Tenyészszemle, képességvizsga, munkavizsga - 2015.10.18.
Jobb később mint soha, tartja a mondás.... Így, hogy Ian 2,5 éves lett, végre eljutottunk mi is tenyészszemlére és képességvizsgára. No, nem azért halogattuk eddig, mert valami nem ment, hanem egyszerűen nem volt rá időm. Voltam olyan vakmerő, hogy munkavizsgára is beneveztünk, mondván bátraké a szép halál.
Szerencsére csütörtök délben haza tudtam menni Gödöllőről, így csütörtök délután és pénteken tudtam kicsit gyakorolni Iannal a MV-ra, 3 hét szünet után. Nem mondom, hogy nem volt hatalmas gombóc a gyomromban, és nem kezdtem el írni Eszternek e-mailt a hét folyamán legalább négyszer, hogy mégsem MV-zunk.
Péntek déltől nem volt időm ilyen dolgokon agyalni, ugyanis OVK-s rendezvényre mentem, ahol volt dolgom bőven, szinte észre sem vettem, és már szombat esti díszvacsorán ültem, ahonnan sajnos haza kellett jönnöm Kecskemétre, hogy másnap korán tudjunk indulni Mártival. Még odafelé sem volt nagy gondom, jót beszélgettünk, Márti szépen elterelte a figyelmem.
8 előtt egy kicsivel értünk oda a Tordas Zoo-hoz, ahol az aznapi vizsgák folytak. Regisztráció után elkezdődött a tenyészszemle, ahol Dr Szilágyi Judit bírált aznap. Mr Piperkőc Ian most is alakított, szörnyen mozgott a lovardában, hiszen undorodott még a gondolattól is, hogy neki ott kell futnia ahová a többiek oda pisiltek. A maximálisan elérhető 100 pontból 91-et értünk el, ezzel siekres tenyészszemlét tett.
Utána siettünk ki a területre, ahol V. Kelin Brigitta és Király Olivér bírált aznap, először képességvizsgát, majd munkavizsgát (nevekre kattintva elolvashatjátok a szabályzatot)
Azt kell, hogy mondjam, nagyon mázlisták voltunk, hogy két ilyen kedves, segítőkész és mosolygós bírónál vizsgáztunk. Egész nyugodtan vettem a képességvizsga feladatait, én aki a lovardától kifelé azon gondolkoztam, mikor esek össze, vagy sírom el magam.
Az első feladat pár dummy elhozása volt lövéssel egybekötve. Tudtam, hogy ezzel nem lehet gond, annyira nem is izgultam itt.
A mezei keresésnél Ian letudta az aznapi napiköcsögségét, amit már megszoktam tőle.... Kb tőlünk 40-50 méterre volt kihelyezve egy tőkés réce, amit meg kellett találni... Ő eléggé lazán kezelte ezt a dolgot - nem sok, inkább semmi szelünk volt, így nem igazán volt ami segítse őt, majd egyszer befordult szél alá, megérezte a madarat, majd az előtte futó szuka pisijét is, amit persze le kellett pisilni mielőtt elmegy és behozza a kacsát. Igen, nagyon jól tudja, hogy ilyenkor nyugodtan bunkózhat velem, nem lesz semmi következménye.
Utolsó feladatunkat is tudtam, hogy könnyen megcsinálja, egy vízi elhozás volt. - Persze ebbe is bele tudott rondítani, ledobta elém a dummyt....
Volt egy órácskánk a munkavizsga kezdetéig, amíg a bírók területet néztek, mi pedig sorszámot húztunk. Itt már kezdett erősödni bennem az idegesség, de azért igyekeztem a lehető legnyugodtabb maradni, és a lehető legtöbbet "hangolni" a kutyán.
8 munkavizsgás páros volt, plusz egy segítő kutya, így 3 csoportra lettünk osztva, mi a másodikba kerültünk.
Az első feladat leírásának egy része (GRK honlapról kimásolva:)
Miközben az első feladatot néztük szintén jó párszor megfordult a fejembe, hogy "ááá Orsi, mekkora marha vagy, vissza kellett volna lépned. Miért akarod beégetni magad?" illetve ehhez hasonló gondolatok. Miután meghallottam, hogy az első csoportban senkinek nem sikerült, még jobb hangulatban indultam neki a feladatnak. Már látni is alig láttam, szédültem, dobolt a fülem, levegőt is alig kaptam.
Felálltunk a standhajtáshoz, elindult a hajtás. Az első kutya sajnos kiesett, Ian idegei pattanásig feszültek, inkább lefeküdt, remegett mint a kocsonya, én pedig imádkoztam, hogy ne induljon meg mellőlem. A következő Wyatt volt Mártival, aki úgy gondolta nagyobb móka játszani hívni Iant, na itt már kénytelen voltam Ianre rászólni, mielőtt megindul, (egy kontrollált beugrás még nem jelent bukást) majd miután Wyatt professzor másik kacsát hozott be, mi jöttünk. Elsőként nem tudtam jó irányba küldeni nem ment arra, de szerencsére nem talált rossz récét, újraindítottam (pontfelezés) amikor egészen jó felé ment. Ne kérdezzétek hogyan irányítottam el valahogy arrafelé amerre a madár volt. Néha néha egészen figyelt rám, de én alig emlékszem valamire, csak arra, hogy remegtem, alig láttam, és hogy a világ 8. csodájának tartottam, hogy JÓ KACSÁT HOZOTT!!!!!! Pontot alig kaptunk, de JÉZUS ÚR ISTEN NEM BUKTUNK MEG!!!!!!! Mi voltunk az elsők akik átmentek az addigi 6 kutyából!!!!!!
A következő csapatban mind a két kutya átment, így velük folytattam a következő feladatot.
Sikeresen teljesítettük ezt a feladatot is, kaptunk pár pontlevonást, nem volt teljesen szép az átadás, és nem jelölt pontosan.
Ettől a feladattól féltem a leginkább, hiszen én eddig egy vaddal gyakoroltam - mindig is jó voltam értő olvasásból, de most valahogy a KÉT vad elkerülte a figyelmem.... No, meg fáradt is volt Ian. Az elsőt viszonylag szépen megkereste, behozta, a másodiknál viszont a kedvenc madarunk, egy szajkó belerondított.... Ian nem bírja, egyenesen gyűlöli őket, így amikor a mellettünk lévő fán megszólalt egy, rögtön odament megnézni, illetve meg akarta keresni... reggel megmondtam Mártinak, ha ez a madár a mi munkánk közben szólal meg, végünk. Így is lett, Ian totál feladta, elfáradt, nem értette, nem tudtam elküldeni keresni tovább. Feladtuk.
Őszintén én iszonyatosan büszke voltam rá. Utolsó percig dolgozott. Reggel fél 9-től délután 1-ig munka volt. Előtte nap OVK rendezvény. Fáradt volt eddig is, túlhajtottam.
A maximumot kihozta magából, és ügyesen végigcsinálta - a KV-s bunkózásait félretéve. Már nem tűnik annyira távolinak a MV gondolata, tudom min kell csiszolni, szépíteni, de tudom, hogy képesek vagyunk rá. Hatalmas motivációt adott ez a nap, a légkör nagyon jó volt, és remélem egyszer elfogadhatóbb szintre tudom hozni az idegességem, és élvezni tudom majd ezt is úgy, mint a vadászatokat. Utálok kezdő lenni valamiben, de majd belejövök.. senki sem születhetik profinak.
Adrival, Eszterrel, Rolanddal és Oliverrel elmentünk ebédelni, ahol nagyon nagyon jót beszélgettünk, köszönjük Eszter!!!
Gratulálok annak a 2 párosnak akik sikeresen teljesítették a MV feladatait!
Tehát a napun keredménye: Ian sikeresen teljesítette a Golden Retriever Kör tenyésztési feltételeit.
Szerencsére csütörtök délben haza tudtam menni Gödöllőről, így csütörtök délután és pénteken tudtam kicsit gyakorolni Iannal a MV-ra, 3 hét szünet után. Nem mondom, hogy nem volt hatalmas gombóc a gyomromban, és nem kezdtem el írni Eszternek e-mailt a hét folyamán legalább négyszer, hogy mégsem MV-zunk.
Péntek déltől nem volt időm ilyen dolgokon agyalni, ugyanis OVK-s rendezvényre mentem, ahol volt dolgom bőven, szinte észre sem vettem, és már szombat esti díszvacsorán ültem, ahonnan sajnos haza kellett jönnöm Kecskemétre, hogy másnap korán tudjunk indulni Mártival. Még odafelé sem volt nagy gondom, jót beszélgettünk, Márti szépen elterelte a figyelmem.
8 előtt egy kicsivel értünk oda a Tordas Zoo-hoz, ahol az aznapi vizsgák folytak. Regisztráció után elkezdődött a tenyészszemle, ahol Dr Szilágyi Judit bírált aznap. Mr Piperkőc Ian most is alakított, szörnyen mozgott a lovardában, hiszen undorodott még a gondolattól is, hogy neki ott kell futnia ahová a többiek oda pisiltek. A maximálisan elérhető 100 pontból 91-et értünk el, ezzel siekres tenyészszemlét tett.
Utána siettünk ki a területre, ahol V. Kelin Brigitta és Király Olivér bírált aznap, először képességvizsgát, majd munkavizsgát (nevekre kattintva elolvashatjátok a szabályzatot)
Azt kell, hogy mondjam, nagyon mázlisták voltunk, hogy két ilyen kedves, segítőkész és mosolygós bírónál vizsgáztunk. Egész nyugodtan vettem a képességvizsga feladatait, én aki a lovardától kifelé azon gondolkoztam, mikor esek össze, vagy sírom el magam.
Az első feladat pár dummy elhozása volt lövéssel egybekötve. Tudtam, hogy ezzel nem lehet gond, annyira nem is izgultam itt.
A mezei keresésnél Ian letudta az aznapi napiköcsögségét, amit már megszoktam tőle.... Kb tőlünk 40-50 méterre volt kihelyezve egy tőkés réce, amit meg kellett találni... Ő eléggé lazán kezelte ezt a dolgot - nem sok, inkább semmi szelünk volt, így nem igazán volt ami segítse őt, majd egyszer befordult szél alá, megérezte a madarat, majd az előtte futó szuka pisijét is, amit persze le kellett pisilni mielőtt elmegy és behozza a kacsát. Igen, nagyon jól tudja, hogy ilyenkor nyugodtan bunkózhat velem, nem lesz semmi következménye.
Utolsó feladatunkat is tudtam, hogy könnyen megcsinálja, egy vízi elhozás volt. - Persze ebbe is bele tudott rondítani, ledobta elém a dummyt....
Volt egy órácskánk a munkavizsga kezdetéig, amíg a bírók területet néztek, mi pedig sorszámot húztunk. Itt már kezdett erősödni bennem az idegesség, de azért igyekeztem a lehető legnyugodtabb maradni, és a lehető legtöbbet "hangolni" a kutyán.
8 munkavizsgás páros volt, plusz egy segítő kutya, így 3 csoportra lettünk osztva, mi a másodikba kerültünk.
Az első feladat leírásának egy része (GRK honlapról kimásolva:)
A vizsgázó kutyákat vonalban felállitjuk, egyszerre minimum 2, maximum 4 kutya bírálható. A vezetők a kutyák mellett helyezkednek el, a bíró utasítására leveszik a pórázt, majd megkezdődik a hajtás. A vizsgázó kutyák vonalban állásának sorrendjét sorsolással kell eldönteni, a legalacsonyabb számú kerül a vonal jobb szélére. A vonal előtt kb. 40 méterrel 2-3 segítő hajtást imitálva, zajongva elhalad, miközben sörétes vadászlőfegyverből lövések kerülnek leadásra. Két vad már a vonal felállása előtt ki van helyezve, mely a vonal előtt, de egymástól (jobbra-balra) kb. 50 méter távolságban vannak, tehát a vonalból indított kutya kaphat elhozást a jobb vagy bal oldali vad elhozására (indokolt esetben a vad helye - a vezető számára látható, de a kutyának segítséget nem adó- jelzéssel ellátható). Sem a kutya, sem a vezető nem láthatja a kihelyezést.
Miközben az első feladatot néztük szintén jó párszor megfordult a fejembe, hogy "ááá Orsi, mekkora marha vagy, vissza kellett volna lépned. Miért akarod beégetni magad?" illetve ehhez hasonló gondolatok. Miután meghallottam, hogy az első csoportban senkinek nem sikerült, még jobb hangulatban indultam neki a feladatnak. Már látni is alig láttam, szédültem, dobolt a fülem, levegőt is alig kaptam.
Felálltunk a standhajtáshoz, elindult a hajtás. Az első kutya sajnos kiesett, Ian idegei pattanásig feszültek, inkább lefeküdt, remegett mint a kocsonya, én pedig imádkoztam, hogy ne induljon meg mellőlem. A következő Wyatt volt Mártival, aki úgy gondolta nagyobb móka játszani hívni Iant, na itt már kénytelen voltam Ianre rászólni, mielőtt megindul, (egy kontrollált beugrás még nem jelent bukást) majd miután Wyatt professzor másik kacsát hozott be, mi jöttünk. Elsőként nem tudtam jó irányba küldeni nem ment arra, de szerencsére nem talált rossz récét, újraindítottam (pontfelezés) amikor egészen jó felé ment. Ne kérdezzétek hogyan irányítottam el valahogy arrafelé amerre a madár volt. Néha néha egészen figyelt rám, de én alig emlékszem valamire, csak arra, hogy remegtem, alig láttam, és hogy a világ 8. csodájának tartottam, hogy JÓ KACSÁT HOZOTT!!!!!! Pontot alig kaptunk, de JÉZUS ÚR ISTEN NEM BUKTUNK MEG!!!!!!! Mi voltunk az elsők akik átmentek az addigi 6 kutyából!!!!!!
A következő csapatban mind a két kutya átment, így velük folytattam a következő feladatot.
A hajtás a bíró utasítására indul el. A bíró jelzésére a puskás segítő lövést ad le, a hajtóvonal előtt elhelyezkedő segítő a lövés után kidobja a szárnyasvadat a vonaltól kb. 50 m távolságra úgy, hogy mind a vezető mind a kutya számára látható legyen az esés. Lövéskor a vonal megáll. Ezután bírói utasításra a megnevezett vezető kutyájával elhozatja a vadat. A hajtás tovább indul, majd lövéskor ismét megáll, és a következő kutya dolgozhat. Ha egy kutya nem hozza el a vadat, akkor azt a segítőnek kell felszednie.Standhajtás, ettől nem féltem annyira. Ian feje kicsit lehűlt, bár kezdett már fáradni, nem jelölt annyira pontosan, de szépen megcsináltuk, és ha azt nem mondhatom, hogy nem voltam szörnyen ideges, de legalább már levegőt kaptam, és látni is láttam.
Sikeresen teljesítettük ezt a feladatot is, kaptunk pár pontlevonást, nem volt teljesen szép az átadás, és nem jelölt pontosan.
Egy a bírók által meghatározott max. 50x50 méteresen területen két vad (szőrmés vagy tollas) kerül kihelyezésre úgy, hogy sem a kutya, sem a vezető nem láthatja azt. A bíró utasítására a vezető a kutyát keresésre küldi, akinek egymás után mindkét vadat meg kell találnia és behoznia.
Ettől a feladattól féltem a leginkább, hiszen én eddig egy vaddal gyakoroltam - mindig is jó voltam értő olvasásból, de most valahogy a KÉT vad elkerülte a figyelmem.... No, meg fáradt is volt Ian. Az elsőt viszonylag szépen megkereste, behozta, a másodiknál viszont a kedvenc madarunk, egy szajkó belerondított.... Ian nem bírja, egyenesen gyűlöli őket, így amikor a mellettünk lévő fán megszólalt egy, rögtön odament megnézni, illetve meg akarta keresni... reggel megmondtam Mártinak, ha ez a madár a mi munkánk közben szólal meg, végünk. Így is lett, Ian totál feladta, elfáradt, nem értette, nem tudtam elküldeni keresni tovább. Feladtuk.
Őszintén én iszonyatosan büszke voltam rá. Utolsó percig dolgozott. Reggel fél 9-től délután 1-ig munka volt. Előtte nap OVK rendezvény. Fáradt volt eddig is, túlhajtottam.
A maximumot kihozta magából, és ügyesen végigcsinálta - a KV-s bunkózásait félretéve. Már nem tűnik annyira távolinak a MV gondolata, tudom min kell csiszolni, szépíteni, de tudom, hogy képesek vagyunk rá. Hatalmas motivációt adott ez a nap, a légkör nagyon jó volt, és remélem egyszer elfogadhatóbb szintre tudom hozni az idegességem, és élvezni tudom majd ezt is úgy, mint a vadászatokat. Utálok kezdő lenni valamiben, de majd belejövök.. senki sem születhetik profinak.
Adrival, Eszterrel, Rolanddal és Oliverrel elmentünk ebédelni, ahol nagyon nagyon jót beszélgettünk, köszönjük Eszter!!!
Gratulálok annak a 2 párosnak akik sikeresen teljesítették a MV feladatait!
Tehát a napun keredménye: Ian sikeresen teljesítette a Golden Retriever Kör tenyésztési feltételeit.
Megjegyzések