Változások szele

Amikor az a bizonyos szél nagyon, de nagyon fúj.... Hatalmas változások előtt állunk, egy teljesen új fejezet kezdődik az életemben. Egyik szemem sír, de nagyon, a másik pedig a lehető legboldogabban nevet. Egyetemista leszek.

Az a bizonyos nevető szem annak örül, hogy tanulhatok, és nem akármit. Azt, amit igazán szeretnék, amit a szívem diktál, és remélem a hivatásom lehet. Vadgazdálkodást, Gödöllőn a Szent István Egyetemen.

A másik szememnek viszont nagy oka van sírni. Itt hagyom az eddigi életem, ami nem egyszerű. Sosem féltem a változásoktól, félni most se félek, mégis amikor ezeket a sorokat írom potyognak a könnyeim. Elköltözök onnan ahol felnőttem, nem lesz több 16:45-ös séta Ivettel, se Vitabullozások, se reggeli séták. Iant is itt kell hagynom, habár remélem minél hamarabb találok valami lehetőséget, hogy jöjjön ő is. 

Nehéz így tervezni bármit is, hogy ennyire kétesélyes az életem.. ki tudja, hova sodor az élet a következő pár évben, és én szeretem előre látni a dolgokat... 

Nehéz lesz Ian nélkül, el se tudom képzelni. Ő mindig itt volt nekem, egy rossz, jó nap után, ha ideges voltam, ha nem úgy jöttek össze a dolgok. Ian és Ingrid mindig itt voltak. 

Egyetlen egy dologtól félek, hogy Iant hanyagolnom kell majd.... Nem tudom, hogyan fog változni a kapcsolat, kötődés, és nem annyira a sportokat, versenyeket sajnálom, hanem, hogy talán az a közöttünk lévő kapocs, az, hogy tudja mikor mire gondolok, mikor mit várok el tőle elveszik. 

Azért, remélem nem fogok teljesen elveszi, és talán több időm lesz blogolni - ha már csodálatosan keddenként egy darab órám sincs - találok érdekes témákat számotokra, befejezem az eddig elkezdett postokat. 

Iannal pedig húgom lesz amíg én tanulok, hétégi kiállításokra, programokra pedig most már kötelező lesz jönnie.  Kitudja, még a végén megkedveli a showvilágot. Próbáljuk nézni a dolgok napos oldalát, ugye?! Most pedig, irány ki a szöszifiúhoz, élvezzük ki ezt a pár napot! :)