Bepulisodtunk #3
Avagy Vagány története nálunk.
Miután Bajnok is hasonlóan pozitív élmény volt számomra mint Bogár, már nagyon nagyon vártam a kis Vagány (Gémeskúti Kondás Vagány) érkezését. Nem tudnék választani melyiket szeretem leginkább a vendégpulijaink közül, de az tuti, hogy Vagány volt a legaranyosabb a fekák közül - ezért is kapta a Cuki becenevet Ivettől - mindig kereste a szemkontaktot, nonstop mögöttem járt-kelt ha az udvarban voltam, és a kedvenc időtöltése az ölemben ücsörgés volt. Egy kis alap ringdresszúrára és szocializációra érkezett ő is, mint ahogy az 'elődei'. Szerencsére a tavaszi szünet pont jó volt arra, hogy minden nap nagy túrákat tegyünk meg Ivettel, kimentünk a tóra, városban, főút mellett, fagyizónál császkáltunk, de mindent nagyon jól vett a kissrác - a szökőkút fura hangját, kamionok zaját, őt csodáló embereket a cukrászdánál, idegen kutyákat (Jamm és Ivett).
Egyetlen dolgon kellett csiszolni vele, hogy ne legyen mindig a nyakamban és ne vágja magát hanyatt minden alkalommal amikor valaki hozzá akar érni :) De azt hiszem ezen a "problémán" is gyorsan átlendültünk.
Egyszerűen hihetetlen pulikkal dolgozni, egy fajtánál sem tapasztaltam ezt az erős will-to-pleaset (igen, még a retrievereknél sem, mindegy, hogy show vagy munka vonal) és ezt a hihetetlenül gyors alkalmazkodást és tanulást. Mondjam azt, hogy a ringdresszúrával 1 nap alatt készen voltam, utána csak ismételgettük a dolgokat, hogy ne "unatkozzunk"?
Ian rettentően jól kijött vele, játszottak, együtt aludtak, soha nem tett tönkre semmit, soha nem rágott, ásott, vagy ugatott feleslegesen. Miért ilyen jó ez a fajta?
Szuper fotózásunk is volt Ivettel mielőtt a kissrác hazaköltözött, amiért még mindig nagyon hálás vagyok Ivettnek, hogy szakított egy kis időt ránk, és nagyon nagyon szuper hangulatban töltöttük ezt a kis időt, Kis Vagányról meg jobbnál jobb fotók születtek :)
Miután Bajnok is hasonlóan pozitív élmény volt számomra mint Bogár, már nagyon nagyon vártam a kis Vagány (Gémeskúti Kondás Vagány) érkezését. Nem tudnék választani melyiket szeretem leginkább a vendégpulijaink közül, de az tuti, hogy Vagány volt a legaranyosabb a fekák közül - ezért is kapta a Cuki becenevet Ivettől - mindig kereste a szemkontaktot, nonstop mögöttem járt-kelt ha az udvarban voltam, és a kedvenc időtöltése az ölemben ücsörgés volt. Egy kis alap ringdresszúrára és szocializációra érkezett ő is, mint ahogy az 'elődei'. Szerencsére a tavaszi szünet pont jó volt arra, hogy minden nap nagy túrákat tegyünk meg Ivettel, kimentünk a tóra, városban, főút mellett, fagyizónál császkáltunk, de mindent nagyon jól vett a kissrác - a szökőkút fura hangját, kamionok zaját, őt csodáló embereket a cukrászdánál, idegen kutyákat (Jamm és Ivett).
Egyetlen dolgon kellett csiszolni vele, hogy ne legyen mindig a nyakamban és ne vágja magát hanyatt minden alkalommal amikor valaki hozzá akar érni :) De azt hiszem ezen a "problémán" is gyorsan átlendültünk.
Egyszerűen hihetetlen pulikkal dolgozni, egy fajtánál sem tapasztaltam ezt az erős will-to-pleaset (igen, még a retrievereknél sem, mindegy, hogy show vagy munka vonal) és ezt a hihetetlenül gyors alkalmazkodást és tanulást. Mondjam azt, hogy a ringdresszúrával 1 nap alatt készen voltam, utána csak ismételgettük a dolgokat, hogy ne "unatkozzunk"?
Ian rettentően jól kijött vele, játszottak, együtt aludtak, soha nem tett tönkre semmit, soha nem rágott, ásott, vagy ugatott feleslegesen. Miért ilyen jó ez a fajta?
Szuper fotózásunk is volt Ivettel mielőtt a kissrác hazaköltözött, amiért még mindig nagyon hálás vagyok Ivettnek, hogy szakított egy kis időt ránk, és nagyon nagyon szuper hangulatban töltöttük ezt a kis időt, Kis Vagányról meg jobbnál jobb fotók születtek :)
 |
| nincsenek szavak erre |
Megjegyzések