Crufts 2014
Crufts életem legnagyobb álma amióta az eszemet tudom. Mindig is az volt életem célja, hogy kint felvezethessek kutyát. Hiú ábrándnak tekintettem mindig is, amit majd egyszer, sok sok év múlva talán megvalósítok. Angol mániás vagyok, mint azt nagyon jól tudjatok, és ez a kiállítás főként az Angliából származó fajták számára igazán nagy jelentőségű.
Januárban keresett meg Kovács Rita egy különösen lehangoló napon, amikor egész nap azon hisztiztem, hogy idén nem megyek Angliába, azzal, hogy van-e kedvem csatlakozni csapatához pár kiállítás erejéig. Rita a Crystaldogs pólókat árulja, és készíti és ezzel kapcsolatban kellettem neki. Már maga az a szitu irtóra tetszett, hogy még több kiállításra eljutok, de az igazi örömködés akkor volt amikor bejelentette, hogy a következő kiállítás a Crufts. Gondolhatjátok milyen furcsán néztek rám a baratnőim amikor sikítozva ugráltam az utca közepén telefonnal a fülemen.
A hab a tortára Beryl Liginssel (Nunsbrook kennel, A KENNEL, A GOLDENEK, Ian apukájának a tenyésztője) folytatott esti beszélgetésem volt, amikor megkérdezte van-e kedvem felvezetni Lewist és Mollyt. A sors is nagyon bőkezű volt velem ismét, ugyanabban a pavilonban keszültünk árulni ahol a goldenek bírálata volt. Rita is beleegyezett, így már csak a visszaszámlálás maradt.
Március harmadikán indultunk útnak Ritával és Krisztiánnal a nagy Angliának. Reggel 7-kor szedtek fel Kecskeméten, és a már lassan jól ismert úton haladtunk kedvenc országom felé. Az úton minden simán ment, kedd hajnalban értünk Angliába, komppal keltünk át a La Manche csatornán. Gyönyörű idő fogadott minket kint, napsütés, nárciszok, igazi tavasz.
Tettünk egy látogatást Rita testvérénél Londonban. Érdekes kirándulás volt, végigmentünk Londonnak pár olyan környékén ahol hát finoman fogalmazva nem szeretnék lakni. Nyilván minden nagyvárosnak megvan ez az árnyoldala amit turistaként sosem lát az ember, így volt ez nálam is. Jó mindig is tisztában voltam azzal, hogy kisvárosban/faluban szeretnék lakni, de ez a kitérőnk még inkább meggyőzött ezzel kapcsolatban.
Délre már Birminghamben voltunk ahol a teamünk utolsó tagja, Szabó Ivett is csatlakozott hozzánk. Csapatunk és Zsolt elment egy ebédre a Handmade Hamburgersbe, majd egy kávéra a Starbucksba. Délután elmentünk egy kis városnézésre, egészen este 7-ig bandukoltunk, végén már hulla fáradtak voltunk. Jó néha ez a nagyvárosi nyüzsi. Birmingham még durvább mint London, csak feketékkel találkozol (semmi bajom velük, csak nagyon érdekes), valamint hatalmas mocsok van. Rendőri felügyelet hatalmas, nagyon szigorúan fellépnek mindennel kapcsolatban.
Ami a kint létünk alatt feltűnt, hogy a Crufts a lehető legnagyobb médiafigyelmet kapott. TV-ben a legnézettebb csatornák (mint pl. nálunk az RTL, TV2) reklámszüneteiben helyet kapott, minden második plakát Cruftsos volt,
Nem lehet suliból csak úgy hiányozni, így tanulást is be kellett iktatni a napomba, úgyhogy este még kémiáztam kicsit. Tanáraimat körbekérdeztem mivel hogy haladjak, legtöbben nagyon pozitívan állták a dologhoz, Igazgatónővel az élén, akinek itt is szeretném megköszönni, hogy elengedett (Bibó én így szeretlek). Persze voltak olyanok akik kevésbé nagy örömmel fogadták az utamat (az adott tantárgyból a félévben csak ötösöm van, idén egyébként alig hiányoztam, sebaj)
Másnap délben elindultunk kipakolni a cuccokat, berendezni a standot. Beryl felkészített lelkileg, hogy hatalmas lesz a NEC, de még így is nagy ámulas-bámulás volt a részemről. Tényleg hatalmas, rengeteg épület, mind-mind hatalmasak. A mi standunk az 5-ös csarnokban volt, ami állítólag az egyik legkisebb.... pffff hat ez is nagyon nagy... Én aki még a Hungexpon is eltéved...
Egy óránk volt pontosan arra, hogy kocsival beálljunk, és kipakoljunk mindent belőle, a pakolásra persze több időnk maradt. ennek köszönhetően nem voltak millió egyen bent, lehetett pörgősen, tempósan csinálni az egészet.
Hát nem mondom, hogy egyszerű dolog volt a stand felállítása, sokáig nem igazán láttam a fényt az alagút végén, de 16 órára csak csak sikerült összepakolni, lehet hogy a jó kis zene segített minket, amit folyamatosan hallgattunk, no meg lehet az időközben betévedt táska elhagyós csapat, akik beálltak pórázt bogozni. Utána elmentünk még vacsizni meg egy kis városnézésre.
Másnap reggel 6 kor ébresztő, indulás az első napra. Busszal mentünk a parkolóból a csarnokig, tömve volt az egész, telis-tele árusokkal. A kiállításon Rita csinált nekem gyorsan egy Cruftsos pólót, abban feszítettem egész nap. Rettentő hideg volt, szomszédaink, két nagyon kedves hölgy, akik nagyon szimpatikus kutyasütiket árultak, többször is panaszkodtak emiatt, végül a szervezők kijöttek közölni, hogy állatorvosi előírások miatt van ez így, nem tudnak mit csinálni. A következő napokban egyébként egyre melegebb lett folyamatosan...
Szinte nyitás után, 7:30kor jöttek vevők, egész gyorsan belejöttem a feladatomba. Én voltam az, aki kérdezgeti a vevőket miben segíthetünk, eddig a csapat többi tagja, Krisztián, Rita és Ivett szorgosan gyártotta a pólókat. Volt néhány vevőnk akivel hosszas beszélgetés után jöttünk rá, hogy mind magyarok vagyunk. Így volt ez a kávés standnál is.
Délben kinézett hozzánk Beryl is, beszélgettünk kicsit, átbeszéltük a vasárnapot, már nagyon izgatott voltam, hogy láthatom a kutyákat. A Nunsbrook családot. Beryl egy rettentő szimpatikus, kedves, nyílt hölgy... igen, még mindig úgy gondolom, számomra ő az egyik etalon tenyésztő, aki előtt a lehető legjobban megemelem a képzeletbeli kalapom.
Mellettünk az obedience ring volt, sajnos nem sokat láttam, néhány golden munkáját néztem meg csak.
Este Gergővel néztük a BIS-t a kivetítőn (ő otthon, én a csarnokban)
Kész bűnügyi sorozat szereplőjeként éreztem magam, végéig néztem egy verekedést és egy utcai lopást a hotel ablakából... nagyon durva!!!
Pénteken nagy hajtás volt, alig volt időnk valamire. Este vettem Silvananak egy sampont amire megkért, de ennyi volt az összes szabadidőm.
Azt hittük, elfogyott az összes L-es pólónk, így gyors vásárlásra mentünk a Primarkba Ritával. Hát azt kell hogy mondjam, így se vásároltam még... beléptünk az üzletbe, totál egyenes úton a pólókhoz, majd egyből a hajpakolásokhoz (uuuu argánolajos valami hihetetlen!) valamint a gyerekpólókhoz mentünk. 10 perc alatt megvoltunk a vásárlással, én is vásároltam pár dolgot... azért ezt nem lehetett kihagyni :)
Este Jimmyztem egyet, majd össznépiesen elmentünk vacsizni a Jimmy-teammel ismét a Handmade burgersbe. A családi szobánkat maximálisan kihasználtuk, 5-en aludtunk az alapjáraton egy franciaágyas, plusz két pótágyas szobában. A hangulat persze megvolt, kicsit iskolai kirándulás feelinggel.
Szombaton reggel a hatalmas szélben beszélgettünk egy jót egy másik árussal. Szeretem ezt a közvetlenséget nagyon, jó embereket megismerni így. Szombaton ment Ivett Olija, így főként hárman vittük a melót, ismét majd meghaltunk estére. Irtó jót vacsiztunk a Pizza Hutban, jaj sosem ettem ilyen jót.
Nem mentünk se városnézésre, se semmire, hullaként estünk az ágyba.
Vasárnapot nagyon vártam már, nagyon izgatott voltam. Rita csinált nekem egy szép goldenes pólót, illetve felavattam az új Primarkos blézerem. Hát nem egyszerű ez a Crufts dolog... a közel 700 goldenből igen nehéz volt megtalálni Beryléket.. végigjártam az összes sort szinte mire rájöttem miszerint mennek itt a dolgok. A startszámok a boxok számát jelölik, ahhoz semmi közük ki hogy megy be a ringbe.
No de nézzünk egy kis statisztikát, tényeket, mi hogyan is volt a goldeneknél. 677 nevezés érkezett, golden retriever kan: 298, bíró: Mrs. J.Barrow valamint golden retriever szuka: 301 a bíró: Mrs.L.Hennessy volt.
Gyors köszönés Johnnak meg Berylék unokájának, majd mentem gyakorolni Lewissal, Popsi apukánk testvérével. Félt kicsit a csatornáktól, a szőnyegek alatt, és ezt sajnos nem tudtam kivenni belőle, bár határozottan javult a helyzet. Állásnál is előretámasztott, de ez a végére teljesen elmúlt nála. 36 nevezett veterán kan volt,ezért kettészedték az osztályt. Lewis nem akart ráállni a szőnyegre, kicsit beparázott tőle, szétesett.... kicsit sajnáltam hogy így elúszott minden esélyünk.
Mellettünk lévő ringben éppen Bardossy Eszti lett helyezett a veterán szukájával. Itt is szeretnék gratulálni nekik.
Csomó embernek be lettem mutatva, olyan nagy embereknek, hogy csak úgy pislogtam. Nagyon furcsa volt a nagy goldeneseket látni, Jarlet, látni Remingtonos, Telkaros kutyát és még sorolhatnám. Voltak az én szememnek igazán kellemes és tetszetős goldenek, olyanok, amiket igen ritkán látni. Azt azért meg kell említeni, itt is nagy szórás volt, rengeteg féle és fajta kutya.
Vissza kellett mennem dolgozni, de előtte kaptam egy kis ajándékot Beryléktől. Nem sok kellett, hogy meghatottságomban elsírjam magam (jó egyébként nagyon érzékeny típusú vagyok, meg kell hagyni). Kaptam Midland GRC kitűzőt, ablakmatricát, fából készült golden sziluetteket, fotós könyvet, és amik a legjobban estek, pár régebbi személyes dolgot. 1991, 1993, 1994, 1999-es GRC évkönyvek, amikben a Nunsbrook kennel is benne volt valamint egy hátizsákot amit még Ian egyik felmenője nyert amikor BOS lett.
Pörgés ezerrel a standnál, majd mentem vissza Molliet, Ian unokatesóját felvezetni. Teljesen más temperamentum mint Lewis, kirobbant a boxból, hatalmas öröm, le se lehetett lőni. Ja, és amin végig nevettem, valamit mindig kellett fognia a szájában. A pórázt húzta be maga után a boxba, és séta közben is szerette fogni. Vele valami hihetetlen volt ringben lenni, azt a bizonyos nagy vigyort le se lehetett törölni a képemről. Meg is jegyezte Beryl "legkedvesebb skót barátja" hogy látszik mennyire jól érzem magam, elég a nagy mosolyomra nézni az arcomon.
Nagyon élveztem az egészet, futás közben belegondoltam abba, a legnagyobb álmomat váltottam valóra. Imádtam. Ez tényleg olyan pár perc lesz, amire egész életemben emlékezni fogok.
Az egész napot mosolyogva, de hulla fáradtan dolgoztam végig.
Nagyon rossz volt elbúcsúzni Beryltől és a két kutyától, de ha minden igaz Beryllel hamarosan találkozunk idén. Nem csalódtam a Nunsbrook kutyákban, sőt, még inkább odavagyok tőlük. Fej, sziluett, temperamentum.... mind olyan amit én egy goldenben keresek. Rettentő egyszerű volt felvenni vele a kapcsolatot, pillanatok alatt rájöttek mit szeretnék tőlük. Sugárzott belőlük az intelligencia, teljesen tisztában voltak a helyzettel. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy egyszer majd valamikor tenyészteni szeretnék, és azt hiszem egy biztos pontot kezdek találni a terveimben, ez pedig a Nunsbrook vonal.
Köszönöm a Bizalmat Beryl és John Ligginsnek, köszönöm, hogy ekkora élménnyel ajándékoztak meg... Mindig is hálás leszek nekik ezért!
Délután nagyon jó hangulat volt, Obediences eredményhirdetés, hideg is kirázott az egész hangulatától. Zene, tapsolás, olyan légkör, olyan hangulat, amitől az embernek tényleg borsódzik a háta.
Oli a kocsiban maradt, de délutánra már 15 fok felett volt jóval az idő, de őt be nem hozhattuk így valamit nagyon gyorsan ki kellett találnunk, ha nem akartuk, hogy hőgutát kapjon. Belépőt kellett szerezni a kutyának, folyamatos visszautasítgatások után a legfőbb szervező fél mondat után mosolyogva bólintott, hogy hát persze, hogy ad... :)
Este összefutottam Jo-val, akit még nyáron ismertem meg. Igazi nagy szívből jövő ölelést kaptam, volt időnk beszélgetni kicsit, megmutattam a standot neki, valamint megbeszéltük kivel mi történt az elmúlt időszakban.
Este pakolás, leszedtük a standot, teletömtük a kocsit. Nagyon furcsa volt így látni a Cruftsot, szemét mindenhol, munkásfiúk pillanatok alatt kapták szét a standokat. Itt szeretném elmesélni, mennyire szervezett, fantasztikus csapat áll emögött a kiállítás mögött. A beléptetés gyors volt, zökkenőmentes, maximális tisztaság a kiállítás alatt, minden pontosan akkor kezdődött amikorra ki volt írva. Nem tudom mekkora stáb áll emögött, de nem semmi az egész!
Ami még szimpatikus volt a kiállításon, hogy a ringek mellett székek hada sorakozott, nem sátrak, boxok mint itthon... talán ebben is példát vehetnénk, sokkal egyszerűbb lenne minden... :)
Rita tesójával és barátnőjével vacsiztunk a Handmade Burgersbe, majd reggel 10kor indultunk haza. Hazafelé ismét száz ágra sütött a nap, gyönyörű volt minden.
Birminghamban kicsit kiszerettem Angliából, az a piszok ami ott volt nagyon kiábrándító, de a vidéki Anglia ismét megmutatta miért is vagyok úgy oda érte. Rossz volt "elköszönni" Angliától ismét, de valahogy érzem hamarosan újra megyek. Hazautat szinte végig aludtuk hátul Ivettel és Olikával, aki a világ legjobb fej kutyája, szerintem ő bírta legjobban az utat.
Még Celjében hallottam, hogy ha igazán meg akarsz ismerni valakit, együtt kell utaznod vele. Nagyon örülök, hogy megismerhettem ezt a csapatot, nagyon jól éreztem magam velük. Sok új embert ismerhettem meg végre személyesen, és az előítéletek ismét nem igazolódtak be. A Crufts sem okozott csalódást, remélem jövőre is kijutok. Teljesen más feelingje van mint az összes többi kiállításnak, tényleg nem lehet összehasonlítani semmivel.
Köszönöm mindenkinek a lehetőséget, a hangulatot, meg úgy mindent.... imádtam!!!! Crufts, remélem jövőre is "találkozunk" :)
A kiállításon sajnos nem volt időm fotózni, így főként a www.petsadviser.com képeit használtam a beszámoló színesítéséhez.
Januárban keresett meg Kovács Rita egy különösen lehangoló napon, amikor egész nap azon hisztiztem, hogy idén nem megyek Angliába, azzal, hogy van-e kedvem csatlakozni csapatához pár kiállítás erejéig. Rita a Crystaldogs pólókat árulja, és készíti és ezzel kapcsolatban kellettem neki. Már maga az a szitu irtóra tetszett, hogy még több kiállításra eljutok, de az igazi örömködés akkor volt amikor bejelentette, hogy a következő kiállítás a Crufts. Gondolhatjátok milyen furcsán néztek rám a baratnőim amikor sikítozva ugráltam az utca közepén telefonnal a fülemen.
A hab a tortára Beryl Liginssel (Nunsbrook kennel, A KENNEL, A GOLDENEK, Ian apukájának a tenyésztője) folytatott esti beszélgetésem volt, amikor megkérdezte van-e kedvem felvezetni Lewist és Mollyt. A sors is nagyon bőkezű volt velem ismét, ugyanabban a pavilonban keszültünk árulni ahol a goldenek bírálata volt. Rita is beleegyezett, így már csak a visszaszámlálás maradt.
Március harmadikán indultunk útnak Ritával és Krisztiánnal a nagy Angliának. Reggel 7-kor szedtek fel Kecskeméten, és a már lassan jól ismert úton haladtunk kedvenc országom felé. Az úton minden simán ment, kedd hajnalban értünk Angliába, komppal keltünk át a La Manche csatornán. Gyönyörű idő fogadott minket kint, napsütés, nárciszok, igazi tavasz.
Tettünk egy látogatást Rita testvérénél Londonban. Érdekes kirándulás volt, végigmentünk Londonnak pár olyan környékén ahol hát finoman fogalmazva nem szeretnék lakni. Nyilván minden nagyvárosnak megvan ez az árnyoldala amit turistaként sosem lát az ember, így volt ez nálam is. Jó mindig is tisztában voltam azzal, hogy kisvárosban/faluban szeretnék lakni, de ez a kitérőnk még inkább meggyőzött ezzel kapcsolatban.
Délre már Birminghamben voltunk ahol a teamünk utolsó tagja, Szabó Ivett is csatlakozott hozzánk. Csapatunk és Zsolt elment egy ebédre a Handmade Hamburgersbe, majd egy kávéra a Starbucksba. Délután elmentünk egy kis városnézésre, egészen este 7-ig bandukoltunk, végén már hulla fáradtak voltunk. Jó néha ez a nagyvárosi nyüzsi. Birmingham még durvább mint London, csak feketékkel találkozol (semmi bajom velük, csak nagyon érdekes), valamint hatalmas mocsok van. Rendőri felügyelet hatalmas, nagyon szigorúan fellépnek mindennel kapcsolatban.
Ami a kint létünk alatt feltűnt, hogy a Crufts a lehető legnagyobb médiafigyelmet kapott. TV-ben a legnézettebb csatornák (mint pl. nálunk az RTL, TV2) reklámszüneteiben helyet kapott, minden második plakát Cruftsos volt,
Nem lehet suliból csak úgy hiányozni, így tanulást is be kellett iktatni a napomba, úgyhogy este még kémiáztam kicsit. Tanáraimat körbekérdeztem mivel hogy haladjak, legtöbben nagyon pozitívan állták a dologhoz, Igazgatónővel az élén, akinek itt is szeretném megköszönni, hogy elengedett (Bibó én így szeretlek). Persze voltak olyanok akik kevésbé nagy örömmel fogadták az utamat (az adott tantárgyból a félévben csak ötösöm van, idén egyébként alig hiányoztam, sebaj)
Másnap délben elindultunk kipakolni a cuccokat, berendezni a standot. Beryl felkészített lelkileg, hogy hatalmas lesz a NEC, de még így is nagy ámulas-bámulás volt a részemről. Tényleg hatalmas, rengeteg épület, mind-mind hatalmasak. A mi standunk az 5-ös csarnokban volt, ami állítólag az egyik legkisebb.... pffff hat ez is nagyon nagy... Én aki még a Hungexpon is eltéved...
Egy óránk volt pontosan arra, hogy kocsival beálljunk, és kipakoljunk mindent belőle, a pakolásra persze több időnk maradt. ennek köszönhetően nem voltak millió egyen bent, lehetett pörgősen, tempósan csinálni az egészet.
Hát nem mondom, hogy egyszerű dolog volt a stand felállítása, sokáig nem igazán láttam a fényt az alagút végén, de 16 órára csak csak sikerült összepakolni, lehet hogy a jó kis zene segített minket, amit folyamatosan hallgattunk, no meg lehet az időközben betévedt táska elhagyós csapat, akik beálltak pórázt bogozni. Utána elmentünk még vacsizni meg egy kis városnézésre.
 |
| fotó:www.petsadviser.com |
Másnap reggel 6 kor ébresztő, indulás az első napra. Busszal mentünk a parkolóból a csarnokig, tömve volt az egész, telis-tele árusokkal. A kiállításon Rita csinált nekem gyorsan egy Cruftsos pólót, abban feszítettem egész nap. Rettentő hideg volt, szomszédaink, két nagyon kedves hölgy, akik nagyon szimpatikus kutyasütiket árultak, többször is panaszkodtak emiatt, végül a szervezők kijöttek közölni, hogy állatorvosi előírások miatt van ez így, nem tudnak mit csinálni. A következő napokban egyébként egyre melegebb lett folyamatosan...
Szinte nyitás után, 7:30kor jöttek vevők, egész gyorsan belejöttem a feladatomba. Én voltam az, aki kérdezgeti a vevőket miben segíthetünk, eddig a csapat többi tagja, Krisztián, Rita és Ivett szorgosan gyártotta a pólókat. Volt néhány vevőnk akivel hosszas beszélgetés után jöttünk rá, hogy mind magyarok vagyunk. Így volt ez a kávés standnál is.
 |
| avagy mire nem lehet használni a boxokat fotó:www.petsadviser.com |
Délben kinézett hozzánk Beryl is, beszélgettünk kicsit, átbeszéltük a vasárnapot, már nagyon izgatott voltam, hogy láthatom a kutyákat. A Nunsbrook családot. Beryl egy rettentő szimpatikus, kedves, nyílt hölgy... igen, még mindig úgy gondolom, számomra ő az egyik etalon tenyésztő, aki előtt a lehető legjobban megemelem a képzeletbeli kalapom.
Mellettünk az obedience ring volt, sajnos nem sokat láttam, néhány golden munkáját néztem meg csak.
Este Gergővel néztük a BIS-t a kivetítőn (ő otthon, én a csarnokban)
Kész bűnügyi sorozat szereplőjeként éreztem magam, végéig néztem egy verekedést és egy utcai lopást a hotel ablakából... nagyon durva!!!
 |
| A kiállításon minden második emberen ceep calm-os póló volt, nagyon frappáns szövegekkel. fotó:www.petsadviser.com |
Pénteken nagy hajtás volt, alig volt időnk valamire. Este vettem Silvananak egy sampont amire megkért, de ennyi volt az összes szabadidőm.
Azt hittük, elfogyott az összes L-es pólónk, így gyors vásárlásra mentünk a Primarkba Ritával. Hát azt kell hogy mondjam, így se vásároltam még... beléptünk az üzletbe, totál egyenes úton a pólókhoz, majd egyből a hajpakolásokhoz (uuuu argánolajos valami hihetetlen!) valamint a gyerekpólókhoz mentünk. 10 perc alatt megvoltunk a vásárlással, én is vásároltam pár dolgot... azért ezt nem lehetett kihagyni :)
 |
| A kiállításon a boxokat a barátoktól, ismerősöktől kapott üdvözlőlapokkal szokták kidíszíteni, ettől az egész csarnoknak nagyon jó hangulata van... imádom! fotó: www.petsadviser.com |
Szombaton reggel a hatalmas szélben beszélgettünk egy jót egy másik árussal. Szeretem ezt a közvetlenséget nagyon, jó embereket megismerni így. Szombaton ment Ivett Olija, így főként hárman vittük a melót, ismét majd meghaltunk estére. Irtó jót vacsiztunk a Pizza Hutban, jaj sosem ettem ilyen jót.
Nem mentünk se városnézésre, se semmire, hullaként estünk az ágyba.
Vasárnapot nagyon vártam már, nagyon izgatott voltam. Rita csinált nekem egy szép goldenes pólót, illetve felavattam az új Primarkos blézerem. Hát nem egyszerű ez a Crufts dolog... a közel 700 goldenből igen nehéz volt megtalálni Beryléket.. végigjártam az összes sort szinte mire rájöttem miszerint mennek itt a dolgok. A startszámok a boxok számát jelölik, ahhoz semmi közük ki hogy megy be a ringbe.
No de nézzünk egy kis statisztikát, tényeket, mi hogyan is volt a goldeneknél. 677 nevezés érkezett, golden retriever kan: 298, bíró: Mrs. J.Barrow valamint golden retriever szuka: 301 a bíró: Mrs.L.Hennessy volt.
Gyors köszönés Johnnak meg Berylék unokájának, majd mentem gyakorolni Lewissal, Popsi apukánk testvérével. Félt kicsit a csatornáktól, a szőnyegek alatt, és ezt sajnos nem tudtam kivenni belőle, bár határozottan javult a helyzet. Állásnál is előretámasztott, de ez a végére teljesen elmúlt nála. 36 nevezett veterán kan volt,ezért kettészedték az osztályt. Lewis nem akart ráállni a szőnyegre, kicsit beparázott tőle, szétesett.... kicsit sajnáltam hogy így elúszott minden esélyünk.
Mellettünk lévő ringben éppen Bardossy Eszti lett helyezett a veterán szukájával. Itt is szeretnék gratulálni nekik.
 |
| Nunsbrook Curlew 9 évesen <3 nbsp="" td=""> |
Csomó embernek be lettem mutatva, olyan nagy embereknek, hogy csak úgy pislogtam. Nagyon furcsa volt a nagy goldeneseket látni, Jarlet, látni Remingtonos, Telkaros kutyát és még sorolhatnám. Voltak az én szememnek igazán kellemes és tetszetős goldenek, olyanok, amiket igen ritkán látni. Azt azért meg kell említeni, itt is nagy szórás volt, rengeteg féle és fajta kutya.
Vissza kellett mennem dolgozni, de előtte kaptam egy kis ajándékot Beryléktől. Nem sok kellett, hogy meghatottságomban elsírjam magam (jó egyébként nagyon érzékeny típusú vagyok, meg kell hagyni). Kaptam Midland GRC kitűzőt, ablakmatricát, fából készült golden sziluetteket, fotós könyvet, és amik a legjobban estek, pár régebbi személyes dolgot. 1991, 1993, 1994, 1999-es GRC évkönyvek, amikben a Nunsbrook kennel is benne volt valamint egy hátizsákot amit még Ian egyik felmenője nyert amikor BOS lett.
Pörgés ezerrel a standnál, majd mentem vissza Molliet, Ian unokatesóját felvezetni. Teljesen más temperamentum mint Lewis, kirobbant a boxból, hatalmas öröm, le se lehetett lőni. Ja, és amin végig nevettem, valamit mindig kellett fognia a szájában. A pórázt húzta be maga után a boxba, és séta közben is szerette fogni. Vele valami hihetetlen volt ringben lenni, azt a bizonyos nagy vigyort le se lehetett törölni a képemről. Meg is jegyezte Beryl "legkedvesebb skót barátja" hogy látszik mennyire jól érzem magam, elég a nagy mosolyomra nézni az arcomon.
Nagyon élveztem az egészet, futás közben belegondoltam abba, a legnagyobb álmomat váltottam valóra. Imádtam. Ez tényleg olyan pár perc lesz, amire egész életemben emlékezni fogok.
Az egész napot mosolyogva, de hulla fáradtan dolgoztam végig.
Nagyon rossz volt elbúcsúzni Beryltől és a két kutyától, de ha minden igaz Beryllel hamarosan találkozunk idén. Nem csalódtam a Nunsbrook kutyákban, sőt, még inkább odavagyok tőlük. Fej, sziluett, temperamentum.... mind olyan amit én egy goldenben keresek. Rettentő egyszerű volt felvenni vele a kapcsolatot, pillanatok alatt rájöttek mit szeretnék tőlük. Sugárzott belőlük az intelligencia, teljesen tisztában voltak a helyzettel. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy egyszer majd valamikor tenyészteni szeretnék, és azt hiszem egy biztos pontot kezdek találni a terveimben, ez pedig a Nunsbrook vonal.
Köszönöm a Bizalmat Beryl és John Ligginsnek, köszönöm, hogy ekkora élménnyel ajándékoztak meg... Mindig is hálás leszek nekik ezért!
 |
| Golden Retriever BOB & Gundog group Res.BOG: DK/SH/IR SH/INT SH CH ABINVALE TRAGUARDO ♥ |
Délután nagyon jó hangulat volt, Obediences eredményhirdetés, hideg is kirázott az egész hangulatától. Zene, tapsolás, olyan légkör, olyan hangulat, amitől az embernek tényleg borsódzik a háta.
Oli a kocsiban maradt, de délutánra már 15 fok felett volt jóval az idő, de őt be nem hozhattuk így valamit nagyon gyorsan ki kellett találnunk, ha nem akartuk, hogy hőgutát kapjon. Belépőt kellett szerezni a kutyának, folyamatos visszautasítgatások után a legfőbb szervező fél mondat után mosolyogva bólintott, hogy hát persze, hogy ad... :)
Este összefutottam Jo-val, akit még nyáron ismertem meg. Igazi nagy szívből jövő ölelést kaptam, volt időnk beszélgetni kicsit, megmutattam a standot neki, valamint megbeszéltük kivel mi történt az elmúlt időszakban.
 |
| Best In Show... fantasztikus látvány! fotó: fotó:www.petsadviser.com |
Ami még szimpatikus volt a kiállításon, hogy a ringek mellett székek hada sorakozott, nem sátrak, boxok mint itthon... talán ebben is példát vehetnénk, sokkal egyszerűbb lenne minden... :)
 |
| standunkról egy csúcsminőségű mobilos kép |
Rita tesójával és barátnőjével vacsiztunk a Handmade Burgersbe, majd reggel 10kor indultunk haza. Hazafelé ismét száz ágra sütött a nap, gyönyörű volt minden.
Birminghamban kicsit kiszerettem Angliából, az a piszok ami ott volt nagyon kiábrándító, de a vidéki Anglia ismét megmutatta miért is vagyok úgy oda érte. Rossz volt "elköszönni" Angliától ismét, de valahogy érzem hamarosan újra megyek. Hazautat szinte végig aludtuk hátul Ivettel és Olikával, aki a világ legjobb fej kutyája, szerintem ő bírta legjobban az utat.
Még Celjében hallottam, hogy ha igazán meg akarsz ismerni valakit, együtt kell utaznod vele. Nagyon örülök, hogy megismerhettem ezt a csapatot, nagyon jól éreztem magam velük. Sok új embert ismerhettem meg végre személyesen, és az előítéletek ismét nem igazolódtak be. A Crufts sem okozott csalódást, remélem jövőre is kijutok. Teljesen más feelingje van mint az összes többi kiállításnak, tényleg nem lehet összehasonlítani semmivel.
Köszönöm mindenkinek a lehetőséget, a hangulatot, meg úgy mindent.... imádtam!!!! Crufts, remélem jövőre is "találkozunk" :)
A kiállításon sajnos nem volt időm fotózni, így főként a www.petsadviser.com képeit használtam a beszámoló színesítéséhez.
Megjegyzések