Maribor CACIB - 2015.04.18.-19.
English version can be read here: http://golden-bliss24.tumblr.com/post/119348129717/maribor-pohorje-cacibs
Elmaradásom mint a tenger, de egyszerűen nem tudok szépen sorjában haladni... Ez az a hétvége, esemény, amit minél hamarabb le szeretnék pötyögni, nehogy az élmények kicsit is elhalványodjanak.....
Szlovénia minden alkalommal egyre kedvesebb számomra. Gyönyörű, tiszta ország, ahol a kiállítások mindig precízen, igényesen szervezettek, és nem csak a szervezés minőségi, de a kutyák felhozatala is.
Maribor és Pohorje CACIBok terve Ljubljanában körvonalazódott, már "csak" a szervezés volt hátra, ami mint tudjuk, nem egyszerű.
Végül csak csak egyenesbe jött minden, az utitársak is tisztázódtak, szállás lefoglalva, mehet a menet....
Utazásunk előtt 1,5 héttel vettem észre, hogy rossz időpontban, arra a hétvégére foglaltam a szállásunkat, így gyors módosítás következett, ami szerencsére egyszerűen és gyorsan megvolt.
Pénteken jó szokásunkhoz híven Nikiék felé vettük az irányt, hogy Ian megszépülhessen Niki csodakezei között. A kozmetikában a biológia tanulás igen nehezemre esett, de a vészesen közeledő érettségi azért valamennyire rávett, hogy megerőltessem magam.
Zsombor is csatlakozott hozzánk, majd miután Borsika is és Ian is csillogott villogott útba ejtettük a madaras Tescot egy kis valutaváltás és esőkabát keresés végett, amit végül persze nem találtunk, így csak reménykedhettünk, hogy nem lesz eső.... rosszul tettük
Apunál ettünk, ittunk, beszélgettünk - fizika házit csináltam - majd nekivágtunk a nagy útnak. Szilvi is csatlakozott a flatekkel, csapatunk teljes, mehet a menet. Az út - számomra - viszonylag gyorsan eltelt, hol aludtam, hol ébren voltam, igyekeztem valahogy nem eldőlve szunyókálni - no meg figyelni arra, hogy a szám se legyen nyitva alvás közben.... Egyszóval, nem egy pihentető út volt....
Persze az eső esett, mintha muszáj lenne neki, hideg is volt, én meg szidtam magam, miért nem hoztam a jó kis kabátom, meg egy gumicsizmát.
A Csépai párhoz csatlakoztunk és pakoltunk le, valamint az ő sátrukban igyekeztünk menedéket keresni a hideg elől.
Erről a napról nem valami könnyű írni... eső, eső, eső, Zsuval beszélgettem, eső, eső, eső, Csipkével gyakoroltam, eső, eső, eső, Csipke a Bíró úr szerint túl dagi, eső, eső, eső, Gergő szerint nem is Csipke, hanem én vagyok a dagi, eső, eső, eső, segítettem Szilvinek Jethro felvezetésében, eső, eső, eső, kicsit kisütött a nap, BIS közben aludtam egyet, majd felkeltettek, BIS-ben fotóztam Zsombort és Szafírt, Szafír BOG, Fabrizio nyakába ömlött egy nagy adag víz, majd elindulunk a szállásra.
Megvacsoráztunk, kutyákat megmozgattuk kicsit, beszélgettünk, majd lefeküdtem aludni Szafírral és Iannal. Mintha kómába estem volna, nem tudom mit álmodtam, felkeltem-e éjszaka vagy nem... De reggel teljesen kipihenten, magamtól ébredtem, nagy mosollyal az arcomon. Tudtam, szuper napunk lesz. - Vagyis, ekkor még csak sejthettem.
A reggelink nagyon finom volt, és jót beszélgettünk. A kedvem egyre jobb és jobb lett, száz ágra sütött a nap!
Kint a ringbeosztást látva sem volt panaszkodni valóm, időm mint a tenger, volt időm arra, amit akartam.... Így, hogy nem a sátorban gubóztam, csomó olyan embert láttam, akit eddig csak neten, találkoztam ismét pár ismerőssel, és Ivettel is kicsit többet tudtam beszélni, mint előző nap az esőben hunyorogva.
Ian csak erre a napra volt benevezve. Előttünk voltak a flatek és a labradorok, így bőven volt időm játszani, sétálni vele. Nem izgultam cseppet sem, hárman voltak az osztályában, úgy voltam vele, lesz ami lesz.
Hát lett is!
Elsőként az osztályát nyerte meg - igazat megvallva, ezt szerettem volna, ezért jöttem - majd a Bíróúr neki adta a CACIBot is!!!!! Nem mondom, hogy nem reménykedtem benne, mert azért egy incuripincurit igen, de rCACIBbal is megelégedtem volna.... De, ha a baj nem jön egyedül, akkor az öröm sem, ugyanis Legszebb kan lett Mackóúr, majd végül FAJTAGYŐZTES!!!!!!!!!!!!!!
Reménykedtem abban, hogy egyszer lesz Ő fajtagyőztes, de abban nem, hogy most, egy CACIBon 25 hónaposan.
Rohanhattam át a vizslás ringhez, hiszen alig volt időm Csipkéig. Szerencsére sikerült jól összeszednem magunkat, és normálisan bemutatni őt....
Hát, Csipke is meglepett minket, ugyanis nem csak, hogy az osztályát nyerte meg, de CACIB, legszebb szuka, majd FAJTAGYŐZTES is lett!!!! nem rossz, nem rossz, bár, még mindig nincs vége!!!
Fotózgattuk a kutyákat, beszélgettünk, a hangulat fergeteges volt. A BIS kezdetekor már tűkön ültem, hogy menjünk, csináljuk. Nem azért, mert izgultam - egyáltalán nem, de már vártam.
Az 5-ös fajtacsoportnál elővettem Iant, játszottam vele, felpörgettem, majd a fésűt és a lasztit Gergő kezébe nyomtam, és bementem Csipkével az előkészítő ringbe. Nem egyszerű eset a hölgyemény, szeret az ember fejével egy magasságba lenni, ha pedig kontrollálva van, könnyen nem mozog a legfürgébben. Most sikerült valamit nagyon eltalálnom, vagy neki, esetleg szimplán Szafír volt szimpi neki aki előtte ment be a ringbe, de csak úgy repült a ringben.
Nem sokáig vacillált a bíróúr, gyorsan szűkítette a három dobogóst, Csipke RESERVE BEST OF GROUP LETT!!!!!!
Nem sokáig vártam a dobogón, gyorsan rohantam ki Ianért, féltem, nem lesz jó kedve.... Gergő profi munkát végzett, befésülte, és még fel is pörgette. Mint az álom, úgy jött be a ringbe a Professzorúr, sosem mozgott ilyen szépen kiállításon!!!
Miután megláttam a line up-ot szebbnél szebb kutyákkal - ott volt az EDS, WDS, Crufts BOB győztes Clumber, Dex is, csak hogy egyet kiemeljek, de azt kell, hogy mondjam, tényleg erős mezőny volt. Meg is lepődtem amikor szűkítettek minket... Gyors megszámoltam, 5-en voltunk bent. Tök jó, kiírhatom, BOG-ban az 5ös szűkítésben van, mennyire jó már?!
Hatmadik az angol cocker volt, a második pedig a zlatni..... MI??? Az a golden, nem? aztán mondták angolul is.... GOLDEN RETRIEVER!!! és azok bizony mi voltunk. Ian. Ian fajtacsoport 2. helyezett lett, több mint 10 kutyából.
először el se hittem, majd egyszerűen elsírtam magam örömömben.... Nem érdekes, hány BOG helyezést nyertem már, ez más volt. Ian a saját, életem első kiállítási kutyája. Az enyém. És a sok sok negatív élmény, hogy utálta a kiállításokat, hogy nem szerették a bírók sokszor.... most sehol sem volt. Élvezte, szerette, mosolygott, csóvált.
Fotózkodtunk, szurkoltunk a BISben Zsombornak és Szafírnak, majd megindultunk haza.
Kalandból hazafelé is kijutott egy kevés, ugyanis a navi át akart vinni minket Horvátország csücskén, de Szilvinek csak ideiglenes személyije volt, így fél óra volt mire engedélyt kaptunk, hogy áthaladjunk a határon, de addigra útvonalat módosítottunk persze, így közöltem a határőrrel, hogy akkor mi most visszafordulnánk... Alig nézhettek hülyének minket... alig....
De nem bánom, gyönyörű, meseszép tájon át utaztunk - ahol egy tábla ami egy bakot ábrázolt jól rám hozta a frászt, én pedig rögtön pánikoltam és kiabáltam, hogy "ott a bak, ott a bak, vigyázz".... Kicsit sem voltam mérges amikor megláttam, hogy csak egy jól sikerült táblával van dolgunk.
Elmaradásom mint a tenger, de egyszerűen nem tudok szépen sorjában haladni... Ez az a hétvége, esemény, amit minél hamarabb le szeretnék pötyögni, nehogy az élmények kicsit is elhalványodjanak.....
Szlovénia minden alkalommal egyre kedvesebb számomra. Gyönyörű, tiszta ország, ahol a kiállítások mindig precízen, igényesen szervezettek, és nem csak a szervezés minőségi, de a kutyák felhozatala is.
Maribor és Pohorje CACIBok terve Ljubljanában körvonalazódott, már "csak" a szervezés volt hátra, ami mint tudjuk, nem egyszerű.
Végül csak csak egyenesbe jött minden, az utitársak is tisztázódtak, szállás lefoglalva, mehet a menet....
Utazásunk előtt 1,5 héttel vettem észre, hogy rossz időpontban, arra a hétvégére foglaltam a szállásunkat, így gyors módosítás következett, ami szerencsére egyszerűen és gyorsan megvolt.
Pénteken jó szokásunkhoz híven Nikiék felé vettük az irányt, hogy Ian megszépülhessen Niki csodakezei között. A kozmetikában a biológia tanulás igen nehezemre esett, de a vészesen közeledő érettségi azért valamennyire rávett, hogy megerőltessem magam.
Zsombor is csatlakozott hozzánk, majd miután Borsika is és Ian is csillogott villogott útba ejtettük a madaras Tescot egy kis valutaváltás és esőkabát keresés végett, amit végül persze nem találtunk, így csak reménykedhettünk, hogy nem lesz eső.... rosszul tettük
Apunál ettünk, ittunk, beszélgettünk - fizika házit csináltam - majd nekivágtunk a nagy útnak. Szilvi is csatlakozott a flatekkel, csapatunk teljes, mehet a menet. Az út - számomra - viszonylag gyorsan eltelt, hol aludtam, hol ébren voltam, igyekeztem valahogy nem eldőlve szunyókálni - no meg figyelni arra, hogy a szám se legyen nyitva alvás közben.... Egyszóval, nem egy pihentető út volt....
Persze az eső esett, mintha muszáj lenne neki, hideg is volt, én meg szidtam magam, miért nem hoztam a jó kis kabátom, meg egy gumicsizmát.
A Csépai párhoz csatlakoztunk és pakoltunk le, valamint az ő sátrukban igyekeztünk menedéket keresni a hideg elől.
Erről a napról nem valami könnyű írni... eső, eső, eső, Zsuval beszélgettem, eső, eső, eső, Csipkével gyakoroltam, eső, eső, eső, Csipke a Bíró úr szerint túl dagi, eső, eső, eső, Gergő szerint nem is Csipke, hanem én vagyok a dagi, eső, eső, eső, segítettem Szilvinek Jethro felvezetésében, eső, eső, eső, kicsit kisütött a nap, BIS közben aludtam egyet, majd felkeltettek, BIS-ben fotóztam Zsombort és Szafírt, Szafír BOG, Fabrizio nyakába ömlött egy nagy adag víz, majd elindulunk a szállásra.
 |
| Szafír ♥ |
Megvacsoráztunk, kutyákat megmozgattuk kicsit, beszélgettünk, majd lefeküdtem aludni Szafírral és Iannal. Mintha kómába estem volna, nem tudom mit álmodtam, felkeltem-e éjszaka vagy nem... De reggel teljesen kipihenten, magamtól ébredtem, nagy mosollyal az arcomon. Tudtam, szuper napunk lesz. - Vagyis, ekkor még csak sejthettem.
A reggelink nagyon finom volt, és jót beszélgettünk. A kedvem egyre jobb és jobb lett, száz ágra sütött a nap!
Kint a ringbeosztást látva sem volt panaszkodni valóm, időm mint a tenger, volt időm arra, amit akartam.... Így, hogy nem a sátorban gubóztam, csomó olyan embert láttam, akit eddig csak neten, találkoztam ismét pár ismerőssel, és Ivettel is kicsit többet tudtam beszélni, mint előző nap az esőben hunyorogva.
Ian csak erre a napra volt benevezve. Előttünk voltak a flatek és a labradorok, így bőven volt időm játszani, sétálni vele. Nem izgultam cseppet sem, hárman voltak az osztályában, úgy voltam vele, lesz ami lesz.
Hát lett is!
Elsőként az osztályát nyerte meg - igazat megvallva, ezt szerettem volna, ezért jöttem - majd a Bíróúr neki adta a CACIBot is!!!!! Nem mondom, hogy nem reménykedtem benne, mert azért egy incuripincurit igen, de rCACIBbal is megelégedtem volna.... De, ha a baj nem jön egyedül, akkor az öröm sem, ugyanis Legszebb kan lett Mackóúr, majd végül FAJTAGYŐZTES!!!!!!!!!!!!!!
Reménykedtem abban, hogy egyszer lesz Ő fajtagyőztes, de abban nem, hogy most, egy CACIBon 25 hónaposan.
 |
| várakozás.... |
 |
| boldogság ♥ |
 |
| tud ő mozogni, ha akar |
Rohanhattam át a vizslás ringhez, hiszen alig volt időm Csipkéig. Szerencsére sikerült jól összeszednem magunkat, és normálisan bemutatni őt....
Hát, Csipke is meglepett minket, ugyanis nem csak, hogy az osztályát nyerte meg, de CACIB, legszebb szuka, majd FAJTAGYŐZTES is lett!!!! nem rossz, nem rossz, bár, még mindig nincs vége!!!
Fotózgattuk a kutyákat, beszélgettünk, a hangulat fergeteges volt. A BIS kezdetekor már tűkön ültem, hogy menjünk, csináljuk. Nem azért, mert izgultam - egyáltalán nem, de már vártam.
Az 5-ös fajtacsoportnál elővettem Iant, játszottam vele, felpörgettem, majd a fésűt és a lasztit Gergő kezébe nyomtam, és bementem Csipkével az előkészítő ringbe. Nem egyszerű eset a hölgyemény, szeret az ember fejével egy magasságba lenni, ha pedig kontrollálva van, könnyen nem mozog a legfürgébben. Most sikerült valamit nagyon eltalálnom, vagy neki, esetleg szimplán Szafír volt szimpi neki aki előtte ment be a ringbe, de csak úgy repült a ringben.
Nem sokáig vacillált a bíróúr, gyorsan szűkítette a három dobogóst, Csipke RESERVE BEST OF GROUP LETT!!!!!!
Nem sokáig vártam a dobogón, gyorsan rohantam ki Ianért, féltem, nem lesz jó kedve.... Gergő profi munkát végzett, befésülte, és még fel is pörgette. Mint az álom, úgy jött be a ringbe a Professzorúr, sosem mozgott ilyen szépen kiállításon!!!
Miután megláttam a line up-ot szebbnél szebb kutyákkal - ott volt az EDS, WDS, Crufts BOB győztes Clumber, Dex is, csak hogy egyet kiemeljek, de azt kell, hogy mondjam, tényleg erős mezőny volt. Meg is lepődtem amikor szűkítettek minket... Gyors megszámoltam, 5-en voltunk bent. Tök jó, kiírhatom, BOG-ban az 5ös szűkítésben van, mennyire jó már?!
Hatmadik az angol cocker volt, a második pedig a zlatni..... MI??? Az a golden, nem? aztán mondták angolul is.... GOLDEN RETRIEVER!!! és azok bizony mi voltunk. Ian. Ian fajtacsoport 2. helyezett lett, több mint 10 kutyából.
először el se hittem, majd egyszerűen elsírtam magam örömömben.... Nem érdekes, hány BOG helyezést nyertem már, ez más volt. Ian a saját, életem első kiállítási kutyája. Az enyém. És a sok sok negatív élmény, hogy utálta a kiállításokat, hogy nem szerették a bírók sokszor.... most sehol sem volt. Élvezte, szerette, mosolygott, csóvált.
.jpg) |
| mondom, hogy tud, ha akar ♥ |
Fotózkodtunk, szurkoltunk a BISben Zsombornak és Szafírnak, majd megindultunk haza.
Kalandból hazafelé is kijutott egy kevés, ugyanis a navi át akart vinni minket Horvátország csücskén, de Szilvinek csak ideiglenes személyije volt, így fél óra volt mire engedélyt kaptunk, hogy áthaladjunk a határon, de addigra útvonalat módosítottunk persze, így közöltem a határőrrel, hogy akkor mi most visszafordulnánk... Alig nézhettek hülyének minket... alig....
De nem bánom, gyönyörű, meseszép tájon át utaztunk - ahol egy tábla ami egy bakot ábrázolt jól rám hozta a frászt, én pedig rögtön pánikoltam és kiabáltam, hogy "ott a bak, ott a bak, vigyázz".... Kicsit sem voltam mérges amikor megláttam, hogy csak egy jól sikerült táblával van dolgunk.
 |
| habár nem is a legélesebb, de közös.... A csapat eredményei: Jethro BOS; Joy 2xBOB; Borsi K2; Ian BOG2; Csipke BOG2; Tündér terrier akinek nem tudom a nevét: JBOB; Szafír 2xBOB |
Megjegyzések