R.I.P. Flipp
Nem gondoltam volna, hogy ezt a bejegyzést mostanság kell megírnom. És egyszerűen még nem fogtam fel, minden pillanatban remélem, hogy felébredek, és rájövök, hogy csak egy rossz álom. Még így, hónapok után is. Egy éve kezdtük el kezelni Ingridet... Egy éve sincs, hogy elbúcsúztunk tőle. csak ülök, nézem róla a képeket és nem akarom elhinni. De úgy gondolom, Ő egy olyan kutya volt az életemben aki sok minden megváltoztatott, és akinek sok mindent köszönhetek. Hatalmas hatással volt Ő és Fruzsika az életünkre.
2014 januárjában jött hozzám Flipp és Fruzsi. Az első pillanattól imádtam őket. Sok kutya megfordul nálam de ők ketten mások voltak. Rengeteg időt töltöttek nálam ezalatt a 1,5 év alatt, úgy szerettem őket, mintha a sajátjaim lennének. És ez most nem egy elcsépelt ócska szöveg, amit szokás írni. Rajongtam értük.
Flippel nem indult könnyen az élet, nem volt egyszerű megszerezni a bizalmát, de amikor rájött itt már senki nem bántja őt, amikor megszerette az embert akkor nagyon nagyon tudott szeretni. Sosem fogom elfelejteni ahogy beállt a két lábam közé és nekem dőlt. Azt, ahogy reggelente bújt, és csóvált. Azt, amikor hozott egy sünit az erdőben, vagy azt amikor alig tudtam tartani a lépést vele miközben canicrossoztunk. Amikor a fecskéket akarta elkapni és majdnem elrántott. Hogy a városban alig lehetett vele sétálni mert minden madarat megállt. Hogy reggelente Iannal együtt sípolt és állt az ablakomban.
Különleges kutya volt, akivel öröm volt dolgozni, aki mindig készen volt arra, hogy a maximumot nyújtsa.
És most nincs itt.... csak úgy elment, megszűnt létezni. Elköszönni sem tudtunk
Köszönöm Flipp, hogy megtanítottad mi a szeretet, a türelem, a kemény munka, a bizalom. Köszönöm azokat a felejthetetlen perceket veled a ringben... Az utolsó szereplésünk, 2015 márciusában, habár csak egy Kitűnő 1-re volt elég, azt hiszem, örökre felejthetetlen élmény marad. Ahogy futott a ringben, és végre elkezdte mutatni magát.... az egy éves munka gyümölcse volt
Köszönöm, és remélem még találkozunk
2014 januárjában jött hozzám Flipp és Fruzsi. Az első pillanattól imádtam őket. Sok kutya megfordul nálam de ők ketten mások voltak. Rengeteg időt töltöttek nálam ezalatt a 1,5 év alatt, úgy szerettem őket, mintha a sajátjaim lennének. És ez most nem egy elcsépelt ócska szöveg, amit szokás írni. Rajongtam értük.
Flippel nem indult könnyen az élet, nem volt egyszerű megszerezni a bizalmát, de amikor rájött itt már senki nem bántja őt, amikor megszerette az embert akkor nagyon nagyon tudott szeretni. Sosem fogom elfelejteni ahogy beállt a két lábam közé és nekem dőlt. Azt, ahogy reggelente bújt, és csóvált. Azt, amikor hozott egy sünit az erdőben, vagy azt amikor alig tudtam tartani a lépést vele miközben canicrossoztunk. Amikor a fecskéket akarta elkapni és majdnem elrántott. Hogy a városban alig lehetett vele sétálni mert minden madarat megállt. Hogy reggelente Iannal együtt sípolt és állt az ablakomban.
Különleges kutya volt, akivel öröm volt dolgozni, aki mindig készen volt arra, hogy a maximumot nyújtsa.
És most nincs itt.... csak úgy elment, megszűnt létezni. Elköszönni sem tudtunk
Köszönöm Flipp, hogy megtanítottad mi a szeretet, a türelem, a kemény munka, a bizalom. Köszönöm azokat a felejthetetlen perceket veled a ringben... Az utolsó szereplésünk, 2015 márciusában, habár csak egy Kitűnő 1-re volt elég, azt hiszem, örökre felejthetetlen élmény marad. Ahogy futott a ringben, és végre elkezdte mutatni magát.... az egy éves munka gyümölcse volt
Köszönöm, és remélem még találkozunk
Megjegyzések