Kamaszgondok
Minden kiskutya életében eljön az ivarérés időszaka, elkezdenek kamaszodni. Sokat készültem erre az időszakra, és most, hogy Ian betöltötte a 9. hónapját elkezdődtek a problémák, szinte egyik napról a másikra. A tökéletesen behívható kisfiú egyszer csak elkezdett jobban elrohangálni, és nem figyelni a sípra, egyszóval, próbálgatja a határokat. Sok minden volt a tarsolyomban, amivel el tudom magyarázni a kis tininek, hogy nem biztos, hogy ez a helyes út. Kiskorában nem igazán gátoltam, nem voltak szabályok (anya legkisebb bosszúságára, aki szinte ujjongott amikor közöltem vele, mától az ő szavaival élve, elkezdem nevelni a kutyám).
Első a kötődési tréning volt, ezzel kezdtem mindent, és egy időre elég is volt. Séta közben kapta meg a kajája felét, majd amikor úgy éreztem nem elég, az egész adagot kézből kapta. Főként behívásra, néhány trükkre, lábnál követésre, valamint letiltások után is mindig kap. Igyekszem feketén-fehéren a tudtára adni mi jó, és mi elfogadhatatlan. Egyik pillanatban a lehető leggyomorból jövőbb tiltás, következőben a mikiegér hangos dicsérés.
A másik ilyen aduászom a szabályok, amiket szépen lassan felállítgattam nála. Küszöbszabály sok helyen, ezeket hála istennek elég gyorsan felfogta, bár nyilván még nem tökéletesek. Ingriddel elég sok szabályt állítottunk fel, így még bőven lesz mivel gazdálkodni.
Kutyasulin tanult letiltások is mennek folyamatosan, ám ezzel nagyon kell vigyáznom. Iannel szeretnék vadászni, azt hiszem ez nem újdonság, éppen ezért nem szabad túlgátolnom. Ha nem lennének ilyen terveim "egyszerűen" letiltanám mindenről amiről lehet kint erdőben, és akkor nem lennének akkora problémáink a vadűzéssel. Így viszont vigyáznom kell, azt sem szeretném, ha emiatt munkában a sebessége, magabiztossága, önállósága csorbulna. Nehéz lesz megtalálni az aranyutat, meddig van kontroll alatt a kutya. Őzekről teljes mértékben letiltom, a cspázási szokásairól pedig addig amíg nem érzem, hogy túl sok. Nem lenne túl hasznos, hogyha vadászaton a kutyám végig láb mellett sétálna, így ezt is okosan ki kell találnom. Kontrollálatlan vadűzést viszont nem engedhetünk meg, nem szeretném, hogy egy vadászaton baleset érje emiatt. Egész gyorsan eljutottunk arra a szintre hogy pl. mindig is odarohant a szajkókhoz ha meghallotta őket, de ma leült, és megvárta amíg mondom neki, hogy mehet. Séta elején is használjuk ezt az engedélykérést, addig lábnál kell jönnie amíg nem szólok neki.
Szeretném elkerülni a teletaktot teljes mértékben, jobb szeretném a Tükör Módszer elvei szerint nevelni a kutyámat, és így nevelni belőle jó vadászkutyát.
Kamaszodással együtt jönnek a félelmek is, könnyebben megijednek dolgoktól. Igyekszem minden furcsa, szokatlan szituba vinni őt, ha valamitől látom hogy megijed, rögtön viszem oda jutival és klikkerrel igyekszem ráerősíteni a közeledésére. Több városi sétát kell beiktatni, előröl kell kezdeni ilyen téren mindent, a bátor, csatornafedőkre rálépő kutyámat újra hozzá kell szoktatni mindenhez. Igyekszem jól lereagálni mindent, ha fél nem foglalkozni vele, és addig közömbösíteni az adott dolgot amíg egyáltalán nem érdekli.
Szerencsémre a tűzijátékozás abszolút hidegen hagyta, mintha nem is hallotta volna a durrogtatást, amíg a másik három veszett ugatásba kezdett, ő a másik oldalára fordult álmában.
Kutyákkal kommunikáció téren is kezdenek alakulgatni a dolgaink, persze nem mindenkivel. Jamie posztja sétáink során a legnagyobb biztonságban van azt hiszem.
Kezdi bevédeni a dolgait, Ingrid elől nem, de most hogy szilveszterkor itt volt Bogyó játékát például teljes mértékben bevédte miután megszerezte. Nem hörgős morgós nekiesős módom, hanem olyan Zoyásan :-) Akkor, ahogy ott feküdt döbbentem rá mennyire hasonlít édesanyjára. Csak feküdt bent a kennelben, előtte a labda, és hirtelen már senki nem akart belépni a kennelen belülre, Ian olyan szemmelverést művelt. Kiegyensúlyozottan, magabiztosan, és nyugodtan.
Első a kötődési tréning volt, ezzel kezdtem mindent, és egy időre elég is volt. Séta közben kapta meg a kajája felét, majd amikor úgy éreztem nem elég, az egész adagot kézből kapta. Főként behívásra, néhány trükkre, lábnál követésre, valamint letiltások után is mindig kap. Igyekszem feketén-fehéren a tudtára adni mi jó, és mi elfogadhatatlan. Egyik pillanatban a lehető leggyomorból jövőbb tiltás, következőben a mikiegér hangos dicsérés.
A másik ilyen aduászom a szabályok, amiket szépen lassan felállítgattam nála. Küszöbszabály sok helyen, ezeket hála istennek elég gyorsan felfogta, bár nyilván még nem tökéletesek. Ingriddel elég sok szabályt állítottunk fel, így még bőven lesz mivel gazdálkodni.
Kutyasulin tanult letiltások is mennek folyamatosan, ám ezzel nagyon kell vigyáznom. Iannel szeretnék vadászni, azt hiszem ez nem újdonság, éppen ezért nem szabad túlgátolnom. Ha nem lennének ilyen terveim "egyszerűen" letiltanám mindenről amiről lehet kint erdőben, és akkor nem lennének akkora problémáink a vadűzéssel. Így viszont vigyáznom kell, azt sem szeretném, ha emiatt munkában a sebessége, magabiztossága, önállósága csorbulna. Nehéz lesz megtalálni az aranyutat, meddig van kontroll alatt a kutya. Őzekről teljes mértékben letiltom, a cspázási szokásairól pedig addig amíg nem érzem, hogy túl sok. Nem lenne túl hasznos, hogyha vadászaton a kutyám végig láb mellett sétálna, így ezt is okosan ki kell találnom. Kontrollálatlan vadűzést viszont nem engedhetünk meg, nem szeretném, hogy egy vadászaton baleset érje emiatt. Egész gyorsan eljutottunk arra a szintre hogy pl. mindig is odarohant a szajkókhoz ha meghallotta őket, de ma leült, és megvárta amíg mondom neki, hogy mehet. Séta elején is használjuk ezt az engedélykérést, addig lábnál kell jönnie amíg nem szólok neki.
Szeretném elkerülni a teletaktot teljes mértékben, jobb szeretném a Tükör Módszer elvei szerint nevelni a kutyámat, és így nevelni belőle jó vadászkutyát.
Kamaszodással együtt jönnek a félelmek is, könnyebben megijednek dolgoktól. Igyekszem minden furcsa, szokatlan szituba vinni őt, ha valamitől látom hogy megijed, rögtön viszem oda jutival és klikkerrel igyekszem ráerősíteni a közeledésére. Több városi sétát kell beiktatni, előröl kell kezdeni ilyen téren mindent, a bátor, csatornafedőkre rálépő kutyámat újra hozzá kell szoktatni mindenhez. Igyekszem jól lereagálni mindent, ha fél nem foglalkozni vele, és addig közömbösíteni az adott dolgot amíg egyáltalán nem érdekli.
Szerencsémre a tűzijátékozás abszolút hidegen hagyta, mintha nem is hallotta volna a durrogtatást, amíg a másik három veszett ugatásba kezdett, ő a másik oldalára fordult álmában.
Kutyákkal kommunikáció téren is kezdenek alakulgatni a dolgaink, persze nem mindenkivel. Jamie posztja sétáink során a legnagyobb biztonságban van azt hiszem.
Kezdi bevédeni a dolgait, Ingrid elől nem, de most hogy szilveszterkor itt volt Bogyó játékát például teljes mértékben bevédte miután megszerezte. Nem hörgős morgós nekiesős módom, hanem olyan Zoyásan :-) Akkor, ahogy ott feküdt döbbentem rá mennyire hasonlít édesanyjára. Csak feküdt bent a kennelben, előtte a labda, és hirtelen már senki nem akart belépni a kennelen belülre, Ian olyan szemmelverést művelt. Kiegyensúlyozottan, magabiztosan, és nyugodtan.
Megjegyzések