Bepulisodtunk #1.1 - Bogár visszatér
Ennek a postnak a gondolatai hetek, sőt hónapok óta érlelődnek bennem, de ide, már csak babonából sem mertem "papírra vetni" őket, hiszen egy egy nagy terv közben számtalan buktató jön fel, és nem akartam, hogy bennem legyen a tüske, amiért korán ittam a medve bőrére.
Bogár tavaly, 2015 tavaszán volt nálunk két hetet, amiről ITT olvashattok. Érdekes volt átfutni a szavaimat, kezdve az első pár szótól, hogy nem, nem most fogok bepulisodni a következő pár évben, hanem majd később egészen addig, hogy nem tudom mikor látom utoljára őt, de nagyon fog hiányozni. Én ekkor már tudtam, hogy az én szívem csücske, az első puli az életemben Panamába fog költözni és ott fog kiállításokon sikersztorit írni. Nem gondoltam volna azonban, hogy a viszontlátás ilyen gyorsan eljön, és hogy ennyi ideig fogom élvezni az Ő társaságát - nem hetekig, hanem hónapokig.
A kis feketeség így visszagondolva fenekestül felforgatta az életünket. Nem csak egy új fajtába estem bele teljesen, de egy jó barátot és "tanítót" is kaptam Bogár Tenyésztőjében, aki addig csak mint amolyan példakép volt az életemben - amit számtalanszor kifejtettem, így nem akarom tovább taglalni.
Bogár nyár elején elköltözött Panamába, ahol igen szép karriert futott be, gazdája, Danilo remek munkát végez, nem győztem minden hétvégén likeolni az újabb és újabb Best in Show győzelmeket.
A tavaly októberi Komárom CACIBokon említette Feri, hogy Danilo tervezgeti, hogy visszaküldi Bogárt kis időre. Persze rögtön jött a hevesen dobogó szív és kissé elszoruló torok - vajon engem akarnak megbízni majd? Vajon lakhat nálam?
Megkezdődött szépen lassan a szervezkedés, egyeztetés, mikor, hogy mennyi időre. Eredetileg azt hittem 1 vagy 2 hónapot fog itt tölteni nálam a cukiság, ám úgy látszik ebből kissé hosszabb idő fog kikerekedni.
Sok sok papírmunka volt, titer vizsgálat SOS az USA-ba, és még sorolhatnám... Részemről meg egyre nagyobb izgalom, várakozás, majd érkezés előtt pár nappal idegesség is. Minden rendben lesz az úton? A papírok rendben megérkeznek? Meg fog ismerni? Jól fogja érezni magát? Iannal jól ki fognak jönni? Ki tudom hozni belőle a maximumot? Hogy fogok boldogulni a szőrével? Danilo meg lesz elégedve velem?
Nem volt egyszerű, nem ment minden gördülékenyen, de reméljük ezzel letudtunk minden nehézséget az elkövetkező időszakra. Egy biztos, ez a kissrác bearanyozza a napjainkat, eszméletlenül könnyen alkalmazkodott -amire valljuk be, nem nagyon leehetett számítani abból kiindulva milyen a pulik alaptermészete, mennyire egygazdásak, és ragaszkodóak. De Bogár tökéletesen beilleszkedett, kezd érteni magyarul is - tudom hülyén hangzik, de igenis másképp ejtik a nevét, másképp szólnak hozzá. De alakul, én pedig élvezem minden másodpercét a mi rövid, de annál tartalmasabb közös életünknek.
Bogár tavaly, 2015 tavaszán volt nálunk két hetet, amiről ITT olvashattok. Érdekes volt átfutni a szavaimat, kezdve az első pár szótól, hogy nem, nem most fogok bepulisodni a következő pár évben, hanem majd később egészen addig, hogy nem tudom mikor látom utoljára őt, de nagyon fog hiányozni. Én ekkor már tudtam, hogy az én szívem csücske, az első puli az életemben Panamába fog költözni és ott fog kiállításokon sikersztorit írni. Nem gondoltam volna azonban, hogy a viszontlátás ilyen gyorsan eljön, és hogy ennyi ideig fogom élvezni az Ő társaságát - nem hetekig, hanem hónapokig.
A kis feketeség így visszagondolva fenekestül felforgatta az életünket. Nem csak egy új fajtába estem bele teljesen, de egy jó barátot és "tanítót" is kaptam Bogár Tenyésztőjében, aki addig csak mint amolyan példakép volt az életemben - amit számtalanszor kifejtettem, így nem akarom tovább taglalni.
Bogár nyár elején elköltözött Panamába, ahol igen szép karriert futott be, gazdája, Danilo remek munkát végez, nem győztem minden hétvégén likeolni az újabb és újabb Best in Show győzelmeket.
A tavaly októberi Komárom CACIBokon említette Feri, hogy Danilo tervezgeti, hogy visszaküldi Bogárt kis időre. Persze rögtön jött a hevesen dobogó szív és kissé elszoruló torok - vajon engem akarnak megbízni majd? Vajon lakhat nálam?
Megkezdődött szépen lassan a szervezkedés, egyeztetés, mikor, hogy mennyi időre. Eredetileg azt hittem 1 vagy 2 hónapot fog itt tölteni nálam a cukiság, ám úgy látszik ebből kissé hosszabb idő fog kikerekedni.
Sok sok papírmunka volt, titer vizsgálat SOS az USA-ba, és még sorolhatnám... Részemről meg egyre nagyobb izgalom, várakozás, majd érkezés előtt pár nappal idegesség is. Minden rendben lesz az úton? A papírok rendben megérkeznek? Meg fog ismerni? Jól fogja érezni magát? Iannal jól ki fognak jönni? Ki tudom hozni belőle a maximumot? Hogy fogok boldogulni a szőrével? Danilo meg lesz elégedve velem?
Nem volt egyszerű, nem ment minden gördülékenyen, de reméljük ezzel letudtunk minden nehézséget az elkövetkező időszakra. Egy biztos, ez a kissrác bearanyozza a napjainkat, eszméletlenül könnyen alkalmazkodott -amire valljuk be, nem nagyon leehetett számítani abból kiindulva milyen a pulik alaptermészete, mennyire egygazdásak, és ragaszkodóak. De Bogár tökéletesen beilleszkedett, kezd érteni magyarul is - tudom hülyén hangzik, de igenis másképp ejtik a nevét, másképp szólnak hozzá. De alakul, én pedig élvezem minden másodpercét a mi rövid, de annál tartalmasabb közös életünknek.
Megjegyzések