I. Éjszakai Dog-Dancing Bajnokság - 2013.07.20.
Nos, nos nos.... van mit mesélni, jót is, meg kevésbé szépet....
Nem igazán sikerült erre a versenyre megfelelően készülgetnem... Valahogy nem voltam ráhangolódva, meg úgy voltam vele, majd holnap, majd holnap, majd délután, majd este.... Aztán mindig jött a fáradtság, és egyéb elfoglaltságok tömkelege, végül, csütörtök este szántam rá magam hogy leüljek, és végiggondoljam, mit hogy is szeretnék... Zene megvolt, jelmez szintén.... Kutyám is egész jól működgetett, bár nem sokat vettem elő.... Elgyakoroltuk párszor, jóvolt, szuper volt, frankó,nem is húzom a melegben tovább.... Bevallom, bár rettentően szégyenkezve, picit úgy voltam vele, eddig is megoldottuk, most is megfogjuk....
Ám de ahogy az lenni szokott, ott fent úgy gondolták, nem kéne ilyen hozzáállással éldegélni, és elhinni magunkról, hogy mi megengedhetjük magunknak ezt is.... De ez majd később....
Szombat reggel a hatalmas hátizsákomba belenyomorgatott minden létfontosságú dolog (mint a dummy, laszti, hálózsák stb), telepakolt fotóstáskám, és a két kutyám kíséretében vágtam neki a 2,5 órán gyalogútnak a vonatállomásig. Úgy döntöttem, ezen a rövidebb úton megyek, és vállalom a kiszabaduló kutyák kockázatát, de nem akartam több mint 3,5 km-t sétálni megrakodva....
Siekresen kiértünk, jegyet is megvettük, sőt, a vonatra is sikerült felpakolnom a srácokat. Ian bébi nem nagyon illetődött meg, farokcsóvi megvolt végig, majd amikor leültünk az első szabad helyre, Kunszentmiklósig mély álomba zuhant.... :) Kaller sem kötözködött, pedig a picúron nem volt szájkosár, Gridre azért ráraktam arra a pár percre.
Miklóson is sikerült leszállnunk, kicsit elidőztünk Hangáéknál, irtó finomat ebédeltünk, majd 4 körül útnak indultunk. Bevallom őszintén kicsit izgultam, de inkább pörögtem, nagyon vártam, hogy újra a kis dog-dancinges családdal találkozzak.
Mi voltunk az elsők a versenyzők közt, elfoglaltuk a legjobb helyet, majd kezdetét vette a sátorépítés Hangával.... Közben szállingóztak az emberek, majd kezdett kínossá válni a helyzet amikor a több mint fél órával később érkező Fruzsiék sátra már régen állt, a miénk viszont még sehogy sem, ugyanúgy ahogy kiterítettük először...
Nagy nehezen, 1,5 óra szenvedés után sátor formája lett, habár kicsit ingatag, de megállt a helyén. Kicsit bóklásztunk, elvoltunk, kivittük Iant mezőzni, had rohangáljon kicsit a trappolósom is.
Megjöttek Mártiék is, úgyhogy teljes volt a csapat.
Ingriddel kezdtünk, kicsit felpörgettem, bekapcsoltam. Ahogy álltunk, és néztem az előttünk lévő emberek kűrjeit leblokkoltam.... Próbáltam visszaemlékezni mi után mit akartam, nagynehezen sikerült.....
Ahogy bementünk a ringbe, és lefektettem Ingridet még mindig totál stresszben voltam, és a kommentátor, Dávid Harry Potteres vicce sem oldotta a feszkómat.... Nem szoktam izgulni, de most a gyakorlás hiánya megtette a hatását... A kűrünk igazából borzalmasra sikerült... Bénáztam, Ingrid is érezte, kinézelődött, megzavarta a köpenyem..... Varázspálcámat nem használtam, csak ott volt a kezembe, inkább akadályozott.... Mutogattam Gridnek, pedig nem is szoktam neki ennyire.... Midnegy, ez van, így sikerült....
A következő szereplésünk Mártival és Wyattel volt, egy közös kűr.... Őszintén el sem próbáltuk, utolsó pillanatban változtattunk dolgokon... De megfogadtuk, hogy élvezni fogjuk, bohóckodunk, elvagyunk. Hát ez sikerült! Ingrid itt már kicsit jobb volt, csak ismét én nem tudtam hogy akkor mi is legyen, hogy legyen, hol tart a szám, stb... Utolsó pillanatban kaptam észhez és mentem a szívecskékhez, amik később a "vesztünket" okozták.... Két hatalmas szív, ami mögé beültünk a kűr végén....
Egy pici tévedés, tudatlanság kizáráshoz vezetett.... ugyanis a szabályzat így szól: "A kutya nem vihet vagy húzhat ki kelléket a ringből. Ez játéknak vagy jutalomnak minősül a ringben és kizárást von maga után.
A kűr befejezése után a kutya semmilyen módon nem léphet kapcsolatba a kellék(ek)kel. Nem érintheti meg, nem csinálhat rajta/vele trükköt, nem játszhat vele, stb. Ez kizáráshoz vezethet.
A kűr befejezése után a felvezetőnek és a kutyának gyorsan, a kellékek nélkül kell elhagynia a ringet."
Háááááát a történet az volt, hogy én speciel ezt a részt kihagytam a tanulmányozásnál, mondván, úgysincs kellékünk soha, plusz nem játszik vele Ingrid stb... Márti rárakta Wyattre a szívet, én is megfogtam, vittem ki, Wyatt pedig ráfogott a sajátjukra, és szépen kivitte...
Kiabálok Márti után, hogy jajjj nem zártak ki minket, nem zártak ki minket (mert előtte ezt hajtogattuk, hogyha nem zárnak ki, elsők leszünk...) No mindegy, így jártunk. Kicsit beszélnünk kellett utána magunkról, miért is jöttünk el, stb.
Én azért nagyon örülök, hogy sikerült ezt összehoznunk, és ott tudtunk lenni. Kicsit vicces, kicsit spontán, kicsit keszekusza kűrünkben egy valami volt, aminek igazán örültem.... A két goldi hatalmas riszálása, farokcsóválása. Hiszen erről kell szólnia, nem?! :)
Ian babával kicsit el-elmentem közben gyakorolni, pár trükköt amit tudunk.... Nagyon-nagyon hízott a májam, a kiskrapek csupán 4 hónapos létére addig koncentrált ameddig szerettem volna, de addig totálisan, senki, és semmi nem zavarta meg.... Ez az, amit kerestem. Egy kutya, aki nem pörgi szét a fejét, szépen dolgozik, lendületesen, és koncentrál, legyen ott bármi..... Majd meglátjuk mi lesz a kissráccal.
Eredményhirdetésig a többi kűrt hólózsákjainkon fetrengve vártuk meg. Emma elvitte mind a két kutyámat rohangászni, főleg Ingridet. Iant és Maydayt kikötöttük egy-egy fához hátul, szokják az egyedüllétet. Ingrid pedig éjfél körül kipurcant, kész, végevolt, Emma kifárasztotta. Lefeküdt mellém, és aludt. Jó, persze, ha kellett jött ő rendesen :)
Éjfélkor volt egy kis szünet, Nórának, az egyik bírónak aznap volt a szülinapja, és kapott egy nagy-nagy Hippis (a kutyusa) tortát, közben pedig midnenki énekelte a boldog szülinapot.
Eredményhirdetésnél nagyon meg voltam elégedve, ha lehet így fogalmazni, ugyanis én is ezt a sorrendet állítottam fel a legtöbb helyen. A második osztály volt az, amit hát hú, nem tudtam volna dönteni.... Fantasztikus kűröket láttunk.
Elköszöntünk Mártiéktól, kicsit ettünk Hippi popójából, beszélgettünk picit. Beköltöztünk dülöngélő sátrunkba, kcisit beszélgettünk, majd 2 után egy kicsivel elnyomott minket az álom.
Másnap reggel 7 körül keltünk, kivittem skacokat pisilni, ügyes volt mind a kettő, nem szökött ki (nem zártuk be a sátrat, simán kimehettek) és nem pisilt be Ianke sem.
Kicsit megdolgoztattam őket, beszélgettünk még pár emberrel, aztán irány hazaaaaaa!
Bevallom őszintén, eléggé elkeseredtem saját teljesítményemen. Ingrid ügyes volt, Ingrid azért Ingrid.... Mostanság DDvel nem nagyon foglalkoztunk, totál más dolgokat tanultunk, gyakoroltunk. Tényleg nagyon a minimálon volt a gyakorlás. Tök égőnek éreztem mindent, nem tudtam eléggé szidni magam, hogy lehettem ennyire buta, hogy azt hittem, mi simán kilökünk a kisúlyunkból egy brutál jó kűrt.... Vagy legalábbis az eredetit jól elő tudjuk adni. Itthon, a pontokat nézegetve jöttem rá, igazából csak picikét voltunk rosszabbak az eddigieknél, 10 ponttal maradtunk le az eddigi eredményeinktől.
Kicsit gondolkoztam az este, és arra jutottam, veteránba megy mostmár a lánykám. Nem, nem az eredmények miatt. Mostanság kíméli a bal mellső lábát, melegben abszolút semmit nem lehet kezdeni vele. Nem pörög annyira gyakorlásnál, és még pontosabban sem dolgozik annyira, hogy ez kompenzálja... A nagy álmom, tervem az volt, hogy eljuttassam őt hivatalos 3-as osztályba.... De rá kellett jönnöm, ez nem lehetséges, fölösleges lenne megutáltatni vele azt, amit ennyire szeret. Fölösleges lenne ennyire komolyan venni vele a dolgokat. 8 éves, ha tetszik, ha nem el kell fogadnom... Sajnos ez az a dolog, ami a legjobban fáj nekem... Elfogadni, hogy veterán. És azzal, hogy őt seniorba nevezem, el kell fogadnom....
Amire ez a verseny nagyon-nagyon jó volt, az az, hogy kaptam egy kisebb fotót, észheztérítést.... Mostantól 100%-osan fogok koncentrálni a dd-re, a kutyáimra. Nem, eddig sem voltak elhanyagolva.... Gridivel inkább a retrievermunkát tanulmányoztuk, ami, ha úgy van kedve nagyon jól megy. Ez gyorsan kifárasztotta agyilag...
Át kell szerveznek a napjaimat, hogy mindenre legyen időm, naponta többször a kutyikra. Meglesz... Következő versenyünk a Diamond DogDancing Kupa lesz, amire már van kűr ötletem... Vicces nem? Már most... :)
Nagyon nagyon szépen köszönjük a szervezőknek ezt a fantasztikus versenyt! Én nagyon jól éreztem magam, szuper társaság, az az igazi kiscsalád. Persze látszott mindenkin a fáradtság, az éjszakai dolgai, de szerintem mindenki nagyon jó érzésekkel ért haza.
Eredmények:
Ingrid - hivatalos 1. osztály - 8. hely (/11) - 114pont, 81%
Ingrid & Wyatt quartett - DIS
bírók: Dagmar Angerer, Monika Fritz, Wilheim Fruzsina, Karlyik Nóra
Ám de ahogy az lenni szokott, ott fent úgy gondolták, nem kéne ilyen hozzáállással éldegélni, és elhinni magunkról, hogy mi megengedhetjük magunknak ezt is.... De ez majd később....
Szombat reggel a hatalmas hátizsákomba belenyomorgatott minden létfontosságú dolog (mint a dummy, laszti, hálózsák stb), telepakolt fotóstáskám, és a két kutyám kíséretében vágtam neki a 2,5 órán gyalogútnak a vonatállomásig. Úgy döntöttem, ezen a rövidebb úton megyek, és vállalom a kiszabaduló kutyák kockázatát, de nem akartam több mint 3,5 km-t sétálni megrakodva....
Siekresen kiértünk, jegyet is megvettük, sőt, a vonatra is sikerült felpakolnom a srácokat. Ian bébi nem nagyon illetődött meg, farokcsóvi megvolt végig, majd amikor leültünk az első szabad helyre, Kunszentmiklósig mély álomba zuhant.... :) Kaller sem kötözködött, pedig a picúron nem volt szájkosár, Gridre azért ráraktam arra a pár percre.
Miklóson is sikerült leszállnunk, kicsit elidőztünk Hangáéknál, irtó finomat ebédeltünk, majd 4 körül útnak indultunk. Bevallom őszintén kicsit izgultam, de inkább pörögtem, nagyon vártam, hogy újra a kis dog-dancinges családdal találkozzak.
Mi voltunk az elsők a versenyzők közt, elfoglaltuk a legjobb helyet, majd kezdetét vette a sátorépítés Hangával.... Közben szállingóztak az emberek, majd kezdett kínossá válni a helyzet amikor a több mint fél órával később érkező Fruzsiék sátra már régen állt, a miénk viszont még sehogy sem, ugyanúgy ahogy kiterítettük először...
Nagy nehezen, 1,5 óra szenvedés után sátor formája lett, habár kicsit ingatag, de megállt a helyén. Kicsit bóklásztunk, elvoltunk, kivittük Iant mezőzni, had rohangáljon kicsit a trappolósom is.
Megjöttek Mártiék is, úgyhogy teljes volt a csapat.
Ingriddel kezdtünk, kicsit felpörgettem, bekapcsoltam. Ahogy álltunk, és néztem az előttünk lévő emberek kűrjeit leblokkoltam.... Próbáltam visszaemlékezni mi után mit akartam, nagynehezen sikerült.....
Ahogy bementünk a ringbe, és lefektettem Ingridet még mindig totál stresszben voltam, és a kommentátor, Dávid Harry Potteres vicce sem oldotta a feszkómat.... Nem szoktam izgulni, de most a gyakorlás hiánya megtette a hatását... A kűrünk igazából borzalmasra sikerült... Bénáztam, Ingrid is érezte, kinézelődött, megzavarta a köpenyem..... Varázspálcámat nem használtam, csak ott volt a kezembe, inkább akadályozott.... Mutogattam Gridnek, pedig nem is szoktam neki ennyire.... Midnegy, ez van, így sikerült....
A következő szereplésünk Mártival és Wyattel volt, egy közös kűr.... Őszintén el sem próbáltuk, utolsó pillanatban változtattunk dolgokon... De megfogadtuk, hogy élvezni fogjuk, bohóckodunk, elvagyunk. Hát ez sikerült! Ingrid itt már kicsit jobb volt, csak ismét én nem tudtam hogy akkor mi is legyen, hogy legyen, hol tart a szám, stb... Utolsó pillanatban kaptam észhez és mentem a szívecskékhez, amik később a "vesztünket" okozták.... Két hatalmas szív, ami mögé beültünk a kűr végén....
Egy pici tévedés, tudatlanság kizáráshoz vezetett.... ugyanis a szabályzat így szól: "A kutya nem vihet vagy húzhat ki kelléket a ringből. Ez játéknak vagy jutalomnak minősül a ringben és kizárást von maga után.
A kűr befejezése után a kutya semmilyen módon nem léphet kapcsolatba a kellék(ek)kel. Nem érintheti meg, nem csinálhat rajta/vele trükköt, nem játszhat vele, stb. Ez kizáráshoz vezethet.
A kűr befejezése után a felvezetőnek és a kutyának gyorsan, a kellékek nélkül kell elhagynia a ringet."
Háááááát a történet az volt, hogy én speciel ezt a részt kihagytam a tanulmányozásnál, mondván, úgysincs kellékünk soha, plusz nem játszik vele Ingrid stb... Márti rárakta Wyattre a szívet, én is megfogtam, vittem ki, Wyatt pedig ráfogott a sajátjukra, és szépen kivitte...
Kiabálok Márti után, hogy jajjj nem zártak ki minket, nem zártak ki minket (mert előtte ezt hajtogattuk, hogyha nem zárnak ki, elsők leszünk...) No mindegy, így jártunk. Kicsit beszélnünk kellett utána magunkról, miért is jöttünk el, stb.
Én azért nagyon örülök, hogy sikerült ezt összehoznunk, és ott tudtunk lenni. Kicsit vicces, kicsit spontán, kicsit keszekusza kűrünkben egy valami volt, aminek igazán örültem.... A két goldi hatalmas riszálása, farokcsóválása. Hiszen erről kell szólnia, nem?! :)
Ian babával kicsit el-elmentem közben gyakorolni, pár trükköt amit tudunk.... Nagyon-nagyon hízott a májam, a kiskrapek csupán 4 hónapos létére addig koncentrált ameddig szerettem volna, de addig totálisan, senki, és semmi nem zavarta meg.... Ez az, amit kerestem. Egy kutya, aki nem pörgi szét a fejét, szépen dolgozik, lendületesen, és koncentrál, legyen ott bármi..... Majd meglátjuk mi lesz a kissráccal.
Eredményhirdetésig a többi kűrt hólózsákjainkon fetrengve vártuk meg. Emma elvitte mind a két kutyámat rohangászni, főleg Ingridet. Iant és Maydayt kikötöttük egy-egy fához hátul, szokják az egyedüllétet. Ingrid pedig éjfél körül kipurcant, kész, végevolt, Emma kifárasztotta. Lefeküdt mellém, és aludt. Jó, persze, ha kellett jött ő rendesen :)
Éjfélkor volt egy kis szünet, Nórának, az egyik bírónak aznap volt a szülinapja, és kapott egy nagy-nagy Hippis (a kutyusa) tortát, közben pedig midnenki énekelte a boldog szülinapot.
 |
| quartett teamünk |
 |
| a táncoló goldik - azaz mutassuk meg, igenis, a GOLDEN RETRIEVEREK is jók sportra! Nagyon örülök, hogy végre valahára sikerült találkozni Bernadetteékkel, fantasztikus páros! |
Elköszöntünk Mártiéktól, kicsit ettünk Hippi popójából, beszélgettünk picit. Beköltöztünk dülöngélő sátrunkba, kcisit beszélgettünk, majd 2 után egy kicsivel elnyomott minket az álom.
Másnap reggel 7 körül keltünk, kivittem skacokat pisilni, ügyes volt mind a kettő, nem szökött ki (nem zártuk be a sátrat, simán kimehettek) és nem pisilt be Ianke sem.
Kicsit megdolgoztattam őket, beszélgettünk még pár emberrel, aztán irány hazaaaaaa!
Bevallom őszintén, eléggé elkeseredtem saját teljesítményemen. Ingrid ügyes volt, Ingrid azért Ingrid.... Mostanság DDvel nem nagyon foglalkoztunk, totál más dolgokat tanultunk, gyakoroltunk. Tényleg nagyon a minimálon volt a gyakorlás. Tök égőnek éreztem mindent, nem tudtam eléggé szidni magam, hogy lehettem ennyire buta, hogy azt hittem, mi simán kilökünk a kisúlyunkból egy brutál jó kűrt.... Vagy legalábbis az eredetit jól elő tudjuk adni. Itthon, a pontokat nézegetve jöttem rá, igazából csak picikét voltunk rosszabbak az eddigieknél, 10 ponttal maradtunk le az eddigi eredményeinktől.
Kicsit gondolkoztam az este, és arra jutottam, veteránba megy mostmár a lánykám. Nem, nem az eredmények miatt. Mostanság kíméli a bal mellső lábát, melegben abszolút semmit nem lehet kezdeni vele. Nem pörög annyira gyakorlásnál, és még pontosabban sem dolgozik annyira, hogy ez kompenzálja... A nagy álmom, tervem az volt, hogy eljuttassam őt hivatalos 3-as osztályba.... De rá kellett jönnöm, ez nem lehetséges, fölösleges lenne megutáltatni vele azt, amit ennyire szeret. Fölösleges lenne ennyire komolyan venni vele a dolgokat. 8 éves, ha tetszik, ha nem el kell fogadnom... Sajnos ez az a dolog, ami a legjobban fáj nekem... Elfogadni, hogy veterán. És azzal, hogy őt seniorba nevezem, el kell fogadnom....
Amire ez a verseny nagyon-nagyon jó volt, az az, hogy kaptam egy kisebb fotót, észheztérítést.... Mostantól 100%-osan fogok koncentrálni a dd-re, a kutyáimra. Nem, eddig sem voltak elhanyagolva.... Gridivel inkább a retrievermunkát tanulmányoztuk, ami, ha úgy van kedve nagyon jól megy. Ez gyorsan kifárasztotta agyilag...
Át kell szerveznek a napjaimat, hogy mindenre legyen időm, naponta többször a kutyikra. Meglesz... Következő versenyünk a Diamond DogDancing Kupa lesz, amire már van kűr ötletem... Vicces nem? Már most... :)
Nagyon nagyon szépen köszönjük a szervezőknek ezt a fantasztikus versenyt! Én nagyon jól éreztem magam, szuper társaság, az az igazi kiscsalád. Persze látszott mindenkin a fáradtság, az éjszakai dolgai, de szerintem mindenki nagyon jó érzésekkel ért haza.
Eredmények:
Ingrid - hivatalos 1. osztály - 8. hely (/11) - 114pont, 81%
Ingrid & Wyatt quartett - DIS
bírók: Dagmar Angerer, Monika Fritz, Wilheim Fruzsina, Karlyik Nóra
A bolgár Retriever Gate facebook oldal pedig egy nagyon kedves szöveggel megosztotta ezt a videót.... Nagyon jól esett, hiszen ez a célom, célunk... hogy bizonyítsunk, ez a fajta is alkalmas másra, nem csak terápiázni, vadászni, és kiállításozdizni.
Megjegyzések