GRK Majális - 2015.05.10.
Here you can read it in English: http://golden-bliss24.tumblr.com/post/119429415522/golden-retriever-club-of-hungarys-may-day
Az igen fárasztó dogdancinges napunk után sem volt helye a henyélésnek és a pihenésnek, ugyanis a Golden Retriever Kör által szervezett majálisra voltunk hivatalosak.
Habár,mi nem vagyunk tagok a Klubnál (RMSE klubtagok vagyunk) már a közgyűlésen is részt vettünk, ugyanis Mártival utaztunk, aki mindenképpen jelen szeretett volna lenni, ahol nem túl nagy létszámban képviselték magukat egyébként a tagok.
A programok 9 órás kezdettel voltak meghirdetve, hatalmas tömeg gyűlt össze addigra (a jelenléti ívet 176 ember és 116 kutya "írta alá") Kádár Eszter elnök megnyitója után színes programok sorozata kezdődött.
Elsőként Erdős Kati igazán mókás és jópofa előadását hallgathattuk végig a féregtelenítésről, majd kicsit komolyabb vizekre eveztünk dr Bagi Fruzsina előadása alatt, aki egy manapság igen fontos témáról, a szívférgességről beszélt. Szörnyű és ijesztő volt végighallgatni, miket is tudnak okozni ezek az élősködők....
Ezek után Farkas Márti ringdresszúrás előadását hallgathattuk végig. Tökéletesen elmesélt mindent amit nagyvonalakban a kiállításokról tudni kell, bizonyos bírók preferenciáját és a fajta helyzetét, mindezt egy könnyed, kellemes és szórakoztató hangnemben.
Ha valakit esetleg nem kötöttek le ezek a témák, annak lehetősége volt agility akadályokat kipróbálni, kutyát úsztatni, valamint vaddal megismertetni a kutyákat Groszeibl Zoli jóvoltából. Akik pedig egy kicsit nem kutyás kalandra vágytak, azoknak egy kis lovaskocsikázásra is volt lehetőségük.
Ian rettentően élvezte a napot, kicsit ugrabugráltam vele az akadályokon, kúszót is megismerte, valamint a pallóra is felment :) Hát, az tuti, agility nem lesz a mi sportunk, jó pár "rúdletarolás" kellett ahhoz, hogy rájöjjön, nem, nem az a feladat, hogy romboljunk le mindent :D Jót mókáztunk, de úgy érzem nem igazán kapisgálja a lényeget, nem egy őstehetség ilyen téren.
A tombola kihúzása következett, ahol a fődíjakat egy igazán frappáns módszerrel kapta meg a szerencsés nyertes, dummyk voltak szétszórva, a kihúzott számhoz tartozó gazdi pedig beküldhette kedvencét egy-egy dummyért, amire a nyeremény neve volt ráírva, akinek pedig nem volt "kéznél" erre megfelelő négylábúja, annak ott volt Kajla, a tiszteletbeli retriever.
A mi számunkat kétszer is húzták, egyik alkalommal egy dummys kulcstartót és egy ninjat nyertünk, másik alkalommal meg szuperfini halacskáj jutalomfalatot.
Az idő csak úgy repült, és már következett is egy kis ebédszünet, gulyáslevessel. Kiosztásra kerültek a tavalyi év pontversenyének győztesei.
Pár héttel a majális előtt kipattant egy ötlet a fejemből, miszerint mi lenne, ha az évben a golden retrieverekkel versenyző és eredményt elérő junior handlereket is díjaznánk. Eszter maximálisan támogatott az ötletben, és hamarosan ki is írtuk rá a pályázatot, amit igen változó véleménnyel fogadtak a felvezetők. Volt, aki igen nagy lelkesedéssel küldte el a jelentkezését, volt olyan, aki kérdésemet még válaszra sem méltatta, holott, elvileg jó viszonyban vagyunk.
Természetesen már-már hagyományként a kutyák is díjazva lettek, három kategória alapján. Show, munka és abszolút (az első kettő értelem szerűen adódik mit tartalmaz, abszolútban a munka,show és egészségügyi eredmények számítanak) kategóriában.
Iant csak kiállítási kategóriába tudtam nevezni, habár oda sem volt túl sok pontunk, nem sok kiállításon vettünk részt, de így is nagyon büszke vagyok rá, a 9. helyen végzett, az 5. legeredményesebb kanként.
Ebéd után következett Deák Gábor előadása a WT alapjairól, ami után egy nem hivatalos, háziverseny következett, hatalmas nevezési létszámmal, 24 induló párossal. Bírük, Deák Gábor és Kacsalova Mária voltak, mindenkinél volt egy egy feladat a teamek számára. Egy csapat két főből és két kutyából, egy "E" és egy "L" osztályosból állt.
Mi Fieber Szilvivel és Hollyjával álltunk össze, a "Black and White" teamként.
Őszintén szólva, nem tudom milyen elmeállapotban voltam amikor kitaláltam, hogy indulunk. Ian halál fáradt volt az egésznapos programoktól, úszott, játszott, mókázott, valamint az előző nap is leszívott bennünket.
Az alapfeladat a következő volt. Két segítő nekünk "V" alakba szemben. Rövid lábmunka, majd az egyik segítő kidob két dummyt, amiből egyet az E osztályos kutyának el kell hoznia, majd a másik segítő ugyanezt elismétli, végül a másik dobó is. Az E osztályos kutya után az L osztályos behozza mind a kettőt (szépen egymás után persze)
Az idegesség minden szikrája nélkül álltam Gáborhoz, Ian szuper lábmunkát csinált, majd, Isten tudja miért, nem arra a segítőre figyelt aki neki a dummyt dobta, hanem Mártira. Béna voltam, nem fordítottam oda a fejét, így halvány lila dunsztja sem volt arról, hova kéne menni. Na, ott elborult nálam minden, kiakadtam, szidtam magamat, hogy lehettem ennyire idióta, hogy beneveztem a kutyám.... Összeszedtem őt, majd újabb dobás, persze, akkor se lett meg a dummy... Végül a feladat másik felét szépen megoldotta, nem volt vele gond.
A következő állomásra kicsit lehiggadtam, és már mosolyogva indultam neki az egésznek. Az előző feladatnál nem sípoltam, mert úgy voltam vele, már nagyon nem érdekel, de a másodiknál már megfogadtam, minden hülyesére fújom a sípjeleket... Hát, totál fölösleges volt egyébként...
Előttünk ment egy hajtás, mi a "leaállósorban" álltunk (kutyák persze póráz nélkül). A hajtásban folyamatosan repkedtek a dummyk, de végül csak kettő maradt kint. Az "E" osztályos kutya - azaz mi - feladatunk volt elhozni az egyiket. Ian gyönyörűen végigment, a területen maradt, nem húzta őt be az erdő, szépen megtalálta, majd behozta - a csalánost kikerülve :D. Irtóra tetszett ez a feladata, de valószínűleg Máriának is, ugyanis 19 pontot adott rá.
Ezután egy kis lábmunka következett, kb 20 m keresztül, majd az L osztályos kutyának kellett elhoznia a kint maradt dummyt.
ezek után a holtversenyben lévő kutyáknak következett egy runoff, majd visszasétáltunk a majális fő helyszínére, ahol kiosztásra kerültek a díjak. Mi az előkelő utolsóelőtti helyen végeztünk, no, de sebaj!
Összességében szuperül éreztük magunkat, hulla fáradtan, de mosolygósan vettük az irányt hazafelé.
Az igen fárasztó dogdancinges napunk után sem volt helye a henyélésnek és a pihenésnek, ugyanis a Golden Retriever Kör által szervezett majálisra voltunk hivatalosak.
Habár,mi nem vagyunk tagok a Klubnál (RMSE klubtagok vagyunk) már a közgyűlésen is részt vettünk, ugyanis Mártival utaztunk, aki mindenképpen jelen szeretett volna lenni, ahol nem túl nagy létszámban képviselték magukat egyébként a tagok.
Elsőként Erdős Kati igazán mókás és jópofa előadását hallgathattuk végig a féregtelenítésről, majd kicsit komolyabb vizekre eveztünk dr Bagi Fruzsina előadása alatt, aki egy manapság igen fontos témáról, a szívférgességről beszélt. Szörnyű és ijesztő volt végighallgatni, miket is tudnak okozni ezek az élősködők....
Ezek után Farkas Márti ringdresszúrás előadását hallgathattuk végig. Tökéletesen elmesélt mindent amit nagyvonalakban a kiállításokról tudni kell, bizonyos bírók preferenciáját és a fajta helyzetét, mindezt egy könnyed, kellemes és szórakoztató hangnemben.
Ha valakit esetleg nem kötöttek le ezek a témák, annak lehetősége volt agility akadályokat kipróbálni, kutyát úsztatni, valamint vaddal megismertetni a kutyákat Groszeibl Zoli jóvoltából. Akik pedig egy kicsit nem kutyás kalandra vágytak, azoknak egy kis lovaskocsikázásra is volt lehetőségük.
Ian rettentően élvezte a napot, kicsit ugrabugráltam vele az akadályokon, kúszót is megismerte, valamint a pallóra is felment :) Hát, az tuti, agility nem lesz a mi sportunk, jó pár "rúdletarolás" kellett ahhoz, hogy rájöjjön, nem, nem az a feladat, hogy romboljunk le mindent :D Jót mókáztunk, de úgy érzem nem igazán kapisgálja a lényeget, nem egy őstehetség ilyen téren.
A tombola kihúzása következett, ahol a fődíjakat egy igazán frappáns módszerrel kapta meg a szerencsés nyertes, dummyk voltak szétszórva, a kihúzott számhoz tartozó gazdi pedig beküldhette kedvencét egy-egy dummyért, amire a nyeremény neve volt ráírva, akinek pedig nem volt "kéznél" erre megfelelő négylábúja, annak ott volt Kajla, a tiszteletbeli retriever.
A mi számunkat kétszer is húzták, egyik alkalommal egy dummys kulcstartót és egy ninjat nyertünk, másik alkalommal meg szuperfini halacskáj jutalomfalatot.
Az idő csak úgy repült, és már következett is egy kis ebédszünet, gulyáslevessel. Kiosztásra kerültek a tavalyi év pontversenyének győztesei.
Pár héttel a majális előtt kipattant egy ötlet a fejemből, miszerint mi lenne, ha az évben a golden retrieverekkel versenyző és eredményt elérő junior handlereket is díjaznánk. Eszter maximálisan támogatott az ötletben, és hamarosan ki is írtuk rá a pályázatot, amit igen változó véleménnyel fogadtak a felvezetők. Volt, aki igen nagy lelkesedéssel küldte el a jelentkezését, volt olyan, aki kérdésemet még válaszra sem méltatta, holott, elvileg jó viszonyban vagyunk.
Természetesen már-már hagyományként a kutyák is díjazva lettek, három kategória alapján. Show, munka és abszolút (az első kettő értelem szerűen adódik mit tartalmaz, abszolútban a munka,show és egészségügyi eredmények számítanak) kategóriában.
Iant csak kiállítási kategóriába tudtam nevezni, habár oda sem volt túl sok pontunk, nem sok kiállításon vettünk részt, de így is nagyon büszke vagyok rá, a 9. helyen végzett, az 5. legeredményesebb kanként.
Ebéd után következett Deák Gábor előadása a WT alapjairól, ami után egy nem hivatalos, háziverseny következett, hatalmas nevezési létszámmal, 24 induló párossal. Bírük, Deák Gábor és Kacsalova Mária voltak, mindenkinél volt egy egy feladat a teamek számára. Egy csapat két főből és két kutyából, egy "E" és egy "L" osztályosból állt.
Mi Fieber Szilvivel és Hollyjával álltunk össze, a "Black and White" teamként.
Őszintén szólva, nem tudom milyen elmeállapotban voltam amikor kitaláltam, hogy indulunk. Ian halál fáradt volt az egésznapos programoktól, úszott, játszott, mókázott, valamint az előző nap is leszívott bennünket.
Az alapfeladat a következő volt. Két segítő nekünk "V" alakba szemben. Rövid lábmunka, majd az egyik segítő kidob két dummyt, amiből egyet az E osztályos kutyának el kell hoznia, majd a másik segítő ugyanezt elismétli, végül a másik dobó is. Az E osztályos kutya után az L osztályos behozza mind a kettőt (szépen egymás után persze)
Az idegesség minden szikrája nélkül álltam Gáborhoz, Ian szuper lábmunkát csinált, majd, Isten tudja miért, nem arra a segítőre figyelt aki neki a dummyt dobta, hanem Mártira. Béna voltam, nem fordítottam oda a fejét, így halvány lila dunsztja sem volt arról, hova kéne menni. Na, ott elborult nálam minden, kiakadtam, szidtam magamat, hogy lehettem ennyire idióta, hogy beneveztem a kutyám.... Összeszedtem őt, majd újabb dobás, persze, akkor se lett meg a dummy... Végül a feladat másik felét szépen megoldotta, nem volt vele gond.
A következő állomásra kicsit lehiggadtam, és már mosolyogva indultam neki az egésznek. Az előző feladatnál nem sípoltam, mert úgy voltam vele, már nagyon nem érdekel, de a másodiknál már megfogadtam, minden hülyesére fújom a sípjeleket... Hát, totál fölösleges volt egyébként...
Előttünk ment egy hajtás, mi a "leaállósorban" álltunk (kutyák persze póráz nélkül). A hajtásban folyamatosan repkedtek a dummyk, de végül csak kettő maradt kint. Az "E" osztályos kutya - azaz mi - feladatunk volt elhozni az egyiket. Ian gyönyörűen végigment, a területen maradt, nem húzta őt be az erdő, szépen megtalálta, majd behozta - a csalánost kikerülve :D. Irtóra tetszett ez a feladata, de valószínűleg Máriának is, ugyanis 19 pontot adott rá.
Ezután egy kis lábmunka következett, kb 20 m keresztül, majd az L osztályos kutyának kellett elhoznia a kint maradt dummyt.
ezek után a holtversenyben lévő kutyáknak következett egy runoff, majd visszasétáltunk a majális fő helyszínére, ahol kiosztásra kerültek a díjak. Mi az előkelő utolsóelőtti helyen végeztünk, no, de sebaj!
Összességében szuperül éreztük magunkat, hulla fáradtan, de mosolygósan vettük az irányt hazafelé.
Megjegyzések