2018

 Életem legborzasztóbb és legszebb éve volt az elmúlt év. Nehéz, kihívásokkal teli időszak, amit sokszor alig vártam, hogy vége legyen, sokszor pedig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget a pillanat. Sokat tanultam, emberekről, barátokról, párkapcsolatokról, kutyázásról, és legfőképp saját magamról. Ebben a beszámolóban sok sok kép lesz, valószínűleg egy részükön nem kutyák lesznek, hanem kutyások. Idén sokkal inkább előtérbe kerültek a kutyás - és nem kutyás - barátaim, emberi kapcsolataim, mint maga a kutyázás. Iannak is volt egy sérülése, ez is közrejátszott biztosan, hogy megváltozott sok minden.

Januárban vadásztam, vadásztam és vadásztam. Voltunk párszor trainingezni is Csabinál. Egyhangúnak tűnhet, de én nagyon feltöltődtem, és élveztem minden pillanatát. Sokat volt nálunk Niki barátnőm is, jó kis téli csajos napjaink voltak. 

Februárban egy hetet volt nálunk Petra,olasz barátnőnk, aki mesés vacsikat dobott össze nekünk. Masha is csatlakozott, hatalmas felfordulás volt a lakásban, de bármikor újracsinálnám az egészet. Egyébként, mindig elfelejtem, de Ian itt befejezte a Hungaria Champion címét is. Fehova mindig nagy dráma, ebből idén is kijutott, nem is kevéssel. De együtt, négyesben átvészeltük. Villányban is voltunk Editékel egy hétvégét, ami megint nagyon jó kis kikapcsolódás volt, fehova után bőven rám fért. ​

Március elején Sopron WT-n voltunk, ami katasztrófába fulladt - viszont megtanultam ismét, hogy kik az igazi barátok, akikre bármikor számíthatok. Cserkei Vadászbál irtó jó buli volt Nyúlékkal, már alig várom a jövőévit, remélem ismét megyünk. Pécs CACIBra Nikivel és Dorkával mentünk, igazi kis csajos hétvége volt ez is. Következő héten átfutottam Macikupára, hogy adjak egy szerencseölelést Blanyinak és Annának, és Ágiékkal is találkozhassak. Vasárnap pedig Salgotarjánban állítottunk ki. Rettentő hideg volt, ezért a sátorban felállítottunk 2 hősugárzót, amivel sikerült lecsapnunk a fő áramforrást is :D De nekünk melegünk volt pólóban, míg mások télikabátban dideregtek. 

Áprilisban Kuvasz Spec CAC-on debütált Foksán, a nagyon ígéretes kis fiatalunk, akivel előtte többször is találkoztam. Debrecen 2x CACIB az év egyik legjobb hangulatú kiállítása volt, Dorkával és Ákoskával. Kodácskát is vittem magammal, kicsit olyan volt, mintha saját kutyámat vittem volna, nagyon jó volt pepcselni a kozmetikájával és vinni magammal őt (kivéve amikor random éneklésbe kezdett). Meghozta a kedvem újra a kiállításokhoz, ami Bogárral együtt elhagyott. 
A következő hétvége gyilkos volt. Pénteken Work and Show spec kiállításon voltunk, ahonnan éjfélkor értem haza, másnap hajnal 3kor pedig indultunk Pápára, közben 3 kutyát meg kellett fürdetnem. ​​Sokat voltam lent Adonyban Dorkáéknál is ebben a hónapban.

Május elején Madridba utaztam a CIC közgyűlésére, ami az egyik legjobb döntés volt. Kikapcsolódtam, végiggondoltam mi az oka annak a sok sok rossz dolognak ami történt velem az elmúlt időszakban, és hogyan tudnék változtatni ezeken. Emellett pedig jó volt látni a régi barátaimat. 
​Lakáskeresés közben Szolnok CACon voltunk Nikiékkel, majd Szilvásváradon. Húzós hétvége volt, kiállítottam húgom kiskutyáját, Jaspert, aki Puppy Best in Show lett. Nagyon kedves élmény marad, ahogy látom őt sírni, ahogy fotózza a kiskutyáját. A közös vacsink Edwinékkel és Botiékkal szintén jó kis emlék marad azt hiszem, mindannyiunk számára.
Német vizsla Spec után pedig nagy pillanat jött az életembe: beköltöztem Pestre, új életet kezdtem. A Magyar Vadászlap munkatársa lettem. 

Június elejét Vitnéyden Working Testen kezdtük, Iannal botrányosan sikerült teljesítenünk, el is döntöttem, hogy elengedem vele ezt a versenyzést. Ellenben nem keseredtem el, annyira szuper volt a hangulat, hogy bármikor visszaugranék az időben és ott maradnék. Következő hétvége állomása Agárd volt Nikiékkel. Csak azért akartam erre a kiállításra menni (mármint csak azért mentem el, igazából még pénteken reggel is gondolkoztam, hogy elinduljak-e), mert Nikiéknél tudtam aludni, minden nap a Luckyban enni (melleseg alig várom a márciust, hogy újra kinyisson), és a Velencei tóban fürdeni. Ennél sokkal több lett végül ebből a kiállításból, az új életem tökéletes indikátora volt, boldog voltam, újra úgy éreztem, hogy élek - és egész ügyesen szerepeltek a kutyák is. 
Nyíregyházára is elment a kis csapatunk kiállítódni, majd Grand Prixen voltunk mindhárom napon. Fokoska is vendégeskedett nálunk pár hetet. Elkezdtem a Szigetre lejárni futni, és Blankival lógtam amikor csak tudtam.

Júliusban Herend után Edit éves medencés bulijában is voltam. Húgom egy hetet nálam volt vendégségben Jasperrel. Volt egy szabad hétvégém, ami amolyan igazi tökéletes volt: voltam Dorkáéknál, onnan átmentem Nikiékhez, majd Blankánál egy jó kis futással koronáztam a hétvégét. A Debrecen Éjszakai CAC után, ahol Petyusszal Junior BISt nyertünk, pedig elindultunk Splitbe. Akik azt hiszik, Split olyan nagy pihenés, annak üzenem, hogy nem. Nem az. Olyan fáradtam estem haza egy egyébként katasztrófába fulladt hétvége után, hogy szerettem volna törölni az agyamból az egészet. Az idő kicsit megszépítette azóta, a rossz dolgokon úgysem tudunk már változtatni, nem igaz? 

Szerbiában, Ágiéknál pihentem ki az utat Blanyival és Mikallal, a költözése előtt még kis időt együtt töltöttünk. Reggel a srácokkal futni voltunk és a Tiszán hajókáztunk, nagyon idilli volt, mindamellett, hogy sajgott a szívem legjobb barátnőmért. Persze, tudtam, hogy önzőség szomorkodnom, mert neki a nagy álma válik valóra azzal, hogy elköltözik, de az életem hirtelen nagyon üres lett nélküle. Amszterdam Világkiállítás eltelt, elég fárasztó, de szuper hangulatú út volt a szokásos kis csapatunkkal (idén szinte mindenhová négyesben jártunk Nikivel, Melcsivel és Attival). A hotel managerét soha senki nem fogja űberelni az hiszem. Remélem vissza tudok még egyszer oda menni. Sokat jártunk ki a Velencei tóhoz tekerni, túrázni is voltunk négyesben párszor Dorkával és a fiúkkal. No, meg gerlézni jártam.

Szeptember nyugisan telt kiállítások terén, Hajdúdorogon jártunk, és a GRK Klubkiállításán, ahol Leon Klubgyőztes lett. Voltam Szántódon Canicross versenyen is, imádtam azt a napot, és nagy ígéretet tettem magamnak, hogy jövőre több ilyen rendezvényre ellátogatok.Nem mondom, hogy extra keményen edzettem, de sokkal többet futottam júliustól ebben az évben mint összesen valaha. Sikerült is egyáltalán nem várt teljesítményt kihoznom magamból, és a középmezőnyben végeznem aznap. Sokat kell még tanulnom a versenyzésről, de majd belejövök, ezután a hétvége után nem kérdés, hogy lesz még alkalom, hogy rajthoz állok. Másnap Farkaskonyha nap volt, ami egyszerűen tökéletesen sikerült, nagyon profin összerakták Andiék, és nagyon büszke voltam, és vagyok is rájuk. A retrieveres világból már sokkal régebb óta ismerem őket, mint, hogy a Farkaskonyhát elkezdték, és azóta is sok szakmai támogatást kapok tőlük, amit nem tudok elégszer megköszönni.
​A hónap végén Panamába utaztam, ahol felejthetetlen egy hetet töltöttem a kezdeti nehézségek után. Frankfurtban ragadtam két napot, majdnem elküldtek a reptéren Bogotába, Columbiába, de végül minden megoldódott, és Daniloék vendégszeretetét élvezhettem. Csoda szerintem, az a kapcsolat ami közöttünk van még évek óta, az, ahogy egy csapatként tudunk dolgozni ennyien. Daniloék, mint gazdik mindent biztosítanak, hogy a kutyáik a lehető legjobban legyenek kiállítva. Ehhez társul egy szuper tenyésztő, aki mindig ott van, hogy segítsen. Én, pedig igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból, hogy megfeleljek. Ezután a hétvége után azt hiszem, mondhatom, hogy nem csak "munkatársak" de barátok is vagyunk.

Panama után a Magyar Vizsla Európa Kupán voltam a Vadászlap képviseletében. Azt hiszem, ez az az esemény, amiről tudnék, de inkább nem írnék sok mindent, mert abból lehet hatalmas sértődés lenne...Egy pont volt az i-n, hogy el kell távolodnom ettől a világtól, nincs már itt keresnivalóm. Lengyelországi Európakiállításon nagyon szép sikert hozhattunk haza Niki Sárijával, Junior Csoport 3. helyezett lett. Sosem álmodta erről, hogy ott állhatok, de még különlegesebbé tette ezt a napot az, hogy Dorka is ott állt mellettem a dobogón Smoochal, aki nálunk született kis poi baba. Szinte haza se értünk, már kezdődött Komárom. Varsóban sokat futottam a vizslákkal, néha Atti is csatlakozott (Melcsi sajna nem volt kint). Komáromban pedig megkaptam Feritől Patkót, a leendő kis trónörököst. 
Kicsit nehezebb pár hét várt itt rám, de nagyon sok mindenre rávilágított ez az időszak, sok mindent megtanultam. Lefutottam életem első félmaratonját, bizonyítottam magamnak, hogy nincs lehetetlen táv előttem. Október utolsó hétvégéjével számomra Dunaújvárosban véget ért a kiállítási szezon. Kellett a kis pihenés, sok volt a pörgés ebben az évben. 

Novemberben felváltva jártam Field Trialokra és vadászatokra, decemberben pedig a pihenésre koncentráltam, vadászgattunk, Dorkáékkal sétálgattunk, körbefutottam a Velencei tavat. ​​Ez utóbbi kicsit hirtelen ötlet volt, nem tudtam, fel vagyok-e rá készülve, hiszem akkor 1,5 hónapja futottam első félmaratonom, ami azért csak 9 kilivel kevesebb volt. Na meg csúszott az út, minden csupa jég volt. 

Mozgalmas év volt, talán vissza sem tudtam adni, mennyire mozgalmas. Igazából lehet, csak lelkileg volt az számomra, hiszen nem voltam több kiállításon, mint az elmúlt években. sőt. Mégis annyi új érzést, érzelmet tapasztaltam meg, ami nem volt éppen mindig pozitív.... Jó pár embert elveszítettem ezalatt az év alatt, és sokakban csalódtam, hatalmasat. Saját lábamra álltam, egyedül lakok Budapest belvárosában, és életem nagy álommunkáját végzem, kutyákról (is) írhatok egy vadászattal kapcsolatos magazinba, saját rovatom van. 
Hogy jövőre mik a céljaim? Sok van, van ami évek óta húzódik, van, ami nemrég körvonalazódott. De egy biztos: boldog akarok lenni.