Alapok
Mindenki tisztában van azzal, egy kutyának a kölyökkora az egyik legmeghatározóbb korszak, ilyenkor olyanok mint a szivacsok, éppen ezért okos döntés ezt kihasználni. Nézzük, mit is csináltunk Iannal az elmúlt hónapokban, mit hogyan éltem meg, mik voltak a tapasztalataim.
Amikor megtudtam tényleg lesz kiskutyám kicsit pánikban voltam.... Hogyan is kezdjem el a nevelését, mit tanítsak neki, hogy tanítsam... Ez főleg annál nehézkes kérdés aki nem csak show-ra akarja használni a kutyát, meg kerti dísznek... Komoly terveim vannak vele, ez nem kétség. Rengeteg van úgy érzem Ianben, és ha valami nem fog összejönni vele az totál az én hibám. A klikkeres trükkös-engedelmeses dolgokat tudtam hogy akarom, de a retrievermunka még nagyon sötét tapogatózás nekem.
Retrievermunka - apportírozás
A mumus mindegyik munka közt, ugyanis itt nem jutalmazhatok, nem klikkelhetek, a jutalom a "vad" behozása....Meg kell tanulnom megérteni mit miért csinál, hogyan vezethető vissza a vadászösztönre. Erre legjobb segítségemre Martin Deeley könyve van (csak ajánlani tudom), aminek még a felénél sem járok, de imádom, rengeteg mindent megértettem. Sokat segít Szilvi is, illetve tudom, sok helyre tudok fordulni ha elakadok. Ettől függetlenül szeretnék majd sok-sok szemináriumra, tréningre, versenyre eljutni, nagyon érdekel a kutyás életnek ezen a része, illetve tudjátok hogy van ez, minél többet tudsz meg, annál többet akarsz, annál több kérdésed van.... No meg hát, nem véletlenül van retrieverem, mindig is odavoltam a retrimunkáért, de minden nap minden percében egyre jobban beleszeretek.
Nem minden módszerrel értek egyet, főként az engedelmes részt szeretném kicsit másképp, klikkerrel, majd kialakul a saját stílusom, módszerem, aztán tanulok a dolgokból. Hibázok, hiszen mindannyian követünk el hibákat, remélhetőleg mindig újakat... De hát, ez a szép benne.
Ahány helyről kérdeztem dolgokat, annyi félét mondtak.... Egy éves kor előtt ne, rögtön kezdjem el, és ezek közt minden.... Azt tudom, más vérvonal mint az itthoniak, más típusú kutya, másképp kell kezelni.
Egy nagy tudású ismerősöm, aki ismeri a fajtát, és még jobban az angol vonalakat adott pár tanácsot (erről majd augusztus végén többet is megtudhattok, nagyon izgis kis történet :) ).
Kicsit megkésve kaptam ezeket az infókat, ugyanis szerinte 3 hónaposan a legjobb elkezdeni a tanítást, alapokkal, szépen mindent lassan felépíteni. Fél hónapot késtem, de azt hiszem ez volt a pont ideális a fiúnál.
De nézzük a retrimunka tárgyas részét. Szeret dolgokat hurcibálni a szájában, de sajnos el lett rontva picit.... Amikor lelopkodott ruhákat itthon csomószor kitépték a szájából.... és a bizalom rögtön kezd megtörni.... én zsákmányom, viszont gazdiék nem biztonságos menedékhely a számára. Kaptunk pár tanácsot Szilvitől ezt hogyan tudom megoldani, nagyon szépen köszönök, be is váltak a dolgok, már nincs ezzel akkora gondunk.
Igyekszem nem túl nagyot lépni. Egyelőre legyen stabil a behozása, nem kézbe apportírozára gondolok, hanem bármikor, bármilyen körülmények közt behozza nekem az eldobott tárgyat. Nem dummyval dolgozok főként vele, madzagos laszti, és minden ami érdekes neki. Nagyon ritkán dobok dummyt, de előtte nagyon rápörgetem.
Igyekszem mindig javítani a dolgait, bár nem mindig tudom hogyan kell, mindig akarnak új és új problémák. Vannak mellényúlásaim, de mindig igyekszem a helyes útra terelgetni, kijavítani, és az első helyes megoldásnál dicsérni, és elrakni. Sosem dobálok sokat, 3-4 a max.
Valamint gyakoroljuk az "ereszd" és a "fogd" vezényszavakat is, mikor elveszem tőle a játékot, mindig visszakapja szinte rögtön egy kicsit, van hogy többször is, kommunikálom felé, hogy a zsákmányt megosztom, nem veszem el tőle. Szerintem működik. :)
Játékoktól "megszabadultunk", el vannak téve, felügyelet alatt van csak elől, család sem dobálózhat, illetve a kitépkedésre is meg lettek kérve, hogy felejtsék el.
Első találkozása valami állati eredetűvel (:-D ) nagyon jól sikerült. A libaszárnytollakkal ismertettem meg, totál rápörgött... Tényleg el sem hittem hogy az a megfontolt kispasi pattog a kiguvadt szemeivel előttem. Megzabálom! :) Szeretném, nagyon szeretném, ha ez nem változna a jövőben. Szárny azóta nincs elől, eltéve, biztos helyre, ha nagyobb lesz akkor majd kap ilyen dolgokat is, egyelőre nem elég érett szerintem.
Vízi munkával semmi gond, tökéletesen magabiztosan úszik már, távolságot szinte nem ismerve. Csomószor az Ingridnek messzebbre bedobott dummyjaiért úszik be, és hozza ki. Egyedül a vízbeugrás necces még, ott picit kell kérlelni az elején, de ha már egyszer belement ki sem lehet rángatni. (Hiszen a név kötelez, Ian Thorpe sem utálta a vizet)
Engedelmes, trükkök, - a klikkeres rész
Ültetés, lábnál követéssel kezdtük, mellette pár trükk. Igyekszem az ültetést a lehető legjobban "beleverni" hiszen erre nagy szükség van munka közben. Sípjelre és kézjelre egyszerre. Nem sietem el a dolgokat, ráérünk, lényeg hogy élvezze a dolgokat. Lábnálkövetést pont úgy kezdtem ahogy a suliban. A pozíciót illetve a szemkontaktot is elkezdtem tanulgatni vele, szépen, lassan. A szemkontaktra egyébként nagyon rágyúrunk, ezt hála istennek szépen tudja, folyton bámul azokkal a gyönyörű szemeivel.
Trükköket szépen folyamatosan kezdtük el, a forgás volt az első, majd a lábszlalom, lábam közti séta, gurulás.... Haladunk, okos a krapek. Nem pörög fölöslegesen, szépen megfontoltan tanul. Nagyon könnyen fogja fel a dolgokat, nagyon jól lehet vele együtt dolgozni. Kajáját félig-meddig kézből kapja, trükkökért juti-gyanánt.
Amire figyelnem kell, és amit látok, hogy kicsit jobban játéknak vegye fel. Imád tanulni, de szeretném, ha kicsit csóvisabb lenne. Pörgősebb, csóvisabb, lelkesebb. Hasonlóan mint Ingrid, bár imádom, hogy ő kicsit nyugis, nem pörgi szét halálra az agyát. A tempó miatt figyelnem kell nagyon, hogy egyensúlyban tartsam a dolgokat. Sokszor hagyok neki pihinapokat, csak sétálunk, elvagyunk.
Formálásról is szólnék pár szót. Nem túl gyakran formálunk, ezt is be kéne vezetni kicsit többször, hiszen nagyon sokat fejlődik vele a kutya.
Szocializáció
Amikor megtudtam tényleg lesz kiskutyám kicsit pánikban voltam.... Hogyan is kezdjem el a nevelését, mit tanítsak neki, hogy tanítsam... Ez főleg annál nehézkes kérdés aki nem csak show-ra akarja használni a kutyát, meg kerti dísznek... Komoly terveim vannak vele, ez nem kétség. Rengeteg van úgy érzem Ianben, és ha valami nem fog összejönni vele az totál az én hibám. A klikkeres trükkös-engedelmeses dolgokat tudtam hogy akarom, de a retrievermunka még nagyon sötét tapogatózás nekem.
Retrievermunka - apportírozás
A mumus mindegyik munka közt, ugyanis itt nem jutalmazhatok, nem klikkelhetek, a jutalom a "vad" behozása....Meg kell tanulnom megérteni mit miért csinál, hogyan vezethető vissza a vadászösztönre. Erre legjobb segítségemre Martin Deeley könyve van (csak ajánlani tudom), aminek még a felénél sem járok, de imádom, rengeteg mindent megértettem. Sokat segít Szilvi is, illetve tudom, sok helyre tudok fordulni ha elakadok. Ettől függetlenül szeretnék majd sok-sok szemináriumra, tréningre, versenyre eljutni, nagyon érdekel a kutyás életnek ezen a része, illetve tudjátok hogy van ez, minél többet tudsz meg, annál többet akarsz, annál több kérdésed van.... No meg hát, nem véletlenül van retrieverem, mindig is odavoltam a retrimunkáért, de minden nap minden percében egyre jobban beleszeretek.
Nem minden módszerrel értek egyet, főként az engedelmes részt szeretném kicsit másképp, klikkerrel, majd kialakul a saját stílusom, módszerem, aztán tanulok a dolgokból. Hibázok, hiszen mindannyian követünk el hibákat, remélhetőleg mindig újakat... De hát, ez a szép benne.
Ahány helyről kérdeztem dolgokat, annyi félét mondtak.... Egy éves kor előtt ne, rögtön kezdjem el, és ezek közt minden.... Azt tudom, más vérvonal mint az itthoniak, más típusú kutya, másképp kell kezelni.
Egy nagy tudású ismerősöm, aki ismeri a fajtát, és még jobban az angol vonalakat adott pár tanácsot (erről majd augusztus végén többet is megtudhattok, nagyon izgis kis történet :) ).
Kicsit megkésve kaptam ezeket az infókat, ugyanis szerinte 3 hónaposan a legjobb elkezdeni a tanítást, alapokkal, szépen mindent lassan felépíteni. Fél hónapot késtem, de azt hiszem ez volt a pont ideális a fiúnál.
De nézzük a retrimunka tárgyas részét. Szeret dolgokat hurcibálni a szájában, de sajnos el lett rontva picit.... Amikor lelopkodott ruhákat itthon csomószor kitépték a szájából.... és a bizalom rögtön kezd megtörni.... én zsákmányom, viszont gazdiék nem biztonságos menedékhely a számára. Kaptunk pár tanácsot Szilvitől ezt hogyan tudom megoldani, nagyon szépen köszönök, be is váltak a dolgok, már nincs ezzel akkora gondunk.
Igyekszem nem túl nagyot lépni. Egyelőre legyen stabil a behozása, nem kézbe apportírozára gondolok, hanem bármikor, bármilyen körülmények közt behozza nekem az eldobott tárgyat. Nem dummyval dolgozok főként vele, madzagos laszti, és minden ami érdekes neki. Nagyon ritkán dobok dummyt, de előtte nagyon rápörgetem.
Igyekszem mindig javítani a dolgait, bár nem mindig tudom hogyan kell, mindig akarnak új és új problémák. Vannak mellényúlásaim, de mindig igyekszem a helyes útra terelgetni, kijavítani, és az első helyes megoldásnál dicsérni, és elrakni. Sosem dobálok sokat, 3-4 a max.
Valamint gyakoroljuk az "ereszd" és a "fogd" vezényszavakat is, mikor elveszem tőle a játékot, mindig visszakapja szinte rögtön egy kicsit, van hogy többször is, kommunikálom felé, hogy a zsákmányt megosztom, nem veszem el tőle. Szerintem működik. :)
Játékoktól "megszabadultunk", el vannak téve, felügyelet alatt van csak elől, család sem dobálózhat, illetve a kitépkedésre is meg lettek kérve, hogy felejtsék el.
Első találkozása valami állati eredetűvel (:-D ) nagyon jól sikerült. A libaszárnytollakkal ismertettem meg, totál rápörgött... Tényleg el sem hittem hogy az a megfontolt kispasi pattog a kiguvadt szemeivel előttem. Megzabálom! :) Szeretném, nagyon szeretném, ha ez nem változna a jövőben. Szárny azóta nincs elől, eltéve, biztos helyre, ha nagyobb lesz akkor majd kap ilyen dolgokat is, egyelőre nem elég érett szerintem.
Vízi munkával semmi gond, tökéletesen magabiztosan úszik már, távolságot szinte nem ismerve. Csomószor az Ingridnek messzebbre bedobott dummyjaiért úszik be, és hozza ki. Egyedül a vízbeugrás necces még, ott picit kell kérlelni az elején, de ha már egyszer belement ki sem lehet rángatni. (Hiszen a név kötelez, Ian Thorpe sem utálta a vizet)
(Ian első úszása)
Engedelmes, trükkök, - a klikkeres rész
Ültetés, lábnál követéssel kezdtük, mellette pár trükk. Igyekszem az ültetést a lehető legjobban "beleverni" hiszen erre nagy szükség van munka közben. Sípjelre és kézjelre egyszerre. Nem sietem el a dolgokat, ráérünk, lényeg hogy élvezze a dolgokat. Lábnálkövetést pont úgy kezdtem ahogy a suliban. A pozíciót illetve a szemkontaktot is elkezdtem tanulgatni vele, szépen, lassan. A szemkontaktra egyébként nagyon rágyúrunk, ezt hála istennek szépen tudja, folyton bámul azokkal a gyönyörű szemeivel.
Trükköket szépen folyamatosan kezdtük el, a forgás volt az első, majd a lábszlalom, lábam közti séta, gurulás.... Haladunk, okos a krapek. Nem pörög fölöslegesen, szépen megfontoltan tanul. Nagyon könnyen fogja fel a dolgokat, nagyon jól lehet vele együtt dolgozni. Kajáját félig-meddig kézből kapja, trükkökért juti-gyanánt.
Amire figyelnem kell, és amit látok, hogy kicsit jobban játéknak vegye fel. Imád tanulni, de szeretném, ha kicsit csóvisabb lenne. Pörgősebb, csóvisabb, lelkesebb. Hasonlóan mint Ingrid, bár imádom, hogy ő kicsit nyugis, nem pörgi szét halálra az agyát. A tempó miatt figyelnem kell nagyon, hogy egyensúlyban tartsam a dolgokat. Sokszor hagyok neki pihinapokat, csak sétálunk, elvagyunk.
Formálásról is szólnék pár szót. Nem túl gyakran formálunk, ezt is be kéne vezetni kicsit többször, hiszen nagyon sokat fejlődik vele a kutya.
Szocializáció
Végül talán a legfontosabb része az egésznek.
Ian sajnos idő hiányában csak egyszer volt oviban, ezt nagyon sajnálom, kicsit többször akartam vinni, de a sok elfoglaltság miatt nem jött össze.
Emellett azért igyekeztem mindent összehozni vele. A kiállítások jó szocializációk voltak a sok kutyás közeghez, ahogy a dogdancing verseny is. Igyekeztem ezeket mind kihasználni arra, hogy picit gyakorolgassunk dolgokat, koncentrációját fejlesszem. A dd versenyre vonatozás is szuperül ment, szerintem nem volt semmi negatív élménye. Viszonylag sok kutyussal találkozott, voltak negatív, és pozitív élményei is, de a negatívak sosem maradtak meg benne... Sok-sok kutyával találkozott, Bostonnal, Jamievel, Astorral, Tioval, Roxyval, dd versenyen Pamival, Nitróval, Wyattel, Maydayel, és sorolhatnám. Midnegyik más temperamentumú, mást tanulgathatott.
A legérdekesebb számomra Jamies séták voltak. Jamienek sokat-sokat köszönhetünk, a kis óvóbácsi megtanította/tanítja a kistökösnek, hogy nem engedhet meg magának akármit. Ingridet nyúzhatta akárhogy, sosem szólt rá, de nyilván ezt senki más nem fogja neki hagyni. Jamie ebből a szempontból hatalmas áldás. Rászól ha kell, helyére teszi. Ian pedig odáig meg vissza van érte, másolja minden mozdulatát. Ezt a jövőben ki is akarom használni, Jamiet befogom tiszteletbeli retrievernek, pár dolgot megmutatni neki hogyan is kéne.
A városi sétákon, versenyeken, mindenhol maximálisan elégedett voltam vele, és az idegrendszerével. Nem ijedt meg a nagy zajoktól, kutyáktól, kamionoktól, emberektől. Ha voltak érdekes dolgok, csatornafedő, erdőben üres autógumi mindnél volt közömbösítés maximálisan. Idegrendszerileg nincs gondja a picinek, hála istennek :)
Játék
A legnagyobb gyengeségem, hogyan játszunk játék nélkül.... Ingriddel nem sokat játszottam, kölyökkorától kezdve, max a lasztidobálós dolog.... és nem is nagyon érti soha, mit is csinálunk, amikor játékra biztatom. Mind a két kutyával elkezdtem most a játékos dolgot, igyekeznem kell mindent játékkal kezdeni, játékkal fejezni, és közben is sok-sok játék. Vicces, más kutyákkal jobban el tudok lenni, mint a sajátjaimmal ebből a szempontból, ne kérdezzétek miért. Nem arról van szó, hogy csak munka létezik, de legtöbbször ülök, és simizel, tutujgatom őket. Ezen sokat kell változtatnom, ezt nagyon jól tudom. Hogy mi a cél? Az, hogy a kutyáim bármilyen szituban képesek legyenek önfeledten játszani velem.
Megjegyzések
Most hogy nekem is van kiskutyám sokat segítettél ezzel.:)