Szilvásvárad CACIB - 2014.04.19-21.
Szombaton hajnalban indultunk Ivettel neki a nagy utunknak. Úgy terveztük, hogy sátorozunk egyet, kirándulunk, elvagyunk, nekem sem sok kutyám volt betervezve, így ráértem dolgokra. Ivett fotózni szeretett volna, de hozta a kopasz Pöttyöst is.
Időben odaértünk, főként, hogy a bírálatok 11kor kezdődtek el végül. Szombaton csak Hannát vezettem fel, a samoyedet. Már megérkezésünkkor volt aki elvette a kedvünket kicsit az egésztől, ugyanis Jamie láttán egy kedvesnek nem mondható Aussies egy jó hangos "aztak*rva" jelzőt használt. Igen, szerintem is ilyen Jamie, anatómiája fantasztikus, nem sokan mernék ezt megcsinálni azt hiszem a saját showkutyájukkal.
Hannácska nagyon ügyes volt, szépen állt, mozgott, bár itt kicsit noszogatni kellett őt. Nem igazán az ő világa ez a kiállításosdi, attól függetlenül, hogy gyönyörű testtel van megáldva. Imádtam vele minden egyes ringben töltött percet. Hannácska az, aki kicsit Jamiet juttatja eszembe, vele is ugyan úgy lehet variálni a dolgokat, állíthatom őt ahogy akarom. Nagyon mutatós kutya, még egy elismert handler is megdicsérte nagy meglepetésemre.
Hannácska után nem volt semmi dolgom, ráértem ismerősöket keresgélni, beszélgetni. Szinte mindenkivel találkoztam akivel szerettem volna, még a Paroci házaspár is eljött. A szerb ismerőseimet mindig jó látni, nem tudom miért. Pár, még a Crufts alatt megismert ismerőssel is találkoztam, jó volt őket újra látni :)
Varga család is kint volt a kuvaszokkal, és egy számomra ismét megható pillanat részese lehettem. Bátorka öröme, "arckifejezése" amikor meglátott engem valami hihetetlen. Irtó aranyos ahogy ez a kutya örül nekem, maga 40-50 kg-jával repül felém, ugrál, bújik, mintha még mindig 20-30 kg lenne. Többiek is örültek, Acat és Nyájas, de ők semmik voltak a nagyfiúhoz képest. Hihetetlen, hogy 2 hetet töltött itt, de mintha a saját kutyám lenne. Edina mondta, hogy a schnauzerek szeretetéért meg kell küzdeni, de ha egyszer megszeretnek az fantasztikus élmény... Hát, a kuvaszokkal is így vagyok, sőt, velük még inkább. Azt hiszem, semmi sem fogható a kuvaszok szeretetéhez, semmilyen fajta nem képes ugyanezt felülmúlni. Ők nem lekenyerezhetőek, nem fogod őket kajával magadhoz édesgetni. Vagy szeretnek, és elfogadnak, vagy buktad az egészet. Köszönöm a Varga családnak, hogy megmutatták milyenek is a kuvaszok, az igazi, jó temperamentumú kuvaszok. Imádlak kicsi Bátor ♥
A créme de la créme, BIS program előtt leszakadt az ég, eső, jégeső, minden ami kell, így áttették az egészet egy sátor alá. Best in show alatt végig Mártinak kommentáltam a dolgokat telefonban, nagyon jó volt végigizgulni a junior best in showt Jetroért, és Blueért az aussieért.
Végül Krisztivel és Hangával tartottunk a szállásukra, nem sátorozgattunk Ivettel. Elmentünk vacsizni, alig találtunk vendéglőt ami még nyitva volt, de végül csak-csak rátaláltunk egyre, ahol mind a négyen finom pisztrángot ettünk. Jaj, sosem ettem még, de nagyon finom volt!
Nem sokat kellett altatni minket, a finom borocska még jól el is altatott minket.
Reggeli ébresztőm két szőrmók volt, Noah a border és Jamieke. Naaaagyon cukik voltak ahogy bújtak, a kén kan pedig pár kisebb konfliktust leszámítva jól kijöttek, még játszottak is az ágyban... rajtam....
Másnap már kicsit mozgalmasabb napom volt, Hannácska osztálygyőzelme és Res.CACIB címe után irány Zarácskához. Sétálgattam a nagylánnyal, bohóckodtunk, kicsit egymásra hangolódtunk. Még Romániában éreztem, hogy nem teljese oldott, van benne egy kis feszültség, de ez lehet a tüzelés utáni hormonoknak volt köszönhető, de ez mostanra teljesen elmúlt. Sok fiatal szuka volt nevezve, sima kitűnőt kaptunk a lánykával. Élveztünk az egészet mind ketten, nagyon ügyes volt, megint úgy működött mint az álom.
A következő Edwardhoz a collie volt Sosem vezettem még őt fel, és még gyakorolni sem tudtunk, csak ott. Ahhoz képest szerintem egész jól működött a nagyfiú, kitűnő 4-et kapott.
Kutyapárban vittünk kutyát Hangával, Áfonyát és Mexet (Edina új reménysége, egy spanyol import kutya, aki most lett csak nyilvánosságra hozva), sajnos nem kaptunk semmit, de nagyon ügyesek voltak a fiatalok.
Majd irány az AAPKK klubkiállításra, ahol Lulut, Eszti aussieját vezettem fel. Tündéri ez a kutya, nagyon szuper jelleme van.
Sajnos a ringben kicsit megijedt a ráhajoló bírótól, de egyébként szuperül működött, resCACal zártuk a napot.
Ancsával is beszélgettem kicsit hétvégén, most volt az első alkalom, hogy úgy találkoztunk, hogy nem rohantunk el egymás mellett. Nagyon sok mindenben ugyan úgy látjuk a dolgokat vele, főként a magyar goldenezéssel kapcsolatban, mi mit hogyan látunk, élünk meg. Mindkettőnknek ugyan az a típusa, ugyan azt szeretnénk... És mindketten látjuk, hogy kicsit halott ötlet, veszett fejsze a dolog... De azért küzdünk...
Az AAPKK Klubkiállítást Hangáék egy resBIS helyezéssel zárták, el nem tudom mondani mennyire büszke vagyok rá. Hanga mintha a húgom lenne, és amikor ilyen szuperül szerepel, vagy csak látom milyen ügyes a ringben eszembe jut milyen kis magányos, elveszett volt FeHoVán, majd mennyi mindenen mentünk át együtt. Ezalatt a pár év alatt, sok sok együtt töltött hétvége alatt mintha a kishúgommá vált volna. Mindig ott volt ha segítség kellett, és mindig szorgalommal és alázattal csinálta a kutyázást... éppen ezért volt ilyen jó érzés amikor nyertek.
Vacsizni se mentünk el aznap, csak beestünk az ágyba, és aludtunk.
Másnap is Hannácska volt az első a sorban, megismételtük az előző napi eredményeket. Nagyon büszke voltam rá, hogy egész hétvégén ilyen szuperül teljesített, attól függetlenül, mennyire elege volt az egészből.
Argót végül Kíra vitte, mert félő volt, hogy lekésem a bírálatát. Köszönöm szépen neki a segítséget :)
Zarácska aznap bekerült a szűkítésbe az osztályába, igaz, hogy nagyon jóval :)
BIS végéig maradtunk Szilvivel és Lubával, az orosz handler lánnyal, aki két kutyával Szilvásváradon ragadt, és mi vittük a szállására végül. BIS-t végignéztük, majd kirándultunk egyet. Luba kutyái nagyon jó fejek voltak, egy staffi és egy saluki.
Elértem a 10-es buszt a népligetben, ezzel véget is ért a hosszú kiállítási hétvége.
Összességében meg vagyok elégedve a kutyákkal, eredményekkel, hangulat se volt rossz, soha rosszabb kiállítást! :)
Láttunk azért érdekes dolgot, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Nem értem, ha valami szabályzatban van, miért kell megszegni, miért kell engedélyt kérni erre. Nem értem, junior handlingben miért nem lehet csak nevezett kutyával indulni? Csak azért bánt a dolog, mert sok alkalmam lett volna, hogy Jamievel induljak, csak nem volt nevezve. Na mindegy, ezt sosem fogom megérteni.
Köszönök szépen mindent Frittmann Ivettnek, a fantasztikus fotóktól kezdve a társaságon át az őszinte, építő kritikájáig mindent.
Köszönöm a gazdiknak a bizalmat, és mindenkinek akivel találkoztam a hangulatot!
- De Villaodon Beyoncé Hanna: kit2, resCAC; exc1/2,CAC, resCACIB; exc1/2 CAC, resCACIB növendék osztályban
- Zara kitűnő; nagyon jó 2 fiatal osztályban
- Edward kitűnő 4 nyílt osztályban
- Lulu kitűnő 2, ResCAC nyílt osztályban
Időben odaértünk, főként, hogy a bírálatok 11kor kezdődtek el végül. Szombaton csak Hannát vezettem fel, a samoyedet. Már megérkezésünkkor volt aki elvette a kedvünket kicsit az egésztől, ugyanis Jamie láttán egy kedvesnek nem mondható Aussies egy jó hangos "aztak*rva" jelzőt használt. Igen, szerintem is ilyen Jamie, anatómiája fantasztikus, nem sokan mernék ezt megcsinálni azt hiszem a saját showkutyájukkal.
Hannácska nagyon ügyes volt, szépen állt, mozgott, bár itt kicsit noszogatni kellett őt. Nem igazán az ő világa ez a kiállításosdi, attól függetlenül, hogy gyönyörű testtel van megáldva. Imádtam vele minden egyes ringben töltött percet. Hannácska az, aki kicsit Jamiet juttatja eszembe, vele is ugyan úgy lehet variálni a dolgokat, állíthatom őt ahogy akarom. Nagyon mutatós kutya, még egy elismert handler is megdicsérte nagy meglepetésemre.
 |
| fotó: Frittmann Ivett |
Hannácska után nem volt semmi dolgom, ráértem ismerősöket keresgélni, beszélgetni. Szinte mindenkivel találkoztam akivel szerettem volna, még a Paroci házaspár is eljött. A szerb ismerőseimet mindig jó látni, nem tudom miért. Pár, még a Crufts alatt megismert ismerőssel is találkoztam, jó volt őket újra látni :)
Varga család is kint volt a kuvaszokkal, és egy számomra ismét megható pillanat részese lehettem. Bátorka öröme, "arckifejezése" amikor meglátott engem valami hihetetlen. Irtó aranyos ahogy ez a kutya örül nekem, maga 40-50 kg-jával repül felém, ugrál, bújik, mintha még mindig 20-30 kg lenne. Többiek is örültek, Acat és Nyájas, de ők semmik voltak a nagyfiúhoz képest. Hihetetlen, hogy 2 hetet töltött itt, de mintha a saját kutyám lenne. Edina mondta, hogy a schnauzerek szeretetéért meg kell küzdeni, de ha egyszer megszeretnek az fantasztikus élmény... Hát, a kuvaszokkal is így vagyok, sőt, velük még inkább. Azt hiszem, semmi sem fogható a kuvaszok szeretetéhez, semmilyen fajta nem képes ugyanezt felülmúlni. Ők nem lekenyerezhetőek, nem fogod őket kajával magadhoz édesgetni. Vagy szeretnek, és elfogadnak, vagy buktad az egészet. Köszönöm a Varga családnak, hogy megmutatták milyenek is a kuvaszok, az igazi, jó temperamentumú kuvaszok. Imádlak kicsi Bátor ♥
 |
| fotó: Frittmann Ivett |
A créme de la créme, BIS program előtt leszakadt az ég, eső, jégeső, minden ami kell, így áttették az egészet egy sátor alá. Best in show alatt végig Mártinak kommentáltam a dolgokat telefonban, nagyon jó volt végigizgulni a junior best in showt Jetroért, és Blueért az aussieért.
Végül Krisztivel és Hangával tartottunk a szállásukra, nem sátorozgattunk Ivettel. Elmentünk vacsizni, alig találtunk vendéglőt ami még nyitva volt, de végül csak-csak rátaláltunk egyre, ahol mind a négyen finom pisztrángot ettünk. Jaj, sosem ettem még, de nagyon finom volt!
Nem sokat kellett altatni minket, a finom borocska még jól el is altatott minket.
Reggeli ébresztőm két szőrmók volt, Noah a border és Jamieke. Naaaagyon cukik voltak ahogy bújtak, a kén kan pedig pár kisebb konfliktust leszámítva jól kijöttek, még játszottak is az ágyban... rajtam....
Másnap már kicsit mozgalmasabb napom volt, Hannácska osztálygyőzelme és Res.CACIB címe után irány Zarácskához. Sétálgattam a nagylánnyal, bohóckodtunk, kicsit egymásra hangolódtunk. Még Romániában éreztem, hogy nem teljese oldott, van benne egy kis feszültség, de ez lehet a tüzelés utáni hormonoknak volt köszönhető, de ez mostanra teljesen elmúlt. Sok fiatal szuka volt nevezve, sima kitűnőt kaptunk a lánykával. Élveztünk az egészet mind ketten, nagyon ügyes volt, megint úgy működött mint az álom.
 |
| fotó: Kis Anett |
A következő Edwardhoz a collie volt Sosem vezettem még őt fel, és még gyakorolni sem tudtunk, csak ott. Ahhoz képest szerintem egész jól működött a nagyfiú, kitűnő 4-et kapott.
 |
| fotó: Csikós Adrienn |
Kutyapárban vittünk kutyát Hangával, Áfonyát és Mexet (Edina új reménysége, egy spanyol import kutya, aki most lett csak nyilvánosságra hozva), sajnos nem kaptunk semmit, de nagyon ügyesek voltak a fiatalok.
Majd irány az AAPKK klubkiállításra, ahol Lulut, Eszti aussieját vezettem fel. Tündéri ez a kutya, nagyon szuper jelleme van.
Sajnos a ringben kicsit megijedt a ráhajoló bírótól, de egyébként szuperül működött, resCACal zártuk a napot.
 |
| fotó: Frittmann Ivett |
Ancsával is beszélgettem kicsit hétvégén, most volt az első alkalom, hogy úgy találkoztunk, hogy nem rohantunk el egymás mellett. Nagyon sok mindenben ugyan úgy látjuk a dolgokat vele, főként a magyar goldenezéssel kapcsolatban, mi mit hogyan látunk, élünk meg. Mindkettőnknek ugyan az a típusa, ugyan azt szeretnénk... És mindketten látjuk, hogy kicsit halott ötlet, veszett fejsze a dolog... De azért küzdünk...
Az AAPKK Klubkiállítást Hangáék egy resBIS helyezéssel zárták, el nem tudom mondani mennyire büszke vagyok rá. Hanga mintha a húgom lenne, és amikor ilyen szuperül szerepel, vagy csak látom milyen ügyes a ringben eszembe jut milyen kis magányos, elveszett volt FeHoVán, majd mennyi mindenen mentünk át együtt. Ezalatt a pár év alatt, sok sok együtt töltött hétvége alatt mintha a kishúgommá vált volna. Mindig ott volt ha segítség kellett, és mindig szorgalommal és alázattal csinálta a kutyázást... éppen ezért volt ilyen jó érzés amikor nyertek.
Vacsizni se mentünk el aznap, csak beestünk az ágyba, és aludtunk.
Másnap is Hannácska volt az első a sorban, megismételtük az előző napi eredményeket. Nagyon büszke voltam rá, hogy egész hétvégén ilyen szuperül teljesített, attól függetlenül, mennyire elege volt az egészből.
Argót végül Kíra vitte, mert félő volt, hogy lekésem a bírálatát. Köszönöm szépen neki a segítséget :)
Zarácska aznap bekerült a szűkítésbe az osztályába, igaz, hogy nagyon jóval :)
 |
| fotó: Petra Karácsony |
BIS végéig maradtunk Szilvivel és Lubával, az orosz handler lánnyal, aki két kutyával Szilvásváradon ragadt, és mi vittük a szállására végül. BIS-t végignéztük, majd kirándultunk egyet. Luba kutyái nagyon jó fejek voltak, egy staffi és egy saluki.
Elértem a 10-es buszt a népligetben, ezzel véget is ért a hosszú kiállítási hétvége.
Összességében meg vagyok elégedve a kutyákkal, eredményekkel, hangulat se volt rossz, soha rosszabb kiállítást! :)
Láttunk azért érdekes dolgot, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Nem értem, ha valami szabályzatban van, miért kell megszegni, miért kell engedélyt kérni erre. Nem értem, junior handlingben miért nem lehet csak nevezett kutyával indulni? Csak azért bánt a dolog, mert sok alkalmam lett volna, hogy Jamievel induljak, csak nem volt nevezve. Na mindegy, ezt sosem fogom megérteni.
Köszönök szépen mindent Frittmann Ivettnek, a fantasztikus fotóktól kezdve a társaságon át az őszinte, építő kritikájáig mindent.
Köszönöm a gazdiknak a bizalmat, és mindenkinek akivel találkoztam a hangulatot!
- De Villaodon Beyoncé Hanna: kit2, resCAC; exc1/2,CAC, resCACIB; exc1/2 CAC, resCACIB növendék osztályban
- Zara kitűnő; nagyon jó 2 fiatal osztályban
- Edward kitűnő 4 nyílt osztályban
- Lulu kitűnő 2, ResCAC nyílt osztályban
Megjegyzések