Első hét kétkutyásként - Ian első hete
Hétfőn nagy izgalommal keltem, bár kissé kómásan, nem igazán sikerült kipihennem a világkiállítás fáradalmait. 9-re voltunk bejelentkezve Mártiéknál, hátul húgom és Gridi utaztak. Sikeresen oda is értünk, megláttam kedvenc kis házikómat. Mártit hátul találtam meg, éppen Shelldoval gyakorolt, meg gyorsan megetette a kutyikat, tesóm addig kiscicázott. Márti kiengedte a frissen fürdött kispasimat, aki riszálva jött le a lépcsőn. Kicsit elengedtem Gridit, addig a füvön ülve beszélgettünk.
Bent elintéztük a dolgokat, mikor mit hogyan kell, aztán megtörtént a naaaaagy pillanat, átadta a kiskutyámat. Hát, hihetetlen dolog volt a még samponillatú kis szőrgombócot a kezemben tartani. Nagy nehezen elbúcsúztunk, és amikor kocsiból integettünk a családnak, akkor éreztem igazán.... Két kutyám van :) Az úton minden szuperül ment, semmi gond nem volt, megálltunk epret vásárolni, addig pórázkán megpróbáltam megpisiltetni őket.
Itthon alig engedte Gridi a kicsit felfedezni, nyúzta, játékra hívta folyamatosan. Csomóan jöttek megnézni a picúrt, aki nem zavartatta magát egy percig sem, nem hatotta meg, hogy anyucitól és tesóktól távol van. Farka mindig fent, csóvál, érdeklődik.
Délután Ivett is átugrott, pici első dolga volt letámadni őt, és agyonnyalni, harapdálni..... Ivettről az első dolog amit megjegyeztem: utálja ha nyálas lesz, hihetetlenül nyálfób - elmondása szerint, még a szülei puszija után ottmaradt pici nyálat is rögtön ledörzsölgette :-D Így hasamat fogva nevettem amikor a kis jegesmacim beterítette nyállal.
Még ebégnél felállítottam Gridinek egy szabályt, mégpedig, a pici tányérját felejtse el. Morgás volt a legfőbb eszközöm, bár bevallom, elsőként rákoppintottam az orrára, ugyanis a kölyöktáp illata csábítóbb volt mint a morgásom figyelmeztetése.
Éjszakánk zökkenőmentes volt, nem volt valami hű de nagy hiszti sem, csak pár nyifnyaf.
Kedden nehezen tudtam otthagyni a kiskutyát, és újra belezökkenni a sulis életbe, egész nap a picire gondoltam.
Ebéd felét a picike kézből kapta, klikker kondícionálás, kis ringdresszúra, no meg egy incuri pincuri labdázás. Nagyon kell figyelnem, hogy ne unjon rá, de nagyon tetszik neki, főleg, mióta meglátta, ingrid hogy imádja.
Csütörtökön volt az egyetlen nap amikor kimaradt Iannel a nagy foglalkozás (persze egy kis ringdresszúra, klikker volt, de lényegesen kevesebb mint előtte való napokon), Ingriddel, Ivettékkel mentünk ki tóra, kicsit sétáltunk, de nem sokáig tudtunk maradni, rengeteg dolgom volt.
Pénteken vééégre csak a kutyáimnak szentelhettem a délutánom. Elsőként elmentünk Dr. Tóth Annáékhoz, Ingridnek is le akartam tudni az éves kombit, meg Iannek is kellett menni. Elsőként a kistököst tettem fel az asztalra, majd miután eldicsekedtem ki is ő és milyen terveim is vannak vele, a doktornő párja is megérkezett, majd vele végig dumáltuk a hátralevő időt, nem egyéb témáról, mint a vadászatról, ugyanis, ők nagy vadászok. Ian észre sem vette - vagyis jelét nem mutatta - hogy szurit kapott, inkább játszani szeretett volna. Annáék megdícsérték Gridit, és mondták, belőle jobban kinézik, hogy vadászni lehet vele, mint Iant. Sajnos nekik sem sok jó tapasztalatuk volt a show vonalú goldikkal kapcsolatban. Egy igen neves vonalból ismernek egy goldit, aki háááááát, nem a legmegfelelőbb vadászatra, finoman szólva. No, majd mi megmutatjuk, hogy mire képes egy jó kis Zoyácska meg az angol vonal :)
Közben Ingrid is ügyesen minden szó nélkül, csóválva tűrte a szurit. Annáék sok sikert kívántak, kaptam pár tanácsot, hogy kikkel vehetném fel a kapcsolatot ha segítségre van szükségem, illetve, hogy majd ők is akarnak rendezni VAV-ot - ha jól emlékszem - (ezt Ingriddel szeretném becélozni, ha egyszer sikerül rendbetenni a kapcsolatunkat). Nagyon boldogan jöttem ki a rendelőből, nagyon szeretek hozzájuk járni.
Elmentem fotózni, majd gondoltam egyet, és elővettem Iannek a dummyt. Nagyon tetszett neki, sikerült is visszahozatnom vele. Nagyon kis ügyes a krapek, és ami végképp tetszik, hogy nincs azzal gondja, hogy hozzám hozza a játékát, nem rohan el a másik irányba.
Szombaton megérkeztek reggel keresztanyukámék unokatesóimmal. Ezen a napon is játszottunk, klikekreztünk. Már kezdtem látni, hogy klikk hangjára felpillant, ha nincs érdekesebb dolga. Behívós sípjelet is gyakorolgatjuk, édike nagyon ahogy rohan felém.
Ma unokatesómmal, Annával játszottunk a picivel, meg a naggyal is, délre totál elfáradt a picike. Griddel nagyon sokat játszanak, egész nap egymáson csimpaszkodnak. Picike egyre pofátlanabb, kinyílt a csípája. De közel sem olyan rossz, mint az eddigi kicsik akikkel találkoztam. A nemet tök jól ismeri, ha rászólok, abbahagyja amit éppen csinál.
Első hét benyomása:
Nagyon vidám, érdeklődő, nyílt kiskutya. Szeret mindig ott lenni ahol történik valami, igényli a társaságot, nem jár külön utakon. Játékos, de nagyon finoman játszik. Apportos, korához adódóan nem köti le sokáig természetesen. Kajával jól motiválható, de etetésnél mindig minden fontosabb mint ami a táljában van. Kiegyensúlyozott, jó idegrendszerű kiskutya - nem fél se villámlástól, se eldőlő ruhaszárítótól.
És hogy Gridiről is legyen szó:
Imádja a kicsit, eltűri minden belecsimpaszkodását, benne van minden játékban. Nem agresszív vele, bár a vacsiját bevédi/bevédené előle, de se játékot, se semmi mást nem. Nem féltékeny, én döntöm el, mikor simizhetem őt, el lehet küldeni.
A kajáltatási szabályokat nagyon jól felfogta, szinte rá se néz a tálra, tele lehet kajával, elsétál mellette úgy, hogy hogy nem eszik belőle - és én sem vagyok kint, csak bentről figyelem.
És végül.... Nagyonnagyonnagyon nem bántam meg a picit, már most imádom. Egy igazi tündér, egy kis bohóc, hatalmas figura. Imádom minden egyes velük eltöltött percet, már alig várom, hogy megkapja a kicsi az oltásait, és nekikezdhessünk AZ ÉLETNEK.
Nekem nagy elvárásaim vannak a goldikkal szembe... talán elfogultság, talán nem.... de jelenleg úgy érzem, tökéletes választás volt. Jobb kiskutyát nem is kaphattam volna. Küllemileg rettentően tetszik, és személyiségileg is. Nem egy szőke kiskutya, ösztönök vannak benne hálistennek. Meglátjuk mit hoz majd az élet, terveinkkel mi lesz.... Egy dolog biztos: imádom mind a kettőt ♥
Bent elintéztük a dolgokat, mikor mit hogyan kell, aztán megtörtént a naaaaagy pillanat, átadta a kiskutyámat. Hát, hihetetlen dolog volt a még samponillatú kis szőrgombócot a kezemben tartani. Nagy nehezen elbúcsúztunk, és amikor kocsiból integettünk a családnak, akkor éreztem igazán.... Két kutyám van :) Az úton minden szuperül ment, semmi gond nem volt, megálltunk epret vásárolni, addig pórázkán megpróbáltam megpisiltetni őket.
Itthon alig engedte Gridi a kicsit felfedezni, nyúzta, játékra hívta folyamatosan. Csomóan jöttek megnézni a picúrt, aki nem zavartatta magát egy percig sem, nem hatotta meg, hogy anyucitól és tesóktól távol van. Farka mindig fent, csóvál, érdeklődik.
Délután Ivett is átugrott, pici első dolga volt letámadni őt, és agyonnyalni, harapdálni..... Ivettről az első dolog amit megjegyeztem: utálja ha nyálas lesz, hihetetlenül nyálfób - elmondása szerint, még a szülei puszija után ottmaradt pici nyálat is rögtön ledörzsölgette :-D Így hasamat fogva nevettem amikor a kis jegesmacim beterítette nyállal.
Még ebégnél felállítottam Gridinek egy szabályt, mégpedig, a pici tányérját felejtse el. Morgás volt a legfőbb eszközöm, bár bevallom, elsőként rákoppintottam az orrára, ugyanis a kölyöktáp illata csábítóbb volt mint a morgásom figyelmeztetése.
Éjszakánk zökkenőmentes volt, nem volt valami hű de nagy hiszti sem, csak pár nyifnyaf.
Kedden nehezen tudtam otthagyni a kiskutyát, és újra belezökkenni a sulis életbe, egész nap a picire gondoltam.
Ebéd felét a picike kézből kapta, klikker kondícionálás, kis ringdresszúra, no meg egy incuri pincuri labdázás. Nagyon kell figyelnem, hogy ne unjon rá, de nagyon tetszik neki, főleg, mióta meglátta, ingrid hogy imádja.
Csütörtökön volt az egyetlen nap amikor kimaradt Iannel a nagy foglalkozás (persze egy kis ringdresszúra, klikker volt, de lényegesen kevesebb mint előtte való napokon), Ingriddel, Ivettékkel mentünk ki tóra, kicsit sétáltunk, de nem sokáig tudtunk maradni, rengeteg dolgom volt.
 |
| <3 td=""> |
Pénteken vééégre csak a kutyáimnak szentelhettem a délutánom. Elsőként elmentünk Dr. Tóth Annáékhoz, Ingridnek is le akartam tudni az éves kombit, meg Iannek is kellett menni. Elsőként a kistököst tettem fel az asztalra, majd miután eldicsekedtem ki is ő és milyen terveim is vannak vele, a doktornő párja is megérkezett, majd vele végig dumáltuk a hátralevő időt, nem egyéb témáról, mint a vadászatról, ugyanis, ők nagy vadászok. Ian észre sem vette - vagyis jelét nem mutatta - hogy szurit kapott, inkább játszani szeretett volna. Annáék megdícsérték Gridit, és mondták, belőle jobban kinézik, hogy vadászni lehet vele, mint Iant. Sajnos nekik sem sok jó tapasztalatuk volt a show vonalú goldikkal kapcsolatban. Egy igen neves vonalból ismernek egy goldit, aki háááááát, nem a legmegfelelőbb vadászatra, finoman szólva. No, majd mi megmutatjuk, hogy mire képes egy jó kis Zoyácska meg az angol vonal :)
Közben Ingrid is ügyesen minden szó nélkül, csóválva tűrte a szurit. Annáék sok sikert kívántak, kaptam pár tanácsot, hogy kikkel vehetném fel a kapcsolatot ha segítségre van szükségem, illetve, hogy majd ők is akarnak rendezni VAV-ot - ha jól emlékszem - (ezt Ingriddel szeretném becélozni, ha egyszer sikerül rendbetenni a kapcsolatunkat). Nagyon boldogan jöttem ki a rendelőből, nagyon szeretek hozzájuk járni.
Elmentem fotózni, majd gondoltam egyet, és elővettem Iannek a dummyt. Nagyon tetszett neki, sikerült is visszahozatnom vele. Nagyon kis ügyes a krapek, és ami végképp tetszik, hogy nincs azzal gondja, hogy hozzám hozza a játékát, nem rohan el a másik irányba.
Szombaton megérkeztek reggel keresztanyukámék unokatesóimmal. Ezen a napon is játszottunk, klikekreztünk. Már kezdtem látni, hogy klikk hangjára felpillant, ha nincs érdekesebb dolga. Behívós sípjelet is gyakorolgatjuk, édike nagyon ahogy rohan felém.
Ma unokatesómmal, Annával játszottunk a picivel, meg a naggyal is, délre totál elfáradt a picike. Griddel nagyon sokat játszanak, egész nap egymáson csimpaszkodnak. Picike egyre pofátlanabb, kinyílt a csípája. De közel sem olyan rossz, mint az eddigi kicsik akikkel találkoztam. A nemet tök jól ismeri, ha rászólok, abbahagyja amit éppen csinál.
Első hét benyomása:
Nagyon vidám, érdeklődő, nyílt kiskutya. Szeret mindig ott lenni ahol történik valami, igényli a társaságot, nem jár külön utakon. Játékos, de nagyon finoman játszik. Apportos, korához adódóan nem köti le sokáig természetesen. Kajával jól motiválható, de etetésnél mindig minden fontosabb mint ami a táljában van. Kiegyensúlyozott, jó idegrendszerű kiskutya - nem fél se villámlástól, se eldőlő ruhaszárítótól.
És hogy Gridiről is legyen szó:
Imádja a kicsit, eltűri minden belecsimpaszkodását, benne van minden játékban. Nem agresszív vele, bár a vacsiját bevédi/bevédené előle, de se játékot, se semmi mást nem. Nem féltékeny, én döntöm el, mikor simizhetem őt, el lehet küldeni.
A kajáltatási szabályokat nagyon jól felfogta, szinte rá se néz a tálra, tele lehet kajával, elsétál mellette úgy, hogy hogy nem eszik belőle - és én sem vagyok kint, csak bentről figyelem.
És végül.... Nagyonnagyonnagyon nem bántam meg a picit, már most imádom. Egy igazi tündér, egy kis bohóc, hatalmas figura. Imádom minden egyes velük eltöltött percet, már alig várom, hogy megkapja a kicsi az oltásait, és nekikezdhessünk AZ ÉLETNEK.
Nekem nagy elvárásaim vannak a goldikkal szembe... talán elfogultság, talán nem.... de jelenleg úgy érzem, tökéletes választás volt. Jobb kiskutyát nem is kaphattam volna. Küllemileg rettentően tetszik, és személyiségileg is. Nem egy szőke kiskutya, ösztönök vannak benne hálistennek. Meglátjuk mit hoz majd az élet, terveinkkel mi lesz.... Egy dolog biztos: imádom mind a kettőt ♥
 |
| életeim ♥ |
Megjegyzések
Kispasit akarok dögönyözniii!