Fűzberki kennel

Iten, Helga kutyusa. Édes kis bújós kan...:)

Még tavaly ismertem meg Berta Helgát a Tappancs napokon. Akkor egy nagyon nagyon aranyos lányt ismertem meg, aki akkor kezdett el fotózni.
Egy évig nem nagyon beszéltünk, és én azt hittem, hogy teljesen megváltozott. Aztán múltkor találkoztunk, és rájöttem, hogy semmit sem változott, ugyan az a kedves, jóindulatú lány maradt, csak (ezt már előtte is tudtam) hogy közben egyre ügyesebb lett fotózás terén, és mára nekem nagy "példaképem" lett. Nem, a példakép nem megfelelő szó. Inkább inspirál engem. A fitózás után megbeszéltük, hogy megint találkozunk amint lehet.

Hát, ez a találkozás most vasárnap jött el. Találkoztunk a Mars téren, és indultunk a Fűzberki angol cocker spániel kennelhez. Már előre figyelmeztetett, hogy vigyázzak, nagyon ugrálósak, és bújósak. Hát, azthiszem ez nem kifejezés. Lerohantak minket, és azt sem tudtam kit puszilgassak, simogassak. A csapat egyik felével bementünk, és bent kutyáztunk, majd később fotóztunk. Volt ott egy picike. Azt hiszem, Rosenak hívták. Folyamatosan volt valami a szájában, és küllemre is nagyon bejött. Nagyon tetszik a picike, nekem Ő az ideális spániel azthiszem. Van benne egy adag munkavágy, és szép is... No nembaj, most nem lesz spancim, max goldim... ( anya is egyre jobban viszonyul ehez... No, majd ha megszületnek a Tikotta picik)

Sajnos gyorsan vége lett a napnak, indultunk vissza. Én egy képet tudtam csinálni, ugyanis lemerült az aksi (előtte nap portfólió fotózást tartottunk, és nem töltöttem fel) és az a kép sem egy hűdejó. Most hazafelé utazik a gépem Szegedről, szóval azt a képet ma már nem kapjátok meg.

Utána hazajöttünk, de én nagyon lefáradtam, csupa mocsok voltam, de nagyon boldog. Szuper nap volt, köszönöm Helga, ismét nagyon szuper délutánt köszönhetek Neked.

Most nagy boldogság van, úgy tűnik a fotózás is kezd beindulni. Elmondhatatlanul boldog vagyok :)

Fűzberki kennel