IWT 2021

 Tisztán emlékszem a mai napig arra a pillanatra, amikor 15 évesen ültem itthon, a nappaliban a számítógép előtt egy iskolai nap után, és szinte nyálcsorgatva néztem a képeket, videókat a 2011-es, első magyarországi IWT-ről. Bárcsak egyszer lenne lehetőségem akár csak látni egy ilyen rendezvényt! – kívántam akkor.

Az IWT, azaz International Working Test ahogy a neve is utal rá, egy nemzetközi working test. Nemzeti csapatok és nemzeti „free” team-ek indulhatnak, 3 handlerből és 3 retrieverből álló team-ek. Minden bírónál egy-egy feladatot kell abszolválnia minden kutyának, azonban a „szokásos” working testekhez képest az IWT-n egy nullázás nem jár kieséssel. Ha bővebben érdekel az IWT szabályzata, itt elolvashatod.

Tavaly amikor szóba került, hogy hazánk, pontosabban az RMSE szervezi a 2021-es IWT-t majd’ kiugrottam a bőrömből. A nagy álmom, hogy ott lehessek egy ilyen versenyen végre valóra válik!

Esti videomeetingek vették kezdetét, a kis csapatunk minden tagja igyekezte kivenni a részét a szervezésből, aki, amiben tudta. Mind dolgozunk, családdal, háztartással foglalkoztunk emellett, de azt gondolom, mindenki a tőle telhető legtöbbet nyújtotta.

Szinte repült az idő, azon kaptam magam, hogy augusztus 19-et írunk, és a reggeli futás után nem jógázni álltam neki, hanem gyorsan dolgozni picit, majd pakoltam és indultam is Vitnyédre. Nagyon vártam, hogy újra lássam a barátaimat, ismerőseimet, és picit elvonulhassak a mindennapi pörgésből a paradicsomi hangulatú, térerőmentes Göbös majorba.

Persze nem ment zökkenésmentesen az indulás, otthon felejtettem a növényi tejem (hellóóóó tejérzékenység) és a bakancsom sem találtam, gondoltam ott hagytam a lakásban a költözéskor. Átvergődtem magam a fehérvári állandó csúcsforgalmon vissza a lakásunkba, de ott sem találtam. Nem volt más hátra, mint, hogy beugrok a Deca-ba és veszek valami random bakit.

Közben Andival chateltem, akivel jót nevettünk azon, hogy persze kik késnek megint, ha nem mi? Útközben át is irányított, hogy ne a majorba menjek, hanem az étterembe, várjam ott a bírókat. Nem sokkal érkezésem után be is futott a bírói csapat a bécsi reptérről.

Laura Lazaretto Olaszországból érkezett (vagyis igazából most Belgiumból, ahol párjával él), a Think Twice golden retriever kennel tulajdonosa. Laurát évek óta ismerem, mindig is nagyon kedveltem. Egy őszinte, szókimondó lánynak ismertem meg, aki az elmúlt évtizedekben kivívta úgy gondolom egész Európa tiszteletét azzal, hogy kiemelkedő eredményeket ért el golden retrievereivel mint a kiállítási ringben, mint pedig munka terén. 1994 óta kutyázik, számos show és munkachampion kutyát tenyésztett, többször versenyzett az Egyesült Királyságban, 2018-ban pedig az egyik általa tenyésztett kutya párjával, Pieterrel kvalifikálta magát az IGL-re is. Az ő kennelnevéhez fűződik az első olyan golden retriever akit a kontinentális Európában tenyésztettek és GB munkachampion lett, és az IGL-en Gun’s Choice lett.

Pieter Vivijs Belgiumból, Laura párja is két évtizede képez és versenyez retrieverekkel. Bírált már minket is, és róla mindig is az volt a véleményem, hogy rendkívül szigorú bíró, de magával és saját kutyáival szemben is mindig rendkívül kritikusnak láttam. Igazi szerelmese a sportnak, aki mindig a maximum maximumát szeretné látni.

Anders Carlsson Svédországból, akinek 1979 óta vannak labradorjai, egy igazi vadászember, és ez mindig is látszódik feladatain és a bírálata során.

Thomas Plamboeck Dániából érkezett, ő volt az egyetlen bíró, akivel még nem találkoztam. Több field trial nyertes és champion kutyája van, így tőle is olyan feladatokra számítottam, mely valóban vadászati helyzeteket imitál.

Végül befutott 5. bíró is, Böszörményi Andrea, hazánk egyik kiemelkedő retrieverese, akinek úgy gondolom minden sporttárs sokat köszönhet, hiszen évek óta szenvedélye a minőségi retrieverezés. Kiváló kutyákat tenyésztenek két évtizede a Brookbank kennelnév alatt, számos Field Trial champion kutya került ki keze alól. Örültem, hogy a hétvégén az ő stewardja lehetek, biztos voltam benne, sokat fogok tanulni.

Bírók + Zsolti a rendezvény végén

A szervezőcsapat egy része is hamar csatlakozott hozzánk, ebéd után bejártuk a területet, kitábláztunk a feladatokat, várakozózónákat. Viszonylag rövid napunk volt, korán ágyba kerültünk, amit nem is bántam, mert másnapra 1,5 óra futást terveztünk Zsolttal.

Reggel kipattantam az ágyból 6-kor, futottunk egy jót fogadott apukámmal, megbeszéltük az élet nagy dolgait J. Büszke vagyok rá és Andira, az utóbbi időben sokat futnak ők is, jó látni, hogy „visszafertőztem” őket a futás szeretetével. Anno még Andi beszélt rá a futásra, miatta vettem az első sportórám.

Reggeli után a bírók kimentek a területre, kitalálták a feladatokat. Mindannyian megnézték mindenki állomását, és együtt tervezték meg a hétvégi feladatokat. Mi pólókat válogattunk a segítőknek, borokra matricát ragasztgattunk és összekészítettük a nevezőknek a csomagokat Judittal és Ágival. Ebédre jött a többi segítő, illetve kedves férjem is beugrott egy órácskára. Segítettem a regisztráción, osztogattam mindenkinek az ebéd és vacsorajegyeket.

Gyors zuhany, átöltözés után kezdődött a nyitóvacsi, istenem, de jó volt látni mindenkit! Alapból nem vagyok egy naaaaagy társasági ember, de most nagyon jólesett látni a sok boldog, felszabadult, mosolygó embert. Kicsit hosszúra sikerült az éjszaka, éjfélkor szaladtam fel aludni, de már tudtam, hogy felejtős lesz a másnap hajnali futás.

segítőcsapat

Így is lett, örültem, hogy a reggelire le tudtam kómásan mászni. Gyors ettem pár falatot, ittam egy nagy kávét, és megkerestem a bírómat, aki mellett stewardkodtam. Hivatalos megnyitó után megindultunk a területünkre. Aznap a napon voltunk kint egy erdősáv mellett, két jelölés és egy blind volt a feladat. A csapatok aznap választhattak, ki, melyik dummyt szeretné elhozatni.

Nem gondoltam, hogy ennyire megosztó és „szóró” lesz ez a feladat, sok csapat nagyon szépen abszolválta, de csak pár 20-20-20 pont lett, de voltak olyanok is, ahol 1-2 nullás is becsúszott. Tanulságos volt látni, ki min hibázott, mikor fújt rosszkor a sípba, mikor nem fújt elég időben és a többi. Mindig rájövök, mennyire hálás vagyok Andiéknak, hogy lehetőséget adtak, hogy tanuljak, segíthessek, figyelhessek. Szerencsés lehetek, hogy az elmúlt években, ha nem is képeztem kutyát, nem voltam aktív, de mint WT-ken, mint Trialokon ott lehettem és szívtam magamba a látottakat.

Viszonylag időben végeztünk a tűző napon, le a kalappal mindenki előtt, a kutyákat nagyon szépen hűtötték, senkinél nem láttam nagyon lihegő kutyát. Ledőltem kicsit délután, de aludni nem tudtam, annyira kavarogtak a fejemben a gondolatok. Elmentem végül futni, nem mondom, hogy nem voltam még mindig picit másnapos, de azért jól esett. Mindig megfogalmazódik bennem, hogy a futás egyszerűen jót tesz a kis agyamnak. Valahogy futva annyival jobban tudom rendszerezni a gondolataim, érzéseim, és mindig úgy térek haza, mintha újjászületnék.

minden fotó: Urbán Ádám

Gyorsan elkészültem, szombat estére egy gálavacsi volt még a program. Zsoltihoz már megszokottan hatalmas terülj-terülj asztalkám, fenséges lakoma, jó zene, finom italok. Kicsit fáradtkásnak éreztem magam, és púp volt a hátamon az alkohol, de a limonádé isteni volt, így inkább azt szürcsölgettem. Persze az „én nem táncolok” kijelentés is csakhamar megváltozott és bizony, megint nekiálltam táncolni, vagy valami olyasmi, nem mondanám, hogy ehhez a legkisebb tehetségem is lenne. De én baromi jól éreztem magam. Szépen lassan szivárogtak el az emberek, az olaszok maradtak a legtovább, majd mi is beültünk és beszélgettünk még picit a hallban.

Villámgyorsan eljött a vasárnap, az utolsó nap. Aznap az erdőben voltunk Andival, és mivel sajnos egy párnak haza kellett utaznia családi okokból így kicsit emberhiányban voltunk, úgyhogy átmentem dog stewardnak – azaz annak az embernek, aki hívja a következő kutyát, és gondoskodik arról, hogy minden flottul menjen. Próbáltam pörgetni a dolgot, szerencsére nagyon kooperatívak voltak a sporttársak, és első szóra jöttek és váltották a már végzett csapatot. Nem volt km hiány a lábamban, még jó, hogy nem futottam, így is legyalogoltam több, mint 18 ezer lépést

Nem igazán láttam a feladatokat, mert csak rohangáltam oda-vissza, de ha jól emlékszem egy jelölés, két blind volt Andi feladata. (Egyébként minden feladatról található videó FB-n). Egy két elhozást láttam, köztük volt pár parádésan szép is. Nagyon magas volt a cover, megdolgoztatta mind a kutyát, mind handlerét.

 

Volt pár óránk az eredményhirdetésig, addig beszélgettem a már végzett versenyzőkkel, köztük Edit barátnőmmel, akire nagyon büszke vagyok, épp, hogy egy éves kislánya mellett készült fel a versenyre. Edit, igazi példakép vagy!

Az eredményhirdetések mindig kicsit érzelmesek számomra, nagyon meg tudok hatódni azon, ahogy örülnek a csapatok a sikernek. De most nem csak emiatt nyeltem a könnyeim.

Mozgalmas hétvége volt, de a kis szervező és segítő csapatunkban mindenki odatette magát amennyire tudta. Nem volt nagy komplikáció, nem volt semmi feszkó, ment minden, mint a karikacsapás. De ez nem is realizálódott bennem addig a pillanatig, amíg Zsolt beszéde közben, amikor odaért, hogy megköszönje a segítséget, a versenyzők egy emberként álltak fel, és állva tapsoltak. Még most is libabőrös vagyok és könny szökik a szemembe.

Hát vége lett.

Egy tíz éves álomnak, egy kislány álmának vége lett, egy szempillantás alatt. De mennyit kaptam most is ettől a pár naptól!

Mosolyokat, öleléseket, sok kedves szót. Láttam profizmust, szenvedélyt és igazi elhivatottságot. Talán mégjobban beleszerettem a retrieverezésbe, talán még jobban úgy érzem, ez az én utam, az én helyem.

Csak egy dolgot tudok kívánni, hogy a 2031-es IWT-n is ott tudjak lenni, és legalább ekkora élményt tudjon nyújtani.

Gratulálok mindenkinek, íme a 3 top team:

1.    helyezett:

National team of Denmark 1 – 1st place – 534 points
174 pts – Maxjan’s Django – Michael Christensen
180 pts – Sagnlandets Nginious Pike – Tom Andersen
180 pts – Sagnlandets Imperial Zippo – Susanne Andersenhelyezett:

2. helyezett:

National team of Belgium 1 – 2nd place – 532 points

171 pts – Kensteen Rocket – Kristie Deckers
179 pts – Int&B FTCH De Dee Arlet Star – Stef Bollen
182 pts – Masters of Water Nelson – Fons Exelmans

3. helyezett:

National team of Italy 2 – 3rd place – 530 points

182 pts – Smokie Groowing – Angelo Zoccali
175 pts – Groowebooster – Francesco Antonio Di Somma
173 pts – Tibervalley Fluffy Filou – Mauro Brocchi