I. Eukanuba Országos Bajnokság és Hungarian Open - 2014.04.12.
Bevallom őszintén nem sok kedvet éreztem ehhez a naphoz, idegesség egy incuri-pincuri mértékben sem volt megtalálható bennem. Valahogy nagyon nem voltam ráhangolódva a dolgokra.
Apánál aludtunk a szöszikkel, semmi gond nem volt velük éjjel.
Másnap még korábban is keltem mint kellett volna, szépen elkészült kis családunk, szendvicseket csináltunk, majd útra keltünk. Nem is mi lettünk volna, ha nem tévedünk el, végül is, csak 2 nagy, rikító Eukanubás zászló jelezte a verseny hollétét.
Időben odaértünk, regisztráltunk, kerestünk egy helyet, ahonnan el is pakoltunk túl zsúfolt elhelyezkedése miatt.
Ian viselkedésétől kicsit tartottam, féltem attól, mi lesz, hogyha megijed valamitől.... igazából észre sem vette szerintem, hogy új helyre kerültünk, végig csóvált, örömködött, nagyon élvezte az egészet.
Ismerősöknek köszöntünk, puszi-puszi mindenkinek. Márti is megérkezett a két táncoslábúval, Mayday-el és Wyattel.
Itt szeretnék kitérni az egész verseny hangulatára. Családias, barátságos volt az egész, nagyon nem tűnt fel, hogy közel 60 nevező volt. Rettentő más hangulata van a dd versenyeknek mint a kiállításoknak, ahol végig méregetik a kezedben lévő kutyát, téged, és megy a pletyka ezerrel. Viszont ott mindenki beszélget, szóba elegyedik mindenkivel, nagyobb csoportokba verődnek az emberek, megy a pörgés ezerrel. Ellenben most számomra kicsit lassabban telt az idő, és inkább emberek pár fős csoportokban beszélgettek, viszont sosem éreztem senkiben semmi ellenszenvet. Mindenki mosolyát őszintének láttam, és ez azt hiszem egyedülálló a kutyás világban, persze, vannak kivételek biztosan, de én ezalatt a két év alatt mindig is egy összetartó nagy családnak tartottam ezt a világot.
A napunk azt hiszem egyetlen negatív élménye az volt amikor a három alvó kutyánk egyikére, Wyattre rátámadt egy rotweiler a gazdája kezéből kitépve magát. Ijesztő, sokkoló látvány volt, egyszerűen annyira megrémültem, mint életemben még sosem. Apa szedte le nagy nehezen a kutyát, és azt hiszem, pont utolsó pillanatok egyikében hagyta ott, mielőtt az rá is rátámadt volna. Az egyetlen szerencsénk Wyatt extra nagy szőre volt.... Ha Ingridet kapja el, azt hiszem nem a versenyt néztük volna, hanem az Arkovári kutyákat, miután Zolibácsi rendbe teszi Gridit. A görcs a gyomromban kb egy óra után múlt el, de egész verseny alatt a kutya után keresgéltem. Viszont meg kell említenem a versenyző hozzáállását, aki úgy döntött, nem indul végül (nem mintha kontroll alatt tudta volna tartani a kutyát), és több soron bocsánatot kért.
Wyatt kűrje nagyon szuperül sült el, bevallom őszintén, nagyon büszke voltam Mártiékra.
A kűr után odajött hozzánk a TV2 Tények stábja, hogy riportot csináljanak a golden retrieveres csapattal. Nagyon szívmelengető dolog volt ez számomra, és azt hiszem Márti számára is. A fajta nem túl jó fényben tündököl manapság, és örülök, hogy olyan kutyákról készült (Ingrid kivételével) a felvétel, akik kiállításon, vadászaton is megállják helyüket. Minden erőmmel azon voltam mindig is, hogy népszerűsítsem a sportot, a fajtát.... Most ezt egyszerre sikerült megvalósítanunk.
Habár mi lemaradtunk az adásról, utólag visszanézve jót mosolyogtam mekkora szerepet kaptunk, és végre valahára hallottam azt a mondatot, hogy a border colliek mellett a GOLDEN RETRIEVEREK voltak többségben.
Ingrid kűrje.... Hát, most is tanultam valamit azt hiszem, jobban össze kell szednem magunkat a zene indítása előtt. Ingrid a kűr elején nagyon szétesett, én pedig azt sem tudtam hogy hozzam vissza a kűrt az eredeti vágányra. Gridi édes volt, tüneményes, ismét, mint mindig a béna én voltam, a nagy idegességben a mozgásom katasztrófa volt, és rettentő sokat mutogattam neki, ami nem túl esztétikus látvány.
A veterán osztályt végigkönnyeztem egyébként, annyira jó volt látni a másik három veteránkát, hogy ilyen jó kondiban vannak, és ilyen egészségnek örvendenek. És, igazából azt hiszem ez tényleg az az osztály, ahol mind büszkék, és boldogak lehetünk az eredményektől függetlenül, hiszen nincs is szebb annál, mint hogy ezekkel az öregecskékkel együtt táncoljunk.
A következő a quartett kűr volt, amit átbeszéltünk az elején ugyan, de valahogy a zene csak nem akart elfogyni, mi meg ott bohóckodtunk és azt kérdezgettük mi is legyen most... Végül csak-csak összehoztunk valamit... Egy tuti, nagyon jól szórakoztunk, nem pánikoltunk, idegeskedtünk, kutyák hatalmasat buliztak, nagyon élvezték az egészet.
Végignéztem szinte az egész versenyt, sok szépet láttam, voltak kűrök amik nagyon megfogtak. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, személyes kedvencem Sándor Orsi és Josie volt. Videón láttam már ezt a kűrt, akkor is megkönnyeztem, de most végig potyogtak a könnyeim. Úgy gondolom, méltán lehetünk büszkék erre a párosra, én személy szerint alig várom, hogy nagyobb versenyeket is végigsírhassak a kűrjeiket nézve.
Elérkezett a hobbi kűrök bemutatása, Ian már javában durmolt. Többször kapcsoltam be, mert valami szünet, komplikáció mindig akadt. Kicsi fiú nagyon elfáradt, őt boxba nem lehet tenni, mert akkor minden kedve elmegy.
Nem volt rossz a kicsi fiú, volt pár dolog ami nem jött össze, de egyébként tüneményes volt. Én azért meg vagyok elégedve vele, majd alakulgat ő. Az egyéni bírálattal 100%osan egyetértettem, én is ugyanezeket a dolgokat szeretném kijavítani.
Találkoztam pár kiállításon megismert ismerőssel, majd következett a várva várt eredményhirdetés időpontja. Nem igazán izgultam, azt hiszem semmilyen meglepetést nem tartogatott számomra, előre tudtam mi hogy fog alakulni. Félreértés ne essék, nem rosszindulattal mondom ezt egyáltalán!!!
Ingriddel senior osztályban 4. helyezést értünk el, a Quartett 3. helyezett lett, míg Ianke csodálatos bírálati lapot kapott.
Azt kell hogy mondjam, hatalmas löketet adott ez a verseny. Tudom mik a hibáink, mit kell javítani, hogy jobbak legyünk. Talán jó úton járunk, a pontjaink legalábbis ezt mutatják. Csak így tovább hippi team <3 p="">
fotókért hatalmas köszönet jár: Eszter Dóri, Pinkpawspower (Szandra Tanászi), Vivi Magyar, Saša Vavrová Photography
Apánál aludtunk a szöszikkel, semmi gond nem volt velük éjjel.
Másnap még korábban is keltem mint kellett volna, szépen elkészült kis családunk, szendvicseket csináltunk, majd útra keltünk. Nem is mi lettünk volna, ha nem tévedünk el, végül is, csak 2 nagy, rikító Eukanubás zászló jelezte a verseny hollétét.
Időben odaértünk, regisztráltunk, kerestünk egy helyet, ahonnan el is pakoltunk túl zsúfolt elhelyezkedése miatt.
Ian viselkedésétől kicsit tartottam, féltem attól, mi lesz, hogyha megijed valamitől.... igazából észre sem vette szerintem, hogy új helyre kerültünk, végig csóvált, örömködött, nagyon élvezte az egészet.
Ismerősöknek köszöntünk, puszi-puszi mindenkinek. Márti is megérkezett a két táncoslábúval, Mayday-el és Wyattel.
Itt szeretnék kitérni az egész verseny hangulatára. Családias, barátságos volt az egész, nagyon nem tűnt fel, hogy közel 60 nevező volt. Rettentő más hangulata van a dd versenyeknek mint a kiállításoknak, ahol végig méregetik a kezedben lévő kutyát, téged, és megy a pletyka ezerrel. Viszont ott mindenki beszélget, szóba elegyedik mindenkivel, nagyobb csoportokba verődnek az emberek, megy a pörgés ezerrel. Ellenben most számomra kicsit lassabban telt az idő, és inkább emberek pár fős csoportokban beszélgettek, viszont sosem éreztem senkiben semmi ellenszenvet. Mindenki mosolyát őszintének láttam, és ez azt hiszem egyedülálló a kutyás világban, persze, vannak kivételek biztosan, de én ezalatt a két év alatt mindig is egy összetartó nagy családnak tartottam ezt a világot.
A napunk azt hiszem egyetlen negatív élménye az volt amikor a három alvó kutyánk egyikére, Wyattre rátámadt egy rotweiler a gazdája kezéből kitépve magát. Ijesztő, sokkoló látvány volt, egyszerűen annyira megrémültem, mint életemben még sosem. Apa szedte le nagy nehezen a kutyát, és azt hiszem, pont utolsó pillanatok egyikében hagyta ott, mielőtt az rá is rátámadt volna. Az egyetlen szerencsénk Wyatt extra nagy szőre volt.... Ha Ingridet kapja el, azt hiszem nem a versenyt néztük volna, hanem az Arkovári kutyákat, miután Zolibácsi rendbe teszi Gridit. A görcs a gyomromban kb egy óra után múlt el, de egész verseny alatt a kutya után keresgéltem. Viszont meg kell említenem a versenyző hozzáállását, aki úgy döntött, nem indul végül (nem mintha kontroll alatt tudta volna tartani a kutyát), és több soron bocsánatot kért.
 |
| fotó: Pinkpawspower (Szandra Tanászi) |
Wyatt kűrje nagyon szuperül sült el, bevallom őszintén, nagyon büszke voltam Mártiékra.
A kűr után odajött hozzánk a TV2 Tények stábja, hogy riportot csináljanak a golden retrieveres csapattal. Nagyon szívmelengető dolog volt ez számomra, és azt hiszem Márti számára is. A fajta nem túl jó fényben tündököl manapság, és örülök, hogy olyan kutyákról készült (Ingrid kivételével) a felvétel, akik kiállításon, vadászaton is megállják helyüket. Minden erőmmel azon voltam mindig is, hogy népszerűsítsem a sportot, a fajtát.... Most ezt egyszerre sikerült megvalósítanunk.
Habár mi lemaradtunk az adásról, utólag visszanézve jót mosolyogtam mekkora szerepet kaptunk, és végre valahára hallottam azt a mondatot, hogy a border colliek mellett a GOLDEN RETRIEVEREK voltak többségben.
Ingrid kűrje.... Hát, most is tanultam valamit azt hiszem, jobban össze kell szednem magunkat a zene indítása előtt. Ingrid a kűr elején nagyon szétesett, én pedig azt sem tudtam hogy hozzam vissza a kűrt az eredeti vágányra. Gridi édes volt, tüneményes, ismét, mint mindig a béna én voltam, a nagy idegességben a mozgásom katasztrófa volt, és rettentő sokat mutogattam neki, ami nem túl esztétikus látvány.
A veterán osztályt végigkönnyeztem egyébként, annyira jó volt látni a másik három veteránkát, hogy ilyen jó kondiban vannak, és ilyen egészségnek örvendenek. És, igazából azt hiszem ez tényleg az az osztály, ahol mind büszkék, és boldogak lehetünk az eredményektől függetlenül, hiszen nincs is szebb annál, mint hogy ezekkel az öregecskékkel együtt táncoljunk.
 |
| fotó: Eszter Dóri |
 |
| fotó: Pinkpawspower (Szandra Tanászi) |
 |
| fotó: Pinkpawspower (Szandra Tanászi) |
A következő a quartett kűr volt, amit átbeszéltünk az elején ugyan, de valahogy a zene csak nem akart elfogyni, mi meg ott bohóckodtunk és azt kérdezgettük mi is legyen most... Végül csak-csak összehoztunk valamit... Egy tuti, nagyon jól szórakoztunk, nem pánikoltunk, idegeskedtünk, kutyák hatalmasat buliztak, nagyon élvezték az egészet.
 |
| fotó: Pinkpawspower (Szandra Tanászi) |
 |
| fotó: Pinkpawspower (Szandra Tanászi) |
 |
| fotó: Pinkpawspower (Szandra Tanászi) |
 |
| fotó: Eszter Dóri |
Végignéztem szinte az egész versenyt, sok szépet láttam, voltak kűrök amik nagyon megfogtak. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, személyes kedvencem Sándor Orsi és Josie volt. Videón láttam már ezt a kűrt, akkor is megkönnyeztem, de most végig potyogtak a könnyeim. Úgy gondolom, méltán lehetünk büszkék erre a párosra, én személy szerint alig várom, hogy nagyobb versenyeket is végigsírhassak a kűrjeiket nézve.
 |
| fotó: Saša Vavrová Photography |
 |
| fotó: Saša Vavrová Photography |
Elérkezett a hobbi kűrök bemutatása, Ian már javában durmolt. Többször kapcsoltam be, mert valami szünet, komplikáció mindig akadt. Kicsi fiú nagyon elfáradt, őt boxba nem lehet tenni, mert akkor minden kedve elmegy.
Nem volt rossz a kicsi fiú, volt pár dolog ami nem jött össze, de egyébként tüneményes volt. Én azért meg vagyok elégedve vele, majd alakulgat ő. Az egyéni bírálattal 100%osan egyetértettem, én is ugyanezeket a dolgokat szeretném kijavítani.
 |
| fotó: Vivi Magyar |
Találkoztam pár kiállításon megismert ismerőssel, majd következett a várva várt eredményhirdetés időpontja. Nem igazán izgultam, azt hiszem semmilyen meglepetést nem tartogatott számomra, előre tudtam mi hogy fog alakulni. Félreértés ne essék, nem rosszindulattal mondom ezt egyáltalán!!!
Ingriddel senior osztályban 4. helyezést értünk el, a Quartett 3. helyezett lett, míg Ianke csodálatos bírálati lapot kapott.
Azt kell hogy mondjam, hatalmas löketet adott ez a verseny. Tudom mik a hibáink, mit kell javítani, hogy jobbak legyünk. Talán jó úton járunk, a pontjaink legalábbis ezt mutatják. Csak így tovább hippi team <3 p="">
 |
| fotó: Vivi Magyar |
 |
| fotó: Vivi Magyar |
fotókért hatalmas köszönet jár: Eszter Dóri, Pinkpawspower (Szandra Tanászi), Vivi Magyar, Saša Vavrová Photography
Megjegyzések