Ian MKOE hivatalos eredményei

Február 20-án végre sikerült eljutnunk Papp Zalán ortopéd specialistához, hogy Ian ízületi szűréseit megejtsük. Másfél éves kora után szerettük volna Mártival megcsinálni ezeket az eredményeket, hogy korrekt képet kapjunk az Úrfi állapotáról. Nem volt ő kímélve sosem, pedig sokat hallottam az egy éves koráig pórázsétás kutyákról... No meg hát Angol vonal, azokról meg nem kevés, messzeföldön híres pletyka kering, hogy rossz ízületekkel vannak megáldva. Hiába szuperek Ian szüleinek az eredményei, azért bennem volt egy kis félsz. A mozgása mindig szuper volt, de engem ez sem nyugtatott meg.

No, de hogy is ment ez a szűréses dolog.... Gyomorgörccsel ültem be a váróterembe, majd egy - hatalmas meglepődésemre - jól ismert, dogdancinges arcot pillantottam meg. Máris kevésbé éreztem magam úgy, mint 6 évesen első fokhúzásomra várva. Na jó... annál ezerszer rosszabbul éreztem magam. szivemcsücske kutyulimutyulit mégis csak altatni viszem.... 

Nemsokára a Doktor Úr is befutott, egy gyors vizsgálat után, és egy kicsit hosszabb vénakeresés után - kutya meg a gazda, engem is 8x kell szúrni mire vérem hullatom - bebiccentett a kutyám, mehetett az asztalra. Gergő segédkezett, én pedig vártam, minden okés lesz-e. 

Komplikációmentes, gyors, szakszerű volt, majd nem is sokkal később már ébredezett is a nagyfiú. 

Ekkor jött a neheze, - nem az anyagi javak kiperkálását értem ezalatt, persze az sem utolsó - a várakozás.... Még így is, hogy az utolsó pillanatban mentünk, hogy beérkezzen a RTG a MKOEhoz (Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület) és még abban a hónapban elbírálhassák (minden hó utolsó csütörtökén van bírálat), rettentő hosszú időnek tűnt a papírok megérkezése... Minden nap elszorult torokkal mentem haza, vajon vár-e rám valami.... Már pont máshol járt az eszem egy hazaérkezésemkor, és nagy beszámolót tartottam anyának valamiről amikor csengettek, és miután anyukám kiment megnézni, ki keres minket, a nevemet hallottam.... Persze, akkor már tudtam, megérkeztek a hőn áhított eredmények..... Szörnyű volt kivárni a hivatalos dolgokat, aláírni a papírt. Gyors berohantam, de a borítékot nem igazán sikerült feltépni. Vajon mi lesz? Készítettem magam a legrosszabbra, akkor se lesz semmi, ha rossz eredményt kapunk, bár nagyon szörnyű úgysem lehet.... 

Számomra magával a csodával határos volt az, amit láttam..... Csípőízület "átmeneti" "B", váll és könyök "Mentes"!!!!!!! Örömujjongás, kiabálás, sírás határa..... Hát nincs gond... a kutyám elvileg teljes életet tud élni, futhat, szaladhat, sportolhatunk, ÉLHETÜNK. Hiszen nekem nem a show, a munka számít. Nem az eredmények, a díjak... hanem, hogy együtt legyünk, kipróbáljunk dolgokat, amihez kedvünk szottyan azt csináljuk. Futhatunk, bicsózhatunk, frisbeezhetünk, akár agilityzhatünk is. Nem kell féltenem egy-egy őrült játékban, vagy munka közben... Igen, azt hiszem, ez boldogság :)

Köszönjük szépen dr Papp Zalánnak a szakszerű munkát! No, meg persze Mártinak, de Ő meg ezt úgyis tudja :D

fotó: Szendrei Niki