"Törékeny" elegancia
Novemberben szerkesztőségünk úgy döntött, a társas vadászatoknak szenteli a központi témát, én pedig szerettem volna kicsit idomulni ehhez a vonalhoz, azonban nem a hazai berkekben már megszokott ebekről mesélni. A kopók csoportjáról rovatunkban még nem sok szó esett, pedig itt olyan fajtákra bukkanhatunk, melyek igazi különlegességek. Nehezen tettem le a voksom, melyik történelemből is csemegézzek, a képzeletbeli kalapból végül egy francia kopó, a Porcelaine neve került ki… Úgy tartják, a legősibb múltjuk nekik van a francia társaik között, egészen az 1700-as évekig maradtak fent emlékek. Igen jellegzetes, egyedi küllemük megfogja az ember tekintetét. Egy mondat megfogott, amikor a fajtaleírást olvasgattam: nagyon egyedülálló, igazán franciának kinéző, felépítésének minden tekintetében a legkiválóbb minőségű.
A „Porcelán” név egyébként a színükre utal, mely világos elvétve egy-egy halvány narancssárgás színű folttal, és semmi köze a törékenységhez, ugyanis rendkívül szívós, kitartó vadászebek. Elegáns külsőjére tökéletesen illik a „nemes egyszerűség” kifejezés, fülei a kopóknál megszokottan kissé nagyok, és előre logók, egyfajta katlant képezve az állat orránál a hatékonyabb szaglást teszik lehetővé. Franche-Comte kutyaként is szokták emlegetni, mely Franciaország egyik régiójára utal, amit 1678 után alakítottak ki a középkori Burgund Szabadgrófság területén, a francia-svájci határ mentén. Valószínűleg Angol Harrier, Laufthounds, Mountaimboeuf és Talbot kopók találhatóak meg ősi felmenői között, melyek közül ma már csak a Harrierekből találunk néhány példányt. A Choiseul család nevéhez fűződik a fajta megalkotása a már említett francia-svájci határ menti kantonokban, nevezetesen Vaud, Savoy valamint Luxeuil és Cluny apátságokban. Főként mezei nyúl, őz és vaddisznó felkutatására és hajtására szerették őket alkalmazni a tizennyolcadik század elején. A francia forradalom idején azonban csaknem kihaltak, csak újabb fajták, mint a Gascon-saintongeois-i kopó és Billy bevonásával lehetett megmenteni, ezzel azonban kissé megváltoztatták küllemét, erősebb, robusztusabbak lettek, így már nem csak vaddisznó, de szarvas vadászatra is kiválóan megfeleltek. Hiába a több évszázadra visszanyúló múlt, a fajta hányatott sorsát jelzi az is, hogy az első fajtaklub 1971-ben alakult az anyaországban. A fajta jövője bizonytalan, ugyanis igen kevés országban lelhetők fel, Olaszországban és az Egyesült Királyságban, valamint néhány más Európai országban tartanak tenyész egyedeket.
A tengeren túlon is található egy jelentősebb populáció, az első egyedek valószínűleg ajándékként érkeztek, George Washingtonnak, egyenesen a Francia Királytól. A volt elnök nevéhez fűződik egyénként az Amerikai Rókakopók megalkotása is, ugyanis egy egész falka Angol Rókakopót tartott birtokán, nagy szerelmese volt ugyanis a lovas falkavadászatoknak, így pár sporttársával együtt megalkották az amerikai változatot is… De erről majd egy következő történet fog szólni…
A „Porcelán” név egyébként a színükre utal, mely világos elvétve egy-egy halvány narancssárgás színű folttal, és semmi köze a törékenységhez, ugyanis rendkívül szívós, kitartó vadászebek. Elegáns külsőjére tökéletesen illik a „nemes egyszerűség” kifejezés, fülei a kopóknál megszokottan kissé nagyok, és előre logók, egyfajta katlant képezve az állat orránál a hatékonyabb szaglást teszik lehetővé. Franche-Comte kutyaként is szokták emlegetni, mely Franciaország egyik régiójára utal, amit 1678 után alakítottak ki a középkori Burgund Szabadgrófság területén, a francia-svájci határ mentén. Valószínűleg Angol Harrier, Laufthounds, Mountaimboeuf és Talbot kopók találhatóak meg ősi felmenői között, melyek közül ma már csak a Harrierekből találunk néhány példányt. A Choiseul család nevéhez fűződik a fajta megalkotása a már említett francia-svájci határ menti kantonokban, nevezetesen Vaud, Savoy valamint Luxeuil és Cluny apátságokban. Főként mezei nyúl, őz és vaddisznó felkutatására és hajtására szerették őket alkalmazni a tizennyolcadik század elején. A francia forradalom idején azonban csaknem kihaltak, csak újabb fajták, mint a Gascon-saintongeois-i kopó és Billy bevonásával lehetett megmenteni, ezzel azonban kissé megváltoztatták küllemét, erősebb, robusztusabbak lettek, így már nem csak vaddisznó, de szarvas vadászatra is kiválóan megfeleltek. Hiába a több évszázadra visszanyúló múlt, a fajta hányatott sorsát jelzi az is, hogy az első fajtaklub 1971-ben alakult az anyaországban. A fajta jövője bizonytalan, ugyanis igen kevés országban lelhetők fel, Olaszországban és az Egyesült Királyságban, valamint néhány más Európai országban tartanak tenyész egyedeket.
A tengeren túlon is található egy jelentősebb populáció, az első egyedek valószínűleg ajándékként érkeztek, George Washingtonnak, egyenesen a Francia Királytól. A volt elnök nevéhez fűződik egyénként az Amerikai Rókakopók megalkotása is, ugyanis egy egész falka Angol Rókakopót tartott birtokán, nagy szerelmese volt ugyanis a lovas falkavadászatoknak, így pár sporttársával együtt megalkották az amerikai változatot is… De erről majd egy következő történet fog szólni…
Megjegyzések