Belgrád CACIB - 2013.11.03.

Nézegettem sokat a Belgrádi CACIBot, gondolkoztam, érdemes lenne-e elmenni. Egyik "gazdim" sem készült menni, így nagyon nem is tervezgettem. Programom hála istennek nem volt azért erre a hétvégére. Utolsó pillanatban döntötte el Ivett, hogy nevez a kiállításra, hiszen már csak egy CAC kellett Jamienek a szerb champion címhez, illetve kellett még pár pont a clubstar címhez is, ami azokkal az eredményekkel összejött volna. Ivett utolsó pillanatban nevezett, én pedig elkezdhettem várni a kiállítást. Nagyon vártam, végre az egyik kedvencemmel lehetek ringben.

Így, szombat délután nekivágtunk a kis utunknak, az év első külföldi kiállítására Ivettel, Dáviddal, Baluval (Dávid egyik barátjával) illetve a hétvége főhősével, Jamievel. Kocsiba éppen hogy, de befértünk. Első benzinkútnál beszereztem egy kávét, és egészen a határig iszogattam, ahol kicsit megijedtem, ugyanis rájöttem, hogy csak írásos engedéllyel mehetnék külföldre szüleim nélkül, hiszen még kiskorú vagyok, de ahogy eddig sosem, most sem volt gond... :) 

Jót beszélgettünk az úton, majd szépen lassan megérkeztünk Belgrádba. Amikor éppen nem beszélgettünk egyik kedvenc "hobbymnak" hódoltam... Mestre vagyok az utazás közbeni némán ablakon kibámulásnak.... Annyit utaztam az évben mint majdhogynem eddigi életemben összesen... És még mindig örülök ha hosszabb útra indulunk, új helyekre mehetek, vagy csak egyszerűen bámulhatok kifelé. Szerbiában égették a tarlót, persze mi ezt nem tudhattuk... Személy szerint egy kicsit megijedtem amikor hatalmas tüzeket láttam mindenhol... Aztán már a 20. ilyen tűznél kezdett elhagyni az ijedtségem.

Kis keringés után - jó, nem keringés, direkt tévedtünk el, hogy át tudjunk menni azon a klassz függőhídon - úgy gondoltuk megékeztünk a szálláshoz... Hát kerestük össze vissza, járkáltunk fel-alá, de nem volt meg... Kiderült, nagyon rossz helyen járunk, messze van a szállásunk... Ahol a kis apartmanunk lett volna csak egy kis sikátoros helyet találtunk, ahonnan igyekeztem minél hamarabb kimenekülni... Amúgy is parázok, de ez a hely tényleg para volt!
Így Ivették inkább foglaltak egy új szállást, nem túl messze onnan ahol voltunk. Csinos kis hely volt, kedvesek voltak és segítőkészek. Gyorsan lecuccoltunk, majd nekiálltunk keresni egy vendéglőt, ahol vacsizhatunk egy nagyot. A választásunk végül egy olasz vendéglőre esett, ahol ha nem is gyorsan, de legalább finoman főztek. Jaj, nagyon tele lettem, legszívesebben ott aludtam volna egy nagyot, és még a TV-ben Jamie Oliver tátogós műsora sem rázott fel. 

Másnap Jamiere ébredtem (emeletes ágyon aludtunk, én aludtam fent, így csak a hangját hallottam) majd hamarosan Ivették is mozgolódni kezdtek, úgyhogy idejének éreztem hogy felkeljek. A létra nélküli ágyikóról éppen olyan nőiesen szálltam le ahogy felkászálódtam.... :)

Felfújtuk még Jamiet csapatóval, majd miután a fiúk visszatértek a reggelinkkel (hoztak pár banánt és ropit jobb híján, ugyanis nem volt nyitva bolt... azért kávét tudtak szerezni, ami nekem elegendő lett volna a napra) elindultunk a kiállításra. 

Egész gyorsan odataláltunk, csak a bejutással volt gond, ugyanis nem fogadtak el eurót a belépőre, így várnunk kellett kicsit. 

Addig összefutottam Nikolával, aki még Staparon bírálta a JH-t, illetve azóta FCI bíró, a 8-as fajtacsoportot bírálja (ráadásul nem is rosszul... Swanavly, azaz Silvana (Popsi apukánk gazdája) kenneléből származó kutyák lettek nála a BOB illetve BOG3-ak... nem rossz ízlésre vall ez a döntés, meg kell hagyni - elfogultság nélkül) Most kiállítóként jött ki, hozta a gyönyörűséges cockerét. 

Két okból vártam ezt a kiállítást főként, egyik, hogy Jamiet felvezethetem, másik pedig, hogy találkozzak a szerb barátainkkal. 

Nagy nehezen bejutottunk, és a ringünket is megtaláltuk, találtunk egy nyugis helyet lepakolni (az orosz fekete terrieres emberke aki oda pakolt kicsit pattogott, de aztán kénytelen volt megbékélni), sikerült regisztrálni, neveztem jh-ba, illetve körbe tudtunk nézni Ivettel. Már az elején belebotlottam, mindenféle keresés nélkül az ismerősökbe. Elsőként a Paroci házaspárt találtam meg, Lívi hozta Nestor Urat, az aussiet, akire már nagyon kíváncsi voltam... Hát valami hihetetlen energiabomba az a kutya! Tündéri volt!!! Orcik Istvánnal is találkoztunk, akivel "kibeszéltük" a schnauzerek egyik fellegvárában, Salgótarjánban tartott  kiállítás eredményeit. A két bíróúrral és Lívivel egyébként a budapesti CACIBon ismerkedtem meg, Edináékkal évtizedek óta egy baráti társaság, nem csak a kutyák miatt. Jó volt újra találkozni velük. hiába más generáció, szerintem nagyon jókat elbeszélgettünk Pesten is, most is. 

Valamint sikerült összefutnom Vladoval is, aki két fekete közepet hozott ki, akik fantasztikus szőrben és kondiban voltak. Jó volt vele is találkozni végre rendesen, WDS-en éppen hogy tudtam köszönni neki. Nagyon örülök, hogy náluk is minden rendben, éppen most van alom nála, pont Tijának, akit annó felvezettem, 6 kan, 6 szuka :) Valami hihetetlen alom, fantasztikusak a szülők... ezt bizonyítja az is, hogy már csak pár kiskutya eladó.

:)

Jót elbeszélgettünk Ivettel a ring szélénél, és szépen lassan elhalkult a német juhászosok csapata, és kicsit barátságosabb és nyugodtabb hangulat lett a ringnél (illetve láttam végre valamit, nem állta el két úr a kilátást a hátsó felével.... khm). Első alkalom, hogy németjucisokkal voltam egy ringben... nagyon remélem, hogy az utolsó is.... 

Előszedtük Jamiet, megpisiltettük, elmagyaráztuk a beléptetős srácnak, hogy a kutyát vittük ki pisilni, nem mi magunk voltunk, tudjuk hol a WC, és legyen szíves visszaengedni.... Ivett megkozmetikázta a fiúkát, ránéztünk arra, hogy szépen mutogassa a bíróúrnak, vagy a sok segédjének a fogát... Nagyon ránézett a bíróúr a fogakra, hiába vittek röntgent, hogy nem genetikai a foghiba, kiküldte őket.

Nem teljesen simult idegekkel léptem a ringbe, de hamar elszállt minden idegességem. Jamie fantasztikusan működött, hihetetlen volt vele dolgozni ismét. 

Megnyerte az osztályát, (ezzel meglett a ch) illetve Nestor mögött Res.CACIB lett! Végigtapsoltuk a BOB választást (nem sok ilyet hallottunk, pedig szerintem illik tapsikolni legalább a BOBnál) majd ujjongtunk amikor Nestor lett a BOB is.

Beszélgettünk kicsit még Líviéknek, akik nagyon örültek az eredmények. Odajött hozzánk egy férfi, hogy melyik kutya kicsoda, ki a BOB, stb.... Ivettel szinte egyszerre esett le nekünk, hogy nem más informálódik és beszélget velünk, mint Marko Mangry, akit azt hiszem az aussiesok körében nem kell bemutatnom. Nagyszerűen vezeti fel a kutyáit, és azt hiszem sokat-sokat lehetne tőle tanulni. Sok handler van akire felnézek, Marko is ilyen. Kellemes csalódás volt nekem egyébként, hogy "csak úgy" leállt beszélgetni velünk, illetve amit Esztiről (Jamie tenyésztője) mondott az is nagyon szimpatikus volt. És még Jamie is tetszett neki :)

Átpakoltunk a BIS ringhez, kicsit beszélgettünk Ivettel, amikor feltűnt, hogy a junior handlerek már gyülekeznek a bejáratnál. De hát miért? fél 3 sincs, és 3-ra volt a BIS kezdete kiírva.... Még Jammal is rá akartam gyakorolni arra, hogy álljon mint a cövek úgy is ha mögötte állok. Jó, megy neki, átnéztük, de sokkal kevesebbet gyakoroltunk most mint Miskolc előtt. Én pedig ugyanolyan színvonalat szerettem volna. Előkaptam a fiút, nem is hagytam Ivettnek, hogy rendesen átfésülje (bocsika :-) ), már rohantam oda, és éppen, hogy nem késtem le... huhh..... A ring úgy volt megoldva, hogy körben le volt kerítve egy kb. 2 m széles sáv, ott mentünk be, ott futottunk. Rengeteg junior handler volt, voltunk vagy 20-30-an, be sem fértünk rendesen. Nem nagyon értettem a szitut.... Már a második kör felénél jártunk, tök értetlen fejet vágtam, futni sem tudtam rendesen, az előttem haladó komondoros fiú lassú volt, amikor a bírónő (azt sem tudtam ki bírál, illetve hogy hol áll a bíró) kiintett elém, hogy szűkít... Ja, hogy lehet hogy már előtte is integetett, csak vakegér voltam...? :)

Öten maradtunk a szűkítésben, kicsit kapkodás volt minden, nem voltam olyan összeszedett mint amilyent szerettem volna, ugyanis nem tudtam mi hogy van.... Oda visszát kért, a pórázzal elrontottam kicsit, nem jó helyen volt Jamienek, zavarta kicsit, de szerintem egészen jól a bíró vonalán voltunk, szépen futott. Lehetett volna jobb is, de nem volt rossz. Nagyon pörgősen csinálta, nem sok időnk volt állítgatni tökéletesre, már forgolódtunk ide-oda. 

Második helyre Makói Melinda került, aki szintén aussieval volt. Nagyon ügyes junior handler, így ott letettem mindenről, már készültem arra, hogy Jamiet megpaskolom és kapja a kaját amikor nagy mosollyal nekem nyújtott kezet... AZTA!!!!! A dobogón alig tudtam a fiúkát beállítani, úgy remegett a kezem, illetve a hatalmas vigyort is alig tudtam letörölni. Legszívesebben visítva ugráltam volna a ring közepén, el sem hittem... De tényleg! Itt is gratulálok Melindának,nagyon ügyesek voltak!

Ivett nyakába ugrottam kint, de már jött is oda egy lány, hogy interjút akar velem csinálni valami magazinnak (?) úristen.... Magyarul nem tudok kinyögni egy értelmes mondatot, angolul sem megy jobban, illetve abban a helyzetben még annyira sem... Totál értelmetlen szöveget magyaráztam szerintem, nyelvtani szerkezetbe belegabalyodtam meg kellett állnom végiggondolni.... Illetve maga a lány sem tudta miről van szó, mi volt a verseny, hát akkor én hogy magyarázzak? :-) No, remélem sem a Tanárnő, sem a Tanár úr kezébe nem kerül semmi, mert akkor lesz vége a csoportbeli pályafutásomak (ami így is necces)

Miután végeztünk az interjúval ugráltam visítva egy sort, jesszusom annyira örültem!!!!!! Háromszor indultam Jamievel, háromszor nyertem.... ajj annyira büszke vagyok a fiúra!!!!! Egyetlen egy dolgot sajnálok, de azt piszkosul... hogy nem élveztem ki a helyzetet, pedig megfogadtam. Valószínűleg ez volt az utolsó alkalom, hogy vele indulhattam jh-ban.... És Jamie az Jamie, nagyon más mint az összes többi kutya, sosem lesz még egy ilyen kutya akit így vezetek fel szerintem... Még Ian sem... Ő az, akivel tényleg úgy érzem, hogy repülünk a ringben, hogy csak mi vagyunk.... Vele elhiszi az ember, hogy bármit megnyerhet :) És aminek szintén nagyon örülök, hogy akar is velem dolgozni, csinálja, szerintem élvezi. Ivett bent volt a ringben amikor ment a jh, bemehetett fotózni.... A legtöbb kutya, legyen akármilyen jó kapcsolatom is vele, ki-ki nézegetett volna.... Jamie pedig állt, totál rám koncentrált.... Imádom a pasit!!!!! (lehet kicsit ez is össze-visszára sikerült, csapongósra, de még most is annyira örülök, hogy nem tudok összefüggő szöveget alkotni)

Minden kinti ismerős gratulált, hatalmas puszik, ölelések, kézrázások, és olyan bókok amiért ismételten azt mondom, hogy érdemes csinálni.... Jaj, annyira jó volt hallani Lívitől milyen véleménnyel vannak rólam, hogy látszik, hogy szívemet, lelkemet beleteszem. Örülök, hogy ők ezt látják, hiszen tényleg így csinálom. És már megint a kicsi-Orsi jutott eszembe, aki annyira epekedve nézegette a handlerekről készült képeket... Remélem, jó úton járok :)

Beszélgettem kicsit Vladoval aki közben veterán BISt nyert, illetve végre Nikolát is megtaláltam, aki szintén nagy örömmel gratulált. Jaj, olyan jó volt vele is váltani pár szót, őt tényleg tavaly láttam utoljára, és hát egy csupaszív, de nagyon nagy tudással rendelkező ember.
Elköszöntünk Parociéktól, majd málhás csacsikként elindultunk a kocsihoz, és irány haza! 

Útközben megálltunk egy Costa Caffenál, ittam egy nagyon fini karamellás lattét (korona a napomra... egy ilyen kis kávéka tökéletes befejezés), majd egy másik benzinkútnál vettünk egy-egy szendvicset illetve egy kis Pivot is. Sokkal gyorsabbnak tűnt a hazaút, és még ezalatt a 300 km alatt sem tudott a hatalmas vigyor leolvadni az arcomról... Jajj, annyira örültem! 

Hatalmas köszönet jár Ivettnek aki nélkül ez az egész nem jöhetett volna létre. Köszönöm, hogy megbízik bennem, odaadja nekem Jamiet, ezzel fantasztikus élményekkel ajándékoz meg. Tudom, hogy nem adja akárki kezébe a kutyáját, és tudom, hogy meglenne a lehetősége, hogy profi handlerre bízza. 

Köszönöm ismét az őszinteségét, a segítségét, és legfőképp a barátságát! :)

Azt hiszem megérte a sok-sok gyakorlás amit az elmúlt egy évben annyit csináltunk Jamievel. 

Tehát, HCH Tanmark's Double Diamond "Jamie" kitűnő 1, CAC, ResCACIB, ezzel az eredménnyel már két ország championja, azaz Szerb Champion is!!!!

Valamint nagyon erős mezőnyben Best Junior Handler lettem Jamievel!!!!!

Jamie kozmetikája: Németh Balázs