Medgyes CAC & RRC Championship show - 2015.03.28.-29.
Vannak azok a kiállítások, események, amik után egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne írjak, ne pötyögjem le a gondolataimat. Ez a mostani hétvége is ilyen. Rengeteg érzés, élmény kavarog bennem, és valahová muszáj kiöntenem a lelkem.... De hát, erre való a blog nem?
Tavaly miután hazaértünk a napsütéses szuper hangulatú Román Klubkiállításról, megfogalmazódott bennünk, jövőre is megyünk, ha jó bíró lesz. Sokáig nem írtak bírót, én pedig ezen a hétvégén máshová készültem - canicross versenyre. Sajnos, a kicsi gyerekkorom óta tartó "betegség", a folyamatosan újból és újból, a frontoktól, legkisebb erőltetéstől kialakuló csonthártyagyulladás azonban az utamba állt. Hiába új cipő, kevesebb futás, a versenyre felkészülés lehetetlennek tűnt. Így, miután megtudtam, hogy Malcolm Godefroy bírálja a goldeneket nyugodt szívvel járhattam örömtáncot. A nem retrievereseknek kiegészítő információ a Bíróúrról és az ő tevékenységéről:
A Fenwood kennelt 1979-ben alapították Angliában, a kutyák mint kiállításokon, mint field trialokon igen sikeresek voltak.
Nem foglak titeket életrajzi adatokkal fárasztani, akit érdekel IDE kattintva mindent megtudhat. Jó pár Fenwood kutya nyerte már el tetszésem, így érthető volt lelkesedésem a bíróválasztás iránt. Nem volt már más hátra, mint elkezdeni visszaszámolni a napokat, és elintézni mindent. Nem nagy reményeket fűztem az úthoz, hiszem Ian most lépett nyílt osztályban, éppen, hogy csak 2 éves múlt, és egyébként is rettentően későérős típus.
Időközben a trainerétől visszatérő Flipp is felkerült az utaslistánkra, így 7 kutyával terveztük a felszállást.
Ebből az egyébként zökkenőmentes útból igen csak élménydús és emlékezetes kerekedett....
Csütörtökön suli után éppen, hogy csak volt időm felkapni a bőröndömet, és gyors gyalogló módba kapcsolni, hogy elérjem a buszt. Szerencsére egy igen kedves sofőrrel akadt dolgunk, akivel jót beszélgettünk az út folyamán, így ripsz-ropsz eltelt az egy óra. Pályaudvarra érve szembesültem az igen kellemetlen ténnyel, hogy elfogyott a mobilnetem, navit nem tölti be.... Na most mi legyen? Egy normális embernek egy ilyen dolog nem okozna gondot (a pályaudvar wifijén betöltöttem a térképet), de nekem 10 perces fejtörést, telefonforgatást, és többszörös újraindulást okozott az elindulás. Onnantól nem volt gond egyébként, minden kerülő és porbléma nélkül értem Nikihez - igaz, kicsit későn.
Niki gyorsan nekilátott a koszos Szöszi rendberakásához, ameddig én kicsit kifújhattam magam, és vadászruházatos magazint nézegettem.
Apu már jött értünk, így szerencsére a hazaút miatt nem fájt a fejem.... Az utánakövetkező dolgok miatt annál inkább..... Iannak ugyanis 2 étrendkiegészítőt adok. Egy sörélesztőt B1 és B9 vitaminokkal, és egy amerikából hozott halolajosat A, E, D vitaminokkal megspékelve....
Mentségemre szóljon, Ian kinti kutya, így nem tűnt fel, mekkora bakit is vétettem... Ugyanis mind a két kiegészítő tartalmaz enyha vízhajtó hatású vitaminokat, aminek köszönhetően Ian egy igen nagy tócsát eresztett apánál a panelben, ami soha, de soha nem fordult még elő vele. Gondolhatjátok, milyen fejem volt, amikor rájöttem a dolog nyitjára, és mennyire szidtam magam - hát még az este folyamán, hogy aludni nem tudtam semmit, mert folyton felriadtam és pisitócsákat kerestem. De csak eljött a reggel, és ezzel a tanulás ideje. Apu dolgozni ment, én pedig kénytelen voltam elővenni a biológia könyvet, és szorgosan tanulni a rohamosan közeledő érettségire.
Mint már említettem, Flipp is csatlakozóban volt hozzánk, így Pisti vitt át Gátérra, Mártiékhoz, ahol hosszas pakolás után végül 4 körül elkészültünk Mártival és kiscsaládjával, Emmával, Annával és Imivel.
Az utunkkal többé kevésbé nem volt gond.... 7 óra helyett 10-et autókáztunk - de legalább láttam Déva várát most tényleg - sokszor kavicsos utakon.Ez legyen a legkisebb gond! Szállásra a tavalyi szerencsétlenkedés után egyből odataláltunk, és gyorsan bevittük a 2 kölyköt, Mattet és Glóriát, a két fiatalt, Michellet és Thulát, valamint a 3 férfit, Iant, Flippet és Wyattet. Jól gondoljátok, kutya kutya hátán volt a kétférőhelyes szobában - amihez hiába kértünk 2 pótágyat, nem kaptunk. Mindegy is, meleg volt, és legalább a két fiúcskával, Iannal és Flippel aludhattam.
Másnap, vagyis aznap 2 óra múlva igen fájdalmas volt a felkelés... Nem volt mit tenni, the show must go on, ideje pakolni, kutyákat rendbe tenni, lelapult szőrt kicsit turbózni. Csak a srácok és Thula tartott velünk, és egy kiadós reggeli után Andival, Tibivel és Zarussal elindultunk a már jól ismert kiállítás helyszínére.
Barátságos, 150-200 körüli nevezésű CAC volt, 4 vagy 5 ringgel. Szerencsére mind a két kutyám egy ringben volt, nem kellett idegeskednem és izgulnom.
Egy már régi barátunk, Tonyék, a Soulcharisma csapat mellé pakoltunk le, és helyezkedtünk el. Nagyon lógott az eső lába, imádkoztunk egész nap, hogy ne szakadjon le az ég, mint ahogy azt napokig tette kint előtte.
Flipp fantasztikusan mozgott a ringen kívül és bent is. Vissza kell még szoknia a ringbe, 6 hónap kihagyás azért meglátszik. De mindent leszámítva büszke voltam rá, Kitűnő 1 címmel zárta a napot.
Következő versenyző Ian volt, akinek egy "ellenfele" volt a katalógusban. Nem izgultam, lazán vettem az egészet - minek izguljak, kit 2 is szép eredmény. Volt ám öröm amikor a Norvég Jan Roger Sauge labrador bíró CAC címet adott neki. Most, lehet életemben először tényleg nem címért jöttem. Nem voltak álmaim, hiú ábrándjaim. Első négyben akartam elnni, ennyi volt az összes kívánságom. Nem több.
Zaruska osztályában 3 nevezett kutya volt, nagyon ügyesen viselkedett, szuperül mutatta magát, vigyorgott a ringben. Kitűnő 1, CAC!!!
Márti aratott, Wyatt bácsi BOS lett, a BOB pedig Blisse, Tony gyönyörű 9 hónapos szukája. Nagyon formás kiskutya!
Végigvártuk a BIS-t, a két tököst pedig bevittük, ismét minden nagyobb remény nélkül kutyapárba, amit meg is nyertek. Hát, már első nap túlszárnyaltuk a terveinket.....
Kicsit-nagyon megázva tértünk vissza a szállsára, ahol kisebb nagyobb tanulások után kicsit elszenderedtem, majd arra keltem, hogy Zoli és Anita a 4 labradorral megérkeztek, ezzel a magyar különítmény utolsó tagjai is. Gyorsan kipakoltak, és már indultunk is ebédelni, ahol legalább az általunk hozott italfinomságok jók voltak, ha már az étel kevésbé volt ízletes - de legalább az ára jó volt...
A szobánkban folytatódott az eszmecsere, sokszor igen érdekes és érdekfeszítő témákról. De most tényleg!
A fáradtság azért meghozta a hatását, szegény szobánk kapott mindent... Vörösbort a falra, pezsgőt a szőnyegre, pálinkát a földre... és még sorolhatnám. A nagy beszélgetések közben egyszer csak kopogás hallatszott - ami legfőképpen azért volt furcsa, mert éjjel 2 körül jártunk - és betoppant a mi drága Tony barátunk is, így a beszélgetés ment már minden nyelven... román, magyar, angol - habár Mártinál az esti vacsi rendelés is "that krumpli"-ként hangzott el, de sebaj.
Olyan 4 felé tessékeltük ki az utolsó vendéget - lehet tippelni ki volt - majd gyorsan ágyba - akarom mondani földre bújtunk. Látnotok kellett volna a két mamlasz kan hogyan bújt hozzám, és milyen vigyori képet vágott.
A reggeli ébresztő 6 óra tájékán még az előzőnél is fájdalmasabb volt. Nem is volt már erőm és kedvem nagy szárítgatásba és habozásba, pedig előző nap igen csak elázott Ian szőre... De akkor nagyon nem érdekelt... Valahogy csak eljutottunk reggelizni, majd valahogy csak sikerült a szörnyen kupis szobát renddé varázsolnia Mártinak. És valahogy sikerült elindulnunk.Félreértés ne essék, nem alkoholmennyiséggel volt gond, hanem az elvás hiányával - én már 7 óra alvás után is nyűgös vagyok.. nem 3 nap alatt kevesebb mint 7!
Kint hosszas tanakodás után kiboxoltunk, és vártunk a sorunkra a totál saras kutyákkal... próbáltam én csodát tenni hajszárítóval fél órán át - sikertelenül.
Ismét eléggé nemtörődöm mód mentem be a ringben. Nem izgultam, nem paráztam. Ian meg ügyi volt, volt kedve dolgozni a hétvégén, imádta ezt az esős időt.
7 nevzett golden volt, Ian volt a legfiatalabb. Azt hallottam, hogy kitűnő megvan, innentől már csak állítottam a kutyát és jót mosolyogtam, hogy megvan amiért jöttünk.
Megint volt valami olyasféle érzés mint Graz JunBOG-nál... Az a szájkinyitós, szemkerekedős, kutyáraborulós. Mert igen, MI lettünk a kitűnő elsők. Persze miután körbepusziltam Iant ránéztem a bíróra, aki mosolyogva mutatta nekem az 1-est, nem gondoltam rosszul. az én pici szőrnélküli, bőven fejlődésben lévő fiacskám CAC nyílt osztályban.
BOS aznap is Wyatt lett.
Következő kutyám Zarus volt, aki a végére a nagyon közelgő tüzelésnek köszönhetően kicsit megnehezítette a bíróúr és mindannyiunk dolgát, de végül Kit 4. lett.
Végre felöltözhettem jó meleg vadászpulcsimba, hiszen nem vezettem fel több kutyát egy arabig, csak Mattel rohantam be, hogy Őt válassza ki Malcolm bácsi Best Babynek.
Tenyészcsoportba is bevittük a két szöszifiút és Michellet, de sajnos nem kaptunk semmit, így nekem be is fejeződött aznapra minden dolgom, midnen energiámat Flippnek szenteltem, akivel rengeteget gyakoroltam. Fantasztikusan fut előttem, imádom nézni - és nem csak én, számos rajongót is gyűjtött a nagyfiú.
JunBISS és BISS Tony Blissieje lett. Ideje volt elköszönni minden baráttól, ismerőstől, nagyon jó volt látni Agathat is Rhyaval, egyszerűen olyan jó volt kint, mindenki barátságos, kedves, segítőkész, nyílt volt... imádtam! Habár idén nem volt napsütés, sem szép idő és meleg, hanem eső és nagy sár, ha hasonlóképp jó bíró lesz, jövőre is ott a helyem!
Hazautunkat félálomban töltöttem, így, valamint mivel csak 7 órás volt, egész gyorsan eltelt, és Flipp hazaszállítása után elindulhattunk az én olyan kedves ágyikóm felé.
Tavaly miután hazaértünk a napsütéses szuper hangulatú Román Klubkiállításról, megfogalmazódott bennünk, jövőre is megyünk, ha jó bíró lesz. Sokáig nem írtak bírót, én pedig ezen a hétvégén máshová készültem - canicross versenyre. Sajnos, a kicsi gyerekkorom óta tartó "betegség", a folyamatosan újból és újból, a frontoktól, legkisebb erőltetéstől kialakuló csonthártyagyulladás azonban az utamba állt. Hiába új cipő, kevesebb futás, a versenyre felkészülés lehetetlennek tűnt. Így, miután megtudtam, hogy Malcolm Godefroy bírálja a goldeneket nyugodt szívvel járhattam örömtáncot. A nem retrievereseknek kiegészítő információ a Bíróúrról és az ő tevékenységéről:
A Fenwood kennelt 1979-ben alapították Angliában, a kutyák mint kiállításokon, mint field trialokon igen sikeresek voltak.
Nem foglak titeket életrajzi adatokkal fárasztani, akit érdekel IDE kattintva mindent megtudhat. Jó pár Fenwood kutya nyerte már el tetszésem, így érthető volt lelkesedésem a bíróválasztás iránt. Nem volt már más hátra, mint elkezdeni visszaszámolni a napokat, és elintézni mindent. Nem nagy reményeket fűztem az úthoz, hiszem Ian most lépett nyílt osztályban, éppen, hogy csak 2 éves múlt, és egyébként is rettentően későérős típus.
Időközben a trainerétől visszatérő Flipp is felkerült az utaslistánkra, így 7 kutyával terveztük a felszállást.
Ebből az egyébként zökkenőmentes útból igen csak élménydús és emlékezetes kerekedett....
Csütörtökön suli után éppen, hogy csak volt időm felkapni a bőröndömet, és gyors gyalogló módba kapcsolni, hogy elérjem a buszt. Szerencsére egy igen kedves sofőrrel akadt dolgunk, akivel jót beszélgettünk az út folyamán, így ripsz-ropsz eltelt az egy óra. Pályaudvarra érve szembesültem az igen kellemetlen ténnyel, hogy elfogyott a mobilnetem, navit nem tölti be.... Na most mi legyen? Egy normális embernek egy ilyen dolog nem okozna gondot (a pályaudvar wifijén betöltöttem a térképet), de nekem 10 perces fejtörést, telefonforgatást, és többszörös újraindulást okozott az elindulás. Onnantól nem volt gond egyébként, minden kerülő és porbléma nélkül értem Nikihez - igaz, kicsit későn.
Niki gyorsan nekilátott a koszos Szöszi rendberakásához, ameddig én kicsit kifújhattam magam, és vadászruházatos magazint nézegettem.
Apu már jött értünk, így szerencsére a hazaút miatt nem fájt a fejem.... Az utánakövetkező dolgok miatt annál inkább..... Iannak ugyanis 2 étrendkiegészítőt adok. Egy sörélesztőt B1 és B9 vitaminokkal, és egy amerikából hozott halolajosat A, E, D vitaminokkal megspékelve....
Mentségemre szóljon, Ian kinti kutya, így nem tűnt fel, mekkora bakit is vétettem... Ugyanis mind a két kiegészítő tartalmaz enyha vízhajtó hatású vitaminokat, aminek köszönhetően Ian egy igen nagy tócsát eresztett apánál a panelben, ami soha, de soha nem fordult még elő vele. Gondolhatjátok, milyen fejem volt, amikor rájöttem a dolog nyitjára, és mennyire szidtam magam - hát még az este folyamán, hogy aludni nem tudtam semmit, mert folyton felriadtam és pisitócsákat kerestem. De csak eljött a reggel, és ezzel a tanulás ideje. Apu dolgozni ment, én pedig kénytelen voltam elővenni a biológia könyvet, és szorgosan tanulni a rohamosan közeledő érettségire.
Mint már említettem, Flipp is csatlakozóban volt hozzánk, így Pisti vitt át Gátérra, Mártiékhoz, ahol hosszas pakolás után végül 4 körül elkészültünk Mártival és kiscsaládjával, Emmával, Annával és Imivel.
Az utunkkal többé kevésbé nem volt gond.... 7 óra helyett 10-et autókáztunk - de legalább láttam Déva várát most tényleg - sokszor kavicsos utakon.Ez legyen a legkisebb gond! Szállásra a tavalyi szerencsétlenkedés után egyből odataláltunk, és gyorsan bevittük a 2 kölyköt, Mattet és Glóriát, a két fiatalt, Michellet és Thulát, valamint a 3 férfit, Iant, Flippet és Wyattet. Jól gondoljátok, kutya kutya hátán volt a kétférőhelyes szobában - amihez hiába kértünk 2 pótágyat, nem kaptunk. Mindegy is, meleg volt, és legalább a két fiúcskával, Iannal és Flippel aludhattam.
Másnap, vagyis aznap 2 óra múlva igen fájdalmas volt a felkelés... Nem volt mit tenni, the show must go on, ideje pakolni, kutyákat rendbe tenni, lelapult szőrt kicsit turbózni. Csak a srácok és Thula tartott velünk, és egy kiadós reggeli után Andival, Tibivel és Zarussal elindultunk a már jól ismert kiállítás helyszínére.
Barátságos, 150-200 körüli nevezésű CAC volt, 4 vagy 5 ringgel. Szerencsére mind a két kutyám egy ringben volt, nem kellett idegeskednem és izgulnom.
Egy már régi barátunk, Tonyék, a Soulcharisma csapat mellé pakoltunk le, és helyezkedtünk el. Nagyon lógott az eső lába, imádkoztunk egész nap, hogy ne szakadjon le az ég, mint ahogy azt napokig tette kint előtte.
Flipp fantasztikusan mozgott a ringen kívül és bent is. Vissza kell még szoknia a ringbe, 6 hónap kihagyás azért meglátszik. De mindent leszámítva büszke voltam rá, Kitűnő 1 címmel zárta a napot.
Következő versenyző Ian volt, akinek egy "ellenfele" volt a katalógusban. Nem izgultam, lazán vettem az egészet - minek izguljak, kit 2 is szép eredmény. Volt ám öröm amikor a Norvég Jan Roger Sauge labrador bíró CAC címet adott neki. Most, lehet életemben először tényleg nem címért jöttem. Nem voltak álmaim, hiú ábrándjaim. Első négyben akartam elnni, ennyi volt az összes kívánságom. Nem több.
Zaruska osztályában 3 nevezett kutya volt, nagyon ügyesen viselkedett, szuperül mutatta magát, vigyorgott a ringben. Kitűnő 1, CAC!!!
Márti aratott, Wyatt bácsi BOS lett, a BOB pedig Blisse, Tony gyönyörű 9 hónapos szukája. Nagyon formás kiskutya!
Végigvártuk a BIS-t, a két tököst pedig bevittük, ismét minden nagyobb remény nélkül kutyapárba, amit meg is nyertek. Hát, már első nap túlszárnyaltuk a terveinket.....
Kicsit-nagyon megázva tértünk vissza a szállsára, ahol kisebb nagyobb tanulások után kicsit elszenderedtem, majd arra keltem, hogy Zoli és Anita a 4 labradorral megérkeztek, ezzel a magyar különítmény utolsó tagjai is. Gyorsan kipakoltak, és már indultunk is ebédelni, ahol legalább az általunk hozott italfinomságok jók voltak, ha már az étel kevésbé volt ízletes - de legalább az ára jó volt...
A szobánkban folytatódott az eszmecsere, sokszor igen érdekes és érdekfeszítő témákról. De most tényleg!
A fáradtság azért meghozta a hatását, szegény szobánk kapott mindent... Vörösbort a falra, pezsgőt a szőnyegre, pálinkát a földre... és még sorolhatnám. A nagy beszélgetések közben egyszer csak kopogás hallatszott - ami legfőképpen azért volt furcsa, mert éjjel 2 körül jártunk - és betoppant a mi drága Tony barátunk is, így a beszélgetés ment már minden nyelven... román, magyar, angol - habár Mártinál az esti vacsi rendelés is "that krumpli"-ként hangzott el, de sebaj.
 |
| Anita szavaival élve: "Isszuk a szavait...mert amit lehet kiborítunk!!!" |
A reggeli ébresztő 6 óra tájékán még az előzőnél is fájdalmasabb volt. Nem is volt már erőm és kedvem nagy szárítgatásba és habozásba, pedig előző nap igen csak elázott Ian szőre... De akkor nagyon nem érdekelt... Valahogy csak eljutottunk reggelizni, majd valahogy csak sikerült a szörnyen kupis szobát renddé varázsolnia Mártinak. És valahogy sikerült elindulnunk.Félreértés ne essék, nem alkoholmennyiséggel volt gond, hanem az elvás hiányával - én már 7 óra alvás után is nyűgös vagyok.. nem 3 nap alatt kevesebb mint 7!
Kint hosszas tanakodás után kiboxoltunk, és vártunk a sorunkra a totál saras kutyákkal... próbáltam én csodát tenni hajszárítóval fél órán át - sikertelenül.
Ismét eléggé nemtörődöm mód mentem be a ringben. Nem izgultam, nem paráztam. Ian meg ügyi volt, volt kedve dolgozni a hétvégén, imádta ezt az esős időt.
7 nevzett golden volt, Ian volt a legfiatalabb. Azt hallottam, hogy kitűnő megvan, innentől már csak állítottam a kutyát és jót mosolyogtam, hogy megvan amiért jöttünk.
Megint volt valami olyasféle érzés mint Graz JunBOG-nál... Az a szájkinyitós, szemkerekedős, kutyáraborulós. Mert igen, MI lettünk a kitűnő elsők. Persze miután körbepusziltam Iant ránéztem a bíróra, aki mosolyogva mutatta nekem az 1-est, nem gondoltam rosszul. az én pici szőrnélküli, bőven fejlődésben lévő fiacskám CAC nyílt osztályban.
BOS aznap is Wyatt lett.
Következő kutyám Zarus volt, aki a végére a nagyon közelgő tüzelésnek köszönhetően kicsit megnehezítette a bíróúr és mindannyiunk dolgát, de végül Kit 4. lett.
Végre felöltözhettem jó meleg vadászpulcsimba, hiszen nem vezettem fel több kutyát egy arabig, csak Mattel rohantam be, hogy Őt válassza ki Malcolm bácsi Best Babynek.
Tenyészcsoportba is bevittük a két szöszifiút és Michellet, de sajnos nem kaptunk semmit, így nekem be is fejeződött aznapra minden dolgom, midnen energiámat Flippnek szenteltem, akivel rengeteget gyakoroltam. Fantasztikusan fut előttem, imádom nézni - és nem csak én, számos rajongót is gyűjtött a nagyfiú.
JunBISS és BISS Tony Blissieje lett. Ideje volt elköszönni minden baráttól, ismerőstől, nagyon jó volt látni Agathat is Rhyaval, egyszerűen olyan jó volt kint, mindenki barátságos, kedves, segítőkész, nyílt volt... imádtam! Habár idén nem volt napsütés, sem szép idő és meleg, hanem eső és nagy sár, ha hasonlóképp jó bíró lesz, jövőre is ott a helyem!
Hazautunkat félálomban töltöttem, így, valamint mivel csak 7 órás volt, egész gyorsan eltelt, és Flipp hazaszállítása után elindulhattunk az én olyan kedves ágyikóm felé.
 |
| Tikotta team |
 |
| Kicsi csapatom ♥ |
Megjegyzések