Bepulisodtunk #2

Tavaly márciusban volt szerencsénk két hétig vendégül látni egy pulit aki az egész családban mély nyomot hagyott - no szerencsére persze nem a szó szoros értelemben. Bogár, hivatalos nevén Ludas Matyi Előd azóta Amerikában szárnyal a ringekben és nyűgöz le mindenkit akivel találkozik. Hatalmas élmény volt vele dolgozni, megcáfolta a pulikkal kapcsolatos előítéleteket (ugatós, csipkedős, ugrabugráló izé), valamint jó érzés látni azt, hogy a tulajdonosok mennyire megbecsülik és mennyire hálásak azért a munkát amit belefektettem a kissrácba ezalatt a két hét alatt (amiről egyébként itt olvashattok).

Ezek után a szép élmének után majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor Feri újra megkeresett egy hasonló kéréssel. Így került hozzánk december 29-én  a 8 hónapos pulifiú, Bajnok, Csepregi Tilosgyöpi Bajnok - aki egyébként Bogár féltestvére. A feladatom az volt, hogy a kissé morgolódós, idegenekkel nem túl barátságos Bajnokból egy cuki kiállítási kutyát varázsoljak.
Nem mondom, hogy nem tartottam tőle miközben kivettem őt a boxból, vajon morog mielőtt megharap? Vajon megharap? Meddig kell szenvednünk mire megbékél a szituval... de nem volt nehéz dolgom összebarátkozni vele. Miután kivettem őt, és leguggoltam mellé ő pedig egy rövidebb szaglászás után az ölembe ugrott, agyon puszilgatott. Innentől iszonyú jó barátok voltunk, és a család többi tagjával is gyorsan megbarátkozott, mindenki teljesn mértékben beleszeretett. Első nap apu lakásában voltunk, Bajnok nagyon jól vette ezt az "akadályt", ügyesen viselkedett, pedig hát aztán nem sokat élt előtte bent.

Iannal is nagyon gyorsan megtalálták a közös hangot, elsőként mindketten elkerülő magatartást mutattak, majd ha olyan kedvük volt játszottak, ha nem, aludtak- de mindig egy húron pendültek.

Innentől jöhetett a felmérés, mire hogyan reagál a kissrác - csak, hogy ne egyszerre rakjak rá túl nagy terhet. Építkezés, kamionokkal semmi gond, no de a bicikliseknél résen kellett lennem, azok nagyon nem jöttek be neki, csak úgy lendült utánuk, minden hang nélkül. Az idegen emberekkel teljesen közömbös volt. Egyszóval totál túlparáztam a dolgokat, feleslegesen. Az ég világon semmi gond nem volt a kiskrapekakkal, csak egy kis külön figyelemre volt szüksége.

Az idegenekkel bizalmatlanságát  és nemtörődömségét is gyorsan legyűrtük, pár ismerős simogatása és sok-sok finom falat csodát tett. Sajnos pont szörnyű idők tomboltak, hó, ónos eső, így kissé megnehezítette a dolgomat, nem tudtam úgy haladni vele ahogy terveztem. Úgy gondolom, pont jó időszakban érte őt ez a kis szocializációs kirándulás, a lehető legtöbb mindent megtapasztalta nálunk úgy gondolom.

Ringdresszúra terén nem volt nehéz dolgom vele, nagyon gyorsan ráérzett a dolgokra, mit is kérek tőle, és nagyon élvezte a gyakorlásokat. Igazi showman, akivel azt hiszem nagyon sok szép pillanatunk lesz a kiállításokon.

Az élet meglepően egyszerű volt vele, egy igazi will to please, szeretettel teli szőrgombóc, ai mindig millió puszival ellátott ha kimentem hozzá. Gyorsan kedvenc helyévé vált a kutyás ládám tetején lévő két dummy mellény, egész nap azon trónolt - hiszen az ónos esőben nem szerettem volna teljesen átáztatni a bundáját.

Nem voltam 100%-ig biztos magamban és Bajnokban amikor visszaadtam Ferinek a Magyar fajta special kiállításon, de szerencsére a kicsi fiú nem hagyott cserben, és szuperül viselkedett - Feri szerint nem is Bajnokot adtam vissza neki. Ennél jobb érzés, mint az elégedett gazdi, nincs is talán, azt hiszem, ez az egyik fő oka, amiért ezt az egészet csinálom. Imádom nézni a nagy büszke mosolyokat az arcokon :)
Az, hogy a kiállításon hogy viselkedett, elég legyen annyi, hogy Puppy BIS-t nyertünk, valamint ha valaki kíváncsi lenne az egész PBIS-re, itt megnézheti:

Köszönöm Feri a bizalmat és a lehetőséget, hogy ismét új élményekkel és tudással gazdagodhattam, és hogy egy ennyire jó karakterű, idegrendszerű kutyával dolgozhattam megint. Egy élmény volt minden perc!
Attól félek, ez a puli imádat egyszer csak egy szőrgombócot fog eredményezni....