Újratervezés
Az elmúlt hetek történései talán leginkább egy pocsék filmre emlékeztetnek. Vagy egy rossz álomra, amiből várom, hogy mikor fogok felriadni és nevetve elmesélni páromnak.
Sosem hittem, hogy pár hét alatt a világ teljesen a feje tetejére tud állni. Nem tisztem véleményt nyilvánítani a vírusról, hogy felfújja-e a média vagy sem, vagy, hogy mennyire veszélyes, hiszen ezt csak igen kevesen tudják. Egy biztos, elsősorban nem magamat féltem a kialakult helyzetben, hanem idős nagymamámat, gyengébb immunrendszerű rokonaimat, és a beteg barátaimat - sokszor fogalmunk sincs arról, hányan is vannak körülöttünk, akik most nagy veszélyben élnek. Miattuk érzem fontosnak azt, hogy megállítsuk ezt a vírust, ami jelenleg percről percre bénítja Európát, ezzel gazdaságilag olyan mély gödörbe taszítva, melyben nem tudom, valaha volt-e már. Mélységesen elszomorít a tudatlanság, amit sok embertársamnál látok, akik a felszólítások ellenére ugyanúgy eljárnak rendezvényekre, konditerembe, vagy épp játszóházba viszik gyereküket. "Maradj otthon!" folyik a csapból, ám a XXI. században ez nehezen elképzelhető. Tudom, mert számomra is az, '96-os gyerekként egy szabad világba születtem, ahol akkor mentem és oda, ahová csak kedvem szottyant. Két hónapja Home Officeban dolgozom, így ezt a részét könnyű volt megoldani. Petivel csak kutyát sétáltatni járunk (neki sajnos elkerülhetetlen, hogy eljárjon dolgozni), barátainkkal telefonon tartjuk a kapcsolatot, a konditerem helyett pedig inkább itthon edzünk, és magányosan futunk.
Én is érintett vagyok számos fronton a törölt rendezvények kapcsán: áprilisban elhalasztották a madridi kutya világkiállítást, az új időpont július közepe, így mi ezt nem vállaljuk be, nem akarom egy repülőn megfőzni a kutyám. Május közepén töröltek egy számomra fontos vadgazdálkodási és vadvédelmi konferenciát Lettországban, május végéről pedig elhalasztották a skót maratont, amire egy éve készülök, az új időpontban pedig már egyéb, más jellegű és ezzel teljesen összeegyeztethetetlen terveim vannak. De nem csak a fentiek miatt vagyok érintett, rengeteg munkamegbízástól estem el a vírus miatt, csupán pár nap alatt.
Sosem hittem, hogy pár hét alatt a világ teljesen a feje tetejére tud állni. Nem tisztem véleményt nyilvánítani a vírusról, hogy felfújja-e a média vagy sem, vagy, hogy mennyire veszélyes, hiszen ezt csak igen kevesen tudják. Egy biztos, elsősorban nem magamat féltem a kialakult helyzetben, hanem idős nagymamámat, gyengébb immunrendszerű rokonaimat, és a beteg barátaimat - sokszor fogalmunk sincs arról, hányan is vannak körülöttünk, akik most nagy veszélyben élnek. Miattuk érzem fontosnak azt, hogy megállítsuk ezt a vírust, ami jelenleg percről percre bénítja Európát, ezzel gazdaságilag olyan mély gödörbe taszítva, melyben nem tudom, valaha volt-e már. Mélységesen elszomorít a tudatlanság, amit sok embertársamnál látok, akik a felszólítások ellenére ugyanúgy eljárnak rendezvényekre, konditerembe, vagy épp játszóházba viszik gyereküket. "Maradj otthon!" folyik a csapból, ám a XXI. században ez nehezen elképzelhető. Tudom, mert számomra is az, '96-os gyerekként egy szabad világba születtem, ahol akkor mentem és oda, ahová csak kedvem szottyant. Két hónapja Home Officeban dolgozom, így ezt a részét könnyű volt megoldani. Petivel csak kutyát sétáltatni járunk (neki sajnos elkerülhetetlen, hogy eljárjon dolgozni), barátainkkal telefonon tartjuk a kapcsolatot, a konditerem helyett pedig inkább itthon edzünk, és magányosan futunk.
Én is érintett vagyok számos fronton a törölt rendezvények kapcsán: áprilisban elhalasztották a madridi kutya világkiállítást, az új időpont július közepe, így mi ezt nem vállaljuk be, nem akarom egy repülőn megfőzni a kutyám. Május közepén töröltek egy számomra fontos vadgazdálkodási és vadvédelmi konferenciát Lettországban, május végéről pedig elhalasztották a skót maratont, amire egy éve készülök, az új időpontban pedig már egyéb, más jellegű és ezzel teljesen összeegyeztethetetlen terveim vannak. De nem csak a fentiek miatt vagyok érintett, rengeteg munkamegbízástól estem el a vírus miatt, csupán pár nap alatt.
A rengeteg felháborodott rendezvény résztvevőt látva elgondolkoztam. Azok a hobbisták, amatőr sportolók, amatőr kutyások, akik nem ebből élnek meg (tehát nem profi, szerződött atléták, vagy handlerek, trainerek) vajon miért buktak ki ennyire a rendezvények lemondása miatt? Persze, pénzt öltünk ebbe. De pénzt ölünk akkor is, ha benevezünk egy nagy kiállításra és nincs éppen jó kondiban, szőrben a kutyánk. Vagy regisztrálunk egy versenyre, és egy rossz mozdulat miatt lesérül kedvencünk. Nem fogunk éhen halni ha fél évig nem tudunk kutyakiállításra menni.
Milyen szerepet tölt be egy átlagos amatőr, azaz nem hivatásos életében egy-egy hobbi? Sokszor kérjük ki fennhangon, hogy ez nem hobbi, ez életérzés, el sem tudnánk képzelni enélkül az életünket. Hiszen valamilyen szinten ezért élünk. Ez a mozgatórugója a napjainknak, azért dolgozunk keményen, sokszor napi 10-12 órát, hogy hétvégente eljárhassunk kiállítani, vagy agility versenyre, edzésre. Nem csak azért, mert nyerni akarunk, hanem, hogy a barátainkkal legyünk, hogy jobbak legyünk, mint egy héttel, hónappal ezelőtt voltunk.
Milyen szerepet tölt be egy átlagos amatőr, azaz nem hivatásos életében egy-egy hobbi? Sokszor kérjük ki fennhangon, hogy ez nem hobbi, ez életérzés, el sem tudnánk képzelni enélkül az életünket. Hiszen valamilyen szinten ezért élünk. Ez a mozgatórugója a napjainknak, azért dolgozunk keményen, sokszor napi 10-12 órát, hogy hétvégente eljárhassunk kiállítani, vagy agility versenyre, edzésre. Nem csak azért, mert nyerni akarunk, hanem, hogy a barátainkkal legyünk, hogy jobbak legyünk, mint egy héttel, hónappal ezelőtt voltunk.
Két hete ott voltam a Soproni Dummy Trial-en és WorkingTest-en, egy év kihagyás után újra. Stewardként végignéztem közel 150 kutyát, a barátaimmal voltam, és úgy éreztem, ismét a régi önmagam vagyok azok után, hogy majdnem belefulladtam az előző másfél évbe. De egy valami hiányzott: hogy versenyezzek, hogy a kutyámmal ott legyek. Rájöttem, versenyek nélkül teljesen másképp kutyázom. Fifigazdi lettem, aki csak sétálgat a kutyájával, pedig megtehetném, hogy néha-néha eldobjak egy dummyt, és belefújjak a sípba. De nem teszem, mert nincs meg a motiváció, nincs egy cél, egy esemény, amire fel szeretnék készülni, hogy a legjobb tudásom szerint teljesítsek.
Így érezhet most szinte minden kutyás. Ha nem készítettem volna fel magam, hogy a maratonom valószínűleg el lesz halasztva én is kétségbeestem volna picit és úgy érezném a sok-sok pénz mellett egy év készülés, a rengeteg áldozat, hajnal fél 5-kor kelés, sokszor sajgó, erőtlen lábak, leszakadt körmök, heti tizensok óra sport mind-mind mehet a kukába. De számítottam rá, és már előre kitaláltam, egyedül fogom lefutni a távot, itthon. Hiszen nem azért futok, hogy kapjak egy befutóérmet, ahogy kutyázni sem a papírokért és rozettákért kutyázunk. Hanem, hogy tisztességesen felkészüljünk, jól érezzük magunkat, és legyen valami, ami a napi mókuskerékből kikapcsol bennünket. De ezt tudatosítanunk kell magunkban, megerőltetni kicsit az elménket, hogy bizony, most kicsit más szelek fújnak, és egy kis időre más típusú versenyeket kell találnunk.
A mai modern technológiával már szinte minden elérhető, online kurzusok, előadások, virtuális kihívások, versenyek. Hogy pár példát említsek:
Talán eljött az idő, amikor a társadalomnak meg kell tanulnia kissé lelassítani, befelé fordulni, és a szeretteivel lenni. Mindenféle maszlag, sallang, zavaró tényező nélkül. Végül is, egy kutya sem lesz depressziós attól, ha fél évig nem mehet versenyre, vagy kiállításra, hanem 0-24-ben a gazdáival együtt, otthon lehet.
Legyetek olyan boldogok, mint Ian ezen a képen, ami azután készült, hogy múlthéten felbontották az egyik szerződésem, én pedig teljesen összetörtem. Nézzétek Ő milyen boldog, hogy a felszabadult óráimban elvittem őket inkább sétálni. Legyetek ti is ennyire pozitívak mint Jánoska!
Így érezhet most szinte minden kutyás. Ha nem készítettem volna fel magam, hogy a maratonom valószínűleg el lesz halasztva én is kétségbeestem volna picit és úgy érezném a sok-sok pénz mellett egy év készülés, a rengeteg áldozat, hajnal fél 5-kor kelés, sokszor sajgó, erőtlen lábak, leszakadt körmök, heti tizensok óra sport mind-mind mehet a kukába. De számítottam rá, és már előre kitaláltam, egyedül fogom lefutni a távot, itthon. Hiszen nem azért futok, hogy kapjak egy befutóérmet, ahogy kutyázni sem a papírokért és rozettákért kutyázunk. Hanem, hogy tisztességesen felkészüljünk, jól érezzük magunkat, és legyen valami, ami a napi mókuskerékből kikapcsol bennünket. De ezt tudatosítanunk kell magunkban, megerőltetni kicsit az elménket, hogy bizony, most kicsit más szelek fújnak, és egy kis időre más típusú versenyeket kell találnunk.
A mai modern technológiával már szinte minden elérhető, online kurzusok, előadások, virtuális kihívások, versenyek. Hogy pár példát említsek:
- Sportkutyák bemelegítő/nyújtó tanfolyamot szokott indítani a DNS team.
- A Dog Dancing Hungary nagy Dog Daning videós kihívást indított
- Ha túrázunk, futunk, akkor keressünk egy eldugottabb instant kört, amit nem látogatnak, vagy keressünk Strava segmenseket, amiken megdönthetjük saját, vagy akár mások által felállított rekordokat. Vannak virtuálfutások is, melyeket akkor és ott teljesítünk ahol akarunk, akár futópadon is.
- Facebookon szerveztek egy online "kutyakiállítást" is, ahol egy csoportba kell feltölteni képet a kedvencünkről
- De szervezhetünk versenyt saját magunknak is, kitalálhatunk például egy kihívást, minden héten egy új trükköt taníthatunk a kutyánknak
Talán eljött az idő, amikor a társadalomnak meg kell tanulnia kissé lelassítani, befelé fordulni, és a szeretteivel lenni. Mindenféle maszlag, sallang, zavaró tényező nélkül. Végül is, egy kutya sem lesz depressziós attól, ha fél évig nem mehet versenyre, vagy kiállításra, hanem 0-24-ben a gazdáival együtt, otthon lehet.
Legyetek olyan boldogok, mint Ian ezen a képen, ami azután készült, hogy múlthéten felbontották az egyik szerződésem, én pedig teljesen összetörtem. Nézzétek Ő milyen boldog, hogy a felszabadult óráimban elvittem őket inkább sétálni. Legyetek ti is ennyire pozitívak mint Jánoska!
Megjegyzések