egy nap Petráékkal

 Még tavaly a Francia-Német utam során volt szerencsém megismerni Petrat és a goldenjeit (erről bővebben itt olvashatsz), és nemrég írt, hogy jön Magyarországra, Olivérhez trainingezni, nincs-e kedvem összefutni vele. Természetesen örömmel mondtam igent, és már alig vártam azt a napot.

Miért is ment volna minden simán és gördülékenyen azon a  bizonyos napon... De nagynehezen megoldottam mindent régi "barátommal" a tömegözlekedéssel, olyan helyeken jártam ahol eddig sose ( Várpalotán át kellett gyalogolnom a vasútállomástól a buszpályaudvarig), de hála a modern technológiának megoldottam mindent. Megnéztem, hogy úgy jutok el legegyszerűbben a Kingsdale farmra ha az isten háta mögött leszállok a buszról és onnan pár 100 méterre van csak. Szegény buszsofőr nagyon nem értette mi a francot akarok én ott csinálni, többször megkérdezte, biztos itt akarok leszállni? De sétáltam egy picit a teljesen kihalt úton és már láttam is a golden sziluettet és a nyilácskát, megérkezteeem! 

Aki járt már Olivéréknél tudni fogja mit éreztem... Paradicsom! Az egész mint egy műalkotás úgy van megtervezve, a kicsi tó, és a terület.... áll leesős, na! Petra bemutatta barátait, Brigitet és Claudiat, akik rendkívül szimpatikusak voltak, és néztük ahogy Olivér trainingezni Blusht és Smokeot. Nem rossz látvány volt!

Petra megkért segítsek neki kicsit ringdresszúrázni a kutyáival, ugyanis készülnek egy work and show-ra. Collint vette ki először, akit még Németországban vezettem fel, és hát rögtön megismert.... Ezeken picit mindig meghatódok, pár napot töltöttük együtt és egy év után is emlékszik rám. Valamint arra is hibátlanul amit tanítottam neki, állt mint a cövek - pedig Petra nem nyaggatta őt ilyemivel. Annyira nagy szerelem ez a kutya nekem, az a nagy will to please ami van benne...

Majd jött Promise, amire azt hittem a legkeményebb dió lesz, de gyorsan vág az esze neki is és hamar belejött. 
Finnegan, másik nagy szerelmem pedig szintén jó memóriával rendelkezik és ugyanúgy állt, szintén cövek módjára mint annó. Ezen a kutyán mindig meglepődök mennyire jó anatmiája van.

Tettünk egy sétát, hogy a kutyák kicsit kifújják a gőzt, majd újra gyakorolgattunk kicsit, ezúttal Petra igyekezett bemutatni őket - és meg kell hogy mondjam, amin az elején jókat nevettünk, a végére rájöttünk melyik kutyának melyik a legjobb motivációs eszköz, és áll-leesősen álltak a kutyák! De komolyan... amikor egy kutya percek alatt megtanul free-ben állni úgy, hogy a handler kb 2 méterre lazán el tud távolodni... az not so bad, valljuk be ezt nem percekig szoktuk tanítgatni a kutyáknak. 

Claudia Ciderét is kipróbálgattam, de nem volt valami nagy kihívás, elsőre állt pöccre. 

Elvittük Collint és Claudia kutyáját, Mayt trainingezni, ahol fotózgattam, és gyönyörködtem a területben.

Olivér kisfiát, Benjit is megismertük, én aki nem vagyok oda azért minden gyerekért, teljesen elolvadtam tőle, nonstop rohangált, mesélt, és kérlelte apukáját, hogy menjenek trainingezni. 

Petraék a fehérvárcsurgói kastélynál szálltak meg, elmentünk egy kávéra és egy sétára a vacsi előtt. Az elmúlt hetek szörnyen stresszesek voltak nekem, úgyhogy ez a kis nyugi a teraszon, napsütés, kávé, és szuper hangulat nagyon hiányzott már.

A vacsin az egész training csapat ott volt, nagyon jó kis társaság, rengeteget nevettem, a vacsi isteni volt. Tökéletes zárása volt egy tökéletes napnak. Kár, hogy ilyen messze lakunk egymástól, nem tudom meg tudnánk-e unni egymás társaságát rövid időn belül :-)