mrve munkavizsga

 Mártival chateltem még Crufts alatt egyik nagyon angolos reggelemen (értsd: megszámlálhatatlan bögre tea, kutyák és könyvek) és szóbakerült, hogy 2 hét múlva az MRVE munkavizsgát és képességvizsgát szervez, amit persze tudtam én, de teljesen elkerülte a figyelmem. Arra a hirtelen elhatározásra jutottam, miért is ne mehetnénk el Iannal. Talán a 2000 km részegített meg ekkora magabiztossággal és nyugalommal, hiszen nem gyakoroltam rá. 2 éve elmentem egy GRK-s munkavizsgára, full felkészületlenül, csak úgy poénból. Persze ott nem sikerült - amúgy meglepően jól ment, csak mivel aznap képességvizsgáztunk is, ezért a kutyám a MV-ra hulla fáradtan érkezett. 

Azóta nem gyakoroltam rá, mert nem is nagyon akartam megcsinálni. A kutyám nekem bizonyított már, a tenyésztőjének is. Azt tudtam, hogy a vadat felveszi, végigvadászott 3 szezont, talán nem lesz neki nehéz egy MV. Gyorsan átfutottam a szabályzatot, stabilnak stabil, 50 méterre csak kimegy már, a vonszalékot csúnya lenne ha nem tudná a kezdetekben vizslaként nevelt retriever, egy kettős jelölés meg csak nem okoz gondot. 
Miután hazaértem se vittem túlásba a trainingezést, egy blindra kiküldtem, ment, úgyhogy nincs para.

Hát, para nem is volt addig a pillanatig amíg oda nem értünk Soponyára. Ott tudatosult bennem, hogy "basszuuuuuuus a rohadt életbe, hát én nem készültem, mi lesz most". Edit barátnőmmel gyorsan tettünk róla, hogy ne parázzunk annyira, a vadkerti Frittmann rosé és a kaskantyúi pálinka oldotta a feszkónkat. 
Regisztráció és megnyitó után kimentünk a területre. 

Megynitó... IGEN, feszültek voltunk. nem kicsit.

Standhajtás (akit érdekelnek a feladatok, hogyan is néznek ki IDE kattintva megtehetik) alatt végig hallottam ahogy a kutyám szíve dobog. Nem is dobogott, majd ki ugrott. A térdem remegett, és nagyon reméltem, hogy a kutyám nem fog kitolni velem és ugrik be. Amit sose csinált még versenyen/vizsgán és trainingeken is 1 kezemen meg tudom számolni. 
Túléltük. Max pont. 

Pink sapisok

Vonalhajtás volt  a soronkövetkező, előtte kis feszkóoldás. Bevallom, picit hozzászóltam néha a kutyámhoz - amit Emese ki is szúrt azonnal haha - igazából csak biztosra akartam menni, pedig abszolút nem láttam jelét sem, hogy a kutyám be szeretne ugrani. EZAZ, megcsináltuk. A két legidegőrlőbb feladaton túl vagyunk. ​

Vonalhajtás selfie hahaha

Mezei elhozás nem ment tökéletesen, kétszer kellett sípolnom mire megállt Ian, és akkor is igen lassan fordította felém a fejét. Utána szépen irányba fordult és nem túl hosszú keresés után meglett a vad. De ezt tudom, hogy alakítani kell még a megállítón, semmi új nincs benne

A vonszaléktól féltem leginkább és legkevésbé. A kutyám mindig is szuperül teljesített ha vonszalékról volt szó, imádta, én is imádtam. De tudtam, hogy bármikor benne lehet a pakliban hogy elhasalunk, és ez esett volna a legrosszabban ha nem megy. 
Nem volt tökéletes, de azért szépen megoldotta. A vonszalék kihúzójának nyomán ment. Van ilyen, nem meglepő, és a legtöbb kutya így csinálja. 

Várakozós Selfie

Átmentünk a vizes feladathoz, ahová Kriszti barátnőm is kijött Onixxal és Mayával - na meg Petivel :D. 
5 vagy 6 éve nem láttuk egymást?! De egyből olyan volt mintha minden héten együtt lennénk, rögtön feloldották a maradék feszkóm is. Eléggé szedettvedetten mentem a feladathoz, mert már nagyban trécseltünk, Ian a második elhozásért nem is  legjobb irányba indult, de sípra rögtön megállt és oda tudtam küldeni. Azért izgultma picit, nehogymár az utolsó vadnál essünk ki....
Megvan. Sikerült! 93 ponttal a 100-ból, 0 készüléssel.  Nem trainingeztem be előtte a területen a feladatokat. Majdhogynem azt se tudtam mik a feladatok. Nagyon más volt így odaállni a vizsgán, hogy úgy éreztem, ennek mennie kéne. Csúnya lenne, ha nem menne... De azért büszke voltam, és szörnyen örültem. Kicsi Ianke megcsinálta.

A két friss munkavizsgás mosoly :D Köszi Edit ezt a napot, nélkületek lehet nem ment volna, irtó jó volt a hangulat!

Dumcsiztunk még kicsit Krisztiékkel, Oni totál szerelem, meg persze Maya is.... utána visszamentünk a hotelhez ebédelni, dumálni, aztán irány haza és Cegléd az OVK-s Field Trial "afterjére". 

Köszönjük a vezetőségnek, és minden résztvevőnek ezt a szuper napot, nagyon jól éreztem magam!