Vissza a BARFhoz

Ianék jó pár évig ettek nyersen amíg egyedül éltem, aztán ahogy Petivel összeköltöztünk kénytelen voltam váltani tápra, ugyanis a kis lakásunkban egyszerűen nem volt lehetőség arra, hogy nyersezzek. Láttam, hogy nem jó, Ian szőre botrányos volt, és a kondija is egyre rosszabb. Pár éve már elkönyveltem, hogy nyugdíjjaznom kell őt, semmit nem lehetett vele csinálni mert állandóan sántított. Pórázos, városi séták maradtak – de, hát ez is több, mint a semmi. Ahogy lett autóm, nyíltak a lehetőségek egyre jobb kondija lett neki újra, kevesebbet sántikált, szépen fokozatosan minden nap tudtam őt vinni magammal, többet mozgott, sokkal jobb kedve volt, de azért még nem volt az igazi. 

Nyáron elköltöztünk és nagyjából az első dolog amit az új házba vettünk, egy óriási fagyasztóláda volt. 

Leülltem, megnyitottam egy excel táblát, elővettem a Farkaskonyha Barf 1×1-et, nekiálltam számolni, mi, hogyan legyen, miből álljon egy napi menü, ahhoz miket kell bevásárolnom a boltban. 

Tudtam, hogy mindkét kutyám (akkor még csak Ian és Dönci volt) hízásra hajlamos, sportolunk, futunk minden nap 1 órát, de azért ezt leszámítva szobanövények, és az anyagcseréjük igen jó lehet, mert fél falat plusz kajától felszalad rájuk a nemkívánt extra súly. Úgyhogy a testtömegük 2%-val számoltam kezdésnek (nyilván ha fogytak volna, akkor emelek az adagon), ennek az eloszlása pedig kb 40% izomhús, 20% csontos husi, belsőségek 15%, pacal 10%, zöldség max 20% kell lennie (ha erről bővebben olvasnál, akkor ajánlom figyelmedbe a Barf 1×1 tudásanyagot a Farkaskonyhánál, az alapok tökéletesen le vannak benne írva, én maximum ismételni tudnám Andit, hiszen mindent tőle tanultam). Elkezdtem nézelődni, miből mit tudnék venni, összeállt az excel táblázat, hogy miből, hogy kéne sakkoznom, majd rájöttem, hogy nekem ez nem fog menni. Szeretek főzni, de magamnak, és általában mindig rohanok valahova, tuti tök nagy macera lenne az egész. Nem vagyok egy precíz ember, utálok méricskélni, és pepecselni bármivel.

Andival chateltem közben, megkértem, hogy nézzen rá a táblázatra, amikor annyit írt vissza, hogy jó, de miért nem Mush-al etetek? 

Na jó, miért is nem? Ismertem a márkát, de valahogy az volt meg a fejemben, hogy ez a kistestű gazdik kajája, nagytestű kutyát horror etetni vele. Gyors számoltam egyet, és rádöbbentem, hogy ez tök nem igaz. Persze, biztosan olcsóbban is ki lehet hozni a kutyák etetését, ha innen-onnan veszi az ember, pult alól kéri, vagy nem ellenőrzött forrásból származik a husi. Ezt viszont én amúgy sem szerettem volna, nincsenek ilyen forrásaim, és tudom, hogy az olcsó húsnak híg a leve, nem szerettem volna megkockáztatni valami fertőzést… (amire volt is példa aztán ősszel, nem ellenőrzött csirkehusitól bénultak le kutyák az ország keleti felében…) 

Több sem kellett, megvettem az első Mush adagot a kutyáknak, mivel etettem már amúgy nyersen, és emlékeztem, hogy nem viselte meg őket az átállás, ezért kék Mush-al kezdtünk. Iannak egy napig ment picit a pocija, de az sem volt vészes, másnapra teljesen rendeződött neki. Kis Pocak-mixet kaptak az első hetekben a husihoz. Mivel mindkettőjüknek vigyáznom kell az ízületeire, ezért folyamatosan kapnak zöldkagylót és kollagént, illetve csipkebogyót és spirulinát is rendszeresen adok nekik. Matchával mondhatni gyerekjáték volt a dolgom, hiszen sem ő, sem anyukája nem ettek tápot sosem, csak nyers husival volt tapasztalata. Ő az első hónapokban Farkaskonyha Sensitive-et kapott, majd utána áttértünk a barna Mush-ra vele is. Ő kiegészítőként eleinte Baby dogot kapott, mellé zöldkagylót, illetve mivel egy örökmozgó munkalabiról beszélünk, ezért kis zabpelyhet is evett. 

Így fél éves távlatból merek mesélni a tapasztalatokról: 

Ian szőre látványosan szebb és jobb, a textúrája és a mennyisége is. Szerintem volt egy enyhe intoleranciája a tápokra, vakarózott, fénytelen volt a szőre és 0/24 vedlett. Látványosan sokat javult a helyzet, dús, szép fényes és sokkal kevésbé hullik neki. 

A kondija is szuper, alig győzöm tartani vele a tempót, simán bírja a hosszú, 2 órás futásokat, túrázásokat. 

Utaztunk többször is így, semmi probléma nem volt, hűtőtáskában elvittem a lefagyasztott husit jégakukkal körülvéve, ha picit meg is olvadt, akkor sem eresztett sok levet, nem volt büdös, nem kellett zacsikkal bajlódnom. Nagyon kényelmes, hogy ilyen kis kockákra van fagyasztva, pakolni és adagolni is egyszerű. Szerencsére van más alternatíva is ha nyáron hosszabb időre akarok menni, és nem lesz fagyóm, ugyanis vannak már szuper fagyasztvaszárított menük is, így már ez sem lehet kifogás (mondjuk én sosem stresszeltem ezen, max bevásároltam egy supermarketben húsokból ha nem akartam az otthoni adagot órákon át utaztatni. )

Őszintén pontosan olyan egyszerű vele etetni mint táppal, egy másodperccel nem vesz el több időt. Talán egy negatívuma van, hogy nem rágnak a kutyák, de ezért heti 1-2x szoktak kapni csontosat, hogy rágcsáljanak is és már meg is oldva a “probléma”.