Egy maratoni hétvége
Nem, nem, most nem a Miskolci Maraton kiállításról fogok írni, hanem a május eleji Work and Show hétvégéről és Zalaegerszeg CACról.
Csütörtök délben indultunk otthonról Iannal és a pulikkal, az első állomásunk Kisujszállás volt, a Ludas Matyik őshazája, ott felvettünk Jankót (Bendegúzt, Yodát, kinek hogy ismerős, elég sok dolog történt azóta haha) a cukorfalat 4 hónapos fekete pulit. Mosonmagyaróváron szálltunk meg, nem kellett altatni, és reggel igen fájdalmas volt a korai ébresztő.
Első nap a Show rész volt, nem mondom, hogy nagyon lázba hozott. Egész héten Ian kozmetikájával szenvedtem, és amúgy is annyira hoz lázba egy ilyen kiállítás mint egy szem búza (remek hasonlat, tudom, de éppen vonatozok és egy búzatábla mellett haladtunk el amikor kinéztem ihletre várva :D )
Szuper kis csapat gyűlt össze, Edit barátnőm HHH kutyáival, Dalmát is volt szerencsém végre megismerni, hiába trainingezünk mindketten Csabinál, valahogy sose futottunk össze, illetve Katiék Georgeal és Ike-al.
Ian először ment munkaosztályban, ami az Open mellett a legnépesebb osztály volt. Az időnk nem volt a legfényesebb, szakadt az eső, DE én ennek nem is örülhettem volna jobban. Ugyanis Ian olyan performanceot nyomott le amit életében még sosem. A kutya aki szívből gyűlöli a kiállításokat, alig akar mozogni a ringben, úgy áll meg mint egy rakás szerencsétlenség, most kivirágzott, ELŐTTEM futott, kapkodnom kellett a lábaim, rendesen futnom kellett, megállt free-ben gyönyörűen, és olyannyira tele volt élettel, hogy el is lépkedett néha (Ő, aki 9 hetes kora óta cövekként áll bent). Egyszóval, egy élmény volt vele bent.
Utána lazulás jött, borozgatás, beszélgetés, Edittel nagyon megtaláltuk a közös hangot :D
Délután szerettem volna bemenni Senior handlingbe, mert miért ne, és Elnökünk, Eszter engedélyével Bogarat vittem be, ami igen nagy felháborodást keltett. Amit annyira nem is értek, hiszem ez az egész egy játék, nem versenyzünk sem Crufts kvalifikációért, és ettől se több se kevesebb nem lesz senki azt hiszem. Én pedig nem azt a kutyát fogom bevinni aki utálja az egészet, hanem azt amelyik él hal azért, hogy ő futkározhasson bent.
Délután gyors fürdés, átöltözés után mentünk Edit szobájába rozézni, és Dalma megcsinálta a hajunkat. A vacsi előtt ismét nekem kellett fordítani, amit utálok, szörnyen lámpalázas vagyok, de valahogy ez már a második év, hogy megkapom eme nemes feladatot. A vacsi amúgy szuper volt, nagyon jó hangulat, és hát nem mondok újat azzal, hogy utolsóként mentünk el a táncolásból :D Nem érdekelt, hogy nem tudok táncolni. A másnapi bíróink, Heli és Danny is nagyon sokáig kitartottak. Danny egyébként privát koncertet is tartott nekünk, karaokezásból profi az tuti!
Másnapi WT az utolsó E osztályos versenyünk ha minden igaz, szerettem volna végigmenni – mert, hogy eddig RMSE-s versenyen sose sikerült, pedig nagyon sok rendezvényre járunk. No, de most meg akartam törni az „átkot” és végigmenni.
Az első feladatunk Helinél volt, egy jelölés a tóra, majd megfordulni, sétálni pár métert és onnan visszaküldeni a kutyát. A lábmunkája Iannak kegyetlen rossz volt, azóta erre rá is trainingeztünk már.
A második feladatnál egy jelölés majd ugyanoda vissza kellett küldeni egy másik dummyért a kutyát. Nos, hát én nagyon okosan nem néztem szelet, mert miért is, plusz jó pár méterrel arrébb volt a dummy. Az első sípra nem annyira volt okosügyes a kutyám, de aztán rájött, hogy figyelnie kéne és szépen oda tudtam irányítani a dummyhoz.
Danny első feladatánál először nekem kellett kidobni egy dummyt a handlernek (hozzátenném, életemben most sikerült oda dobnom ahova szerettem volna) majd walk up a másik irányba és egy jelölés. Ez egész jól ment, kicsit belesípolgattam azért.
Az utolsó feladatról nem szeretnék beszélni…az első része kritikán aluli volt, a kutyámat behúzta az árok, és alig tudtam kiimádkozni őt onnan. Már azon gondolkoztam, hogy követem egyik versenyzőtársam példáját és kimegyek a kutyáért. A második része meg amennyire kaki volt az első annyira tökéletesen csinálta meg.
Ebéd után segíteni mentem. Hát nem volt életem élménye, szörnyen meleg volt, nulla árnyék, és azt nem is említettem, hogy a rutin pakolásom nem volt a legjobb ötlet, ugyanis a téli nacim és bakancsom dobtam be a táskába. Szauna volt a javából…
De egyébként nagyon érdekes volt innen figyelni a kutyákat, melyik hogyan keres, ezt a bíró mellől nem lehet látni – viszont így nem hallottam a bíró magyarázatát, pontjait stb. Szerencsére csak blindokat kellett kitennem, a dobást az elejétől leszögeztem, hogy nem vállalom. Több kárt tennék, mint hasznot.
Este eredményhirdetésnél kiderült, a 30 E osztályos kutyából 7-en mentünk végig,és 5. lettünk Iannal. Nagyon elégedett voltam vele, mert nem volt egy egyszerű test.
Gyors puszi puszi (nem cupp-cupp, bocsi mindenkinek, belső poén, sokan fogják érteni, akiknek kell :D ) majd irány Zalaegerszeg.
A másnapi kiállítás esősen kezdődött, és nekem csak egy kérdés járt a fejemben végig: MIT KERESEK ÉN ITT???
Summa sumarum Ianről szuper képeket lőtt Balázs, és egy golden szukával, Happyvel BOS BEST IN SHOW 3. lettem. Jeeee…. húzzunk haza inkább….még a halászlé amit ettem se volt annyira jó L Hosszú, fárasztó hétvége volt, amiből elég lett volna, ha a szombati WT-re megyek, a showtime hanyagolható – bár a speciálon a társaság legalább jó volt.
Első nap a Show rész volt, nem mondom, hogy nagyon lázba hozott. Egész héten Ian kozmetikájával szenvedtem, és amúgy is annyira hoz lázba egy ilyen kiállítás mint egy szem búza (remek hasonlat, tudom, de éppen vonatozok és egy búzatábla mellett haladtunk el amikor kinéztem ihletre várva :D )
Szuper kis csapat gyűlt össze, Edit barátnőm HHH kutyáival, Dalmát is volt szerencsém végre megismerni, hiába trainingezünk mindketten Csabinál, valahogy sose futottunk össze, illetve Katiék Georgeal és Ike-al.
Ian először ment munkaosztályban, ami az Open mellett a legnépesebb osztály volt. Az időnk nem volt a legfényesebb, szakadt az eső, DE én ennek nem is örülhettem volna jobban. Ugyanis Ian olyan performanceot nyomott le amit életében még sosem. A kutya aki szívből gyűlöli a kiállításokat, alig akar mozogni a ringben, úgy áll meg mint egy rakás szerencsétlenség, most kivirágzott, ELŐTTEM futott, kapkodnom kellett a lábaim, rendesen futnom kellett, megállt free-ben gyönyörűen, és olyannyira tele volt élettel, hogy el is lépkedett néha (Ő, aki 9 hetes kora óta cövekként áll bent). Egyszóval, egy élmény volt vele bent.
Utána lazulás jött, borozgatás, beszélgetés, Edittel nagyon megtaláltuk a közös hangot :D
Délután szerettem volna bemenni Senior handlingbe, mert miért ne, és Elnökünk, Eszter engedélyével Bogarat vittem be, ami igen nagy felháborodást keltett. Amit annyira nem is értek, hiszem ez az egész egy játék, nem versenyzünk sem Crufts kvalifikációért, és ettől se több se kevesebb nem lesz senki azt hiszem. Én pedig nem azt a kutyát fogom bevinni aki utálja az egészet, hanem azt amelyik él hal azért, hogy ő futkározhasson bent.
Délután gyors fürdés, átöltözés után mentünk Edit szobájába rozézni, és Dalma megcsinálta a hajunkat. A vacsi előtt ismét nekem kellett fordítani, amit utálok, szörnyen lámpalázas vagyok, de valahogy ez már a második év, hogy megkapom eme nemes feladatot. A vacsi amúgy szuper volt, nagyon jó hangulat, és hát nem mondok újat azzal, hogy utolsóként mentünk el a táncolásból :D Nem érdekelt, hogy nem tudok táncolni. A másnapi bíróink, Heli és Danny is nagyon sokáig kitartottak. Danny egyébként privát koncertet is tartott nekünk, karaokezásból profi az tuti!
Másnapi WT az utolsó E osztályos versenyünk ha minden igaz, szerettem volna végigmenni – mert, hogy eddig RMSE-s versenyen sose sikerült, pedig nagyon sok rendezvényre járunk. No, de most meg akartam törni az „átkot” és végigmenni.
Az első feladatunk Helinél volt, egy jelölés a tóra, majd megfordulni, sétálni pár métert és onnan visszaküldeni a kutyát. A lábmunkája Iannak kegyetlen rossz volt, azóta erre rá is trainingeztünk már.
A második feladatnál egy jelölés majd ugyanoda vissza kellett küldeni egy másik dummyért a kutyát. Nos, hát én nagyon okosan nem néztem szelet, mert miért is, plusz jó pár méterrel arrébb volt a dummy. Az első sípra nem annyira volt okosügyes a kutyám, de aztán rájött, hogy figyelnie kéne és szépen oda tudtam irányítani a dummyhoz.
Danny első feladatánál először nekem kellett kidobni egy dummyt a handlernek (hozzátenném, életemben most sikerült oda dobnom ahova szerettem volna) majd walk up a másik irányba és egy jelölés. Ez egész jól ment, kicsit belesípolgattam azért.
Az utolsó feladatról nem szeretnék beszélni…az első része kritikán aluli volt, a kutyámat behúzta az árok, és alig tudtam kiimádkozni őt onnan. Már azon gondolkoztam, hogy követem egyik versenyzőtársam példáját és kimegyek a kutyáért. A második része meg amennyire kaki volt az első annyira tökéletesen csinálta meg.
Ebéd után segíteni mentem. Hát nem volt életem élménye, szörnyen meleg volt, nulla árnyék, és azt nem is említettem, hogy a rutin pakolásom nem volt a legjobb ötlet, ugyanis a téli nacim és bakancsom dobtam be a táskába. Szauna volt a javából…
De egyébként nagyon érdekes volt innen figyelni a kutyákat, melyik hogyan keres, ezt a bíró mellől nem lehet látni – viszont így nem hallottam a bíró magyarázatát, pontjait stb. Szerencsére csak blindokat kellett kitennem, a dobást az elejétől leszögeztem, hogy nem vállalom. Több kárt tennék, mint hasznot.
Este eredményhirdetésnél kiderült, a 30 E osztályos kutyából 7-en mentünk végig,és 5. lettünk Iannal. Nagyon elégedett voltam vele, mert nem volt egy egyszerű test.
Gyors puszi puszi (nem cupp-cupp, bocsi mindenkinek, belső poén, sokan fogják érteni, akiknek kell :D ) majd irány Zalaegerszeg.
A másnapi kiállítás esősen kezdődött, és nekem csak egy kérdés járt a fejemben végig: MIT KERESEK ÉN ITT???
Summa sumarum Ianről szuper képeket lőtt Balázs, és egy golden szukával, Happyvel BOS BEST IN SHOW 3. lettem. Jeeee…. húzzunk haza inkább….még a halászlé amit ettem se volt annyira jó L Hosszú, fárasztó hétvége volt, amiből elég lett volna, ha a szombati WT-re megyek, a showtime hanyagolható – bár a speciálon a társaság legalább jó volt.
 |  |
Megjegyzések