Irig CACIB - 2014.07.13.
Kicsit utolsó pillanatban kiállításra sikeredett ez a kirándulásunk. Gergő már régebben nevezett, én utolsó pillanatok egyikébe tettem be gyorsan Iant. Nem akartam őt mostanság nevezni, nincs jó szőrben, meg minek vigyem akkor, amikor a legkevésbé néz ki jól. hiszen, ennél már csak jobban fog kinézni.
Végül mégis úgy döntöttem, hogy benevezem növendék osztályba. Az igazi oka annak, hogy beneveztem az az, hogy szerettem volna vele menni az utolsó junior handling versenyemen. Ákost utolsó pillanatok egyikében értesítettem az utunkról, kapva kapott az alkalmon, és beneveztük Rageszt, aki csütörtök délutántól nálunk vendégeskedett, hogy tudjunk gyakorolni. Több mint két éve nem láttam Ragacsot, nem gyakoroltam vele, mégis olyan volt, mintha csak azóta rendületlenül együtt dolgoztunk volna.
Reggel 5-kor indultunk, 1 óra alvás után. Velünk tartott Bence barátunk is, hogy a több mint három órás utunkat színesítse kicsit. Pillanatok alatt elröppent az idő, nem kis adag koffein után még úgy is néztünk ki mint akik élnek.
A kiállítás csodálatos helyen volt megtartva, sosem jártam még ilyen szép helyen. Hegyek közt egy gyönyörű erdős helyen, friss levegőben és szép környezetben tölthettük a napot. Mennyivel jobb volt mint egy üres focipálya, ahol még árnyék sincsen! Padok asztalokkal voltak kint, egyikhez le is telepedtünk. Ragesz és a vizsik boxban, a hulla fáradt Ianke pedig mellettem.
Persze, csak hogy semmi se menjen zökkenőmentesen, Ian nyakán kijött élete első hot spotja. Éljen. Sosem volt még ilyenünk, és kicsit beparáztam mi is lehet ez. Nem fájt neki, de viszketett, nagyon. És csúnya volt. Kis pozitívum a nagy kalap szerencsétlenségben, hogy pont a nyakán, ahol nem hosszú a szőr, és hintőpor is volt nálam Ragacs miatt, így azért eltudtam tüntetni többé kevésbé.
Végre találkoztam szerb ismerőseimmel, Vladoval és Etiennel, Silvanával, valamint megismertem Radot is, akinek egy Popsi unokája van, aki a Nuggy névre hallgat. Én, a nagy okos, nem írtam Silvanának, hova nevezzek, hogyan nevezzek, ezért a két rokonka, Nuggy és Ian egy osztályba kerültek. Esélyt nem sokat adtam, egy kitűnő 2, ResCAC-ban reménykedtem, Ian hulla fáradt volt (előző nap vadászni voltunk, 4 óra, végig rohanta) és sajnáltam is a hot spot miatt.
Elintéztük a nevezéseket, felderítettem a terepet, hová kell vinnem Ragit. Szerencsémre bőven volt időm a két fajta között, nem kellett rohannom.
Szépen lassan sorrakerültünk, befésültem Iant, esélytelenek nyugalmával bementünk. Ian drágám ismét kitett magáért, állt mint a cövek, szépen mozgott, nem rázta a fejét, hiába viszketett neki.
Nagy meglepődésemre, és örömömre Ian kapta a CAC címet, majd a reserve CACIB címet is! Volt ám meglepetés amikor rájöttem, hogy a nyertes kan már Inter CH, így kikérhetem a CACIB bizonyítványt, ezzel megvan Ian első CACIB címe. Nagyon, nagyon örültem, és mérhetetlenül büszke voltam.
Megnéztem Dóra és Baltazár bírálatát, dagadt is a mellem. Megérte a sok munka a kisfiúval, állt mint a cövek, mozgott mint az álom. Igazi profi volt.
Dóra is megkapta amiért mentünk, CACIB és BOS lett, ezzel Inter CH.
Ragacs bírálatára is vártunk kicsit Bencével, egy tüzelő szuka kicsit el is vette az agyát az utolsó percekben... sebaj!
Megkaptunk mindent amit lehetett, ezzel teljesítettük a szerb champion címet.
Átpakoltunk a BIS ring mellé, kicsit pihentünk a díszprogram előtt.
Mellénk tettek le egy ellés előtt utolsó napjaiban lévő staffit, földig érő hassal lógó cicikkel, egy kocsihoz kikötve vékony felvezető pórázon... pumpa ment azért fel bennem rendesen, meg kell hogy mondjam.
A BIS-ről nem sokat szeretnék mesélni...
Nagyon fontos volt számomra ez a junior handlerek versenye, hiszen ez az utolsó lehetőségem. Sosem rajongtam a junior handlingért, de az utóbbi időben nagyon élveztem. Amikor régen, 2 éve kitaláltam, hogy abbahagyom, megvolt az oka, miért folytattam. Amíg nem versenyeztem úgy éreztem visszafejlődöm, vissza"butulok". Kicsit mindig is úgy éreztem, kilógok a jh-sok sorából, mindig is jobban szerettem az idősebb korosztállyal kapcsolatokat építgetni. Mégis, na.... valahogy a részem a junior handling, valahogy hozzám tartozik.... és most olyan vénnek érzem magam, hogy többet már nem indulhatok.
Bementünk JH-ba, szűkítve lettünk, majd első helyre helyre az a kislány került aki édes anyukájával együtt vitte be sétálva jobb kézben az óriás uszkárt, beállítani nem tudta, se semmi... kicsit csalódtam azt hiszem.... nagyon...
Ezek után alig vártam hogy elinduljunk haza, nem vártuk meg a 3-as fajtacsoportot, pakoltunk, és mentünk haza.
Fáradtan, kimerülten, de nagyon boldogan értünk haza. Nagyon büszke vagyok a kicsi fiamra, igazán kitett magáért :)
Végül mégis úgy döntöttem, hogy benevezem növendék osztályba. Az igazi oka annak, hogy beneveztem az az, hogy szerettem volna vele menni az utolsó junior handling versenyemen. Ákost utolsó pillanatok egyikében értesítettem az utunkról, kapva kapott az alkalmon, és beneveztük Rageszt, aki csütörtök délutántól nálunk vendégeskedett, hogy tudjunk gyakorolni. Több mint két éve nem láttam Ragacsot, nem gyakoroltam vele, mégis olyan volt, mintha csak azóta rendületlenül együtt dolgoztunk volna.
Reggel 5-kor indultunk, 1 óra alvás után. Velünk tartott Bence barátunk is, hogy a több mint három órás utunkat színesítse kicsit. Pillanatok alatt elröppent az idő, nem kis adag koffein után még úgy is néztünk ki mint akik élnek.
A kiállítás csodálatos helyen volt megtartva, sosem jártam még ilyen szép helyen. Hegyek közt egy gyönyörű erdős helyen, friss levegőben és szép környezetben tölthettük a napot. Mennyivel jobb volt mint egy üres focipálya, ahol még árnyék sincsen! Padok asztalokkal voltak kint, egyikhez le is telepedtünk. Ragesz és a vizsik boxban, a hulla fáradt Ianke pedig mellettem.
Persze, csak hogy semmi se menjen zökkenőmentesen, Ian nyakán kijött élete első hot spotja. Éljen. Sosem volt még ilyenünk, és kicsit beparáztam mi is lehet ez. Nem fájt neki, de viszketett, nagyon. És csúnya volt. Kis pozitívum a nagy kalap szerencsétlenségben, hogy pont a nyakán, ahol nem hosszú a szőr, és hintőpor is volt nálam Ragacs miatt, így azért eltudtam tüntetni többé kevésbé.
Végre találkoztam szerb ismerőseimmel, Vladoval és Etiennel, Silvanával, valamint megismertem Radot is, akinek egy Popsi unokája van, aki a Nuggy névre hallgat. Én, a nagy okos, nem írtam Silvanának, hova nevezzek, hogyan nevezzek, ezért a két rokonka, Nuggy és Ian egy osztályba kerültek. Esélyt nem sokat adtam, egy kitűnő 2, ResCAC-ban reménykedtem, Ian hulla fáradt volt (előző nap vadászni voltunk, 4 óra, végig rohanta) és sajnáltam is a hot spot miatt.
Elintéztük a nevezéseket, felderítettem a terepet, hová kell vinnem Ragit. Szerencsémre bőven volt időm a két fajta között, nem kellett rohannom.
Szépen lassan sorrakerültünk, befésültem Iant, esélytelenek nyugalmával bementünk. Ian drágám ismét kitett magáért, állt mint a cövek, szépen mozgott, nem rázta a fejét, hiába viszketett neki.
Nagy meglepődésemre, és örömömre Ian kapta a CAC címet, majd a reserve CACIB címet is! Volt ám meglepetés amikor rájöttem, hogy a nyertes kan már Inter CH, így kikérhetem a CACIB bizonyítványt, ezzel megvan Ian első CACIB címe. Nagyon, nagyon örültem, és mérhetetlenül büszke voltam.
Megnéztem Dóra és Baltazár bírálatát, dagadt is a mellem. Megérte a sok munka a kisfiúval, állt mint a cövek, mozgott mint az álom. Igazi profi volt.
Dóra is megkapta amiért mentünk, CACIB és BOS lett, ezzel Inter CH.
Ragacs bírálatára is vártunk kicsit Bencével, egy tüzelő szuka kicsit el is vette az agyát az utolsó percekben... sebaj!
Megkaptunk mindent amit lehetett, ezzel teljesítettük a szerb champion címet.
Átpakoltunk a BIS ring mellé, kicsit pihentünk a díszprogram előtt.
Mellénk tettek le egy ellés előtt utolsó napjaiban lévő staffit, földig érő hassal lógó cicikkel, egy kocsihoz kikötve vékony felvezető pórázon... pumpa ment azért fel bennem rendesen, meg kell hogy mondjam.
A BIS-ről nem sokat szeretnék mesélni...
Nagyon fontos volt számomra ez a junior handlerek versenye, hiszen ez az utolsó lehetőségem. Sosem rajongtam a junior handlingért, de az utóbbi időben nagyon élveztem. Amikor régen, 2 éve kitaláltam, hogy abbahagyom, megvolt az oka, miért folytattam. Amíg nem versenyeztem úgy éreztem visszafejlődöm, vissza"butulok". Kicsit mindig is úgy éreztem, kilógok a jh-sok sorából, mindig is jobban szerettem az idősebb korosztállyal kapcsolatokat építgetni. Mégis, na.... valahogy a részem a junior handling, valahogy hozzám tartozik.... és most olyan vénnek érzem magam, hogy többet már nem indulhatok.
Bementünk JH-ba, szűkítve lettünk, majd első helyre helyre az a kislány került aki édes anyukájával együtt vitte be sétálva jobb kézben az óriás uszkárt, beállítani nem tudta, se semmi... kicsit csalódtam azt hiszem.... nagyon...
Ezek után alig vártam hogy elinduljunk haza, nem vártuk meg a 3-as fajtacsoportot, pakoltunk, és mentünk haza.
Fáradtan, kimerülten, de nagyon boldogan értünk haza. Nagyon büszke vagyok a kicsi fiamra, igazán kitett magáért :)
Eredmények:
- Tikotta Pole Position "Ian" - kitűnő 1/2, CAC, ResCACIB (=CACIB) - növendék osztályos golden retriever
- Dombóparti Ernto "Ragacs" - kitűnő 1, CAC, CACIB, BEST OF BREED ezzel Szerb Champion - nyílt osztályos miniatűr bullterrier
köszönöm szépen a bizalmat Szabó Ákosnak!
Megjegyzések