tréningnapok február
Az augusztusi trainingnapok után már alig vártam, hogy újra részt tudjunk venni egyen. Sajnos az egyetem miatt nem tudtam elmenni sem a szeptemberi, sem az októberi és még a novemberi trainingekre sem. Gondolhatjátok mennyire örültem, hogy a februári olyan időpontban volt, ami szabadnak tűnt, így izgatottan vártam február első hétvégéjét. Egy igazi kutyás hétvégét tudtam összeszervezni magamnak… Csütörtökön FeHoVán voltam és rengeteg kutyás és vadász ismerőssel futottam össze, majd másnap Pistiékhez mentem át délután Kecskemétre (sajnos a trainingnapok első napját ki kellett hagynunk, mert Mártival mentem, aki délelőtt Fehovázást tervezett). Nagyon jót sétáltunk, náluk volt kicsi Zille is, aki egy az egyben Fruzsi hasonmás lett.
Apuhoz is felugrottam (nem tudom mennyire örült nekünk – vagyis inkább Iannak aki csupa sár volt), vettem húst a hétvégére Iannak (első olyan hétvége ahol rendezvényre mentünk, és nem akartam megszakítani a barfozást) meg egy kis bort magunknak, majd kényelmesen összekuporodtam apu kanapéján, és egy Afrikás természetfilmet néztem, háborogtam rajta egy sort (borzalmas mennyi marhaságot hordanak össze ezekben a filmekben) és végül inkább aludtam. 5 helyett 8-kor el is indultunk, majd fél 12 felé begurultunk a vadászházba ahol nagy fényár fogadott bennünket, örömködtünk, hogy még tart a buli – ám már mindenki aludt sajnos. Mi még leültünk kicsit pálinkázni, borozni és dumálni Mártival, majd felcuccoltunk a szobánkba, felkeltettük szegény szobatársunkat, Lilit, vele is trécseltünk egy órát, majd jöhetett a nem túl hosszú alvás.
Reggel szerencsére csak 9:30-kor jött a csoportunk, így miután Márti felkelt mi szépen visszaaludtunk Lilivel. Nagyon ráérősen elkezdtünk reggel készülődni, kávézni, reggelizni, majd leesett, hogy már rég kint kéne lennünk. Szerencsére nem késtünk le semmit.
Azért, büszkén el kell, hogy mondjam, az örök kezdő csoportunk már haladóként volt emlegetve, és nagyon szuper feladatokat csináltunk. Ügyi volt Jánoska.
Ebéd után kimentem megnézni az Open kutyákat, fotózgattam, csodáltam őket. Vacsi, majd összegyűlt majdnem az egész Spiritlane alom, plusz pár kakukktojás. A 12 hetes kicsi-Borik nagyon cukik voltak, legszívesebben egész nap ölelgettem volna őket.
Persze a vadászós játék sem maradhatott el, amiben én annyira nem remekelek, de kitudja, majd egyszer én is Edit nyomába lépek, aki lassan letaszítja Csabit a trónról hahaha :D
Este volt egy kis netünk is – ja, igen ezt nem is említettem, se térerő, se wifi, semmink nem volt, aminek én őszintén nagyon örültem. Sokkal nyugodtabb, boldogabb és szociálisabb voltam a telóm nélkül.
Ismét későn kerültünk ágyba – a végén nagyon belejöttünk Mártival és Lilivel a tenyésztés, kiállítás, kutyás-politikai dolgok kibeszélésbe, amikor már mindenki más aludt – így a tervem, hogy olvasgatok kicsit elmaradt.
A két Laci volt kint vadászni, így másnap reggeli terv Lilinek és Mártinak az utánkeresés volt, de én úgy feküdtem le, hogy nincs az az isten, hogy reggel engem kirobbantsanak a puha ágyból idő előtt. Ám annyira kipihentem keltem fel a készülődésükre, hogy végül én is rászántam magam, hogy kimegyek. Jó volt nagyon, igaz semmi jelét nem találtuk, hogy eltalálták volna a bikát, így inkább a vérebezésről beszélgettünk.
Ismét rájöttem mennyire tisztelem a vérebeseket, én az első 5 perc hegyre fel, dombon lecsúszás után kifulladtam (igen, ideje futnom újra, ha nem lesz életveszély a terület).
Számunkra az aznapi training kevésbé volt briliáns, kiskutyám kissé zizi volt, de amúgy így is ügyesen teljesített mindent.
Ebéd után kis sétára elvittem Iant, majd bealudtam a szobában, amíg a kezdő training volt, amiben Márti is volt Motoval.
Nem tudom, mennyit tudnánk Mártival dumálni, 2 nap nonstop együttlét után is végigbeszéltük a hazafelé utat, majd aludtam egy jót hazafelé a buszon.
Másnap 5kor kelés, indulás suliba… Nem túl kipihenten, de annál jobbkedvűen.
Reggel szerencsére csak 9:30-kor jött a csoportunk, így miután Márti felkelt mi szépen visszaaludtunk Lilivel. Nagyon ráérősen elkezdtünk reggel készülődni, kávézni, reggelizni, majd leesett, hogy már rég kint kéne lennünk. Szerencsére nem késtünk le semmit.
Azért, büszkén el kell, hogy mondjam, az örök kezdő csoportunk már haladóként volt emlegetve, és nagyon szuper feladatokat csináltunk. Ügyi volt Jánoska.
Ebéd után kimentem megnézni az Open kutyákat, fotózgattam, csodáltam őket. Vacsi, majd összegyűlt majdnem az egész Spiritlane alom, plusz pár kakukktojás. A 12 hetes kicsi-Borik nagyon cukik voltak, legszívesebben egész nap ölelgettem volna őket.
Persze a vadászós játék sem maradhatott el, amiben én annyira nem remekelek, de kitudja, majd egyszer én is Edit nyomába lépek, aki lassan letaszítja Csabit a trónról hahaha :D
Este volt egy kis netünk is – ja, igen ezt nem is említettem, se térerő, se wifi, semmink nem volt, aminek én őszintén nagyon örültem. Sokkal nyugodtabb, boldogabb és szociálisabb voltam a telóm nélkül.
Ismét későn kerültünk ágyba – a végén nagyon belejöttünk Mártival és Lilivel a tenyésztés, kiállítás, kutyás-politikai dolgok kibeszélésbe, amikor már mindenki más aludt – így a tervem, hogy olvasgatok kicsit elmaradt.
A két Laci volt kint vadászni, így másnap reggeli terv Lilinek és Mártinak az utánkeresés volt, de én úgy feküdtem le, hogy nincs az az isten, hogy reggel engem kirobbantsanak a puha ágyból idő előtt. Ám annyira kipihentem keltem fel a készülődésükre, hogy végül én is rászántam magam, hogy kimegyek. Jó volt nagyon, igaz semmi jelét nem találtuk, hogy eltalálták volna a bikát, így inkább a vérebezésről beszélgettünk.
Ismét rájöttem mennyire tisztelem a vérebeseket, én az első 5 perc hegyre fel, dombon lecsúszás után kifulladtam (igen, ideje futnom újra, ha nem lesz életveszély a terület).
Számunkra az aznapi training kevésbé volt briliáns, kiskutyám kissé zizi volt, de amúgy így is ügyesen teljesített mindent.
Ebéd után kis sétára elvittem Iant, majd bealudtam a szobában, amíg a kezdő training volt, amiben Márti is volt Motoval.
Nem tudom, mennyit tudnánk Mártival dumálni, 2 nap nonstop együttlét után is végigbeszéltük a hazafelé utat, majd aludtam egy jót hazafelé a buszon.
Másnap 5kor kelés, indulás suliba… Nem túl kipihenten, de annál jobbkedvűen.
Megjegyzések