2016

 Eljött az évnek ez az időszaka is, amikor egy bögre forró, karácsonyízű teát kortyolgatva írom az éves blog bejegyzést esténként – pedig egyébként a még le nem tudott vizsgáimra kéne készülnöm.

 
Idén nem sokat postoltam, így nagyon sok mindenről kell most írnom. Megint olyan érzésem van, mintha legalább 2-3 év történéseit kéne összegeznem. Eseménydús évünk volt, megint úgy érzem, sokkal több dolog történt, mint az eddigi évek során, mintha minden év túlszárnyalná az előzőt.
Nagyon sok minden változott, mint mindig, lettek új barátok és veszítettem el barátságokat. Ám idén, valahogy még inkább jellemző volt, hogy megszakadtak kapcsolatok. Nagyon sokan megbántottak, de tudom, hogy én is rengeteg embert megbántottam.
Miért kellett ez? Mert belefáradtam abba, hogy mindenkinek mindig meg akarjak felelni. Abba, hogy álszent emberek vesznek körül. Semmit nem utálok jobban, mint a kétszínűséget és az álszentséget. Néha elgondolkoztam, vajon ezeket a hazugságokat ők maguk is elhiszik?  Már nem érdekel, hogy olyanoknak feleljek meg, akik mindegy mit teszek, és hogyan, sosem leszek elég jó.
Ellenben olyan emberekkel lettem jóba, akikkel sosem gondoltam volna és sok barátság megerősödött a nehéz időkben.
Bár tudom, bizonyos körökben idén nemkívánatos személy lettem, és még érdekes dolgokat is megtudtam magamról, mint hogy szeretek „felfelé nyalni” valamint „oda nyalok ahonnan többet remélek”. Kívánom az összes ezt hangoztató embernek, hogy egyszer, csak egy picit értsék meg, hogy nem minden az emberek kihasználásáról szól. Mert meglepő, de nekem a kutyázás hobbi – még mindig -, és olyan mindegy, hogy a kutyáim mit kapnak egy-egy versenyen, pláne egy-egy kiállításon, én pontosan ugyan annyira jól fogom érezni magam, így érdekbarátságokra a legkevésbé sincs szükségem. Ellenben amit mondok, azt felvállalom, és akit nem szívlelek, annak nem keresem a társaságát. Pláne, hogy a barátaimra sincs rendesen időm, nem hogy azokra, akiket nem szeretek. 

​Na de elég az eszmefuttatásból, megérne egy külön postot, nézzük inkább mik is történtek velünk.
 
Az idei kiállítási szezont nagyon korán kezdtük, január első hetében a budapesti Magyar Fajta Speciálon és President Cupon. Vagány Mészáros Mihály Bíróúr alatt (akit azt hiszem, nem kell semmilyen komolyan kutyázó sporttársnak bemutatnom, így ez az eredmény egy, a kevés eredmények közül, amit értékelek, és amire nagyon büszke vagyok - ráadásul, Vagány előtte nálunk volt pár hétig) Puppy Best in Show lett. Chelsea a labrador befejezte az Interchampion címét (még mindig hihetetlen élmény ezzel a kutyával a ringben lenni, kedvenckém). Jázmin a német vizsla Fajtagyőztes, míg Nico az akita Legszebb Kan lett ezen a hétvégén (a szintén nagy nemzetközi ismertségnek örvendő Laurent Pichard bíróúrnál). A következő állomás Nitra volt, Nicoval, több – kevesebb szerencsével, de Nitrát nem is a csúcs bírói listái miatt, hanem a jó hangulatáért szeretjük. Ezután Fokos és Fruzsika vendégeskedett nálunk egy kicsit. 

​Fehova mint minden évben, idén is gyilkos volt. Ide mindenki nevezni szeretne, meg amúgy is nagy a tömeg (emberiszonyom ilyenkor az egekben), klubkiállítások a bírálatok után. Legkedvesebb Szobatársam, Anna husky hölgyeménye, Angie Junior Best in Speciality Show lett, Butch 2x Fajtagyőztes, csak, hogy a legkiemelkedőbbeket említsem, volt szerencsém „kipróbálni” Nathant a beauceront, aki tünemény kispasi volt, és olvadoztam mellette a ringben.
Annyira nem kutyás, mégis nagy jelentősége van számomra, és az életünkre. Tagja lettem egy nagy nemzetközi vadászati és vadvédelmi szervezetnek, a CIC-nek. Nagyon nagy motivációt adott, hogy megismerhettem olyan embereket, akik hasonlóan nagy lelkesedéssel gondolnak a vadászatra, és hasonló elvekkel rendelkeznek. 

Márciust a kedvenc programommal, Working Testtel kezdtük, Sopronban. Azt hiszem, emlékezetes verseny marad ez az esemény. Iannal kiestünk az utolsó feladatnál, de egészen élveztem az egészet. Najó, szörnyen izgultam a feladatok közben, de a hangulat fergeteges volt! Egy egy ilyen hétvége után mindig újult erővel fogtam neki a sulinak, munkának, vagy a kiállításoknak.

Következő héten repültem UK-be, Berylékhez, a Cruftsra. Fantasztikus napokat tölthettem ott, maga a mennyország. Aki ismer, tudja, mennyire rajongom az egész Brit stílusért. Teázgatás, a nyelv, a házak, az életstílus…. Imádom! Hab a tortán, hogy ez a Crufts igazán eredményes volt számunkra. Jamie a golden szűkítve lett, Theo a tacskó 2x 1st Prize, és Best Puppy Dog, Duncan a Corgie is megnyerte az osztályát. Kívánhat valaki ennél többet élete második Crufts-jára? Azt ne is említsem, hogy a BIS-t az első sorból nézhettem, és fotózhattam hála a Press Cardomnak?!

Crufts után kis kultúrsokként ért az ukrajnai kiállítás. Borzalmas szervezés, borzalmas környezet…. Kutyáink szépen szerepeltek (Ian is és Butch is BOG3), de egyébként soha többet Ukrajna, köszönöm szépen! (Őszintén, legbelül tudom, hogy kamu, és Európakiállításra kénytelen leszek kimenni a feketelistás országba)

Vagány pulika is vendégeskedett nálunk kicsit, aki később nagy sikereket hozott nekünk, de a nálunk töltött ideje ettől függetlenül is igen kedves volt nekem, a tüneményesebb kiskutya volt aki valaha megfordult nálunk!
Emellett megérkezett nagy reménységünk, Daisy az akita is gazdájához, akivel szorgalmasan gyakoroltunk a következő kiállításokra. ​​​

​Áprilist OVK Field Trialon kezdtem, sajnos nem sok időm maradt a klubra az év további részében, amit nagyon sajnálok, mert a velük eltöltött idő mindig nagy feltöltődés volt. 
​Maribor CACIB a sok hihetetlen eredmény után egy "kis" visszaesés volt, de ez a kiállítás eredménytől függetlenül kedvenc marad a szuper szervezéssel, helyszínnel és az igazi szlovén kiállítások hangulatával. No meg, itt vettem meg első Evelin kosztümömet :)

​Nagy kalandban volt még ebben a hónapban részem, Franciaországba utaztam pár napra trainingezni pár show és pár munkagoldent kiállításra, majd a Német Klubkiállításon fel is vezettem őket. Különösen nagy élmény volt egy munkagoldennel dolgozni kiállításon, és alapjaiban megdöntötte a véleményemet sok mindennel kapcsolatban. 

​Következett Daisy debütálása, a baby BIS 2. helyét hozta el, ám ez még csak a kezdet volt vele kapcsolatban. Sejtettük, hogy nagy jövő áll előtte, ám nem gondoltuk, hogy egy kivételével minden kiállításon a BIS dobogón fog állni. Ezen a napon jött a nagy hír is, hogy Ian az év Top Show Golden Retrievere lett. Nem volt titok, hogy ez volt a célom a tavalyi eredményeivel, és ezért dolgoztunk, hogy ez meglegyen. Ezután megérdemelt pihenője következett kiállítások terén.
Szilvásvárad CACIB tökéletesen beleillet az idei kiállítások sablonjába. Rossz idő, jó társaság, tartalmas beszélgetések és eredményes napok. 

​Május a sok szép kiállítási eredményen kívül egy új ideiglenes családtagot is hozott nekünk. Bogár, a híres puli, aki már tavaly is volt nálam, visszajött, hogy Európában is megmutassa magát. Már szörnyen vártam az érkezését, ami nem ment zökkenőmentesen, de azóta szerencsére minden a legnagyobb rendben megy, Bogár teljesen beilleszkedett, csodálatos eredményeket ért el, amire azt hiszem, minden pulis büszke lehet. Azóta is boldogan él velünk, és köszöni szépen, marad még kicsit sokak bánatára. 

A Work and Show hétvége is jó kikapcsolódás volt, el tudnám minden hétvégén viselni, hogy ne csak kiállításon dolgozzak, de ki is kapcsolódjak ilyen társasággal, ilyen helyszínen. Éjszakai fürdőzés Lilivel azt hiszem, kedvenc marad. No, meg, mekkora mákunk volt, hogy ott volt Bogár és keltett minket reggel…. Pillanatok, amiket 20 év múlva is emlegetni fogunk :) Ian kitűnő 4 lett egy erős open osztályban, Mia, az új reménységünk res Baby BISS, Ian & Motomoto kutyapár 2., és Senior handling 1. hely Iannal. Azért itt megjegyezném, sosem izgultam JH közben, de minden alkalommal amikor bementem senior handlingbe, aminek viccnek kéne lennie, és Marianne bírált, mindig volt egy kis izgulás, mert tudtam, neki vannak elvárásai. De ettől függetlenül, azt kell, hogy mondjam, hiányzik a jh!

Grand Prix is szuperül alakult, kicsit stresszesen, de azért túléltük. Fruzsika Csoport 3-al búcsúzott az évre a ringektől, Bogár 2x rCACIB-bal kezdte meg Európai karrierjét, mivel egy nap úgy döntöttem nem viszem be. 

​Nico is elbúcsúzott egy időre a kiállításoktól júniusban, egy stílusos BIS 3 helyezéssel, ezzel ő lett idén az egyetlen BIS helyezett kutyám.  Nem mondom, hogy rossz kiállítási nap volt, 3 kutyánkból 3 dobogós a csoportban! 

Daisy is tarolt Becejen, Szerbiában egy következő hétvégén, Baby BIS lett, Maggie tacsi pedig Csoport 2. Bogár BOB, Következő hétvégén pedig Irigen lett fajatgyőztes ismét, és fejezte be a Grand Ch címét. A Szerb kiállítások azok, amiket nem a szervezettségük, a jó bíróik, vagy a fantasztikus minőségű kutyáik miatt szeretem, hanem a sok kedves szerb barátom miatt.

​Nikivel Szarajevoban is jártunk, Bogár mind a 3 kiállításon helyezve lett a csoportban (ami valljuk be, szokatlan Bosniában) egyszer 1., utána 2. egy gyönyörű sheltie után. Sajnos az idő nem kedvezett nekünk (ki gondolta, hogy nyár közepén 10 fok alatti hőmérséklet, szakadó eső vár minket?), de Nikivel mindig egy élmény kiállításra járni. 

​Eltöltöttünk Iannal két hetet Budakeszin a CIC irodában nyári gyakorlaton, és elkezdtünk Karai Csabához járni trainingezni. Csaba nagyon gyorsan felismerte azokat a nagy problémákat, amik lehúzták a teljesítményünket, és igen gyorsan segített nekünk túllendülni rajtuk, így már a trainingek nem gyomorgörccsel teltek, hanem a hét fénypontjai voltak.

Életem legrosszabb hétvégéje az Oradea-Debrecen-Oradea trio hétvégéje volt. Címszavakban mesélném el: fáradt voltam; nem volt hely; meleg volt; kapkodás; lemondták hajlnal 3-kor a szállásunkat amikor odaértünk....
De hogy a jó oldalát is nézzük: Bogár Román Ch lett és Csoport 2, a két thai ricsi lányka (akik egyébként nálunk vendégeskedtek előtte) Román és Magyar CH, ahogy Koda, Blanka huskyja is, a legjobb barátnőmmel voltam, aki nélkül tuti idegösszeomlást kapok és ott maradok. Valamint nagy élmény volt a BISben felvezetni Djangot a rodéziait is. 

​Augusztusban a Tardosi training napokra is elmentünk a pulikkal és Iannal (Vagány is velünk volt, készültünk az Európa kiállításra). Nagyon örülök, hogy legalább egy táborba sikerült Iannal eljutnunk idén, az évünk legszebb pár napja volt azt hiszem. Rég éreztem ilyen jól magam, és szuper volt, hogy ilyen gyorsan befogadott a Csapat. Sokat jelentett ez nekem, hogy egy ilyen baráti társasághoz tartozhatok, egy ennyire összetartó és egymást segítő és támogató, igazi CSAPAThoz. Köszönöm Nektek!
A tábor és a kemény munka meghozta az eredményét, Iannal kvalifikáltunka következő WT-nken, habár nem nyújtottuk a legjobb formánkat, de azért végigcsináltuk. 

A Tábpr után Békéscsaba CACIB-ra mentünk, ahol Vagány Junior BIS lett, és Ian-t is elvittem "poénból" egy resCACIB-ért egy napra, másnap pedig Tomikát vezettem fel, valamint az én kedvec Csipkémet. Közben a Csépai pár utánozhatatlan vendégszeretét élvezhettük. Még egy feledhetetlen élmény marad ez a show, ugyanis nem csak mi nyertük meg a JBIS-t, de mellettem nem más állt, másoddiként, mint Niki! Ezt örökre emlegetni fogjuk!

​Kuvasz világkupa a Hortobágyon (amit végigaludtam hála a 2 óra alvásnak ami a WT hazaérkezésünk és a VK indulás közé besűrítettünk), ahol egyébként Bátor osztályt nyert, és a többi HP is sok szép eredményt hozott, amit már fel sem tudok sorolni sajnos, majd egy vadászhölgy konferencia, végül pedig az Európakiállítás volt a programon. EDS-en Vagány fiatal Európagyőztes és Legszebb fiatal lett.
Valamint megérkezett másik ideiglenes családtagunk, Gem a 4 hónapos puli csajszi is, aki egy igazi energiabomba tele szeretettel. 

Kedves kép számomra, hiszen középen nem más segít, mint Húgom. Eredetileg nem felvezetni jött, ám rájöttünk, kell a segítsége és ő tökéletes munkát végzett.

​Eljött a szeptember, amit rögtön egy olyan hétvégével kezdtünk, amit sosem fogok elfelejteni. Még mindig hihetetlen belegondolni, hogy megcsináltuk. Iannal megnyertük az MLRE Working Testjét 77/80 ponttal. Mi. Mi, akik alig tudtak pár hónapja kvalifikálni. Akik mindig kiestek, akik szörnyen bénák voltak, és akikben senki nem hitt. Akiknek azt mondták, inkább hagyják abba. Köszönöm a Gundogs.hu CSAPATnak hogy ott voltak, biztattak, Daniellának és Lilinek, hogy velem együtt sírtak. Ez mindennél többet jelentett nekem.

​Szerbiai kiállítások, Komárom CACIB, Makó, Dunaújváros, és vadászatok…. mind-mind sok szép emlék, sok kedves baráttal, szuper hangulattal. Főleg a komáromi retriever és vízikutya speciál hangulata marad emlékezetes.
Emellett mivel nagyon szuper órarendem lett ebben a szemeszterben, és már szerdánként hazajártam, minden héten legalább egyszer elmentünk Keszire trainingezni Csabához.

​A novemberem inkább „saját magamról”, a kutyáimról és az igazi kikapcsolódásról szólt, 2 kiállítással összesen Tihanyban és Zagrabban – ahová Nikivel mentem, ami ilyenkor inkább szórakozás, mint kemény, uncsi munka.

WRCH Field Trial-ra is eljutottam novemberben, ami szintén egy nagyon nagy élmény volt. Fantasztikus társaság, szuper kutyák…. Jövőre ennél kicsit több ilyen helyre kell eljutnom!
Lengyelországban is voltam az első GYSU-mon (Global Youth for Sustainable Use – CIC-s konferencia a fenntartható vadászatért) ami ismét egy nagy fénypontja volt az évnek. Ennyi csodálatos, intelligens és lelkes fiatallal nem sokszor találkoztam. ​

​Decemberben egy Nitrai kiállításra mentünk el – amin szörnyen beteg voltam, de a társaság segített kicsit elfeledkezni róla, egyébként a vizsgáimra próbáltam fókuszálni. Egyébként újabb Csoport 2. Bogárnak. Már-már mellékes. 

​Ezután az igazán megérdemelt pihenés és feltöltődés várt rám. Meglátogattam kisFruzsikat, akik gyönyörű babák lettek!!!
Majd egy OVK-s fogoly és fácánvadászaton fotózgattam kicsit és találkoztam a rég nem látott barátaim, és egy Gundogs.hu-s karácsonyi trainingen szórakoztunk egy sort. Végül, pedig egy Kaskantyúi vadászattal koronáztuk az évet. 

​Eddig nagyon sokszor kiszámoltam és végén, hogy hány Fajtagyőztes címet hoztunk haza, vagy hány Championt, esetleg hány országban jártunk. De már annyira nem ez a fontos… Meg, amúgy se tudnám az összeeset, hiány nélkül összeszedni. Mindegy hány országban járok, ha azokkal vagyok, akik igazán epic-é tesznek egy hétvégét.
 
Talán leghálásabb azért vagyok, hogy két szuper csapat tagja lehettem ebben az évben. Nem csak trainingező társakat, de barátokat is kaptam.
Valamint nem csak két pulit, hanem pár fantasztikus barátot, ismerőst és rengeteg tudást és lehetőséget, amiért nem győzök minden nap hálát adni.  
 
Úgy érzem, most, amikor visszatekintek, erre az évre minden a helyén van, minden egyensúlyban. Megkaptam, amire vágytam, minden célomat túlszárnyaltam. Nincs hiányérzet, nincs megbánás, nincs tüske. Helyére került a 2016-os kirakós minden darabja.
 
Mik a célok 2017-re? Nem sok van… de azok nagyok. Legkésőbb egy év múlva megtudjátok, ígérem. Csak figyeljetek!