2015
Újabb év, újabb post... Idén kicsit háttérbe szorult a blog, sajnos nekem sem elég már egy nap 24 óra. Nagyon sok élményt nem tudtam leírni nektek, ezért most egy kicsit nehezebb lesz visszaemlékezni. A helyzetemet az is nagyban megnehezíti, hogy a sok sok esemény közül nem tudom mit emeljek ki... Reméljük a képek elegendő segítséget nyújtanak a sok szép emlék visszaidézéséhez. Ez az év a változásokról szólt úgy gondolom, az egész életem fenekestül felfordult, sok új barátot szereztem, de soktól búcsúznom is kellett.
Sok vendégünk volt akik ismét rengeteg mindent tanítottak nekünk. Azt hiszem, ki kell emelnem Barkát, aki testvérével, 2013-as vendégünkkel, Bátorral együtt bezsebeltek pár fajtagyőztes, majd a Milánói WDS-en egy-egy Világgyőztes címet. Vendégeink közül Bogár a puli is igen sikeresen mutatja magát a messzi Amerikában, többszörös BIS győztesként... Ha akarnám se tudnám felsorolni összes eredményét, de azt hiszem, nem idén hallottunk róla utoljára. Hajrá Bogár és csapata :)
Az évünket Ljubljanában kezdtük, ami habár nem volt egy egyszerű és zökkenőmentes kiállítás, és valószínűleg nagyon sok mindent másképpen csinálnék, igen eredményes volt. Fruzsikánk mind a két nap legszebb szuka, szombaton pedig fajtagyőztes lett, ezzel Crufts qualifikációt is szerzett. Miso springer első turnéját kezdte meg velünk, első nap egy nj-t, másnap fajtagyőztes, (Crufts qualifikációval együtt) valamint egy csoport szűkítést kapott. Brandy aussie is megkapta a Qualifikációját. A szörnyű fáradtság, idegesség, és a hétfő reggeli felsőfokú nyelvvizsga szóbeli mellett ami eszembe jut, hogy mennyire jó volt Fruzsikával lenni, mennyire ügyesen mutatta magát - talán életében először repült így a ringben. Nagyon élvezte, előttem futott, csóvált...
Elkezdtünk trainingekre is járni Iannal a Huntingsource csapathoz. Köszönjük a sok segítséget, biztatást, kedvességet - nem utolsó sorban Ian kozmetikáját Nikinek az egész év folyamán.
FeHoVa, mint minden évben, szörnyen zsúfolt, pörgős, volt... Az egészből majdhogynem csak annyi az emlékem, hogy ide oda rohangáltam, igyekeztem - sikeresen - mindenhol ott lenni, no meg említésre méltó az a talán páratlan hangulat ami a vizslás ringnél volt tapasztalható...
Kuvaszoknál mind a 4 nap az én kezemben lévő - első három napon Bátor, majd Barka - lett a fajtagyőztes. Egyik új felvezetett kutyám, Nico kitűnő 2 címet zsebelt be, ahogy Ian, Argó ( ő még egy CACot is utolsó nap) és Frosty is. Fruzsika két resCACIB-ot, Stormy is egy rCACIBot. Wewe a spániel is megkezdte pályafutását puppy osztályban. Pilli baby osztályban kezdte el meghódítani a bírók szívét egy BIS szűkítéssel - a későbbiek folyamán ez volt a minimum amit a díszkörben elért, hiszen mindig dobogón állt ezek után.
Első ausztriai túránk is fényesen sikerült, Borsika egy Junior Best of Day 3. helyezést zsebelt be, amit magam se nagyon akartam elhinni :) Valamint a Luxatori kutyapár és tenyészcsoport is a dobogón állhatott. Nagyon szuper nap volt Petrával és Sipivel, köszi srácok az utat!
Ezután egyik kedvenc kiállításomra utaztunk a Tikotta csapattal, lenyűgöző erdélyi golden retriever klubkiállításra.Hatalmas csapat kutyát vittünk - nem is számolom össze inkább, de megcsináltuk. A hangulat fantasztikus, kedvenc barátaimmal, Anitáékkal, Andiékkal és Toniékkal. Én a két kedvenc fiúcskámat vittem, Iant és Flippet, aki akkor jött vissza trainerétől. Sajnos nem úgy sikerült a bemutatkozása mint azt szerettük volna, de a problémánkat leküzdöttük, és sokakban igen mély benyomást hagytunk a már kitelt, erős Flippikével... Szerettem volna videón már akkor is megörökíteni ahogy mutatja magát, de sajnos ez sem akkor, sem máskor nem sikerült... Elmondhatatlanul élveztem ezt a kiállítást vele és Iannal, pedig akkor még nem is tudtam, nem sok lehetőségem lesz vele tölteni a hétvégémet...
Hogy saját kutyámról is essen pár szó, Ian mind a két alkalommal CAC lett, két igen elismert specialista bíró, Jan Roger Sauge és Malcolm Godefroy (a méltán híres Fenwood kennel alapítója és tulajdonosa) bírálata alatt.
Első Working Testünkre is sor került, ahol habár az első 5 percben kiestünk, de minden percét élveztem. Valószínűleg sosem kerülünk az élmezőnyben a WT-ken, egy igazán jó hobbiként maradt, és reméljük marad is életünkben.
Ezután Békéscsabán ügyeskedtek kutyáink, Bátor BOS, Nico ismét k2, míg Chelsea meg sem állt a Csoport 1., és Vadászkutya BIS első helyezésig. Itt ismerkedtem meg a későbbiekben az életemben igen fontos szerepet játszó Csépai házaspárral és fantasztikus kutyájukkal, Csipkével.
A kényelmes békéscsabai kiállítás után egy újabb zsúfolt, kapkodós kiállítás következett Kaposvár és Pécs duóval. Csapatunkat két kedves barátnőm segítette, akik nélkül biztosan nem sikerült volna ennyi kutyát felvezetnem, Kíra és Blanki - akinek meseszép Kodája elkezdte fiatal osztályos karrierjét egy Best of Opposite Sex címmel. Az a megtisztelés ért, hogy egy újabb, a szívemhez közelálló fajtát kipróbálhattam, az angol pointert. Nem is akármilyen példány került kezeimbe, hanem Macho (Sáregresi Infinite Love to The Mist) aki egészen a Fajtacsoport 2. helyig szárnyalt velem. Örök élmény, köszönöm Marianne!
Kedvenc Ikrekem első nap 2 osztálygyőztes címmel zárta a napot, majd követező nap Fruzsika Fajtagyőztes és Csoport 3. lett, Flipp pedig előző napját ismételte - élete utolsó kiállításaként.
Pillike Baby BIS 2. hellyel zárta Babyosztályos szereplését - valamint egy Baby BISS-el a klubkiállításon.
Sikersorozatunk következő állomása egy a szívemhez nagyon közelálló országban, Szlovéniában, Mariborban volt. Habár első napunk koránt sem volt mondható sikeresnek, a következő nap Csipke Csoport 2. helyezéssel debütált velem, ahogy Ian is, aki élete első Fajtagyőztes címét zsebelte be.... És, hogy arra, hogy a saját kutyám a BOG dobogón állt hogyan reagáltam? Könnyekig meghatódva, majd napokig felhők felett jártam.
Ezek után egy romániai kaland következett, ahol első sorban köszönetet kell mondanom Zsombornak, Rékának és Andinak a szuper hangulatért. Ian befejezte a Román Championt, ezzel megszerezte az első felnőtt championátusát, Wewe kétszer Junior BOB címeket kapott.
A sok kemény munka után egy kis pihenés is kijárt nekünk, a DogDancing Országos bajnokságon, ahol megvolt első próbabírálatom - nem is említettem, hogy az év elején részt vettem egy DD bírói tanfolyamon, ami nem csak szakmailag volt hatalmas élmény, de a társaság is szuper volt.
Ian 6. lett, habár a szereplésünk kissé kaotikusra sikerült... Azt hiszem, már itt kezdett körvonalazódni bennem, a DD Iannal nem a mi sportunk. Valószínűleg én nem tudok "lentebb adni" abból, amit Ingrid nyújtott nekem ebben a sportban, de valahogy nem találjuk a közös hangot Iannal. De hát üsse kő, ha az élet minden más területén a tökéletes társ.
Szerbiai dupla kiállításos hétvége, ahol Bátor 2x Fajtagyőztes és Csoport 2. helyezett, Borsika Csoport 3., és Junior Csoport 3. helyezett lett, Chelseake pedig ismét Csoport 1. dobogójára állt mind a két nap, Pillike pedig Puppy BIS 3. helyezett.
Következett egy Trallala Working Test, ahol igen vegyes teljesítményünket leszámítva nagyon jól éreztem magam. Másnap Szerbiába mentünk kiállítani ismét, ami az év egyik legeredményesebb kiállításává kerekedett. Ian fajtagyőztes, Delilah Junior BOB, és BOS lett, valamint Kutyapár 3. helyezettek. Csipke ismét aratott, egy Csoportgyőztes cím után nagy meglepetésemre - amit igazából kicsit elszúrtak a bíró sporttársak amikor hangosan megbeszélték kik is legyenek helyezve, így nem volt akkora meglepetés amikor a mikrofonba bemondták - Csipke BEST IN SHOW 3. helyezett lett!!!!!
Időközben egy új jövevény kezdte el napjainkat színesíteni, Pompás, a kis magyar vizsla személyében, még ha csak átmenetileg is.
Az évem meghatározó része lett az OVK - Országos Vizsla Klub. Az év elején alakult kis csapat, akiknek legfőbb célja a minőségi vizslás élet - versenyek és trainingek, közös programok - szervezése volt, megkért, hogy dolgozzak együtt velük. Sok klubbal dolgoztam együtt - idén, és előtte is - sok klub életében vettem részt, de ők, minden elfogultság nélkül mondhatom, mások. Itt szeretném megköszönni, hogy veletek dolgozhattam végig az évet, hogy a kis kakukktojás Ianammel részt vehettem minden rendezvényeteken, hogy befogadtatok, és hogy ennyire megszerettettétek velem a vizslázást. Már az első versenyük igen jól sikerült, és a színvonal úgy gondolom, egész évben csak emelkedett. Jó hangulat, sportszerű viselkedés, minőségi munka és szakmaiság vált az OVK-s rendezvények fő jellemzőévé.
Az életem ebben az időszakban nagyban az érettségi, ballagás, valamint az egyre biztosabban közeledő egyetemi éveim körül forgott. Hiszen gyorsan nyilvánvalóvá vált, a nagy álom, hogy vadgazdamérnök legyek, és Gödöllőn szeptemberben megkezdhessem tanulmányaimat nem elérhetetlen, és szinte biztos, hogy felvesznek. Már csak az angol nyelvű képzés miatt aggódhattam addig a júliusi estéig, amikor megkaptam a várva várt SMS-t, hogy felvételt nyertem.
Persze, a kutyás élet nem állt meg egy érettségi kedvéért, a Milanoi Világkiállításra, ha tételeket tanulva is, de kimentem. Persze, nem hiába mint az utólag kiderült. Bátor drága nem csak az első WDS osztálygyőztes kutyám, hanem Világgyőztes, majd Fajtagyőztes is. Rendkívül nagy élmény volt Őt bemutatni, és megkapni ezeket az elismerő címeket.
Hazaérve Velencére látogattunk, ahol Nico is megszerezte első osztálygyőztes címét velem, Pilli Puppy BIS 3., Varázska pedig 2x CAC és resCACIB címekkel gazdagodott.
Következhetett a bankett, és a jól megérdemelt nyári szünet valamint Flippike is hozzánk költözött egy kis időre. Nem is tudtam, milyen szép időszak is ez....
Éjszakai dogdancing bajnokság, a már-már hagyomány is részese volt az életünknek, ahol Iannal 3. helyezettek lettünk, ismét nem egy felemelő produkcióval, miután végképp feladtam minden komolyabb tervemet vele DD terén. Jó hobbi marad, néha néha majd biztos eltáncikálunk :)
Aznap délelőtt OVK vizsganapon is részt vettünk Cegléden, amit nagyon imádtam :)
Majd újabb kiállításos időszak jött Oberwarttal, ahol ismét a Luxatori csapat aratott egy kutyapár és egy tenyészcsoport első helyezéssel. Trainingeztünk egy jót a forróságban Cegléden is, ahol kicsi Ianke is kipróbálhatta magát.
Az év talán egyik legkedvesebb kiállítása Szarajevó volt, ahová Ivettel mentünk, fiúcskáinkkal, Iannal és Jamievel, valamint Weweével és Maggievel, az újdonsült kis sztárunkkal. Nem csak a kiállítás volt meglepően jól szervezett, és minőségi, de - Ivett nem tudom, hogyan emlékszik vissza - talán egyik legjobb hangulatú kiállításom volt. Jó kis csapatot alkottunk Ivettel, minden kutyámat tökéletesen be tudtam mutatni, sokat segített befésülésben, és hogy mindenhová időben, nyugodtan odaérjek. Az eredmények sem utolsók, Ian mindhárom nap osztályt nyert, és szombaton megkapta azt is, amiért mentünk, a CACIBot az ICHhoz, valamint két BIH championnal is gazdagodott. Szombaton volt lehetőségem Jamiekét is felvezetni, aki szintén megszerezte az utolsó CACIBját a címhez. Jó volt újra ringben lenni vele, Ő mindig is örök kedvencem marad, imádom, hogy 100%-ban számíthatok rá, egy élmény vele ringben lenni. Maggie vasárnap Puppy BIS-t nyert, Wewe 2x osztályt, Obelix pedig Csoport 2.-t.
Arad 2 CAC is nagyon nagy élmény volt, a 7-es fajtacsoportot első nap Borsikával nyertem, utána pedig a szintén nagy kedvenc kutyámmal, Dezsővel, a drótos magyarral. Néró 2x Csoport 2. lett, Kongó a rszmv pedig Junior BOG. Maggie ismét szíveket hódított amit a bírók egy Puppy BIS 2. helyezéssel díjaztak. Nagy lett a tacskó szerelem a magam részéről, félelmetes ahogy ez a kiscsaj mutogatja magát.
Flipp és Fruzsi ismét nálunk nyaraltak, amit rettentően tudtam élvezni, sok közös programot szerveztünk, minden délután kirándulások a tó körül. Valamint pár Huntingsource training is belefért az időnkbe.
Skóciában töltöttünk egy hetet a családdal, ahol meglátogattam a híres Lochtaymor kennelt, akikkel egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk a ragyogó skót napsugarak alatt. Érdekes volt látni mennyivel másabbak a kutyák, mint itthon, sokat beszélgettünk az ottani, és a környékbeli kutyákról. Nagyon mély benyomást hagyott bennem a skót föld, az emberek... Az évem legszebb hete volt!
Visszatérve egyből gólyatáborba mentem, ami szintén hatalmas élmény volt, kétség sem fért ahhoz, tökéletes választás volt a SZIE.
Hódmezővásárhely CACIB is tartogatott számunkra pár szép sikert, Pompás - élete első, és utolsó - velünk legalábbis - kiállításán Puppy BIS 3. lett. Poker 2. lett a Junior BIS-ben, Nico pedig resCACIB.
Osijek CACIB volt az év egyik nagy "Highlights"-a. Miután Csipke megnyerte a fajtát, a Csoportban is aratott, mindannyiunk meglepetésére, csoportgyőztes lett. Ezek után a BIS-ben igyekeztem minden percet élvezni vele, és a ring széle melletti szurkolótábor ebben nagy segítség volt. Abszolút nem számítottam semmire a BIS-ben.... A mikrofonos néni odament a 3. helyezetthez gratulálni, majd megbökött engem... Ó, mondom, bocsánat, tuti rossz helyen álltam... majd a mellettem álló kedves magyar westies közölte, hogy hahó, TI vagytok. Na, valahogy így képzeltem el mindig is a BIS helyezés győzelmét, nem ahogy Szerbiában történt.... amikor nem számítasz rá, és csak megtörténik, és te hatalmas vigyorral az arcodon, legszívesebben sikítozva, ugrálva rohannál be. Amikor az örömkönnyeidtől a szemedben nem látsz, a We Are The Champions őrült hangosan szól a hangfalakból, és valahogy megérted miről is énekelnek benne, a kezed az adrenalintól és a boldogságtól annyira remeg, hogy azt se tudod mit csinálj.
Sajnos az évünk túl szép lett volna így talán.... Bekövetkezett az, amire senki nem számított, és mindenkit mélyen lesújtott. Flipp, a mi drága Flippikénk itt hagyott bennünket. El se tudom mondani mit éreztem amikor meghallottam. Miért pont Ő? Mai napig nem tudok úgy rágondolni, hogy ne sírjam el magam. Ők ketten Fruzsival különleges kutyák az életemben, a két legkedvesebb "nem saját". Hiszen annyi időt töltöttek velem, hogy már-már az életem részesei lettek.
Fruzsi és Pisti nagyon kitettek magukért a bajai ŐTV-n, ahol első díjban megcsinálták az ŐTV-t mindezek után. Nem volt egyszerű senkinek sem.
Másnap Kecskemét CAC-on Fruzsi befejezte a HCH-t és HSCH-t az utolsó hiányzó CAC-al, Petike a bracco pedig Csoport 2. lett. - Ó igen, és egy újabb nagy favorit kutyám lett....
Arad 2015-ben igen szerencsés hely volt nekünk - habár Ian nem kapta meg amit szerettem volna, az utolsó CACIBot az ISCH-hoz, de majd máskor. Petike szombaton csoport 2., - ezzel RoCH következő nap pedig Csipke hozta ugyanezt az eredményt. Oana BOS mind a két nap, ezzel Román és Inter Champion is. Köszönjük a Csépai házaspárnak a vendéglátást, nagyon szuper hétvége volt! ♥
Komárom CACIB és Nitra csak Nicoval telt, nagyon szép hétvégék voltak ezek is, egyre ügyesebb a nagy medve.
Az év utolsó kiállítása Belgrád volt, amit Petyussal igen stílusosan fejeztünk be, egy meglepő Csoport 1. helyezést és egy Szerb CH-t zsebeltünk be.
Emellett bőszen vadászgattunk Iannal Cegléden, Bagon nagy terítékesen szedtünk, sok sok szép élménnyel gazdagodtunk. Ott voltam Félix Endre Mindenes Vizsla Versenyen, a Német Vizsla Klub klubkiállításán és CACIT-ján, és a Szent Hubertuszon.
Valamint persze az OVK első CACIT-jának is részese lehettem, nagyszerű hangulat, abszolút élveztem minden percét.
Valamint említésre méltó az OVK évzáró fogoly vadászata is, ahol kicsi kuvasz Jánosommal ( Ian ) kakukktojásként részt vettünk. Az eső ellenére nagyon jó vadászat volt, bravúros munkákat láthattunk a kutyáktól. Hogy én hogy imádom nézni a szép vizslamunkát...
Ian megszerezte tenyészengedélyét a sikeres képességvizsga és tenyésszemle után. A munkavizsga sajnos nem sikerült, de azt hiszem újabb démonomat győztem le a bukással, szörnyen izgultam.
Az egyetem napról napra jobban tetszik, tökéletes választás volt. Egyik szobatársam, Anna is nagyon jó barátom lett, örülök, hogy egy kutyással hozott össze a sors. Jobb szobatársat kívánni se kívánhattam volna :D Náluk voltunk egyébként húsvétkor canicross edzésen. Ez a sport is végigkísérte az évünket, kisebb kihagyásokkal egész sokat futottam Iannal idén.
Maradt ki pár kiállítás, de valahogy azok nem hagytak annyira maradandó élményeket, hogy minden erőmet arra fordítsam, hogy visszaemlékezzek. Jó volt visszatekinteni erre az évre, valahogy úgy érzem, mintha a szokásosnál is több dolog történt volna, mintha legalább 5 év élményeit írtam volna le. Sok könny hullott, de a nevetés, mosoly mindig nagyobb szerepet játszott az életemben. Igyekeztem mindig az élet napos oldalát nézni, meglátni a jót a legszörnyűbb pillanatokban is.
Most pedig, amikor ezeket a sorokat írom éppen Bajnok, a puli társaságát élvezem. Nem tudhatom mit rejteget a 2016, de hiszem azt, hogy ahogy eddig is minden év, a következő is sokkal jobb lesz mint az előző. Nagy tervek, nagy álmok...
Vigyázz 2016, jövünk!
Sok vendégünk volt akik ismét rengeteg mindent tanítottak nekünk. Azt hiszem, ki kell emelnem Barkát, aki testvérével, 2013-as vendégünkkel, Bátorral együtt bezsebeltek pár fajtagyőztes, majd a Milánói WDS-en egy-egy Világgyőztes címet. Vendégeink közül Bogár a puli is igen sikeresen mutatja magát a messzi Amerikában, többszörös BIS győztesként... Ha akarnám se tudnám felsorolni összes eredményét, de azt hiszem, nem idén hallottunk róla utoljára. Hajrá Bogár és csapata :)
Az évünket Ljubljanában kezdtük, ami habár nem volt egy egyszerű és zökkenőmentes kiállítás, és valószínűleg nagyon sok mindent másképpen csinálnék, igen eredményes volt. Fruzsikánk mind a két nap legszebb szuka, szombaton pedig fajtagyőztes lett, ezzel Crufts qualifikációt is szerzett. Miso springer első turnéját kezdte meg velünk, első nap egy nj-t, másnap fajtagyőztes, (Crufts qualifikációval együtt) valamint egy csoport szűkítést kapott. Brandy aussie is megkapta a Qualifikációját. A szörnyű fáradtság, idegesség, és a hétfő reggeli felsőfokú nyelvvizsga szóbeli mellett ami eszembe jut, hogy mennyire jó volt Fruzsikával lenni, mennyire ügyesen mutatta magát - talán életében először repült így a ringben. Nagyon élvezte, előttem futott, csóvált...
Elkezdtünk trainingekre is járni Iannal a Huntingsource csapathoz. Köszönjük a sok segítséget, biztatást, kedvességet - nem utolsó sorban Ian kozmetikáját Nikinek az egész év folyamán.
FeHoVa, mint minden évben, szörnyen zsúfolt, pörgős, volt... Az egészből majdhogynem csak annyi az emlékem, hogy ide oda rohangáltam, igyekeztem - sikeresen - mindenhol ott lenni, no meg említésre méltó az a talán páratlan hangulat ami a vizslás ringnél volt tapasztalható...
Kuvaszoknál mind a 4 nap az én kezemben lévő - első három napon Bátor, majd Barka - lett a fajtagyőztes. Egyik új felvezetett kutyám, Nico kitűnő 2 címet zsebelt be, ahogy Ian, Argó ( ő még egy CACot is utolsó nap) és Frosty is. Fruzsika két resCACIB-ot, Stormy is egy rCACIBot. Wewe a spániel is megkezdte pályafutását puppy osztályban. Pilli baby osztályban kezdte el meghódítani a bírók szívét egy BIS szűkítéssel - a későbbiek folyamán ez volt a minimum amit a díszkörben elért, hiszen mindig dobogón állt ezek után.
Első ausztriai túránk is fényesen sikerült, Borsika egy Junior Best of Day 3. helyezést zsebelt be, amit magam se nagyon akartam elhinni :) Valamint a Luxatori kutyapár és tenyészcsoport is a dobogón állhatott. Nagyon szuper nap volt Petrával és Sipivel, köszi srácok az utat!
Ezután egyik kedvenc kiállításomra utaztunk a Tikotta csapattal, lenyűgöző erdélyi golden retriever klubkiállításra.Hatalmas csapat kutyát vittünk - nem is számolom össze inkább, de megcsináltuk. A hangulat fantasztikus, kedvenc barátaimmal, Anitáékkal, Andiékkal és Toniékkal. Én a két kedvenc fiúcskámat vittem, Iant és Flippet, aki akkor jött vissza trainerétől. Sajnos nem úgy sikerült a bemutatkozása mint azt szerettük volna, de a problémánkat leküzdöttük, és sokakban igen mély benyomást hagytunk a már kitelt, erős Flippikével... Szerettem volna videón már akkor is megörökíteni ahogy mutatja magát, de sajnos ez sem akkor, sem máskor nem sikerült... Elmondhatatlanul élveztem ezt a kiállítást vele és Iannal, pedig akkor még nem is tudtam, nem sok lehetőségem lesz vele tölteni a hétvégémet...
Hogy saját kutyámról is essen pár szó, Ian mind a két alkalommal CAC lett, két igen elismert specialista bíró, Jan Roger Sauge és Malcolm Godefroy (a méltán híres Fenwood kennel alapítója és tulajdonosa) bírálata alatt.
Első Working Testünkre is sor került, ahol habár az első 5 percben kiestünk, de minden percét élveztem. Valószínűleg sosem kerülünk az élmezőnyben a WT-ken, egy igazán jó hobbiként maradt, és reméljük marad is életünkben.
Ezután Békéscsabán ügyeskedtek kutyáink, Bátor BOS, Nico ismét k2, míg Chelsea meg sem állt a Csoport 1., és Vadászkutya BIS első helyezésig. Itt ismerkedtem meg a későbbiekben az életemben igen fontos szerepet játszó Csépai házaspárral és fantasztikus kutyájukkal, Csipkével.
A kényelmes békéscsabai kiállítás után egy újabb zsúfolt, kapkodós kiállítás következett Kaposvár és Pécs duóval. Csapatunkat két kedves barátnőm segítette, akik nélkül biztosan nem sikerült volna ennyi kutyát felvezetnem, Kíra és Blanki - akinek meseszép Kodája elkezdte fiatal osztályos karrierjét egy Best of Opposite Sex címmel. Az a megtisztelés ért, hogy egy újabb, a szívemhez közelálló fajtát kipróbálhattam, az angol pointert. Nem is akármilyen példány került kezeimbe, hanem Macho (Sáregresi Infinite Love to The Mist) aki egészen a Fajtacsoport 2. helyig szárnyalt velem. Örök élmény, köszönöm Marianne!
Kedvenc Ikrekem első nap 2 osztálygyőztes címmel zárta a napot, majd követező nap Fruzsika Fajtagyőztes és Csoport 3. lett, Flipp pedig előző napját ismételte - élete utolsó kiállításaként.
Pillike Baby BIS 2. hellyel zárta Babyosztályos szereplését - valamint egy Baby BISS-el a klubkiállításon.
Sikersorozatunk következő állomása egy a szívemhez nagyon közelálló országban, Szlovéniában, Mariborban volt. Habár első napunk koránt sem volt mondható sikeresnek, a következő nap Csipke Csoport 2. helyezéssel debütált velem, ahogy Ian is, aki élete első Fajtagyőztes címét zsebelte be.... És, hogy arra, hogy a saját kutyám a BOG dobogón állt hogyan reagáltam? Könnyekig meghatódva, majd napokig felhők felett jártam.
Ezek után egy romániai kaland következett, ahol első sorban köszönetet kell mondanom Zsombornak, Rékának és Andinak a szuper hangulatért. Ian befejezte a Román Championt, ezzel megszerezte az első felnőtt championátusát, Wewe kétszer Junior BOB címeket kapott.
A sok kemény munka után egy kis pihenés is kijárt nekünk, a DogDancing Országos bajnokságon, ahol megvolt első próbabírálatom - nem is említettem, hogy az év elején részt vettem egy DD bírói tanfolyamon, ami nem csak szakmailag volt hatalmas élmény, de a társaság is szuper volt.
Ian 6. lett, habár a szereplésünk kissé kaotikusra sikerült... Azt hiszem, már itt kezdett körvonalazódni bennem, a DD Iannal nem a mi sportunk. Valószínűleg én nem tudok "lentebb adni" abból, amit Ingrid nyújtott nekem ebben a sportban, de valahogy nem találjuk a közös hangot Iannal. De hát üsse kő, ha az élet minden más területén a tökéletes társ.
Szerbiai dupla kiállításos hétvége, ahol Bátor 2x Fajtagyőztes és Csoport 2. helyezett, Borsika Csoport 3., és Junior Csoport 3. helyezett lett, Chelseake pedig ismét Csoport 1. dobogójára állt mind a két nap, Pillike pedig Puppy BIS 3. helyezett.
Következett egy Trallala Working Test, ahol igen vegyes teljesítményünket leszámítva nagyon jól éreztem magam. Másnap Szerbiába mentünk kiállítani ismét, ami az év egyik legeredményesebb kiállításává kerekedett. Ian fajtagyőztes, Delilah Junior BOB, és BOS lett, valamint Kutyapár 3. helyezettek. Csipke ismét aratott, egy Csoportgyőztes cím után nagy meglepetésemre - amit igazából kicsit elszúrtak a bíró sporttársak amikor hangosan megbeszélték kik is legyenek helyezve, így nem volt akkora meglepetés amikor a mikrofonba bemondták - Csipke BEST IN SHOW 3. helyezett lett!!!!!
Időközben egy új jövevény kezdte el napjainkat színesíteni, Pompás, a kis magyar vizsla személyében, még ha csak átmenetileg is.
Az évem meghatározó része lett az OVK - Országos Vizsla Klub. Az év elején alakult kis csapat, akiknek legfőbb célja a minőségi vizslás élet - versenyek és trainingek, közös programok - szervezése volt, megkért, hogy dolgozzak együtt velük. Sok klubbal dolgoztam együtt - idén, és előtte is - sok klub életében vettem részt, de ők, minden elfogultság nélkül mondhatom, mások. Itt szeretném megköszönni, hogy veletek dolgozhattam végig az évet, hogy a kis kakukktojás Ianammel részt vehettem minden rendezvényeteken, hogy befogadtatok, és hogy ennyire megszerettettétek velem a vizslázást. Már az első versenyük igen jól sikerült, és a színvonal úgy gondolom, egész évben csak emelkedett. Jó hangulat, sportszerű viselkedés, minőségi munka és szakmaiság vált az OVK-s rendezvények fő jellemzőévé.
Az életem ebben az időszakban nagyban az érettségi, ballagás, valamint az egyre biztosabban közeledő egyetemi éveim körül forgott. Hiszen gyorsan nyilvánvalóvá vált, a nagy álom, hogy vadgazdamérnök legyek, és Gödöllőn szeptemberben megkezdhessem tanulmányaimat nem elérhetetlen, és szinte biztos, hogy felvesznek. Már csak az angol nyelvű képzés miatt aggódhattam addig a júliusi estéig, amikor megkaptam a várva várt SMS-t, hogy felvételt nyertem.
Persze, a kutyás élet nem állt meg egy érettségi kedvéért, a Milanoi Világkiállításra, ha tételeket tanulva is, de kimentem. Persze, nem hiába mint az utólag kiderült. Bátor drága nem csak az első WDS osztálygyőztes kutyám, hanem Világgyőztes, majd Fajtagyőztes is. Rendkívül nagy élmény volt Őt bemutatni, és megkapni ezeket az elismerő címeket.
Hazaérve Velencére látogattunk, ahol Nico is megszerezte első osztálygyőztes címét velem, Pilli Puppy BIS 3., Varázska pedig 2x CAC és resCACIB címekkel gazdagodott.
Következhetett a bankett, és a jól megérdemelt nyári szünet valamint Flippike is hozzánk költözött egy kis időre. Nem is tudtam, milyen szép időszak is ez....
Éjszakai dogdancing bajnokság, a már-már hagyomány is részese volt az életünknek, ahol Iannal 3. helyezettek lettünk, ismét nem egy felemelő produkcióval, miután végképp feladtam minden komolyabb tervemet vele DD terén. Jó hobbi marad, néha néha majd biztos eltáncikálunk :)
Aznap délelőtt OVK vizsganapon is részt vettünk Cegléden, amit nagyon imádtam :)
Majd újabb kiállításos időszak jött Oberwarttal, ahol ismét a Luxatori csapat aratott egy kutyapár és egy tenyészcsoport első helyezéssel. Trainingeztünk egy jót a forróságban Cegléden is, ahol kicsi Ianke is kipróbálhatta magát.
Az év talán egyik legkedvesebb kiállítása Szarajevó volt, ahová Ivettel mentünk, fiúcskáinkkal, Iannal és Jamievel, valamint Weweével és Maggievel, az újdonsült kis sztárunkkal. Nem csak a kiállítás volt meglepően jól szervezett, és minőségi, de - Ivett nem tudom, hogyan emlékszik vissza - talán egyik legjobb hangulatú kiállításom volt. Jó kis csapatot alkottunk Ivettel, minden kutyámat tökéletesen be tudtam mutatni, sokat segített befésülésben, és hogy mindenhová időben, nyugodtan odaérjek. Az eredmények sem utolsók, Ian mindhárom nap osztályt nyert, és szombaton megkapta azt is, amiért mentünk, a CACIBot az ICHhoz, valamint két BIH championnal is gazdagodott. Szombaton volt lehetőségem Jamiekét is felvezetni, aki szintén megszerezte az utolsó CACIBját a címhez. Jó volt újra ringben lenni vele, Ő mindig is örök kedvencem marad, imádom, hogy 100%-ban számíthatok rá, egy élmény vele ringben lenni. Maggie vasárnap Puppy BIS-t nyert, Wewe 2x osztályt, Obelix pedig Csoport 2.-t.
Arad 2 CAC is nagyon nagy élmény volt, a 7-es fajtacsoportot első nap Borsikával nyertem, utána pedig a szintén nagy kedvenc kutyámmal, Dezsővel, a drótos magyarral. Néró 2x Csoport 2. lett, Kongó a rszmv pedig Junior BOG. Maggie ismét szíveket hódított amit a bírók egy Puppy BIS 2. helyezéssel díjaztak. Nagy lett a tacskó szerelem a magam részéről, félelmetes ahogy ez a kiscsaj mutogatja magát.
Flipp és Fruzsi ismét nálunk nyaraltak, amit rettentően tudtam élvezni, sok közös programot szerveztünk, minden délután kirándulások a tó körül. Valamint pár Huntingsource training is belefért az időnkbe.
Skóciában töltöttünk egy hetet a családdal, ahol meglátogattam a híres Lochtaymor kennelt, akikkel egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk a ragyogó skót napsugarak alatt. Érdekes volt látni mennyivel másabbak a kutyák, mint itthon, sokat beszélgettünk az ottani, és a környékbeli kutyákról. Nagyon mély benyomást hagyott bennem a skót föld, az emberek... Az évem legszebb hete volt!
Visszatérve egyből gólyatáborba mentem, ami szintén hatalmas élmény volt, kétség sem fért ahhoz, tökéletes választás volt a SZIE.
Hódmezővásárhely CACIB is tartogatott számunkra pár szép sikert, Pompás - élete első, és utolsó - velünk legalábbis - kiállításán Puppy BIS 3. lett. Poker 2. lett a Junior BIS-ben, Nico pedig resCACIB.
Osijek CACIB volt az év egyik nagy "Highlights"-a. Miután Csipke megnyerte a fajtát, a Csoportban is aratott, mindannyiunk meglepetésére, csoportgyőztes lett. Ezek után a BIS-ben igyekeztem minden percet élvezni vele, és a ring széle melletti szurkolótábor ebben nagy segítség volt. Abszolút nem számítottam semmire a BIS-ben.... A mikrofonos néni odament a 3. helyezetthez gratulálni, majd megbökött engem... Ó, mondom, bocsánat, tuti rossz helyen álltam... majd a mellettem álló kedves magyar westies közölte, hogy hahó, TI vagytok. Na, valahogy így képzeltem el mindig is a BIS helyezés győzelmét, nem ahogy Szerbiában történt.... amikor nem számítasz rá, és csak megtörténik, és te hatalmas vigyorral az arcodon, legszívesebben sikítozva, ugrálva rohannál be. Amikor az örömkönnyeidtől a szemedben nem látsz, a We Are The Champions őrült hangosan szól a hangfalakból, és valahogy megérted miről is énekelnek benne, a kezed az adrenalintól és a boldogságtól annyira remeg, hogy azt se tudod mit csinálj.
Sajnos az évünk túl szép lett volna így talán.... Bekövetkezett az, amire senki nem számított, és mindenkit mélyen lesújtott. Flipp, a mi drága Flippikénk itt hagyott bennünket. El se tudom mondani mit éreztem amikor meghallottam. Miért pont Ő? Mai napig nem tudok úgy rágondolni, hogy ne sírjam el magam. Ők ketten Fruzsival különleges kutyák az életemben, a két legkedvesebb "nem saját". Hiszen annyi időt töltöttek velem, hogy már-már az életem részesei lettek.
Fruzsi és Pisti nagyon kitettek magukért a bajai ŐTV-n, ahol első díjban megcsinálták az ŐTV-t mindezek után. Nem volt egyszerű senkinek sem.
Másnap Kecskemét CAC-on Fruzsi befejezte a HCH-t és HSCH-t az utolsó hiányzó CAC-al, Petike a bracco pedig Csoport 2. lett. - Ó igen, és egy újabb nagy favorit kutyám lett....
Arad 2015-ben igen szerencsés hely volt nekünk - habár Ian nem kapta meg amit szerettem volna, az utolsó CACIBot az ISCH-hoz, de majd máskor. Petike szombaton csoport 2., - ezzel RoCH következő nap pedig Csipke hozta ugyanezt az eredményt. Oana BOS mind a két nap, ezzel Román és Inter Champion is. Köszönjük a Csépai házaspárnak a vendéglátást, nagyon szuper hétvége volt! ♥
Komárom CACIB és Nitra csak Nicoval telt, nagyon szép hétvégék voltak ezek is, egyre ügyesebb a nagy medve.
Az év utolsó kiállítása Belgrád volt, amit Petyussal igen stílusosan fejeztünk be, egy meglepő Csoport 1. helyezést és egy Szerb CH-t zsebeltünk be.
Emellett bőszen vadászgattunk Iannal Cegléden, Bagon nagy terítékesen szedtünk, sok sok szép élménnyel gazdagodtunk. Ott voltam Félix Endre Mindenes Vizsla Versenyen, a Német Vizsla Klub klubkiállításán és CACIT-ján, és a Szent Hubertuszon.
Valamint persze az OVK első CACIT-jának is részese lehettem, nagyszerű hangulat, abszolút élveztem minden percét.
Valamint említésre méltó az OVK évzáró fogoly vadászata is, ahol kicsi kuvasz Jánosommal ( Ian ) kakukktojásként részt vettünk. Az eső ellenére nagyon jó vadászat volt, bravúros munkákat láthattunk a kutyáktól. Hogy én hogy imádom nézni a szép vizslamunkát...
Ian megszerezte tenyészengedélyét a sikeres képességvizsga és tenyésszemle után. A munkavizsga sajnos nem sikerült, de azt hiszem újabb démonomat győztem le a bukással, szörnyen izgultam.
Az egyetem napról napra jobban tetszik, tökéletes választás volt. Egyik szobatársam, Anna is nagyon jó barátom lett, örülök, hogy egy kutyással hozott össze a sors. Jobb szobatársat kívánni se kívánhattam volna :D Náluk voltunk egyébként húsvétkor canicross edzésen. Ez a sport is végigkísérte az évünket, kisebb kihagyásokkal egész sokat futottam Iannal idén.
Maradt ki pár kiállítás, de valahogy azok nem hagytak annyira maradandó élményeket, hogy minden erőmet arra fordítsam, hogy visszaemlékezzek. Jó volt visszatekinteni erre az évre, valahogy úgy érzem, mintha a szokásosnál is több dolog történt volna, mintha legalább 5 év élményeit írtam volna le. Sok könny hullott, de a nevetés, mosoly mindig nagyobb szerepet játszott az életemben. Igyekeztem mindig az élet napos oldalát nézni, meglátni a jót a legszörnyűbb pillanatokban is.
Most pedig, amikor ezeket a sorokat írom éppen Bajnok, a puli társaságát élvezem. Nem tudhatom mit rejteget a 2016, de hiszem azt, hogy ahogy eddig is minden év, a következő is sokkal jobb lesz mint az előző. Nagy tervek, nagy álmok...
Vigyázz 2016, jövünk!
Megjegyzések