AVE Training - 2014.04.13.
Az 1. Eukanuba DD Országos Bajnokság után (amiről blog később, ha lesznek videók) hulla fáradtan elég nehéz volt elképzelni, hogy Ian fiacskám másnap még vízen-mezőn még dolgozni fog.
Csak-csak eljött a várva-várt másnap, Iannal nagyon rég nem dolgoztunk, miután Márti ezt a tanácsot adta. Szöszikkel beszálltunk Zoli kocsijába, hogy aztán a kórház előtt szurkoljunk, hogy Hanga leszáll-e jó helyen. Füzesi Péterre és Barátnőjére, Borira is vártunk még pár percet, majd elindultunk Hetényegyházára kutyázni. Kint várt már Szabó Gábor is minket, illetve hamarosan csatlakozott hozzánk Koncz Pisti és két irtó aranyos kislánya, Csenge és Réka. Ami a kutyákat illeti.... Magyar vizslákat képviselte: Vili, Argó, Fröccs (Argó tesója), Vértes (Argó apukája), a németeket: Flipp, Fruzsi, a retriever szekció egyik fele: Chelsea II, Bendy, a másik pedig: Ian és Ingrid, aki csak mint pórázos néző vett részt, valamint, a nap abszolút kedvence, a 13 éves Pannika, Pisti pulija. Ha én ezt a kutyát saját szemmel nem látom, el sem hiszem!
Futkározás és pancsolás után első feladat egy kihelyezett élő nyúl és fácán megtalálása volt, ám mi mire odaértünk már csak a fácánt kellett megtalálnunk egy balesetnek köszönhetően.
Nem izgultam, nem paráztam, nagy mókaként fogtam fel az egészet. Péter és a mi csudaklassz fotósunk, Hanga (jól jegyezd meg, hogy dicsérlek....sőt, legjobb az lenne, ha felírnád naptárba) jött velem és a kicsi fiúval. Elengedtem, bohóckodott egyet, igyekeztünk szél alá irányítani.
Szépen lehetett látni amikor megérezte a vadat és megindult, és megtalálta. Kicsi meglepetés érte Iant, ugyanis a fácán elkezdett vergődni, és a ketrec ugrott egy hatalmasat, ettől kicsit Ő is hátrébb ugrott, de azzal a lendülettel ment és állt a ketrec mellett. Én itt ezt annyira nem mondanám határozott vadállásnak (ó igen, tisztában vagyok vele, hogy a retrievereknek nem kell vadat állniuk. Én mégis szeretném, és mégis örülök neki, hiszen én Iant vadászatra szeretném használni, és ott ez igen hasznos dolog, de erre még később visszatérek). Minden gond nélkül le tudtam róla hívni, hatalmas örömködés és mentünk vissza.
A szisztematikus keresést még nagyooon kell gyakorolni, de majd csak alakul ez a dolog, ha egyszer elkezdjük.
Elmentünk Pistivel és a kutyákkal egyet úsztatni a hátsó tóhoz. A középső tavat leengedték, így egy hatalmas sártenger alakult ki, amiben Ian és Flipp egy hatalmasat játszott, ennek következtében mind a kettő csupa iszap lett. Persze első gondolatom az volt, hogy apu így kinyír engem.
Szerencsére a 3. tóban minden leázott a maciról, dobáltunk be pár dummyt. Úszni úszik szépen, ezzel nincs gondunk úgy érzem. Dummyt nem hagyja el, kihozza nekem, és nem rázza meg magát amíg a szájában van valami. Persze, én is ügyelek, hogy erre ne sok lehetősége legyen, parttól 5-6 méterre álltam maximum.
Irányítás persze itt is nulla még. No, de miért is lenne több?
Visszamentünk, jöhetett a másik nyuszi megkeresése. Na, hát erre még inkább kíváncsi voltam, mi hogy fog alakulni. Szépen elindultunk, ahogy Péter mondta, közben igyekeztem minél többet megjegyezni abból amit magyarázott nekem. Az egész nagyon tanulságos volt, mindig mindent megindokolt, mit miért hogyan kell.
Ian nagyon szépen megtalálta a nyulat, majd hatalmas meglepetést okozott nekem. Mozgása belassult, egy rövid ideig három lábon, majd mind a négy lábával a földön határozottan állta a nyulat legalább egy percig. Az állásnak nem más vetett véget, mint hogy a kis nyuszi nagy bátran udaugrált Ianhez és két lábon állva szagolgatta. Szépen, ahogy a vizslásoknál láttam felemeltem és arrébb vittem a picit fiút.
Kis pihenő amíg mindenki végigért, majd Bori és a lányok elszaladtak a nagyon boldog kisnyuszihoz, aki életében ez az egész látszólag semmit nem okozott.
Az áldozatul esett másik nyúl vonszalékként lett utoljára használva. Mindenkinek húztunk egyet-egyet.
Iannak egy kb. 50 méteres egyenes vonszalékot húztak, amin szépen végigment, úgy gondolom ebben a feladatban ebben a formában ezzel nem is volt gond. A nyuszit felvette, majd szép tempósan visszahozta. Lehet van még mit gyorsítani, meg a törések. De majd alakul ez, életében második vonszalékot dolgozta ki a kutyám.
Utolsó előtti feladat egy kis jelölés volt, valamint a labiktól irányítást is láthattunk. Ianke ezt a jelölést is jól megcsinálta, habár semmi nagyobb nehézség nem volt benne. Ami volt butasága régen, hogy el-elhagyott dolgokat mostanra teljesen homályba veszett úgy látszik, bár azért még erősen lekopogom.
Végén egy inkább saját magunk szórakoztatására, illetve arra, hogy a kutyák mindenféle versengés nélkül dolgozzanak egymás mellett elszórtuk az összes dummyt, ami több mint tíz dummyt, ez szőrméset és szövetet egyaránt jelent elszórtunk, majd a kutyákkal behozattuk őket. Ian ha jól emlékszem 3-4-et hozott be, rettentő fáradt volt, de nagyon ügyesen keresett, és hozta a dummykat. ennek a feladatnak megvan azért a maga hátránya, az úrfinak volt lehetősége válogatni, először a szőrméseket hozta be természetesen.
Ettől függetlenül szépen vissza tudtam küldeni őt miután behozott egyet, ezt sem árt gyakorolni.
Közös fotó - ami igen mókásra sikeredett, a közeli jövő megbeszélése, majd mindenki ment haza.
Nagyon jól éreztem magam, és remélem hamarosan lesz folytatása ennek a kis gyakorolásnak. Nagyon sok mindent gyakoroltunk, és nem csak a feladatokat. Iannak kis türelmet is kell gyakorolni, valamint jó volt, hogy nem mindig neki volt a feladat szánva, amit itthon én nem tudok megoldani.
A társaság meg hát szuper volt, minden várakozásomat felülmúlta, bár sejtettem, hogy a hangulattal nem lesz gond, ez a Zolival és Pistivel eltöltött idők után nem kérdéses.
Végül pedig, hogy mi is ez a cím? Alföldi Vadászkutyások Egylete, avagy mi. Gondoltuk, jó lenne a mi kis baráti társaságunknak egy kis nevet adni. Nem sznobság, nem különcködés. De mégis fussunk már valami név alatt, hiszen ez nem rossz buli. Nem vagyunk mi se vizslások, se retrieveresek... egyszerűen csak vadászkutyások.
Képek legnagyobb részéért köszönet Papp Hangának!!!! :)
Csak-csak eljött a várva-várt másnap, Iannal nagyon rég nem dolgoztunk, miután Márti ezt a tanácsot adta. Szöszikkel beszálltunk Zoli kocsijába, hogy aztán a kórház előtt szurkoljunk, hogy Hanga leszáll-e jó helyen. Füzesi Péterre és Barátnőjére, Borira is vártunk még pár percet, majd elindultunk Hetényegyházára kutyázni. Kint várt már Szabó Gábor is minket, illetve hamarosan csatlakozott hozzánk Koncz Pisti és két irtó aranyos kislánya, Csenge és Réka. Ami a kutyákat illeti.... Magyar vizslákat képviselte: Vili, Argó, Fröccs (Argó tesója), Vértes (Argó apukája), a németeket: Flipp, Fruzsi, a retriever szekció egyik fele: Chelsea II, Bendy, a másik pedig: Ian és Ingrid, aki csak mint pórázos néző vett részt, valamint, a nap abszolút kedvence, a 13 éves Pannika, Pisti pulija. Ha én ezt a kutyát saját szemmel nem látom, el sem hiszem!
Futkározás és pancsolás után első feladat egy kihelyezett élő nyúl és fácán megtalálása volt, ám mi mire odaértünk már csak a fácánt kellett megtalálnunk egy balesetnek köszönhetően.
Nem izgultam, nem paráztam, nagy mókaként fogtam fel az egészet. Péter és a mi csudaklassz fotósunk, Hanga (jól jegyezd meg, hogy dicsérlek....sőt, legjobb az lenne, ha felírnád naptárba) jött velem és a kicsi fiúval. Elengedtem, bohóckodott egyet, igyekeztünk szél alá irányítani.
Szépen lehetett látni amikor megérezte a vadat és megindult, és megtalálta. Kicsi meglepetés érte Iant, ugyanis a fácán elkezdett vergődni, és a ketrec ugrott egy hatalmasat, ettől kicsit Ő is hátrébb ugrott, de azzal a lendülettel ment és állt a ketrec mellett. Én itt ezt annyira nem mondanám határozott vadállásnak (ó igen, tisztában vagyok vele, hogy a retrievereknek nem kell vadat állniuk. Én mégis szeretném, és mégis örülök neki, hiszen én Iant vadászatra szeretném használni, és ott ez igen hasznos dolog, de erre még később visszatérek). Minden gond nélkül le tudtam róla hívni, hatalmas örömködés és mentünk vissza.
A szisztematikus keresést még nagyooon kell gyakorolni, de majd csak alakul ez a dolog, ha egyszer elkezdjük.
Elmentünk Pistivel és a kutyákkal egyet úsztatni a hátsó tóhoz. A középső tavat leengedték, így egy hatalmas sártenger alakult ki, amiben Ian és Flipp egy hatalmasat játszott, ennek következtében mind a kettő csupa iszap lett. Persze első gondolatom az volt, hogy apu így kinyír engem.
Szerencsére a 3. tóban minden leázott a maciról, dobáltunk be pár dummyt. Úszni úszik szépen, ezzel nincs gondunk úgy érzem. Dummyt nem hagyja el, kihozza nekem, és nem rázza meg magát amíg a szájában van valami. Persze, én is ügyelek, hogy erre ne sok lehetősége legyen, parttól 5-6 méterre álltam maximum.
Irányítás persze itt is nulla még. No, de miért is lenne több?
 |
| egy szépséges Vili fej |
Visszamentünk, jöhetett a másik nyuszi megkeresése. Na, hát erre még inkább kíváncsi voltam, mi hogy fog alakulni. Szépen elindultunk, ahogy Péter mondta, közben igyekeztem minél többet megjegyezni abból amit magyarázott nekem. Az egész nagyon tanulságos volt, mindig mindent megindokolt, mit miért hogyan kell.
Ian nagyon szépen megtalálta a nyulat, majd hatalmas meglepetést okozott nekem. Mozgása belassult, egy rövid ideig három lábon, majd mind a négy lábával a földön határozottan állta a nyulat legalább egy percig. Az állásnak nem más vetett véget, mint hogy a kis nyuszi nagy bátran udaugrált Ianhez és két lábon állva szagolgatta. Szépen, ahogy a vizslásoknál láttam felemeltem és arrébb vittem a picit fiút.
Kis pihenő amíg mindenki végigért, majd Bori és a lányok elszaladtak a nagyon boldog kisnyuszihoz, aki életében ez az egész látszólag semmit nem okozott.
Az áldozatul esett másik nyúl vonszalékként lett utoljára használva. Mindenkinek húztunk egyet-egyet.
Iannak egy kb. 50 méteres egyenes vonszalékot húztak, amin szépen végigment, úgy gondolom ebben a feladatban ebben a formában ezzel nem is volt gond. A nyuszit felvette, majd szép tempósan visszahozta. Lehet van még mit gyorsítani, meg a törések. De majd alakul ez, életében második vonszalékot dolgozta ki a kutyám.
Utolsó előtti feladat egy kis jelölés volt, valamint a labiktól irányítást is láthattunk. Ianke ezt a jelölést is jól megcsinálta, habár semmi nagyobb nehézség nem volt benne. Ami volt butasága régen, hogy el-elhagyott dolgokat mostanra teljesen homályba veszett úgy látszik, bár azért még erősen lekopogom.
Végén egy inkább saját magunk szórakoztatására, illetve arra, hogy a kutyák mindenféle versengés nélkül dolgozzanak egymás mellett elszórtuk az összes dummyt, ami több mint tíz dummyt, ez szőrméset és szövetet egyaránt jelent elszórtunk, majd a kutyákkal behozattuk őket. Ian ha jól emlékszem 3-4-et hozott be, rettentő fáradt volt, de nagyon ügyesen keresett, és hozta a dummykat. ennek a feladatnak megvan azért a maga hátránya, az úrfinak volt lehetősége válogatni, először a szőrméseket hozta be természetesen.
Ettől függetlenül szépen vissza tudtam küldeni őt miután behozott egyet, ezt sem árt gyakorolni.
Közös fotó - ami igen mókásra sikeredett, a közeli jövő megbeszélése, majd mindenki ment haza.
Nagyon jól éreztem magam, és remélem hamarosan lesz folytatása ennek a kis gyakorolásnak. Nagyon sok mindent gyakoroltunk, és nem csak a feladatokat. Iannak kis türelmet is kell gyakorolni, valamint jó volt, hogy nem mindig neki volt a feladat szánva, amit itthon én nem tudok megoldani.
A társaság meg hát szuper volt, minden várakozásomat felülmúlta, bár sejtettem, hogy a hangulattal nem lesz gond, ez a Zolival és Pistivel eltöltött idők után nem kérdéses.
Végül pedig, hogy mi is ez a cím? Alföldi Vadászkutyások Egylete, avagy mi. Gondoltuk, jó lenne a mi kis baráti társaságunknak egy kis nevet adni. Nem sznobság, nem különcködés. De mégis fussunk már valami név alatt, hiszen ez nem rossz buli. Nem vagyunk mi se vizslások, se retrieveresek... egyszerűen csak vadászkutyások.
Képek legnagyobb részéért köszönet Papp Hangának!!!! :)
Megjegyzések