5 nap, 5 ország ringdresszúrával és egy Retriever klubkiállítással

Susa még tavaly ősszel jelölt be ismerősnek miután látott Ianről egy advertet. Elkezdtünk sokat beszélgetni, és hamar egy hullámhosszon voltunk - nem csoda, hiszen ő is dolgozni és kiállítani szeretne a kutyáival, pont mint én. Hosszú beszélgetések után elkezdte pedzegetni, mi lenne, ha ellátogatnék hozzá felvezetni. Szó szót követett, történt pár nem túl szerencsés véletlen vele, így elhatározta, hogy menjek el hozzá, ő megszervez mindent. Nyilván valóan nagyon örültem a meghívásnak, sosem volt még külföldi kliensem. Hab a tortán, hogy elhívta Petrát is, aki, mint ahogy azt később megtudtam egy igen neves retriever trainer, munkagoldenekkel. 
Ezt még előjáróban elmesélném, én nagyon ellene voltam a munkagoldeneknek. Úgy éreztem, teljesen feleslegesek, ha vannak munka labik, hiszen azért akarják őket használni, nem? 

Ezen a hétvégén jött el az a pont amikor valami nagyon megváltozott bennem miután Petra kutyáit megismertem. A fejemben kialakított kép teljesen átformálódott, és rájöttem, van értelme a munkagoldeneknek, nem is kicsi. 

Petrával gyorsan rájöttünk, sok sok mindenben egyetértünk, hasonlítunk, és ugyanazt keressük. Ugyanazokra a dolgokra sóhajtottunk fel, hogy óóóó mennyire gyönyörű, és ugyanazok az ötletek, tervek fogantak meg bennünk... No, de hátrébb az agarakkal, ne ennyire in medias res legyen ez a bejegyzés.

Szerdán reggel kicsit elszámoltam magam és nagyon időben értem ki a reptérrel, így volt időm tanulgatni és kávézni kicsit, majd az utolsó két órában egy nagyon aranyos holland sráccal beszélgettem, akinek elvileg később indult volna a gépe mint az enyém, de a Zürichbe tartó járatom 40 perc késéssel tudott csak elindulni, így végül ő hamarabb szállt fel. Imádok új emberekkel megismerkedni, és nagyon érdekes volt egy abszolút az én látóköröm és érdeklődési körömön kívülivel beszélgetni.

A repülőutam gyors és kényelmes volt, imádok repülni egyébként, csodálatos kilátás, hósipkás hegyek.... és svájci csoki, kell ennél több?



Zürichben utánam zárták a kaput, csak rám kellett várniuk - de azért köszi Swiss air, hogy nem hagytatok ott! Szinte fel se szálltunk, már meg is kezdtük a leszállást a Luxemburgi reptérre, ahol Susa már várt rám. Elindultunk Walschronnbe, Susa otthonába, ahol egy kis grillezett lazac után  jöhetett nekem egy nagy alvás. 



Csütörtök reggel érkezett meg Petra a falkájával, Connor, fiával Collinnal (akit a későbbiekben kezelésbe kellett vennem) Finnegannal és fiával Promissal. Connor 14 éves, de még mindig munkaőrült szépség, Collin 6 éves, egy igazi úriember, Finnegan 3 éves, egy őrült, de attól még Collin mellett Ő is kedvencem lett, Promise pedig egy 1,5 éves totál őrült :D Meglepő volt látni, milyen gyorsan alkalmazkodtak a szituációhoz, mennyire gyönyörűen kommunikáltak Susa kutyáival. 

Susa kutyái - Leesha, aki nagyon sok vonásában emlékeztetett Ingridre, Stilla, és Mint - aki Silvana egyik kanjától és Leeshatól van, nem igényeltek sok traininget, profin be voltak ringdresszúrázva. 
Collin nagyon nehézkesen indult az elején, folyamatosan Petrát kereste, de pár rövidebb gyakorlás után elkedzte elfogadni a jutifalatokat, elkezdett feloldódni, játszani, rámnézni, felvenni velem a kontaktot, és végül, tökéletesen mutatni magát. 
Azt azért hozzátenném, hogy Petra kutyáin igen meglepődtem, mennyire jó testtel, anatómiával rendelkeznek munkagolden létükre, ami nem azt jelenti, hogy kevésbé látszott rajtuk a dolog vagy esetleg kevésbé nyújtanának jó teljesítményt. Örültem Petra szemléletének, a "form follows function"-nek, mert én is ezt hangoztatom mióta. Ő is úgy gondolta, katasztrófa anatómiával nem nagyon tudsz dolgozni. 

Két nap training várt ránk, csütörtökön kimentünk a mezőre is kicsit gyakorolni, közben megérkezett Yuliy, aki egy bulgár srác, de Német országban tanul, és Ő fog Susának segíteni a felvezetésben. Collin a végére tökéletes showkutya lett, imádta az egészet, nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk, ismét megerősített abban, hogy igen, azokkal a kutyákkal akikkel sokat foglalkoznak, megtanulták, hogy koncentrálniuk kell ezerszer jobban és könnyebben beleszoktathatóak a ringdresszúrába. Szerintem egy hét kemény munka alatt a legjobb ringdresszúrás kutyám lehetne.

Petra, Tine, Yuliy és én - jó igen, Petráva kissé kockák vagyunk


A csütörtök-pénteki jó idő ellenére szombaton borzalmas idő lett, eső, 5c, egyszóval olyan időjárás amire én nem készültem fel, így igen csak dideregtem hiába vittem a vadi új Evelin téli kosztümöm. Ennek ellenére jól éreztük magunkat, Stilla 3. lett 23 kutyából, Mint kitűnőt kapott- sajnos igen csúnyán bánt vele egy állatorvos egy kiállításon és nem igazán magabiztos azóta.
Drága Collin pedig megkapta a Nagyon Jó-t, ezzel befejezte a German Gundog Champion címet.

Ki kell emelnem mennyire meglepő kellemes csalódás volt az egyik bírónk, Borge Espeland (a másik bírónkat már ismertem, így Ő meglepetést nem tudott okozni :-) ) végtelenül kedves volt, mindenkihez szólt egy egy kedves, jó szót, és még a borús idő ellenére is egész nap vidám, mosolygós volt. Öröm az ilyen bíróknál kiállítani! :)


Collin ♥
Stilla :)
Mint


kis gyakorlás Finnegannal is :)

Fotózgattam, kikértem a bírálati lapokat, majd szépen lassan elindultunk haza, ahol kis borozgatás után gyorsan ágyba kerültünk, hiszen másnap korán indultunk a Luxemburgi reptérre, hogy hazafelé vehessem az irányt. Április közepén még havazott is! Vettem a reptéren - ami már-már ijesztően kicsi volt, 1 bár, 1 duty free és egy újságos és souvenir-es volt, így a bárban meg reggeliztem/ebédeltem, stílusosan egy kis croissant-t, kávét és narancs juice-t, majd egy lazacos melegszendvicset ebédre, közben francia Vouge-ot olvasgattam. Hát, kell ilyen is néha :-)

Furcsa volt visszatérni az életembe, a hétköznapokba, a tanuláshoz..... Hát, így jártam én 5 országban - Magyarországon, Svájcban, Luxemburgban, Franciaországban és Németországban - 5 nap alatt.
Köszönöm a lehetőséget Susa és Petra!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések