Pompás, avagy hogyan vizslásodtam is én el?
A sok-sok kérdés és csodálkozás után úgy döntöttem, megírom a vizslák történetét, miért és hogyan is vesznek ők részt az életemben.
Úgy alakult, hogy a sors egy vizslás mellé sodort az elmúlt évben. Mivel elég sok időt töltünk együtt – mint azt, ahogy egy párkapcsolatban szokás – és ezt az időt főként kutyázással töltjük, természetes, hogy a tenyésztés és tanításbeli dolgokat közösen beszéljük meg, és együtt döntünk.
Borsika tervünk szerint nem tartottuk volna meg, ám miután igen ígéretes jövőképet mutatott, Gergő úgy döntött, maradhat. Akkor még tesója, Baltazár is az udvar lakója volt, és Gergő egyik nap azzal lepett meg, hogy a nevemre is íratta a kislányt, mondván „legyen egy rendes kutyád is” – ezek a vizslások.. nem értékelik a retrievereket. :)
Borsika nem velem lakik, én csak a kiállításos felelős vagyok, no meg majd ha elég bátor leszek pár versenyen is vezetem lehet. Borsikával nem volt felhőtlen az első év, volt pár rossz szokása, amit én a retrievereknél nem szoktam meg, és igen rosszul viseltem – folyamatosan szétrágott mindent – de szerencsére születésnapjával együtt a feje lágya is benőtt, így már sokkal jobban szeretem őt.
Pompás, a legújabb családtag sem volt tervben, egy jó barátunknál megszületett egy nagyon ígéretes alom, az én abszolút kedvenc szukámtól, Aranyvadász Varázstól. Nem tudom Varázs miért ilyen kedvencem, de az én goldenes szememmel nézve Varázs az egyik leggyönyörűbb vizsla a világon. Peti az alom legígéretesebb kanját nem akarta messzeföldre eladni, több száz km-re, valamint olyan gazdit szeretett volna, aki meg is mutatja a kicsit pár helyen, mint versenyeken, mint kiállításokon. Gergő is szeretett volna egy kis kant, miután Baltazár Angliába költözött. A kicsi kan első látásra szerelem volt, már a kicsik születése előtt megmondtam, ha más vonalból jön kiskutya, az Varázskölyök legyen.
Pár finom kávé elfogyasztása közben Peti úgy döntött, ám legyen, társtulajdonban költözzön a pici.
Pompás hihetetlenül jó karaterű kiskutya, pedig én kritikus vagyok a saját kutyáinkkal. Gyönyörűen kommunikál a többi kutyával, nem túl rámenős, nem megy a nagyok idegeire. Nyugodt, kiegyensúlyozott, már-már majdnem retriever :)
Nagyon érdekes új tapasztalatokat szerezni a vizslázással, habár a retrieverek maradnak örökké a szívem csücskei ez a "másik világ" is belopta magát a szívembe, és felnyitotta pár dologgal kapcsolatosan a szemem...
Úgy gondolom, megválaszoltam majdnem minden kérdést, amit az elmúlt időszakban kaptam. Retrieveres vagyok, Ian az egyetlen kutyám gyakorlatilag, de van két magyar vizsla is a nevemen :) A kérdés, hogy melyik kutya hol lakik pedig pofonegyszerű… Ian velem, ott van ahol én, a magyarok pedig Gergővel, ám mint említettem ez elég sokszor megegyezik :)
Úgy alakult, hogy a sors egy vizslás mellé sodort az elmúlt évben. Mivel elég sok időt töltünk együtt – mint azt, ahogy egy párkapcsolatban szokás – és ezt az időt főként kutyázással töltjük, természetes, hogy a tenyésztés és tanításbeli dolgokat közösen beszéljük meg, és együtt döntünk.
Borsika tervünk szerint nem tartottuk volna meg, ám miután igen ígéretes jövőképet mutatott, Gergő úgy döntött, maradhat. Akkor még tesója, Baltazár is az udvar lakója volt, és Gergő egyik nap azzal lepett meg, hogy a nevemre is íratta a kislányt, mondván „legyen egy rendes kutyád is” – ezek a vizslások.. nem értékelik a retrievereket. :)
Borsika nem velem lakik, én csak a kiállításos felelős vagyok, no meg majd ha elég bátor leszek pár versenyen is vezetem lehet. Borsikával nem volt felhőtlen az első év, volt pár rossz szokása, amit én a retrievereknél nem szoktam meg, és igen rosszul viseltem – folyamatosan szétrágott mindent – de szerencsére születésnapjával együtt a feje lágya is benőtt, így már sokkal jobban szeretem őt.
Pompás, a legújabb családtag sem volt tervben, egy jó barátunknál megszületett egy nagyon ígéretes alom, az én abszolút kedvenc szukámtól, Aranyvadász Varázstól. Nem tudom Varázs miért ilyen kedvencem, de az én goldenes szememmel nézve Varázs az egyik leggyönyörűbb vizsla a világon. Peti az alom legígéretesebb kanját nem akarta messzeföldre eladni, több száz km-re, valamint olyan gazdit szeretett volna, aki meg is mutatja a kicsit pár helyen, mint versenyeken, mint kiállításokon. Gergő is szeretett volna egy kis kant, miután Baltazár Angliába költözött. A kicsi kan első látásra szerelem volt, már a kicsik születése előtt megmondtam, ha más vonalból jön kiskutya, az Varázskölyök legyen.
Pár finom kávé elfogyasztása közben Peti úgy döntött, ám legyen, társtulajdonban költözzön a pici.
Pompás hihetetlenül jó karaterű kiskutya, pedig én kritikus vagyok a saját kutyáinkkal. Gyönyörűen kommunikál a többi kutyával, nem túl rámenős, nem megy a nagyok idegeire. Nyugodt, kiegyensúlyozott, már-már majdnem retriever :)
Nagyon érdekes új tapasztalatokat szerezni a vizslázással, habár a retrieverek maradnak örökké a szívem csücskei ez a "másik világ" is belopta magát a szívembe, és felnyitotta pár dologgal kapcsolatosan a szemem...
Úgy gondolom, megválaszoltam majdnem minden kérdést, amit az elmúlt időszakban kaptam. Retrieveres vagyok, Ian az egyetlen kutyám gyakorlatilag, de van két magyar vizsla is a nevemen :) A kérdés, hogy melyik kutya hol lakik pedig pofonegyszerű… Ian velem, ott van ahol én, a magyarok pedig Gergővel, ám mint említettem ez elég sokszor megegyezik :)
Megjegyzések