Retriever Klubkiállítás, Románia - 2014.0.30.
Még Fehérvárcsurgón vezettem fel Zarácaskát, akinek a gazdijával, Andival azóta is tartjuk a kapcsolatot, tervezgetünk nagyban, mik legyenek a következő úti célpontok a kicsi pirosnak.
Így bukkantam rá a Román Klubkiállításra, ahol nem kisebb személy bírált, mint Penny Gowland, a Remington kennel tenyésztője. Nem sok noszogatás kellett, írtam Mártinak is, így összeállt a mi magyar különítményünk, hiszen bűn lett volna nem nevezni Mrs Gowlandhez.
Pénteken suliból hazarohantam, gyors ebédbelapátolás, majd anyukám kivitt a buszmegállóba. Onnan meg sem álltam Csongrádig (majdnem lekéstem a csatlakozást, oh yeah), ahol a Tikotta falka éppen frissen csinosítva lépett ki a kozmetikából. Nem sokat kellett igazítani a nagyfiún, nagyon tetszett a végeredmény. Köszönöm Borcsi a szuper munkát itt is!
Sajnos csak az utolsó buszt értük el, amivel egy órát kellett várakozni Kiskunfélegyházán... Majd szétfagytam, Iankének persze semmi baja nem volt.
Apuhoz, Kecskemétre 10-re értünk oda, még várt rám egy Ian-fürdetés, amire édesapám paneljában került sor. Tudni kell a szituációról annyit, hogy egy éve még hallani sem akart arról, hogy kutya a lakásba legye a lábát... Hát, ahhoz képest, most együtt fürdette az egész család a kutyát. Éjjel fél 2-ig szárítgattam, aztán feladtam... Lesz ami lesz.
Ianke tökéletesen érezte magát a lakásban, egyszer kellett neki egy nem túl erőteljes "nem"-mel a tudtára adni mi a tiltott zóna számára, utána nem is próbálkozott, majd amikor lefeküdtem aludni a lábam mellé göngyölődött a földön és mire én elaludtam ő már réges-rég hangosan horkolt.
Másnap irány Gátér busszal, az én szeretett kicsi falum, ahol aztán sikeresen el is tévedtem. Buszozás amúgy teljesen rutinos művelet már, meg se kottyan nekünk. Felszáll, lefekszik amíg jegyet veszek, majd hátrabattyogunk, ő pedig felfekszik aludni. Egyébként, képzeljétek, nagyon jófej sofőrökkel találkozunk mostanság, mindenki megdicséri a macit, és kérdezget róla dolgokat.
Mártiék felvettek, bepréseltük magunkat a kicsi autóba, majd irány a nagy Románia.
Nem volt egy kalandos utunk, nézelődhettünk, Déva várát mi már Dévától 100km-re felfedeztük, ez a sima utazás egészen Mediasig tartott, ahol a GPS nem találta meg a szállást, ahol Andiék már vártak, így több mint egy órás bolyongás, angolul és magyarul nem beszélő helyi erők kérdezgetése következett, akik mind cukin rajzoltak nekünk térképet, persze, mindegyik mást mutatott. Végül Andi és Tibi eljöttek értünk a törzshelyünkre, a Billa parkolójába, így 11-re már a szálláson voltunk, és egy kis fáradt beszélgetés-pálinkázás következett, aminek eredménye pár áfonyapálinka csepp Maydayen Wyattnek köszönhetően.
Vasárnap isteni reggelivel kezdtük a napot (legalábbis számomra, aki sosem reggelizik), tükörtojás, padlizsánkrém, finom sajtok, jó kávé, mi kell még? Ian egészen addig bírta tartogatni a dolgait amíg nem vittem le amikor indultunk (okos-ügyes) majd irány a kiállítás! Minden gond nélkül odataláltunk, letelepedtünk, és vártunk a sorunkra.
Iannak nem sok kedve volt az egészhez, fáradt volt, és amúgy is, ennél sokkal izgibb dolgokat szoktunk csinálni. Nem rajong a kiállításokért. Áll tökéletesen, fut mint az álom, de hogy ezerrel pörögjön a ringben... Na nem, és ráadásul még a szögeit is eldobálja. Tehát nem látom még benne azt az eyecatcher kisugárzást amit én szeretnék.
Igen erős, 5 nevezett fiatal kanos osztályunkban másodikak lettünk, nagyon nagyon örültem, hiszen a kicsi fiú még csak egy éves, bőven kell még idő neki, egyik legfiatalabb volt az osztályban.
A következő Wyatt (Ian féltesója) volt, aki mindannyiónknak hatalmas meglepetést okozott, champion osztályban indult, és megnyerte!
Majd jöttek a fiatal lányok, Zara és Mayday (Ian tesó) akik egy 9 fős osztályban voltak. Zara baba fantasztikus munkát végzett! Mintha egy igazi profi lett volna, állt free-ben, úgy mozgott mint egy álom! Hihetetlen volt vele ringben lenni, nagyon élveztem!!!! Mayday 3., Zara 4. lett!!!!!
Végül Zoya aratott egy nagyot, Ő is megnyerte a champion szukák osztályát.
A szabadidőnkben a szervezőktől kapott finom hűvös söröcskét iszogattuk (rettentő meleg volt!) és beszélgettünk pár ismerőssel. Nem volt nagy rohanás, ráértünk mindenre amit csak akartunk. Gyakoroltam Iannal kicsit az OB-re, játszottunk, fetrengtünk, és néztük a formás goldikat a ringben. Volt pár igen szemrevaló példány az biztos! Azt kell hogy mondjam, egy nagyon hangulatos kiállítás volt a magyar csapatnak, jó kedvvel, boldogsággal, és minden nemű rosszindulat, utálkozás, vagy akár csak negatív megjegyzés nélkül voltunk ott. Olyan ritkán vagyok ilyen társaságban, és hát, kellett ez az adag Mártiság most nekem.
Kutyáink meg angyalok voltak. A 25 fokban is hősiesen viselkedtek, amire kértük őket megtették. Nem kellett egy durva szót sem használni, tényleg, álom volt amit csináltak. Igazodtak hozzánk, és intelligensen viselkedtek a domináns, pipiskedő kanokkal szemben is.
Készülhettünk a BIS programra, ahol Iannal indultunk Junior Handlingben. Nem vagyok híve a saját kutyával indulásnak, és már amúgy se akartam erőltetni, de aztán a vicc kedvéért bementünk, igaz, volt egy kis komplikáció, nem voltunk felírva valamiért.... Bírónő 3-szög alakzatot kért, nagyon ügyes volt a kicsi fiú, állításnál is ügyeskedett, ha akartam mögé állhattam, úgy sem mocorgott. Imádom!
Következett a tenyészcsoport, ahol 3. helyezést ért el a Tikotta csoport, majd az utódcsoport, ahol 2. helyezést. Elég érdekes volt az utóbbinál a két hulla fáradt tesót, Iant és Maydayt egyszerre bevinni. De megoldottuk.
Bírálatok után váltottunk pár szót a bírónővel, aki aznap sokadjára is megdicsérte felvezetési stílusomat, még a bírálati lapon is rajta van. Nagyon-nagyon jól esett, azt hiszem az ilyen pillanatokért szeretem ezt az egészet.
Hazautunkból nem sok maradt meg, aludtam végig szinte. A Tordai hasadék sziluettjét megcsodáltam azért, illetve Annával, Márti lányával kitaláltuk, hogy felavatjuk az újdonsült kupáinkat egy kis maradék pálinkával. Aham, sose próbáljátok ki!!!!!!!! Ugyanis alul folyt kifelé minden, ááááá.... borzalom :D
Éjjel 1-re értünk haza, rám még várt 20 kémiapélda, de hát, van ez így. Megérte. Ian fantasztikus bírálatot kapott, eddigi legszebbet, tökéletesen leírta a nagyfiút.
Nagyon örülök, hogy még jobban megismertem a családunkat, a Tikotta falkát. Mumu, alias Zoya volt az, aki a hétvégén még inkább belopta magát a szívembe. Fantasztikus kutya, és most, így hogy kezdem tényleg megismerni kezdem azt érezni mennyire boldog is lehetek, hogy Ian ennyi mindenben copyzza anyukáját.
Ian bírálata a következő: "A lovely quality dog of one year age, presented and handled very professionaly, lovely double coat, good topline, I like his head, but would prefer a stronger stop and slightly darker eye, excellent reach and set of neck, well angulated front and back, nice bone,
straight front, good pasterns and feet, hocks well light down, he moves very well"
" - Penny Gowland (GB)
Tikotta Pole Position "IAN" - Kitűnő 2/5
You Tube über den Wolken "Zara" - Kitűnő 4/9
Junior Handlingben 2. helyet értük el az én kicsi Ianammel
Tikotta tenyészcsoport: 3. hely
Tikotta Utódcsoport: 2. hely
Így bukkantam rá a Román Klubkiállításra, ahol nem kisebb személy bírált, mint Penny Gowland, a Remington kennel tenyésztője. Nem sok noszogatás kellett, írtam Mártinak is, így összeállt a mi magyar különítményünk, hiszen bűn lett volna nem nevezni Mrs Gowlandhez.
Pénteken suliból hazarohantam, gyors ebédbelapátolás, majd anyukám kivitt a buszmegállóba. Onnan meg sem álltam Csongrádig (majdnem lekéstem a csatlakozást, oh yeah), ahol a Tikotta falka éppen frissen csinosítva lépett ki a kozmetikából. Nem sokat kellett igazítani a nagyfiún, nagyon tetszett a végeredmény. Köszönöm Borcsi a szuper munkát itt is!
Sajnos csak az utolsó buszt értük el, amivel egy órát kellett várakozni Kiskunfélegyházán... Majd szétfagytam, Iankének persze semmi baja nem volt.
Apuhoz, Kecskemétre 10-re értünk oda, még várt rám egy Ian-fürdetés, amire édesapám paneljában került sor. Tudni kell a szituációról annyit, hogy egy éve még hallani sem akart arról, hogy kutya a lakásba legye a lábát... Hát, ahhoz képest, most együtt fürdette az egész család a kutyát. Éjjel fél 2-ig szárítgattam, aztán feladtam... Lesz ami lesz.
Másnap irány Gátér busszal, az én szeretett kicsi falum, ahol aztán sikeresen el is tévedtem. Buszozás amúgy teljesen rutinos művelet már, meg se kottyan nekünk. Felszáll, lefekszik amíg jegyet veszek, majd hátrabattyogunk, ő pedig felfekszik aludni. Egyébként, képzeljétek, nagyon jófej sofőrökkel találkozunk mostanság, mindenki megdicséri a macit, és kérdezget róla dolgokat.
Mártiék felvettek, bepréseltük magunkat a kicsi autóba, majd irány a nagy Románia.
Nem volt egy kalandos utunk, nézelődhettünk, Déva várát mi már Dévától 100km-re felfedeztük, ez a sima utazás egészen Mediasig tartott, ahol a GPS nem találta meg a szállást, ahol Andiék már vártak, így több mint egy órás bolyongás, angolul és magyarul nem beszélő helyi erők kérdezgetése következett, akik mind cukin rajzoltak nekünk térképet, persze, mindegyik mást mutatott. Végül Andi és Tibi eljöttek értünk a törzshelyünkre, a Billa parkolójába, így 11-re már a szálláson voltunk, és egy kis fáradt beszélgetés-pálinkázás következett, aminek eredménye pár áfonyapálinka csepp Maydayen Wyattnek köszönhetően.
Vasárnap isteni reggelivel kezdtük a napot (legalábbis számomra, aki sosem reggelizik), tükörtojás, padlizsánkrém, finom sajtok, jó kávé, mi kell még? Ian egészen addig bírta tartogatni a dolgait amíg nem vittem le amikor indultunk (okos-ügyes) majd irány a kiállítás! Minden gond nélkül odataláltunk, letelepedtünk, és vártunk a sorunkra.
 |
| Reggeli á la Márti |
Igen erős, 5 nevezett fiatal kanos osztályunkban másodikak lettünk, nagyon nagyon örültem, hiszen a kicsi fiú még csak egy éves, bőven kell még idő neki, egyik legfiatalabb volt az osztályban.
Rengeteg nézelődő volt kint, a Román bírói gárda egy része is, illetve sok család. Ianke nagyon jól felvette a gyerekekkel a kapcsolatot, nagyon szuperül kommunikált velük. Finoman, óvatosan, és simán tűrte, örült ha a gyerekek fetrengtek rajta, csinálhattak vele akármit, neki öröm volt.Nagyon jó volt látni számomra ahogy óvatosan hajolt a gyerekek felé, mintha egész életében kisgyerekekkel lett volna, pedig jószerével alig-alig látott egy-kettőt közelről. Nem kellett rászólnom, vagy gátolnom őt, érezte mit hogyan kell.
Az összes Tikotta gyönyörűen bemutatta a terápiás vizsga idegen által vezethetőség részét, mindenki tökéletesre vizsgázott belőle.
A következő Wyatt (Ian féltesója) volt, aki mindannyiónknak hatalmas meglepetést okozott, champion osztályban indult, és megnyerte!
Majd jöttek a fiatal lányok, Zara és Mayday (Ian tesó) akik egy 9 fős osztályban voltak. Zara baba fantasztikus munkát végzett! Mintha egy igazi profi lett volna, állt free-ben, úgy mozgott mint egy álom! Hihetetlen volt vele ringben lenni, nagyon élveztem!!!! Mayday 3., Zara 4. lett!!!!!
Végül Zoya aratott egy nagyot, Ő is megnyerte a champion szukák osztályát.
 |
| <3 td=""> |
A szabadidőnkben a szervezőktől kapott finom hűvös söröcskét iszogattuk (rettentő meleg volt!) és beszélgettünk pár ismerőssel. Nem volt nagy rohanás, ráértünk mindenre amit csak akartunk. Gyakoroltam Iannal kicsit az OB-re, játszottunk, fetrengtünk, és néztük a formás goldikat a ringben. Volt pár igen szemrevaló példány az biztos! Azt kell hogy mondjam, egy nagyon hangulatos kiállítás volt a magyar csapatnak, jó kedvvel, boldogsággal, és minden nemű rosszindulat, utálkozás, vagy akár csak negatív megjegyzés nélkül voltunk ott. Olyan ritkán vagyok ilyen társaságban, és hát, kellett ez az adag Mártiság most nekem.
Kutyáink meg angyalok voltak. A 25 fokban is hősiesen viselkedtek, amire kértük őket megtették. Nem kellett egy durva szót sem használni, tényleg, álom volt amit csináltak. Igazodtak hozzánk, és intelligensen viselkedtek a domináns, pipiskedő kanokkal szemben is.
 |
| Zoya mumu |
Készülhettünk a BIS programra, ahol Iannal indultunk Junior Handlingben. Nem vagyok híve a saját kutyával indulásnak, és már amúgy se akartam erőltetni, de aztán a vicc kedvéért bementünk, igaz, volt egy kis komplikáció, nem voltunk felírva valamiért.... Bírónő 3-szög alakzatot kért, nagyon ügyes volt a kicsi fiú, állításnál is ügyeskedett, ha akartam mögé állhattam, úgy sem mocorgott. Imádom!
Következett a tenyészcsoport, ahol 3. helyezést ért el a Tikotta csoport, majd az utódcsoport, ahol 2. helyezést. Elég érdekes volt az utóbbinál a két hulla fáradt tesót, Iant és Maydayt egyszerre bevinni. De megoldottuk.
Bírálatok után váltottunk pár szót a bírónővel, aki aznap sokadjára is megdicsérte felvezetési stílusomat, még a bírálati lapon is rajta van. Nagyon-nagyon jól esett, azt hiszem az ilyen pillanatokért szeretem ezt az egészet.
Hazautunkból nem sok maradt meg, aludtam végig szinte. A Tordai hasadék sziluettjét megcsodáltam azért, illetve Annával, Márti lányával kitaláltuk, hogy felavatjuk az újdonsült kupáinkat egy kis maradék pálinkával. Aham, sose próbáljátok ki!!!!!!!! Ugyanis alul folyt kifelé minden, ááááá.... borzalom :D
Éjjel 1-re értünk haza, rám még várt 20 kémiapélda, de hát, van ez így. Megérte. Ian fantasztikus bírálatot kapott, eddigi legszebbet, tökéletesen leírta a nagyfiút.
Nagyon örülök, hogy még jobban megismertem a családunkat, a Tikotta falkát. Mumu, alias Zoya volt az, aki a hétvégén még inkább belopta magát a szívembe. Fantasztikus kutya, és most, így hogy kezdem tényleg megismerni kezdem azt érezni mennyire boldog is lehetek, hogy Ian ennyi mindenben copyzza anyukáját.
 |
| fotó: Frittmann Ivett |
straight front, good pasterns and feet, hocks well light down, he moves very well"
" - Penny Gowland (GB)
Tikotta Pole Position "IAN" - Kitűnő 2/5
You Tube über den Wolken "Zara" - Kitűnő 4/9
Junior Handlingben 2. helyet értük el az én kicsi Ianammel
Tikotta tenyészcsoport: 3. hely
Tikotta Utódcsoport: 2. hely
Megjegyzések