Változások szele #2
Avagy hogyan is telt az első szorgalmi időszak. Habár még egy hét hátra van, lassacskán már a vizsgaidőszaknak is lehet számolni. Annyi, de annyi élmény ért ebben a pár hónapban, hogy talán, össze se tudom foglalni. - Pedig mennyivel is jobb most ezt pötyögni mint a beadandómat Introduction to Agriculture-re!
No, de nézzük is, mik is történtek velünk az elmúlt időszakban, nagy vonalakban - pár dologra külön postban szeretnék kitérni.
Szóval, valahol ott köszöntem el, hogy kicsikét azért félek, valami új dolog jön. Nem mondom, hogy nem volt kis gyomorgörcs a beköltözésem napján, de valahogy miután elköszöntem anyutól, aki segített felköltözni, és megláttam a már gólyatáborban megismert arcokat rögtön elillant minden nemű aggodalmam. Minden úgy ment, ahogy menni kell... Az életem fenekestül felfordult, új barátok, új ismerősök, új iskola, új tanárok, azaz ami csak lehet megváltozott, beleértve magamat is. De valahogy minden a jó irányba kezdett el mozdulni. Szobatáram Anna lett, akiknél még anno voltunk canicross edzésen, ergo közös téma megvan, és amúgy is szerintem nagyon jól kijövünk egymással. A szak szintén a lehető legjobb választás volt - legalábbis eddig úgy tűnik, imádom a tárgyaimat, az anyagot amit meg kell tanulni, pedig még csak az alapokat vesszük. Ez már örök szerelem marad.
Rettentően féltem, hogy hogyan fogok majd Iannal gyakorolni, fejlődni, lépni egyről a kettőre. Összesen 3 hétvégén nem mentem haza vagy nem találkoztam vele. Talán egyedül a kondiján lehet látni a visszaesést, minden más, meglepő módon pozitív irányba változott.
Ha otthon voltam minden nap 2x voltunk kint trainingezni, nagyon lelkes volt, minden erejével odatette magát. Ez szerintem annak tudható be, hogy a velem eltöltött idő egyenlő lett a munkával, így sokkal nagyobb kedvvel dolgozik. Voltunk trainingezni pár helyen, meglepő fejlődéseken ment át a nagyfiú.
Magunk mögött tudhatunk két nagy terítékes vadászatos hétvégét is, ami - akármennyire is ellene vagyok ezeknek a vadászatoknak a magam részéről, és sosem vennék részt ilyenen - hatalmas gyakorlatot adott Iannak, nagyon jól szuperált a kissrác.
Cegléden is voltunk foglyászni és fácánozni, mindkettő nagyon jó élmény volt, el sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy ennyire stabil, könnyen kezelhető, de ha kell akkor megy.
Kiállításon valamikor október elején voltunk, 2 resCAC-cal zártuk az évet, jövőre már pihenőn lesz ilyen téren, egy CACIB (hátha befejezi az ISCH-t) van tervben, valamint pár special/klubkiállítás, ha olyan bírókat hívnak. Nem szereti a showkat bár az utolsó kiállításon meglepően csóválós, és showy kedvében volt (értsd, nem úgy állt mint egy rakás szerencsétlenség a világ minden fájdalmával az arcán)
Valahogy a napi köcsögöskedései is abbamaradtak... Egyszóval, még jól is jött ez a pár nap különlét a héten - általában már csütörtökön haza tudtam menni, és hétfő reggel/vasárnap este vissza.
Más dolgokban is történt változás, most már nincs magyar vizsla a Golden Bliss csapatban - Pompás teljesen új gazdihoz is költözött egyéb okokból.
Jelenleg csak a Szöszifiú és én :) Aztán, hogy milyen változást hoz az élet, majd meglátjuk, tervek vannak dögivel.
No, de nézzük is, mik is történtek velünk az elmúlt időszakban, nagy vonalakban - pár dologra külön postban szeretnék kitérni.
Szóval, valahol ott köszöntem el, hogy kicsikét azért félek, valami új dolog jön. Nem mondom, hogy nem volt kis gyomorgörcs a beköltözésem napján, de valahogy miután elköszöntem anyutól, aki segített felköltözni, és megláttam a már gólyatáborban megismert arcokat rögtön elillant minden nemű aggodalmam. Minden úgy ment, ahogy menni kell... Az életem fenekestül felfordult, új barátok, új ismerősök, új iskola, új tanárok, azaz ami csak lehet megváltozott, beleértve magamat is. De valahogy minden a jó irányba kezdett el mozdulni. Szobatáram Anna lett, akiknél még anno voltunk canicross edzésen, ergo közös téma megvan, és amúgy is szerintem nagyon jól kijövünk egymással. A szak szintén a lehető legjobb választás volt - legalábbis eddig úgy tűnik, imádom a tárgyaimat, az anyagot amit meg kell tanulni, pedig még csak az alapokat vesszük. Ez már örök szerelem marad.
Rettentően féltem, hogy hogyan fogok majd Iannal gyakorolni, fejlődni, lépni egyről a kettőre. Összesen 3 hétvégén nem mentem haza vagy nem találkoztam vele. Talán egyedül a kondiján lehet látni a visszaesést, minden más, meglepő módon pozitív irányba változott.
Ha otthon voltam minden nap 2x voltunk kint trainingezni, nagyon lelkes volt, minden erejével odatette magát. Ez szerintem annak tudható be, hogy a velem eltöltött idő egyenlő lett a munkával, így sokkal nagyobb kedvvel dolgozik. Voltunk trainingezni pár helyen, meglepő fejlődéseken ment át a nagyfiú.
Magunk mögött tudhatunk két nagy terítékes vadászatos hétvégét is, ami - akármennyire is ellene vagyok ezeknek a vadászatoknak a magam részéről, és sosem vennék részt ilyenen - hatalmas gyakorlatot adott Iannak, nagyon jól szuperált a kissrác.
Cegléden is voltunk foglyászni és fácánozni, mindkettő nagyon jó élmény volt, el sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy ennyire stabil, könnyen kezelhető, de ha kell akkor megy.
Kiállításon valamikor október elején voltunk, 2 resCAC-cal zártuk az évet, jövőre már pihenőn lesz ilyen téren, egy CACIB (hátha befejezi az ISCH-t) van tervben, valamint pár special/klubkiállítás, ha olyan bírókat hívnak. Nem szereti a showkat bár az utolsó kiállításon meglepően csóválós, és showy kedvében volt (értsd, nem úgy állt mint egy rakás szerencsétlenség a világ minden fájdalmával az arcán)
Valahogy a napi köcsögöskedései is abbamaradtak... Egyszóval, még jól is jött ez a pár nap különlét a héten - általában már csütörtökön haza tudtam menni, és hétfő reggel/vasárnap este vissza.
Más dolgokban is történt változás, most már nincs magyar vizsla a Golden Bliss csapatban - Pompás teljesen új gazdihoz is költözött egyéb okokból.
Jelenleg csak a Szöszifiú és én :) Aztán, hogy milyen változást hoz az élet, majd meglátjuk, tervek vannak dögivel.
 |
| kedvenc képem pár héttel ezelőttről |
Megjegyzések