Vasárnapi séta

Vasárnap rávettem enyát hogy menjünk el sétálni az erdőbe. El is mentünk. Kutyát rögtön elengedtük, ő meg csak rohant mint egy eszetlen! Láttunk őzikéket, meg rengeteg madarat, közöttük fácánt is.
Egyszer kétszer elbújtunk Ingrid elől amikor nem figyelt, ő meg mint valami idegbeteg, száguldott a nyomunkon végig, hogy megtaláljon... Utána meg búújt. Nagyon aranyos volt. Meg csináltunk olyat is, hogy megfordultunk, és elindultunk haza. Psrsze akkor is csatlakozott, körülöttünk rohangált. Egyszer viszont ismét eltűnt. Elment valamerre sétálni (vagy inkább száguldani) és nem jött ha szóltunk. Mi meg attól féltünk hogy elkallódott, és egy vadász befogta. De szerencsére jött rohanva vissza, és szó szerint ledöntött a lábamról.
Csináltam rengeteg képet, de közben egy csomó elmosódott, mert alig állt le. Ésss! Gondoltam megpróbálok vele egy kicsit d-d-zni, ugyanis erdőben még nem próbáltuk! Éééééés! Sikerüüült! Nem is figyelt másra, csak rám! Úúúúgy imááádóóóm!

 Aztán elindultunk haza, és kiugrott elénk egy őzike. Nagyon megijedtem. Utána Ingridnek lábmellett kellett volna jönnie, de hagytam, még egyszer hagy rihanjon az őzike után (illetve már csak a szaga után), mer különben magától rohant volna el, az pedig nem lett volna jó (főleg ha az úttest közelében rohan el.brrr...)

Szerintem a képek nagyonjól visszaadják azt, hogy nem igazán lehetett leállítani, de amikor hazaértünk akkor kiterült, és 1 órán keresztül aludt. Nemhiába. másfél órát végigrohanni

Puszik: Orsi és a Villámkutya