Egy szabad nap Orsi módra
Avagy hogyan is néz ki egy „szabad nap” Orsi módra? A közvéleménykutatáson a blog oldalán elég sokan jelöltétek be, hogy a mindennapokról olvasnátok legszívesebben. Múlt hét szerdám elég pörgősre sikerült, így gondoltam elmesélem mi is történik velem, amikor nem suliban vagyok, vagy kiállításon.
Reggel korán kelés és futás volt betervezve, de sajnos a vizsgaidőszak végén nem megy annyira könnyen a 6 órás ébresztő, így nem mondhatom el, hogy jó sportoló módjára, aki éppen a Hard Dog Race Wildra készül, töltöttem a napom.
Helyette kicsit később, gyorsan összekaptam magam Iannal és elindultunk a vonatállomásra. Igen jól indult a nap, egy boxer, egy yorkie és egy keverék kutya rontott ki ránk (igen ezzel pont azt szerettem volna mondani, hogy a legveszedelmesebb a yorkie volt) majd jött a hős megmentőnk, Ivett és kivitt minket így nem kellett tovább szépítenem a hangomat.
Következett egy kis metrózás Pesten, beugrottam kedvenc Thai éttermembe ebédért, amit nagyon elegánsan a buszon fogyasztottam el, mert nem volt időm beülni vele, a training hamarosan kezdődött és még az egész városon át kellett buszoznom.
Daniellával és Eszterékkel trainingezünk, azaz Tamás, Dávid és János trióval. Nem tudom a fiúkra a mi jó hangulatunk, az erdő, vagy egymás társasága hatott ennyire jól, de nagyon szuperül mentek. Mi kicsit kiakasztottuk azt hiszem Mesterünket, de hát, aki bevállalja, hogy 3 csajjal trainingezik az tudja azt, hogy nagyon menő live streamingek születnek majd, amit sok sok ember látni fog :D Egyébként gondolkozunk a youtube csatornán, már csak szponzorok kellenek.
Viccet félre téve, ahhoz képest, hogy Ian alföldi állatka, és most hegyen voltunk, még az utolsó dummykért is szuper lendülettel ment, olyan elhozásokat csinált meg, amiben én biztos voltam, hogy nem fognak menni. Kicsit jobban kéne hinnem azt hiszem a kutyámban…
Reggel korán kelés és futás volt betervezve, de sajnos a vizsgaidőszak végén nem megy annyira könnyen a 6 órás ébresztő, így nem mondhatom el, hogy jó sportoló módjára, aki éppen a Hard Dog Race Wildra készül, töltöttem a napom.
Helyette kicsit később, gyorsan összekaptam magam Iannal és elindultunk a vonatállomásra. Igen jól indult a nap, egy boxer, egy yorkie és egy keverék kutya rontott ki ránk (igen ezzel pont azt szerettem volna mondani, hogy a legveszedelmesebb a yorkie volt) majd jött a hős megmentőnk, Ivett és kivitt minket így nem kellett tovább szépítenem a hangomat.
Következett egy kis metrózás Pesten, beugrottam kedvenc Thai éttermembe ebédért, amit nagyon elegánsan a buszon fogyasztottam el, mert nem volt időm beülni vele, a training hamarosan kezdődött és még az egész városon át kellett buszoznom.
Daniellával és Eszterékkel trainingezünk, azaz Tamás, Dávid és János trióval. Nem tudom a fiúkra a mi jó hangulatunk, az erdő, vagy egymás társasága hatott ennyire jól, de nagyon szuperül mentek. Mi kicsit kiakasztottuk azt hiszem Mesterünket, de hát, aki bevállalja, hogy 3 csajjal trainingezik az tudja azt, hogy nagyon menő live streamingek születnek majd, amit sok sok ember látni fog :D Egyébként gondolkozunk a youtube csatornán, már csak szponzorok kellenek.
Viccet félre téve, ahhoz képest, hogy Ian alföldi állatka, és most hegyen voltunk, még az utolsó dummykért is szuper lendülettel ment, olyan elhozásokat csinált meg, amiben én biztos voltam, hogy nem fognak menni. Kicsit jobban kéne hinnem azt hiszem a kutyámban…
 A kép igen csalóka, Daniellával csak 1-1 kortyot ittunk, NEM rugtunk be training előtt/után :D |  Tomika úgy gondolta befér még Jánoska mellé |  Happyfiúcska |
Training után rohantam a MEOESZ-be, ezt is megtanultam, hogyan tudok eltömegközlekedni oda, ugyanis az MRVE éves közgyűlése volt meghirdetve délutánra. Kis kávézgatás mellett rengeteg ismerőssel futottam össze, csak pislogtam. Jó, tudom, mit vártam a MEOESZ-ben?
Hála istennek a hangulat hasonlóan oldott volt, mint a trainingen, így itt is könnypotyogós röhögések mentek, amiből Ian mit sem vett észre, teljesen meghalt agyilag, alig tudtam felkelteni amikor indulnunk kellett.
Hála istennek a hangulat hasonlóan oldott volt, mint a trainingen, így itt is könnypotyogós röhögések mentek, amiből Ian mit sem vett észre, teljesen meghalt agyilag, alig tudtam felkelteni amikor indulnunk kellett.
Csak, hogy ne unatkozzak este, és időben hazaérjek, elmentünk Nicoval az akitával a Showroomba trainingezni egyet, ahol ISMÉT nem meglepően hoztuk a formánkat, és kicsit bontottuk a rendet és fegyelmet az órán. Rengeteget fejlődött Nico ezalatt a pár alkalom alatt, már nem akarta megenni sem magát a tükörben, sem más kutyákat, és látványosabban jobban működött, mint első alkalommal.
Az estét egy kis pizzázás koronázta meg a Showroomban, Ian is hízott kicsit, hála Dorkának– mert hát kórosan sovány, mint megtudtam :-D Kitárgyaltuk a baglyok aktuális helyzetét (csak, hogy ma se maradjanak bizonyos emberek belsős poén nélkül). Egyébként a kutyuskám amennyire utálja a kiállításokat és a kiállításos közeget annyira jó elvolt a Showroombn bent, mindent bevetett hogy az eldobott nagy fittball-t elhozza nekem – egyébként tök ügyin visszaterelgette nekem a kis IQ bajnok, szaglászott, simiért állt sorban mindenkinél, Dorkával gyakoroltak kicsit.
Az estét egy kis pizzázás koronázta meg a Showroomban, Ian is hízott kicsit, hála Dorkának– mert hát kórosan sovány, mint megtudtam :-D Kitárgyaltuk a baglyok aktuális helyzetét (csak, hogy ma se maradjanak bizonyos emberek belsős poén nélkül). Egyébként a kutyuskám amennyire utálja a kiállításokat és a kiállításos közeget annyira jó elvolt a Showroombn bent, mindent bevetett hogy az eldobott nagy fittball-t elhozza nekem – egyébként tök ügyin visszaterelgette nekem a kis IQ bajnok, szaglászott, simiért állt sorban mindenkinél, Dorkával gyakoroltak kicsit.
Majd a nap zárása egy kis Rém Handlerek csevegés, csak mert hiányolták, hogy Ők nincsenek benne a blogomban sosem. Cupp Cupp nektek!
Megjegyzések