FeHoVa Winterdogshow 2016

Ezen a kiállításon valahogy mindig olyan kívülállónak érzem magam, csak arra tudok gondolni, hogy soha többet show, mennyivel jobb kint lenni a mezőn - vagy legalábbis pár pavilonnal arrébb a vadászoknál. Minden FeHoVáról olyan rossz érzéssel érek haza, mindegy milyen eredményeket zsebelünk be. Kimerítő ez a 4 nap és nem csak a ringben rohangálás miatt, hanem a sok sok negatív ember ijesztő módon elveszi az energiám. A magam részéről jobban szeretem ignorálni az embereket, nem mérgezni magam fölösleges negatív energiákkal, csak sajnos a "másik fél" ezt nem így gondolja. Mindig elfelejtem mennyire szeretem magam távol tartani a drámától, az utálattól, egymás folyamatos kritizálásától, és saját magam fényezésétől. Ilyenkor jövök rá, miért utáltam a junior handlerkedést, nekem nagyon nem hiányzik az életemből, hogy valaki minden mozdulatomat lesse, megszólja. És egy ilyen ember ne kérje számon, ha az etikettnek megfelelően idősebbként nem fogok előre köszönni.
No, de ebből elég legyen is ennyi, úgy érzem kiírtam magamból minden negatívat ami a kiállítással kapcsolatban megmaradt.

Fárasztó 4 nap volt, naponta 3-4 kutyával. Meg kell, hogy mondjam, minden kutyámmal imádtam ringben lenni, gyönyörűen működtek kivétel nélkül, és a sok bosszúság, rossz érzés mellett velük ott bent mindig ki tudtam kapcsolni.

Gracieke mind a 4 nap kiállítódott, és azt kell, hogy mondjam, Ivett csodálatos munkát végzett a kiscsajszival, tökéletesen állt, mozgott. Eredmények kissé vegyesek, első nap CAC, majd két nagyon jó - mind a két bíró a "nemkívánatos szín"-nel kezdte az indoklását, majd vasárnap resCAC-cal zárta a hétvégét.

fotó: Frittmann Ivett

Butch a fantasztikus cattle dog a hétvége első és utolsó napjára volt nevezve, és ha igazán őszinte akarok lenni, akkor bevallom, vele vártam a legjobban a közös munkát. Nati és Butch voltak egyszer Gödöllőn gyakorolni, hogy FeHoVán már egy ismerős kezébe kerüljön ez a szépség. Butchal egy élmény együtt dolgozni, és amellett, hogy gyönyörű, fantasztikusan jó karakter, igazi showman, mindig Jamiet juttatja az eszembe - ezek a FROG-os kutyák... :-)
Butch mind a két nap aratott, és szép mezőnyben két Fajtagyőztes címet is bezsebelt, ezzel Hungária Champion. Köszönöm Nati a sok sok pozitív visszajelzést, nagyon jól esett, hogy meg vagy elégedve velünk, én is úgy éreztem, hogy nagyon együtt voltunk Butch-al.

Íme pár kép, avagy hogyan látta Hajdú D András közös munkánkat Butch-al:





Pénteken végre Edinával is eltölthettem kicsit több időt, és újra volt lehetőségem Arkovári schnauzert a kezembe fogni. Őszintén, hiányoztak ezek a fekete szépségek, mindig is fontos részei voltak a kiállításaimnak, és hát nincs FeHoVa Arkovári snaci nélkül. Nagyon hiányoznak az Edinánál eltöltött hétvégék, a főtt kakaóval és kaláccsal induló reggelek, a kedvenc szobám, kedvenc kutyáim.
Chento fiatal osztályt nyert, nagyon kis ügyes volt, előhozta újra a régi szép emlékeket.

Egy egy új fajta kipróbálása mindig nagy élmény, köszönöm Varga Molnár Orsinak a lehetőséget, hogy Nathan felvezetésével engem bízott meg. Ahhoz képest, hogy ott találkoztunk először vele, egész jól működött velem, megkapta - ha jól tudom - élete első CACIB-ját.
A beauceron fajta mindig is nagyon tetszett, érdekes volt a fajta után olvasni, standardet áttanulmányozni, videókat böngészni.

fotó: Varga-Molnár Orsi


Angie, szobatársam huskyja is igen szépen szerepelt a Husky és Malamute klubkiállításon, reserve Junior Best in Speciality Show címet kapta a fajtaspecialista Carmen Navarro bírálata alapján. Anna már egy ideje tartogat egy üveg bort a szobánkban, amire mindig azt mondtam, majd Angie osztálygyőzelme után koccintunk. Persze, reménykedtem ilyenekben, de már azon meglepődtem, hogy tényleg Ő nyert, hát még a JBISS 2. helyezésén.

fotó: Dér Andrea


Nico is kiállítódott hasonló felosztásban mint Butch, örülök, hogy Zoli még mindig velem vezettet fel, a kitartó negatív kampány mellett is, és nagyon várom az idei közös munkát. Köszönöm szépen Takács Ancsának, hogy vasárnap besegített, és hogy valaki ott akkor tudott tisztán gondolkozni, ha már én nem tudtam.

hatalmas köszönet a képért Horváth Balázsnak!


Azt hiszem,  még egy jó darabig maradok ebben a világban, hiszen ezeket a szép pillanatokat, amiket ezektől a kutyáktól és gazdijaiktól kaptam nem szeretném elveszíteni.
Volt kint pár szaktársam, akik megkérdezték, ezt miért is szeretem csinálni, hiszen olyan unalmas. Valahogy olyan megmagyarázhatatlan dolog ez mint a vadászat. Szeretem és kész. A gyakorlástól kezdve a kozmetikán át azt a  percet, hogy a ringben vagyok. Ott olyankor csak mi ketten vagyunk. Nem is tudom, fontos-e számomra az, hogy nyerjünk. Persze, jó érzés, de talán a gazdik mosolygó arca miatt fontos. Egy más világ... de ez is az én világom.

Ismét nem tudtam igazán kivitelezni, hogy rendesen körülnézzek a vadászati pavilonba, de azért ahová szerettem volna, sikerült beköszönnöm. Remélem jövőre már sokkal több időt sikerül ott eltöltenem, és pár másik standnál is tiszteletemet tennem. Köszönöm szépen a MOVKE-nek ezt a 3 szuper könyvet, alig várom, hogy kiolvassam őket.



Köszönöm szépen Ancsusnak (Rubin Rose design) a gyönyörű és strapabíró pórázokat és a két szép blézert, az összes gazdinak - a fent említettek mellett természetesen Cinke, Tisza, Vitéz, Fantom gazdijainak is a bizalmat. Valamint Nikinek, Zsaninak és Annának a segítséget, támogatást, Niki ezeket a reggeli kávékat meg kell tartani ;-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések