroltunk egyet, éppen hogy csak elkészültem mire Zolibácsi leért hozzánk.
Nagyon jót elbeszélgettem vele "hazáig" (bár azt hiszem lassan írhatom idézőjel nélkül is) főként az állatorvosságról, ami igen fő téma manapság az életembe.
Edinánál gyors taktikai megbeszélés, megmutatta mit hogy csináljak Rascalnál, én pedig jó diákként igyekeztem mindent megtanulni, megérkezett Cinti és egy finom kávé mellett vele is megbeszéltük a dolgokat. Őt is meglepte a hír, ott tudta meg, hogy együtt megyünk.
Egész gyorsan megtaláltuk a közös hangot Vele, be se állt a szánk, nagyon jól elbeszélgettünk. Sosem szoktam félni a kínos csendtől kutyásokkal, mindig van mit megbeszélni.
Minden probléma nélkül kitaláltunk Béláné Navi segítségével, a szállásunk Mariborban volt. Nagyon kedves bácsi volt a tulajdonosa, első dolga volt egy-egy nagy likőrrel megkínálni. Hát, vendégfogadásból csillagos ötös. A hely is irtó csúcs volt, bár aki utazott velem nagyon jól tudja, nem vagyok egy igényes darab. Persze, értékelem én a szépet, de egy tábori helyen is nagyon jót tudok aludni.
Jó sokáig elbeszélgettünk még este, csak nem akartunk kifogyni a témázásból, aztán olyan 2 körül inkább nyugovóra tértünk.
Másnap mindketten féltünk, hogy elalszunk, ezért egy rakat ébresztőórát beállítottunk. Sikerült felkelni, lent megreggeliztünk, a reggelink már várt a Bácsi jóvoltából, időben elindultunk, kiállítás területén is volt jó parkolóhelyünk, nem okozott semmi sem gondot. Bent Rascallal gyakoroltam sokat, hiszen össze kellett rázódnom a fiúval. Még jó, hogy az utóbbi kiállításon vittem be showba, és egész jól működött már. Még sosem volt Edinától távol, sőt, Edina eddig egyszer adott ki a kezéből így kutyát. Nagy megtisztelés ez nekem, hogy pont rám bízta a kutyusát.
Aznap nem volt konkurenciánk, nagyon büszke voltam a fiúra, ügyesen működött. Kozmetikáját ketten csináltuk Cintivel, nagyon élveztem pepecselni a szőrével. Ez még az a mennyiség amire nem unok rá, és szívesen csinálom.
Eltettük pihizni Rasit, én elszaladtam megnézni a golden bírálat végét, illetve neveztem jh-ba.
A Junior Handling bírálat fél 3-kor kezdődött, előbírálat is volt. A bírónő mindenkitől elsőként fogmutogatást majd egy T-t és egy háromszöget kért, aztán odahívott mindenkit, elmondta az észrevételeit. Nagyon örültem ennek, aznap is tanultam valami újat, vagyis tudom mire kell még jobban odafigyelni. Egyébként egy kis hibát leszámítva nagyon szépeket mondott a bírónő.
Nemsokkal később megkezdődött a BIS, ahol várt még ránk egy forduló. Kb. 7-8 jh-s volt, legtöbbünktől kért egy páros oda-visszát kutyacserével. Én egy kínai kopaszkutyát kaptam, tündéri volt, tökéletesen működött velem.
A bírónő a negyedik helyet szánta nekem, én ennek is nagyon örültem. :)
Megvártuk még a fajtacsoport bírálatot is, Rascalt teljes pompájába fésülgettem, és kíváncsian vártam mi lesz. Közben dogdancing, és trükkbemutatók mentek néhány bírálat közt. A kettes fajtacsoport elég népes, nagyon sok és nagyon más típusú kutyák vannak, így elég nehéz dolga lehet a bíróknak.
Általában ez a legnépesebb fajtacsoport, most is kb. 20-30-an lehettünk, nem is igazán számítottam semmire, éppen ezért lepődtem meg, hogy a 7-es szűkítésbe bekerültünk. Juhu!
Rascal nagyon ügyes volt végig, tökéletesen mozgott, nem ellenkezett ahogy néha szokott.
Sajnos a dobogóra már nem kerültünk fel, de ez is nagy eredmény ekkora konkurenciában.
Cintivel a BIS ring szélén ücsörögve néztük végig a show-t, beszélgettünk a kutyákról, mit hogyan látunk. Több szem többet lát :) Aztán elmentünk Mariborban egy plázába vacsizni. Rascal jót aludt Cinti kabátján egy székben.
Másnap nem túl sok alvás után összepakoltunk, majd újra Celje felé indultunk. Kicsit később értünk ki, pont a megnyitóra értünk oda, időnk még így is annyi volt mint a tenger.
Az előző napi helyünkre pakoltunk le bizonyos okokból, így volt nagy nyaknyújtogatás, hogy lássuk mikor jövünk mi. Aznap ketten voltunk a fajtában, a másik egy ch osztályos szuka volt, akkor még a neve semmit sem mondott, és látni se láttuk. Bírónő arcán látszott, hogy tetszik neki a kutyám, Rascal parádézott a ringben. Más kérdés, hogy én is barmira élveztem az egészet, csomót pepecseltem a szőrével, megvoltam elégedve vele, na. :-D Hiába próbálgattam a kozmetikát, az ember igazán akkor tanulja meg ha magára van utalva.
A szuka nagy meglepetést okozott nekem, gyönyörű kutya volt, kompakt, tökéletesen kozmetikázott kutya. Hűha.... Cintivel összenéztünk, megállapítottuk nagyon szép kiskutya.
Rasi megkapta a BOB-ot, és talán Cintivel a kelleténél jobban örültünk a dolognak. Úgy éreztem magam, mintha BIS-t nyertünk volna. Nem örömködős, ugrabugrálós, vagy kárörvendő öröm volt, hanem az a szívből jövő boldogság :)
Edinától nem egyebet tudtunk meg egyébként később, mint hogy a kutya egy res.WW kutya volt. Hű.... :)
Úgy volt, amint végzünk a fajtabírálattal elindulunk haza, de kikönyörögtük, hogy hadd maradjunk még. Kicsit összepakoltuk a cuccainkat, megkértük az aranyos és segítőkész büfésfiút, hogy nézzen rá a cuccainkra amíg mi elmegyünk várost nézni. Hát, nem nagyon sokat láttunk a városból, csak nem találtuk a nagy központot... De gyönyörű fenyőerdős tájakat, hósipkás hegyeket és gyönyörű régi épületeket láttunk. Olyan hely, ahol el tudnék tölteni pár napot a kutyáimmal. Végül megálltunk egy plázánál ismét, szereztünk ebédet, meg legyalogoltunk a lábunkat egy hűtőmágnesért Edinának, amit csak akkor találtunk (amióta átléptük a Magyar határt egy fránya Celjés vagy Mariboros hűtőmágnest kerestünk) miután már feladtuk a keresést és elindultunk kifelé.
Elégedetten tértünk vissza a kiállításra, megköszöntük a kávés srácnak, hogy nem vitték el semminket, és reménykedtünk, hogy nem csúszik sokat a BIS.
 |
| rend a lelke... őőőő nem |
Junior Handlingben most nem volt előbírálat, rögtön a BIS körbe mentünk. Elsőként mindenkitől fogmutatást, majd "T" alakzatot kért. Ezután páros alakzatot, nekünk páros oda-vissza volt, miközben a bírónő megváltoztatta a helyét. átjött az én oldalamra, oldalra. Kicsit megzavarodtam, nem is úgy jött össze ahogy a nagy könyvben meg van írva. Legalább ismét tanultam valami újat.
Ismét a negyedik helyre kerültem, én azért örültem neki.
Ismét kis pihi, közben frisbee bemutatókat láthattunk, majd mehettünk is a fajtacsoport bírálatra. Ismét rengetegen voltunk, sajnos nem szűkített be minket a bíróúr.
Gyors pakolás, majd indultunk is haza. Hosszú út várt még ránk.
A kocsiban elég gyorsan elnyomott az álom elég sokat aludtam, meg sokat töltöttem félálomba, aminek köszönhetően sokszor nem tudtam amit Cinti mesél álom vagy tényleg így van... Itthon egy mekibe is megálltunk, ahol jól feltankoltunk kajával, már kezdtem éhes lenni.
Összességében nagyon eredményes hétvégét tudhatunk magunk mögött azt hiszem. Rascal mind a két nap fajtagyőztes, első nap szűkítették én pedig mind a két nap jh 4. hely. Azt hiszem ez is olyan kiállítások közé tartozik, amikor rengeteget tanultam a kozmetikáról, a felvezetésről, a kutyákról, rengeteget beszélgethettem angolul (másnap legszívesebben csak úgy kommunikáltam volna) és sok új ismerőst szereztem. Azt kell hogy mondjam, Celje és Maribor belopta magát a szívembe, alig várom, hogy újra mehessek.
Megjegyzések