sopron wt
Péntek, reggel 7 óra.
Hát ez is eljött végre. Az év első Working testje, ami nem mellesleg a kedvenc Working Testem. Kinek ne lenne az, gyönyörű környezet, tökéletes szervezés, szuper társaság és remek hangulat. Legalábbis tavaly ezt tapasztaltam (bár ez eddig minden RMSE WT-re igaz volt, de Sopronra talán leginkább). Nem csoda, hogy már régóta vártam ezt a hétvégét – plusz hétfőn indultam Angliába (ahol ezt a postot írom most nem mellesleg). Félek várni dolgokat, mert csak arra tudok gondolni, mi lesz ha csalódok? Ezért nagyon kevés esemény van amit várok, és amihez nagy reményeket fűzök – és nem eredményekre gondolok, hanem arra, hogy kikapcsolódjak vége, és ne a mókuskerékben legyek.
Húgommal, Rékával és Iannal busszal vágtunk neki a nagy útnak, ami így, tömegközlekedéssel 6 óra. Mindenki, aki meghallja, hogy busszal mentünk elkerekedett nagy szemekkel reagál. Még mindig jogsi hiányában vagyok és dönthettem, utazok fél napot, vagy nem megyek. Szüleimet nem akartam ezzel terhelni így nem volt választásom.
Húgom miért jött? Tavaly Tardoson azt láttam, egészen tetszik neki az egész, és úgy gondoltam Sopron mégjobban tetszene neki, hiszen ottalvós buli, no meg ez volt az első egyedül töltött hétvégéje szülők vagy tanárok (bár esetünkben ez ugyanaz haha) nélkül.
Nem állítom, hogy nem untam az utazást, de kicsit volt időm relaxálni, olvasni, kikapcsolni. Délután 2 körül értünk át Ágfalvára (muszáj megemlítenem, hogy a Sopron-Ágfalva 15 perces út hosszabbnak tűnt, mint a 6 óra, ugyanis rettentő bunkó emberekkel volt megtömve a busz, mindenhonnan azt hallgattam, minek kutyát hozni, mekkora idióta vagyok stb)
Elfoglaltuk a szobánkat, majd ledőltünk aludni Rékával kicsit. Utána vizsláztunk kicsit, megnéztük Bence 10 hetes kiskutyáját, beszélgettünk vele és Edittel, aztán levonszoltuk magunkat, hogy kis életkedvet csináljunk. Hamarosan elkezdtek szálingózni az emberek is, vacsiztunk, iszogattunk, beszélgettünk, csak a szokásos Sopron.
Húgommal, Rékával és Iannal busszal vágtunk neki a nagy útnak, ami így, tömegközlekedéssel 6 óra. Mindenki, aki meghallja, hogy busszal mentünk elkerekedett nagy szemekkel reagál. Még mindig jogsi hiányában vagyok és dönthettem, utazok fél napot, vagy nem megyek. Szüleimet nem akartam ezzel terhelni így nem volt választásom.
Húgom miért jött? Tavaly Tardoson azt láttam, egészen tetszik neki az egész, és úgy gondoltam Sopron mégjobban tetszene neki, hiszen ottalvós buli, no meg ez volt az első egyedül töltött hétvégéje szülők vagy tanárok (bár esetünkben ez ugyanaz haha) nélkül.
Nem állítom, hogy nem untam az utazást, de kicsit volt időm relaxálni, olvasni, kikapcsolni. Délután 2 körül értünk át Ágfalvára (muszáj megemlítenem, hogy a Sopron-Ágfalva 15 perces út hosszabbnak tűnt, mint a 6 óra, ugyanis rettentő bunkó emberekkel volt megtömve a busz, mindenhonnan azt hallgattam, minek kutyát hozni, mekkora idióta vagyok stb)
Elfoglaltuk a szobánkat, majd ledőltünk aludni Rékával kicsit. Utána vizsláztunk kicsit, megnéztük Bence 10 hetes kiskutyáját, beszélgettünk vele és Edittel, aztán levonszoltuk magunkat, hogy kis életkedvet csináljunk. Hamarosan elkezdtek szálingózni az emberek is, vacsiztunk, iszogattunk, beszélgettünk, csak a szokásos Sopron.
Új barátom, Adolf
Szombaton reggeli után kimentünk a tavalyi területre, megnyitó, majd nekiláttunk a feladatoknak. Már reggel nagyon meleg volt, Ianan láttam a 0 életkedvet. Pedig igyekeztem felpörgetni, de hiába. Agyilag totál máshol járt. A feladat egyébként egy 50-70m-re (lehet több, lehet kevesebb, borzalmas vagyok a távolságbecslésben) kidobott jelölés volt, majd ugyanoda vissza kellett küldeni egy lőtt blind-ra.
A szokásosnál lassabb volt, nem úgy reagál a sípra… Egyszóval elment a kedvem is az egésztől, második feladatnál igazán elképesztő dolgot művelt, amit sosem. Konkrétan beállít a dummy irányába, fülek elől, majd a „back”-re megindult a HÁTAM MÖGÉ. Ezzel kiejtve magunkat. Valószínűleg én is kapkodhattam, picit izgultam, de nem vészesen… ez van.
Itt a „gyilkos zörgős” (talán nád, ötletem sincs mi lehet az) mellett álltunk, a bíró bedobott egy dummyt elénk, megfordultunk, heelwork fel kb 50 méter, majd megint elénk egy dummy, megfordít a kutyát, visszaküldeni a zörgősbe, majd leséta a zörgőshöz és onnan fel (itt gondolta úgy Ian hogy hátrafelé megy)
Utána viszonylag szépen teljesített, főleg az utolsó feladatnál (ami max pontos is lett amúgy). De végig látszott rajta, hogy nagyon nem koncentrál, a sípot leszarja, csakúgy elvan.
Itt az első, azaz harmadik feladat két dummy-t dobtak a segítők, visszafordulás, heelwork majd onnan mnd a kettőt behozatni.
A negyedik pedig Kettős jelölés, nagy szöggel, kb ez is 50 m távra.
Összességében nagyon tetszettek a feladatok, szerintem teljesen korrekt puppy osztályosok voltak, és egyébként élveztem is az egészet azt leszámítva hogy nem értettem a kutyámat. De nem vagyok rá mérges, és csalódott sem vagyok mert Ő mégiscsak egy showgolden. Ezt el kell fogadni, és ezen nem pattogni. Az, hogy szeptemberben megnyert egy WT-t, az hatalmas meglepetés volt, de ez felé sosem volt elvárás. Őt showkutyának vettem, és vadászni. Ebben a kettőben azt hiszem, nem kell magyarázkodnom, a tökéletes társ. A WT csak kis móka vele, nincsenek világraszóló terveim.
A szokásosnál lassabb volt, nem úgy reagál a sípra… Egyszóval elment a kedvem is az egésztől, második feladatnál igazán elképesztő dolgot művelt, amit sosem. Konkrétan beállít a dummy irányába, fülek elől, majd a „back”-re megindult a HÁTAM MÖGÉ. Ezzel kiejtve magunkat. Valószínűleg én is kapkodhattam, picit izgultam, de nem vészesen… ez van.
Itt a „gyilkos zörgős” (talán nád, ötletem sincs mi lehet az) mellett álltunk, a bíró bedobott egy dummyt elénk, megfordultunk, heelwork fel kb 50 méter, majd megint elénk egy dummy, megfordít a kutyát, visszaküldeni a zörgősbe, majd leséta a zörgőshöz és onnan fel (itt gondolta úgy Ian hogy hátrafelé megy)
Utána viszonylag szépen teljesített, főleg az utolsó feladatnál (ami max pontos is lett amúgy). De végig látszott rajta, hogy nagyon nem koncentrál, a sípot leszarja, csakúgy elvan.
Itt az első, azaz harmadik feladat két dummy-t dobtak a segítők, visszafordulás, heelwork majd onnan mnd a kettőt behozatni.
A negyedik pedig Kettős jelölés, nagy szöggel, kb ez is 50 m távra.
Összességében nagyon tetszettek a feladatok, szerintem teljesen korrekt puppy osztályosok voltak, és egyébként élveztem is az egészet azt leszámítva hogy nem értettem a kutyámat. De nem vagyok rá mérges, és csalódott sem vagyok mert Ő mégiscsak egy showgolden. Ezt el kell fogadni, és ezen nem pattogni. Az, hogy szeptemberben megnyert egy WT-t, az hatalmas meglepetés volt, de ez felé sosem volt elvárás. Őt showkutyának vettem, és vadászni. Ebben a kettőben azt hiszem, nem kell magyarázkodnom, a tökéletes társ. A WT csak kis móka vele, nincsenek világraszóló terveim.
Gyors ebéd, majd délután fotózni terveztem, mert segítő nem kellett most. Damien, az ír bíró mögött csücsültem és fotóztam, imádtam hallgatni a magyarázatait, nála mi milyen súlyos hiba. Igyekeztem figyelni a handlereket, mit miért csinálnak, én mit látok mi lehet a gond. Hiszen, ebből tanul leginkább az ember. Minden WT után egyre lelkesebb vagyok, egyre inkább érzem, hogy igen, ezt szeretném megtanulni, a lehető legkomolyabban.
Eredményhirdetés, vacsi, majd iszogatás, szülinapozás majd megint iszogatás volt a programunk. Kb 3 körül ágyba is kerültem.
Másnap beálltam segíteni, mert egy segítő mínuszban voltak, de csak az M osztályig tudtunk maradni, utána mentünk haza sajnos. Kissé szomorkás hangulatban, nagyon szívesen maradtam volna, no meg hulla fáradtak is voltunk.
Ahogy tesóm szavaiból kivettem, nagyon tetszett neki a verseny, a hangulat, az emberek, talán egyszer majd őt is rá tudom venni, hogy kutyázzon.
Este kaptam a híreket, hogy az S osztály előtt valaki a mezőről lenyúlt 4 zsák dummyt és lőszereket. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy itt járunk Magyarországon. A kutyakiállítások lopásához hozzászoktam, mindig ráfogom, hogy nem kutyás, hanem valami rosszabbul szituált ember tette, aki igazából rászorul egy telefonra, pénzre. De 4 zsákot, tele dummyval, ami rohadt nehéz minek cipel el valaki/valakik? Ha nem retrieveres semmilyen haszna nem származik belőle, eladni nem tudja, és használni sem hiszem. Undorító, hányinger….
Eredményhirdetés, vacsi, majd iszogatás, szülinapozás majd megint iszogatás volt a programunk. Kb 3 körül ágyba is kerültem.
Másnap beálltam segíteni, mert egy segítő mínuszban voltak, de csak az M osztályig tudtunk maradni, utána mentünk haza sajnos. Kissé szomorkás hangulatban, nagyon szívesen maradtam volna, no meg hulla fáradtak is voltunk.
Ahogy tesóm szavaiból kivettem, nagyon tetszett neki a verseny, a hangulat, az emberek, talán egyszer majd őt is rá tudom venni, hogy kutyázzon.
Este kaptam a híreket, hogy az S osztály előtt valaki a mezőről lenyúlt 4 zsák dummyt és lőszereket. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy itt járunk Magyarországon. A kutyakiállítások lopásához hozzászoktam, mindig ráfogom, hogy nem kutyás, hanem valami rosszabbul szituált ember tette, aki igazából rászorul egy telefonra, pénzre. De 4 zsákot, tele dummyval, ami rohadt nehéz minek cipel el valaki/valakik? Ha nem retrieveres semmilyen haszna nem származik belőle, eladni nem tudja, és használni sem hiszem. Undorító, hányinger….
néhány ízelítő a képeimből, teljes album ITT.
Megjegyzések