Dog Dancing Országos Bajnokság - 05.12.
Here you can read it in English: http://golden-bliss24.tumblr.com/post/119345947057/2nd-dogdancing-national-championship
Érettségi kellős közepén hatalmas bátorságra vall tőlem, hogy beneveztem Iannal életünk első hivatalos osztályos dogdancing versenyünkre. Abszolút nem tudtam erre koncentrálni, és az "ó még rengeteg időnk van" kijelentés igen gyorsan elröppent, és már pakolnom is kellett a versenyre.
Érettségi kellős közepén hatalmas bátorságra vall tőlem, hogy beneveztem Iannal életünk első hivatalos osztályos dogdancing versenyünkre. Abszolút nem tudtam erre koncentrálni, és az "ó még rengeteg időnk van" kijelentés igen gyorsan elröppent, és már pakolnom is kellett a versenyre.
Apukámmal és Gergővel indultunk neki a nagy útnak, útközben Hanga szetterfiával, Codyval is csatlakozott hozzánk.
A verseny Kiskunlacházán került megrendezésre a városi művelődési ház adott otthont eme jeles eseménynek. Kis kóválygás után - mert miért is találnánk oda zökkenőmentesen - sikeresen megérkeztünk időben, lepakoltunk, elintéztünk mindent. Sajnos rengetegen nem tudtak eljönni, így kicsit gyorsabban haladtunk mint a tervezett, és szerencsére nem a 13. startszámot kaptuk :) Nem vagyok extrán babonás, de azért mégis.... :)
Csak úgy elröppent az idő a dolgok intézésével, regisztrációval, mindenkivel beszélgetéssel... óóó hogy én mennyire imádom a dd-s csapatot :)
Az első osztályban úgy gondolom, igazán színvonalas kűröket láthattunk, egytől egyig. Őszintén, én kíváncsi voltam, Ian hogyan teljesít jutifalat nélkül, képes-e rám figyelni, vagy besztrájkol - azért mégis csak Zoyagyerek, ezt ne felejtsük el... amihez nincs kedve, azt nem fogja megcsinálni... és ha valaminek nincs értelme, arra sem hajlandó...
A kűrünről pár szó: idén volt a szalagavatóm, ahol a témánk a 70-es évek zenéje volt, Daddy Cool, Sunny örök klasszikus számokkal. Imádtam minden percét, a próbák nagyon jó hangulatban teltek, pont ahogy az előadás is, ami osztatlan sikert aratott mindenki számára.
Még a próbákon jöttem rá, a "daddy cool"-os koreónk simán felhasználható dd kűrnek, így nem volt kétség, idén erre táncikálunk, ha már jelmez, ötlet és félig kész kűr is van. Úgy gondoltam, ha ott, minden csetlés botlás nélkül el tudom táncolni akkor eléggé a fejemben vannak a mozdulatok, hogy ez versenyen is menjen. Na, jó naiv voltam!!!!
Egyrészt az itthoni "főpróbán" Ian szörnyen demotivált volt, nem volt kedve semmihez, totyogott ide-oda.... Na, frankó.... (Hozzá kell tennem, melegben gyakoroltuk, nem tudtam milyen meleg lesz a versenyen)
Hogy a nem tűző napfény, a víztócsa (Cody kiborította egy jólirányzott mozdulattal a vizet) amiben feküdt hozta-e meg a hatását, vagy az én adrenalinem, de az történt, hogy a kutyám totál a maxot nyújtotta.
Irtóra élveztem az egészet most is, bár végig bennem volt, mikor lassul le vajon a kutyám, de hála istennek ment végig. Nem mondom, volt rá példa, hogy lenézett, és az előttünk versenyző mali szájából kirepült nyálcsóvát megvizsgálta, de üsse kő! Jó, volt, tetszett, imádtam a fiúcskával fent lenni.
Nem nagy trükkrepertoárunk van, meg is tudom magyarázni miért... Ian totál más mint Ingrid, vele bármikor tudtam dolgozni, órákig tudtunk dolgozni. Gyorsan felfogott mindent, ám nagyon pontatlan volt, és ez megnehezítette a dolgunkat.
Ian más... és így szeretem őt, a lehető legtökéletesebb... de Gridike után nehéz a dd-hez hogyan viszonyulnom. Kicsi lány nagyon nagyon magasra tette a mércét, és félek, talán túl nagy elvárásaim lennének a fiúcska iránt. Valamint, bele kell tanulnom, őt hogyan motiváljam, tartsam fent az érdeklődését... Persze, akkor semmi baja nem lenne, ha mondjuk egy vonszalékmunkát kérnék tőle.. azt 40 fokban 8 km futás után is bármikor végigcsinálja, precízen, pontosan, lendületesen. De a DD más tészta... máshoz szoktam, és így nehezebb dűlőre jutnom Vele.
De ahogy mondtam... imádom, és tudom, sokra képes, és alapból imádja az egészet, csak nekem kell igazodnom hozzá egy kicsit. (Btw a versenyen elgondolkoztam, milyen lenne egy vadászos kűr.... nyuszit lát rögtön megjön a kedve - nem élő álattal persze :D)
Egy szónak is száz a vége, mosolyogva jöttem le a pályáról, cuki volt a fiú, bár én nagyon hiányosnak éreztem a kűrünket. Semmi gond, éjszakaira van 2 hónapunk szóbeli vizsgákon kívül nem sok dolgom van, ráérek elkezdeni vele lábmunkát tanítani (nekem ez hiányzott a legjobban, nem volt szép heelwork benne, valamint pár nehezebb "trükk" - értsd: tolatás, oldalazás - is nagyon kívánkozik az egészbe. )
Végül is, mindent elfelejtettem mi után mi jön, de élveztük, és ez a lényeg.
Nem sok időm volt, pisiltettem a szünetben, játszottunk kicsit, majd irány a bírói asztalhoz, hiszen a következő osztályokat szinte végig árnyékbíráltam. Szász annamári "Tünci" mellett foglaltunk helyet, és azt kell mondjam, rengeteget fejlődtem, és tanultam. Nagyon sok mindenre rávilágított, nem sokat kommunikáltunk, de amikor hozzánk szólt, az mindig érdekes és hasznos volt.
Nem egyszerű pontozni, de bele lehet rázódni. Nagyon nagyon tetszett az egész, nem is azért, hogy most én vagyok a nagy okos, és megmondom ki a jó, hanem mert így az ember figyelmesen nézi a kűröket, amit versenyzőként sosem fog. Nem szeretném siettetni a bírói befejezését, először szeretnék letenni valamit az asztalra... legalább egy F2 vagy 3-as osztályt, hogy ne érezzem, én egy senki vagyok, és milyen jogon osztom az észt nálam ezerszer profibbaknak.
Számomra gyorsan - kiscsaládomnak kevésbé - elröppent ez a nap, és csak ámultam bámultam sok kűr alatt... Meg persze bőgtem is... a Senior osztályt kb végig... Hihetetlen, hogy tavaly még Gridi is itt volt, versenyzett, örült, és most nincs. Felfoghatatlan, még így, fél év után is.
Miután végeztünk, illetve napközben is sokszor meglátogattuk a Flash kutyapékség standját, ahol Ian begyűjtött nem kis mennyiségű finomságot, és azt hiszem Timi és kedves Anyukája örökre a macifiú szíve csücske lesz....
Számomra igen kellemes meglepetésként ért a 6. hely, égész magas, 131,33 ponttal. Itthon a pontszámainkat látva is úgy érzem, kicsit felpontoztak, magamnak sokkal kevesebbet adtam volna... de hát, legyen mindenki a saját maga legkritikusabb bírója :)
Lelkesedés újra felturbózva, ezerrel folyik már a készülés a 3. Éjszakai DD-re, ahol ismét kétkutyásként indulok, egy Borsika is csatlakozik, kezdő osztályba :)
Köszönöm mindenkinek a segítséget, bátorítást, kedves szavakat, szuper beszélgetéseket, a sok sok hasznos tanácsot Tüncinek, és a szervezést az egész csapatnak! Imádtam!!!!!!!!
Képeknek sajna eléggé nagy hiányában vagyok, ugyanis következő nap kitöröltem az összeset... Bravó!
A verseny Kiskunlacházán került megrendezésre a városi művelődési ház adott otthont eme jeles eseménynek. Kis kóválygás után - mert miért is találnánk oda zökkenőmentesen - sikeresen megérkeztünk időben, lepakoltunk, elintéztünk mindent. Sajnos rengetegen nem tudtak eljönni, így kicsit gyorsabban haladtunk mint a tervezett, és szerencsére nem a 13. startszámot kaptuk :) Nem vagyok extrán babonás, de azért mégis.... :)
Csak úgy elröppent az idő a dolgok intézésével, regisztrációval, mindenkivel beszélgetéssel... óóó hogy én mennyire imádom a dd-s csapatot :)
Az első osztályban úgy gondolom, igazán színvonalas kűröket láthattunk, egytől egyig. Őszintén, én kíváncsi voltam, Ian hogyan teljesít jutifalat nélkül, képes-e rám figyelni, vagy besztrájkol - azért mégis csak Zoyagyerek, ezt ne felejtsük el... amihez nincs kedve, azt nem fogja megcsinálni... és ha valaminek nincs értelme, arra sem hajlandó...
A kűrünről pár szó: idén volt a szalagavatóm, ahol a témánk a 70-es évek zenéje volt, Daddy Cool, Sunny örök klasszikus számokkal. Imádtam minden percét, a próbák nagyon jó hangulatban teltek, pont ahogy az előadás is, ami osztatlan sikert aratott mindenki számára.
Még a próbákon jöttem rá, a "daddy cool"-os koreónk simán felhasználható dd kűrnek, így nem volt kétség, idén erre táncikálunk, ha már jelmez, ötlet és félig kész kűr is van. Úgy gondoltam, ha ott, minden csetlés botlás nélkül el tudom táncolni akkor eléggé a fejemben vannak a mozdulatok, hogy ez versenyen is menjen. Na, jó naiv voltam!!!!
Egyrészt az itthoni "főpróbán" Ian szörnyen demotivált volt, nem volt kedve semmihez, totyogott ide-oda.... Na, frankó.... (Hozzá kell tennem, melegben gyakoroltuk, nem tudtam milyen meleg lesz a versenyen)
Hogy a nem tűző napfény, a víztócsa (Cody kiborította egy jólirányzott mozdulattal a vizet) amiben feküdt hozta-e meg a hatását, vagy az én adrenalinem, de az történt, hogy a kutyám totál a maxot nyújtotta.
Irtóra élveztem az egészet most is, bár végig bennem volt, mikor lassul le vajon a kutyám, de hála istennek ment végig. Nem mondom, volt rá példa, hogy lenézett, és az előttünk versenyző mali szájából kirepült nyálcsóvát megvizsgálta, de üsse kő! Jó, volt, tetszett, imádtam a fiúcskával fent lenni.
Nem nagy trükkrepertoárunk van, meg is tudom magyarázni miért... Ian totál más mint Ingrid, vele bármikor tudtam dolgozni, órákig tudtunk dolgozni. Gyorsan felfogott mindent, ám nagyon pontatlan volt, és ez megnehezítette a dolgunkat.
Ian más... és így szeretem őt, a lehető legtökéletesebb... de Gridike után nehéz a dd-hez hogyan viszonyulnom. Kicsi lány nagyon nagyon magasra tette a mércét, és félek, talán túl nagy elvárásaim lennének a fiúcska iránt. Valamint, bele kell tanulnom, őt hogyan motiváljam, tartsam fent az érdeklődését... Persze, akkor semmi baja nem lenne, ha mondjuk egy vonszalékmunkát kérnék tőle.. azt 40 fokban 8 km futás után is bármikor végigcsinálja, precízen, pontosan, lendületesen. De a DD más tészta... máshoz szoktam, és így nehezebb dűlőre jutnom Vele.
De ahogy mondtam... imádom, és tudom, sokra képes, és alapból imádja az egészet, csak nekem kell igazodnom hozzá egy kicsit. (Btw a versenyen elgondolkoztam, milyen lenne egy vadászos kűr.... nyuszit lát rögtön megjön a kedve - nem élő álattal persze :D)
Egy szónak is száz a vége, mosolyogva jöttem le a pályáról, cuki volt a fiú, bár én nagyon hiányosnak éreztem a kűrünket. Semmi gond, éjszakaira van 2 hónapunk szóbeli vizsgákon kívül nem sok dolgom van, ráérek elkezdeni vele lábmunkát tanítani (nekem ez hiányzott a legjobban, nem volt szép heelwork benne, valamint pár nehezebb "trükk" - értsd: tolatás, oldalazás - is nagyon kívánkozik az egészbe. )
Végül is, mindent elfelejtettem mi után mi jön, de élveztük, és ez a lényeg.
Nem sok időm volt, pisiltettem a szünetben, játszottunk kicsit, majd irány a bírói asztalhoz, hiszen a következő osztályokat szinte végig árnyékbíráltam. Szász annamári "Tünci" mellett foglaltunk helyet, és azt kell mondjam, rengeteget fejlődtem, és tanultam. Nagyon sok mindenre rávilágított, nem sokat kommunikáltunk, de amikor hozzánk szólt, az mindig érdekes és hasznos volt.
Nem egyszerű pontozni, de bele lehet rázódni. Nagyon nagyon tetszett az egész, nem is azért, hogy most én vagyok a nagy okos, és megmondom ki a jó, hanem mert így az ember figyelmesen nézi a kűröket, amit versenyzőként sosem fog. Nem szeretném siettetni a bírói befejezését, először szeretnék letenni valamit az asztalra... legalább egy F2 vagy 3-as osztályt, hogy ne érezzem, én egy senki vagyok, és milyen jogon osztom az észt nálam ezerszer profibbaknak.
 |
| még meg is örökítették amint bőszen pontozok |
Számomra gyorsan - kiscsaládomnak kevésbé - elröppent ez a nap, és csak ámultam bámultam sok kűr alatt... Meg persze bőgtem is... a Senior osztályt kb végig... Hihetetlen, hogy tavaly még Gridi is itt volt, versenyzett, örült, és most nincs. Felfoghatatlan, még így, fél év után is.
 |
| ő annyira nem preferálta a bírálásom |
Miután végeztünk, illetve napközben is sokszor meglátogattuk a Flash kutyapékség standját, ahol Ian begyűjtött nem kis mennyiségű finomságot, és azt hiszem Timi és kedves Anyukája örökre a macifiú szíve csücske lesz....
Számomra igen kellemes meglepetésként ért a 6. hely, égész magas, 131,33 ponttal. Itthon a pontszámainkat látva is úgy érzem, kicsit felpontoztak, magamnak sokkal kevesebbet adtam volna... de hát, legyen mindenki a saját maga legkritikusabb bírója :)
Lelkesedés újra felturbózva, ezerrel folyik már a készülés a 3. Éjszakai DD-re, ahol ismét kétkutyásként indulok, egy Borsika is csatlakozik, kezdő osztályba :)
Köszönöm mindenkinek a segítséget, bátorítást, kedves szavakat, szuper beszélgetéseket, a sok sok hasznos tanácsot Tüncinek, és a szervezést az egész csapatnak! Imádtam!!!!!!!!
Képeknek sajna eléggé nagy hiányában vagyok, ugyanis következő nap kitöröltem az összeset... Bravó!
Végezetül egy videó Diától (DSproduction) amit hát ha 100x nem néztem meg, egyszer sem! imádom!!!!
Megjegyzések