gundogs.hu tréning napok
Az egész nyaram gyakorlatilag csak a kiállításokról szólt - kivéve a gyakornoki hetemet Budakeszin - így az augusztus első 3 napjára tervezett training napokat úgy vártam, mint a messiást. Három nap, térerő nélkül, kutyákkal, vadászruhában, vadászházban no és ami majdnem a legfontosabb: fergeteges társasággal.
Hétfőn délben érkeztünk meg Tardos és Süttő között található vadászházba, ahol a többiek már az ebéd második fogását fogyasztották. Mártival, Ian tenyésztőjével mentem, ő Moto-t hozta, én pedig Iant, valamint két vendégkutyámat, Bogarat (természetesen) és Vagányt, aki azon a hétvégén állítódott ki. Nagy puszi mind a két pulinak, nem romboltak, ügyesen vártak minden nap a hűvös szobában amíg mi kint trainingeztünk.
Az ebéd után a mi csoportunk következett ( négy csoportra voltunk osztva, a teljesen kezdők; E-L - Csabi elnevezését használva, "Gyilkos" csoport-; L-M és az Open kutyák - azoknak akik nem jártasak a retrieversportban: Working Testeken 4 osztály van: E (Puppy -ergó nagyon kezdő ), L (Novice), M (Interm.), S (Open) ) Motomotoval kibővítve, aki elvileg a kezdő csoportban volt. Ian egy közepes szintet produkált az egész traininghétvége alatt - kivéve a "tábort" lezáró Working Testen, de erről majd később beszámolok - voltak hibái, első trainingen pl beugrott (aki ismeri Iant tudja milyen gyakran csinál ilyet, kb egy kezemen meg tudom számolni) amit simán hanggal tudtam volna kontrollálni, de annyira megfogadtam, hogyha ilyet csinál futok - vagyis utána megyek - hogy egy nem túl nőies ordítással futottam - dombnak lefelé a kutyához... mondanom sem kell, ezek után nem ugrott be, és első szóra fordult :) - jaaa és magamat meghazudtoló módon még esni sem estem el!
Ezután megnéztük az L-M traininget pár Open kutyával kibővülve. Fotózni is próbáltam, több kevesebb sikerrel a sötét erdőben, de már csak a feelingjét is imádtam.. Ilyenkor jövök rá, mennyire hiányzik az, hogy csak úgy leüljek, fotózzak és gyönyörködjek a kutyákban. No meg a jó társaság, nem a negatív showkutyások....
Az ebéd után a mi csoportunk következett ( négy csoportra voltunk osztva, a teljesen kezdők; E-L - Csabi elnevezését használva, "Gyilkos" csoport-; L-M és az Open kutyák - azoknak akik nem jártasak a retrieversportban: Working Testeken 4 osztály van: E (Puppy -ergó nagyon kezdő ), L (Novice), M (Interm.), S (Open) ) Motomotoval kibővítve, aki elvileg a kezdő csoportban volt. Ian egy közepes szintet produkált az egész traininghétvége alatt - kivéve a "tábort" lezáró Working Testen, de erről majd később beszámolok - voltak hibái, első trainingen pl beugrott (aki ismeri Iant tudja milyen gyakran csinál ilyet, kb egy kezemen meg tudom számolni) amit simán hanggal tudtam volna kontrollálni, de annyira megfogadtam, hogyha ilyet csinál futok - vagyis utána megyek - hogy egy nem túl nőies ordítással futottam - dombnak lefelé a kutyához... mondanom sem kell, ezek után nem ugrott be, és első szóra fordult :) - jaaa és magamat meghazudtoló módon még esni sem estem el!
Ezután megnéztük az L-M traininget pár Open kutyával kibővülve. Fotózni is próbáltam, több kevesebb sikerrel a sötét erdőben, de már csak a feelingjét is imádtam.. Ilyenkor jövök rá, mennyire hiányzik az, hogy csak úgy leüljek, fotózzak és gyönyörködjek a kutyákban. No meg a jó társaság, nem a negatív showkutyások....
Showkutyázás most sem maradhatott ki - küllembírálat Garai Laci módon:
Hunter hosszabb mint amilyen magas :-)
Hunter hosszabb mint amilyen magas :-)
Vacsi után vaddisznó vadászat következett - sajnos csak egy interaktív tábla és játékfegyver (ami amúgy ugyanolyan nehéz volt mint az igaziak, aminek köszönhetően másnap - én mondjuk 2-3 nap után is...- jó páran izomláztól szenvedtünk.
Másnap L-M traininggel kezdtünk, ahol még kicsit segíteni is beálltam berregni és lőni - miután rájöttem milyen erősen kell meghúzni az elsütőbillentyűt... edződnöm kell még azt hiszem.
Itt a ragyogó napsütésben fotózhattunk Csabával mindketten, több kevesebb sikerrel....
Utána a kezdő csapat trainingje jött, amit nem rosszindulatból, de végignevettem. Igazi csíntalan kamaszok voltak, halál cukik voltak! Jó, nyilván a gazdik nem így élték meg, kár, hogy nem vettük fel őket, később ők is tuti sokat nevetnének rajtuk.
Ebéd, majd a mi trainingünk következett, ahol még úsznom is kellett... valahogy éreztem, hogy én leszek az, akinek a kutyáját a vízben korrigálni kell majd. Három nagy farönk állt ki a vízből, amit cuki kiskutyám úgy gondolta megugat.... Tipikus
Utána a kedvenceim, az Open kutyák jöttek. Itt a fények is kezdtek alakulni már, egész pofás képek születtek. A hangulat fergeteges volt, sokszor már fájt a hasam a nevetéstől - futás volt ebben a csoportban is - sokszor annyira nevettem, hogy hiába volt komoly elhatározásom, hogy levideózom őket, az egészből csak az látszódik, hogy rázkódok a nevetéstől.
Itt a ragyogó napsütésben fotózhattunk Csabával mindketten, több kevesebb sikerrel....
Utána a kezdő csapat trainingje jött, amit nem rosszindulatból, de végignevettem. Igazi csíntalan kamaszok voltak, halál cukik voltak! Jó, nyilván a gazdik nem így élték meg, kár, hogy nem vettük fel őket, később ők is tuti sokat nevetnének rajtuk.
Ebéd, majd a mi trainingünk következett, ahol még úsznom is kellett... valahogy éreztem, hogy én leszek az, akinek a kutyáját a vízben korrigálni kell majd. Három nagy farönk állt ki a vízből, amit cuki kiskutyám úgy gondolta megugat.... Tipikus
Utána a kedvenceim, az Open kutyák jöttek. Itt a fények is kezdtek alakulni már, egész pofás képek születtek. A hangulat fergeteges volt, sokszor már fájt a hasam a nevetéstől - futás volt ebben a csoportban is - sokszor annyira nevettem, hogy hiába volt komoly elhatározásom, hogy levideózom őket, az egészből csak az látszódik, hogy rázkódok a nevetéstől.
Szégyen gyalázat, de erre az estére úgy elfáradtam, hogy 11 körül, egy pohár bor után felvonszoltam magam a szobánkba és aludtam.... (első este nem sokat aludtam, mert féltem, hogy a pulik felkeltik szobatársaimat, Mártit és Máriát)
Utolsó nap - ahol kb mindenkitől annyit lehetett hallani, milyen kár, hogy nem maradunk tovább - egy Working Test training volt, 3 bíróval: Karai Csaba, Garai Laci, és Szántay Csaba.
Az E osztály K. Csabánál kezdett, ahol 5 pontot buktam a kapkodásommal és a nagyszerű kétbalkezességemmel, de a kutyuskám ügyesen megoldott mindent, de jól látszott min kell csiszolni még. 15 ponttal zártuk ezt a feladatot
G. Lacis feladat egész jól ment, 19 pontot kaptunk - kicsit halkabban kéne indítanom a kutyát, de hát az adrenalin bőven dolgozott bennem, és necces volt, hogy a kutyám nem arra indul amerre szeretném....
Sz. Csaba feladata az egész csoportban nagy izgulást keltett - olyannyira, hogy én mielőtt sorra kerültünk gyorsan le is maketteztem a feladatot. Ian a nehezén túl volt, a buktatót megoldotta, amikor elkezdett visszafelé jönni még a dummy nélkül, így újra vissza kellett küldenem - nagy meglepetésemre megállt és visszament. 19 pont
Bíróink is megcsinálták egymás feladatait, ebéd, majd az utolsó feladat következett, aminél nem kicsit izgultam, nem akartam utolsó feladatnál kiesni. Egész nap mind a ketten magunkhoz képest extrán jól koncentráltunk, én sem paráztam túl az agyam és fújtam a sípot amikor kellett, nem vacakoltam és a döntésképtelen énem is legyőztem.
Kettős jelölés volt az erdőben, és hiába mondták, hogy nagyon jegyezzem meg, hová esik a dummy, egyszerűen nem ment, de szerencsére Ian használta az orrát és megcsinálta szépen a feladatot. 18 pont
Életünk első working testje- még ha csak nem hivatalos, training WT is, de sikerült!!!
Hab a tortára, hogy nem csak, hogy sikerült, de még elsők is lettünk! Hihetetlen érzés volt, és nem az eredmény miatt. Hanem, hogy habár kevesen hisznek bennünk, és eddig nem sok sikerrel versenyeztünk, de most, életemben először úgy oda tudtam állni minden feladathoz, hogy egyáltalán tudtam milyen rendezvényen vagyok, mikor mit kéne csinálnom, tudtam mire kell figyelnem, mikor kell sípolnom, mik a buktatói a feladatoknak. Tudom, sokan, akik hétről hétre, vagy havonta trainingre járnak ez természetes. Én eddig olyan gyomorgörccsel álltam ott, hogy csak az cikázott az agyamban, hogy "essünk ki, essünk ki, legyen vége".
Az E osztály K. Csabánál kezdett, ahol 5 pontot buktam a kapkodásommal és a nagyszerű kétbalkezességemmel, de a kutyuskám ügyesen megoldott mindent, de jól látszott min kell csiszolni még. 15 ponttal zártuk ezt a feladatot
G. Lacis feladat egész jól ment, 19 pontot kaptunk - kicsit halkabban kéne indítanom a kutyát, de hát az adrenalin bőven dolgozott bennem, és necces volt, hogy a kutyám nem arra indul amerre szeretném....
Sz. Csaba feladata az egész csoportban nagy izgulást keltett - olyannyira, hogy én mielőtt sorra kerültünk gyorsan le is maketteztem a feladatot. Ian a nehezén túl volt, a buktatót megoldotta, amikor elkezdett visszafelé jönni még a dummy nélkül, így újra vissza kellett küldenem - nagy meglepetésemre megállt és visszament. 19 pont
Bíróink is megcsinálták egymás feladatait, ebéd, majd az utolsó feladat következett, aminél nem kicsit izgultam, nem akartam utolsó feladatnál kiesni. Egész nap mind a ketten magunkhoz képest extrán jól koncentráltunk, én sem paráztam túl az agyam és fújtam a sípot amikor kellett, nem vacakoltam és a döntésképtelen énem is legyőztem.
Kettős jelölés volt az erdőben, és hiába mondták, hogy nagyon jegyezzem meg, hová esik a dummy, egyszerűen nem ment, de szerencsére Ian használta az orrát és megcsinálta szépen a feladatot. 18 pont
Életünk első working testje- még ha csak nem hivatalos, training WT is, de sikerült!!!
Hab a tortára, hogy nem csak, hogy sikerült, de még elsők is lettünk! Hihetetlen érzés volt, és nem az eredmény miatt. Hanem, hogy habár kevesen hisznek bennünk, és eddig nem sok sikerrel versenyeztünk, de most, életemben először úgy oda tudtam állni minden feladathoz, hogy egyáltalán tudtam milyen rendezvényen vagyok, mikor mit kéne csinálnom, tudtam mire kell figyelnem, mikor kell sípolnom, mik a buktatói a feladatoknak. Tudom, sokan, akik hétről hétre, vagy havonta trainingre járnak ez természetes. Én eddig olyan gyomorgörccsel álltam ott, hogy csak az cikázott az agyamban, hogy "essünk ki, essünk ki, legyen vége".
Értékeltük a napot, és az egész tábort, mindenki hulla fáradtan, de nagyon boldogan.
Köszönjük Csaba ezt a három felejthetetlen napot, no meg az összes eddigi segítséget :)
Köszönjük Csaba ezt a három felejthetetlen napot, no meg az összes eddigi segítséget :)
Mi még visszamentünk pakolni, mivel Márti volt a kajafelelős, ezért a cuccait össze kellett rendezni, én meg segítettem mosogatni Csabinak - amiből az lett, hogy a legzsírosabb edényeket kaptam, csak, hogy érezzem a törődést :-) Majd finom kávé mellett körbeálltuk páran az asztalt és nekiálltunk a maradékok elfogyasztásának, csak úgy csipegetve. Közben szépen lassan mindenki elköszönt, majd mi voltunk az utolsók akik elhagyták a vadászházat. Kicsit szomorkásan, hogy vége, iszonyat boldogan, hogy végigcsináltunk egy WT-t, és hulla fáradtan.
Pár kép Csabától
Megjegyzések