Sarajevo Winner Show - 2015
Igen, igen, eldöntöttem, egy darabig nem írok kiállításos postot - kivéve, ha nagyon különleges lesz számomra az a kiállítás. No, a hétvégi kalandunk azt hiszem, örök emlék marad.
Ivett barátnőmmel keresgéltünk olyan kiállítást, ahol van esélyünk bezsebelni egy-egy CACIB címet. Mit is értek ez alatt az esély alatt? Mindkettőnk fajtája igen nehéz eset, szuper választás volt a részünkről - iróniát érezzétek. Az aussie és a golden is szörnyen heterogén fajta minden bíró más típust kedvel. Jamie sem egy nagyon nehéz csontozatú, több száz kg szőrben lévő kan, és Ian sem. Nálunk, goldenben még a szín is sokat számít, rengeteg bíró preferálja manapság az arany színt, majdhogynem teljesen előtérbe helyezve. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy Ian utál kiállításra járni, nem akartam szegényt évekig szenvedtetni azzal, hol kap egy CACIBot. Le akartam tudni vele. Nem azt mondom, egy két klubkiállításra minden évben el fogom hordani, de idén szeretném befejezni a "címgyűjtögetést". Mindkettőnk célja a CACIB-bal az Interchampion cím befejezése volt. Ennek a címnek a feltétele a munkavizsgára kötelezett fajtáknál 2 CACIB 1 év, 1 nap elteltével 2 országból, 2 különböző bírótól.
Nagy keresgélések után megtaláltuk Sarajevo Winner Night Show-t, ami nagyon ígéretes kiállításnak ígérkezett, ugyanis számos elismert bíró bírált. Ahogy gondolom mindenki szokta, gyorsan google-ben lecsekkoltam a bírói listánkat, és a számomra legígéretesebbnek Bo Skalin bíróúr bizonyult, az ő bírálatára nagyon kíváncsi voltam.
Így hát Ivett kezébe vette az irányítást, szervezte az utat, szállást foglalt, kalkulált, én pedig beszerveztem még két kutyát, Wewe-t, a spani lánykát és Maggiet, a szálkás törpe tacskó lánykát aki a legújabb tagja a kicsi kiállításos csapatomnak.
Péntek reggel volt az indulás, rég voltam ennyire besózva egy kiállítás miatt. Nem is maga a show hozott lázba, hanem tudtam, Ivettel nagyon jól fogjuk érezni magunkat.
Az úton minden simán ment, határokon nem volt sor sehol.
Ahogy beértünk Bosnia Hercegovinába érdekes dolgokat kezdtünk el látni... Mecseteket, török zászlóval. A mi figyelmünket valahogy senki nem hívta fel, hogy a lakosság nagy százaléka muzulmán. Nem vagyok rasszista, viszont ezektől a népcsoportoktól szörnyen rettegtem, főleg amióta az elmúlt hónapokban érdekes dolgok történtek itt-ott. Szóval valaki igazán szólhatott volna, hogy milyen vallás van ott, ahová menni készülünk.
Naponta párszor egyébként az egész városban hallani lehetett az imájukat (?) ami azért az első pár alkalommal eléggé para volt...
Szinte az összes kicsit régebbi építésű házon látni lehetett a lövésnyomokat, katonák az utcákon, gépfegyveres rendőrök.... Nagytestű kóbor kutya falkák mindenhol... Egyszóval durva volt.
A kiállítás egy rendkívül jól szervezett kiállítás volt, az eddigi legkedvesebb, legsegítőkészebb szervezői brigáddal akit valaha láttam. Nagyon nem balkánra jellemző. Bírók nem engedték a kettős felvezetést, Natalja Skalin bírónő jó pár ember kezéből vette ki a kutyát, hogy ezt azonnal fejezze be. - pl egy "junior handleréből" aki végig felakasztva vitte a kutyáját, olyannyira, hogy majdnem megfulladt.
Pénteken pakoltunk volna be, amikor ott termett egy szervező, hogy segít pakolni. Mindenhol ott voltak, minden kérdésre válaszoltak, és minden problémát megoldottak.
Pénteki napunkról, a CAC kiállításról annyira nem szeretnék bővebben beszámolni, Ian megnyerte a champion osztályt, Wewe best junior lett, Maggieke pedig Best puppy, rettentő ügyes volt mindenki, Maggie is halál profin csinálta végig.
Szombati nap már kisit jobban sikerült. Elsőként Jamiet vittem be a ringbe, aki sikeresen megverte az osztályában a konkurenciát, amjd CACIB lett!!!!!!! Együtt kezdtük, együtt fejeztük be. Fantasztikus érzés volt vele a ringben lenni, egy éve nem gyakoroltunk, és most is úgy működött, ahogy egy kutyám sem. Mindig is Ő volt a kedvenc, az a kutya, akivel a legjobban együtt tudtam dolgozni, aki a legjobban be volt lőve, aki a legjobban mutatta magát.
Wewe és Maggie megismételték az előző napjukat, mindketten újra nagyon ügyesek voltak.
Ian... már tegnap láttam, a svéd bíró házaspár nagyon kritikus a rosszul tartott farkakra. Nem tudok mit csinálni, Ian ha örül magasan tartja a farkát. Nem szép, de nekem ez fontosabb, hogy élvezze a ringben létet, mint, hogy a farkát gyönyörűen tartsa. "Ellenfelünk" egy tipikus manapság divatos kutya volt. Nagy szőr, arany szín. Előző nap ő lett a Best Male a bíróúr feleségénél. Már aznap elvetettem minden reményt, felkészültem a legrosszabbra.
Nem kis örömködést váltott ki belőlem amikor Ian CACIB lett!!!! Ivettel sikítoztunk, a közelben pedig valaki tűzijátékot gyújtott.... Ezek után még a fajtagyőztes címet is mi kaptuk a következő kommenttel Bo Skalin bíróúrtól: Truly amazing exept his ugly tail.
Vasárnap az egész napos fetrengések és szenvedések meleltt erőt vettünk magunkon és fotóztunk kicsit Ivettel.
Vasárnapunk főként Maggienek, aki res Pupp BIS lett, és Obinak, a szetternek - akit aznap vezettem fel először -, aki res.BOG lett egy igazán fantasztikus drótos német mögött sikerült a legjobban. Ian resCACIB lett a francia Boris Chapiro bírálata alapján az addig resCAC-os kutya mögött. Érdekes, hogy a három nap alatt 3 best male lett.
Azért kicsit rosszul esett a kedves kiállító "sporttársaktól" a gúnyos nevetés amit kaptunk Iannal azután, hogy csak rCACIB lett. :) Majd egyszer megértem miért kell utálkozni, és nem a másik sikerének, hanem "kudarcának" örülni. Azért ezeket a dolgokat még mindig nehezen nyelem le, még így jó pár év kiállítás után is. De majd, talán egyszer....
Azért a szőrtelen kutyáink csak-csak Interchampionok lettek - vagyis Ian csak Interchampion várományos - bár tudom, manapság ezt divat kifelejteni.
Köszönöm Ivett ezt a fantasztikus élményt, a gyönyörű fotókat, és a lehetőséget, hogy Jamievel újra ringben lehettem élete valószínűleg utolsó kiállításán.
Hazafelé a drága Horvát határőr nem akart beengedni minket, ugyanis nem a nevemen voltak a kutyák, és a kérdésre, hogy beszél-e valaki angolul egy erőteljes "no" kiáltás volt a válasz. Azért csak-csak átengedett.....
Ian ezekkel az eredményekkel Interchampion várományos, BosnaiHercegovina Show Champion & Bosnia Hercegovina Federacion Champion
Köszönöm a kozmetikát Szendrei Nikinek!!!
Ivett barátnőmmel keresgéltünk olyan kiállítást, ahol van esélyünk bezsebelni egy-egy CACIB címet. Mit is értek ez alatt az esély alatt? Mindkettőnk fajtája igen nehéz eset, szuper választás volt a részünkről - iróniát érezzétek. Az aussie és a golden is szörnyen heterogén fajta minden bíró más típust kedvel. Jamie sem egy nagyon nehéz csontozatú, több száz kg szőrben lévő kan, és Ian sem. Nálunk, goldenben még a szín is sokat számít, rengeteg bíró preferálja manapság az arany színt, majdhogynem teljesen előtérbe helyezve. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy Ian utál kiállításra járni, nem akartam szegényt évekig szenvedtetni azzal, hol kap egy CACIBot. Le akartam tudni vele. Nem azt mondom, egy két klubkiállításra minden évben el fogom hordani, de idén szeretném befejezni a "címgyűjtögetést". Mindkettőnk célja a CACIB-bal az Interchampion cím befejezése volt. Ennek a címnek a feltétele a munkavizsgára kötelezett fajtáknál 2 CACIB 1 év, 1 nap elteltével 2 országból, 2 különböző bírótól.
Nagy keresgélések után megtaláltuk Sarajevo Winner Night Show-t, ami nagyon ígéretes kiállításnak ígérkezett, ugyanis számos elismert bíró bírált. Ahogy gondolom mindenki szokta, gyorsan google-ben lecsekkoltam a bírói listánkat, és a számomra legígéretesebbnek Bo Skalin bíróúr bizonyult, az ő bírálatára nagyon kíváncsi voltam.
Így hát Ivett kezébe vette az irányítást, szervezte az utat, szállást foglalt, kalkulált, én pedig beszerveztem még két kutyát, Wewe-t, a spani lánykát és Maggiet, a szálkás törpe tacskó lánykát aki a legújabb tagja a kicsi kiállításos csapatomnak.
Péntek reggel volt az indulás, rég voltam ennyire besózva egy kiállítás miatt. Nem is maga a show hozott lázba, hanem tudtam, Ivettel nagyon jól fogjuk érezni magunkat.
Az úton minden simán ment, határokon nem volt sor sehol.
Ahogy beértünk Bosnia Hercegovinába érdekes dolgokat kezdtünk el látni... Mecseteket, török zászlóval. A mi figyelmünket valahogy senki nem hívta fel, hogy a lakosság nagy százaléka muzulmán. Nem vagyok rasszista, viszont ezektől a népcsoportoktól szörnyen rettegtem, főleg amióta az elmúlt hónapokban érdekes dolgok történtek itt-ott. Szóval valaki igazán szólhatott volna, hogy milyen vallás van ott, ahová menni készülünk.
Naponta párszor egyébként az egész városban hallani lehetett az imájukat (?) ami azért az első pár alkalommal eléggé para volt...
Szinte az összes kicsit régebbi építésű házon látni lehetett a lövésnyomokat, katonák az utcákon, gépfegyveres rendőrök.... Nagytestű kóbor kutya falkák mindenhol... Egyszóval durva volt.
A kiállítás egy rendkívül jól szervezett kiállítás volt, az eddigi legkedvesebb, legsegítőkészebb szervezői brigáddal akit valaha láttam. Nagyon nem balkánra jellemző. Bírók nem engedték a kettős felvezetést, Natalja Skalin bírónő jó pár ember kezéből vette ki a kutyát, hogy ezt azonnal fejezze be. - pl egy "junior handleréből" aki végig felakasztva vitte a kutyáját, olyannyira, hogy majdnem megfulladt.
Pénteken pakoltunk volna be, amikor ott termett egy szervező, hogy segít pakolni. Mindenhol ott voltak, minden kérdésre válaszoltak, és minden problémát megoldottak.
Pénteki napunkról, a CAC kiállításról annyira nem szeretnék bővebben beszámolni, Ian megnyerte a champion osztályt, Wewe best junior lett, Maggieke pedig Best puppy, rettentő ügyes volt mindenki, Maggie is halál profin csinálta végig.
Szombati nap már kisit jobban sikerült. Elsőként Jamiet vittem be a ringbe, aki sikeresen megverte az osztályában a konkurenciát, amjd CACIB lett!!!!!!! Együtt kezdtük, együtt fejeztük be. Fantasztikus érzés volt vele a ringben lenni, egy éve nem gyakoroltunk, és most is úgy működött, ahogy egy kutyám sem. Mindig is Ő volt a kedvenc, az a kutya, akivel a legjobban együtt tudtam dolgozni, aki a legjobban be volt lőve, aki a legjobban mutatta magát.
Wewe és Maggie megismételték az előző napjukat, mindketten újra nagyon ügyesek voltak.
Ian... már tegnap láttam, a svéd bíró házaspár nagyon kritikus a rosszul tartott farkakra. Nem tudok mit csinálni, Ian ha örül magasan tartja a farkát. Nem szép, de nekem ez fontosabb, hogy élvezze a ringben létet, mint, hogy a farkát gyönyörűen tartsa. "Ellenfelünk" egy tipikus manapság divatos kutya volt. Nagy szőr, arany szín. Előző nap ő lett a Best Male a bíróúr feleségénél. Már aznap elvetettem minden reményt, felkészültem a legrosszabbra.
Nem kis örömködést váltott ki belőlem amikor Ian CACIB lett!!!! Ivettel sikítoztunk, a közelben pedig valaki tűzijátékot gyújtott.... Ezek után még a fajtagyőztes címet is mi kaptuk a következő kommenttel Bo Skalin bíróúrtól: Truly amazing exept his ugly tail.
Örömmámorban ücsörögtünk a székeinkben, majd mikor rápillantottam a telefonomra számos nemfogadott hívás, rengeteg SMS várt. Amikor hívni akartak engem átirányították a hívást máshová, ahol nagy üvöltözés, sikítozás fogadta az itthoniakat, akik teljesen beparáztak mi lehet a gond velünk, elraboltak minket, vagy a telefont, mi lehet a bajunk. Szerencsésen megnyugtattam őket, gond egy szál sem.
Vasárnap az egész napos fetrengések és szenvedések meleltt erőt vettünk magunkon és fotóztunk kicsit Ivettel.
Vasárnapunk főként Maggienek, aki res Pupp BIS lett, és Obinak, a szetternek - akit aznap vezettem fel először -, aki res.BOG lett egy igazán fantasztikus drótos német mögött sikerült a legjobban. Ian resCACIB lett a francia Boris Chapiro bírálata alapján az addig resCAC-os kutya mögött. Érdekes, hogy a három nap alatt 3 best male lett.
Azért kicsit rosszul esett a kedves kiállító "sporttársaktól" a gúnyos nevetés amit kaptunk Iannal azután, hogy csak rCACIB lett. :) Majd egyszer megértem miért kell utálkozni, és nem a másik sikerének, hanem "kudarcának" örülni. Azért ezeket a dolgokat még mindig nehezen nyelem le, még így jó pár év kiállítás után is. De majd, talán egyszer....
Azért a szőrtelen kutyáink csak-csak Interchampionok lettek - vagyis Ian csak Interchampion várományos - bár tudom, manapság ezt divat kifelejteni.
Köszönöm Ivett ezt a fantasztikus élményt, a gyönyörű fotókat, és a lehetőséget, hogy Jamievel újra ringben lehettem élete valószínűleg utolsó kiállításán.
Hazafelé a drága Horvát határőr nem akart beengedni minket, ugyanis nem a nevemen voltak a kutyák, és a kérdésre, hogy beszél-e valaki angolul egy erőteljes "no" kiáltás volt a válasz. Azért csak-csak átengedett.....
Ian ezekkel az eredményekkel Interchampion várományos, BosnaiHercegovina Show Champion & Bosnia Hercegovina Federacion Champion
Köszönöm a kozmetikát Szendrei Nikinek!!!
Megjegyzések