Herend CAC - 2014.08.03

Szombaton este indultunk el Gergővel Mártihoz, Gátérra. Szokásos beszélgetéseink alatt Márti megnyírta, majd megfürdette Iankét, végül a vadiúj szárítógépével megszárítottuk, kicsit felfújtuk Ianke kevés szőrét. Nagyon megvoltam elégedve a kicsi fiú szőrével, bár még így sem éreztem sok esélyt a következő napi sikerekhez. Este kicsit mulattunk Mártiék baráti körével, finom nyuszi volt a vacsi.

Másnap ötkor keltünk, 4 óra alvás után, nem túl kipihenten. Kicsit még felturbóztuk Iant 3D-vel, rászárítottunk, majd nekivágtunk a több mint 200 km-es útnak.

Herenden egy nagyon jól szervezett, szép környezetben lévő kiállítás várt, több mint 600 nevezett kutyával. Találtunk magunknak árnyékos helyet, így az egész napos hőség egész elviselhető volt.

Katalógus kikérése, átöltözés után elmentem Arkovári Viktorkáért, Rascal és Lollipop fiáért, aki puppy osztályban indult, és az én dolgom volt megtanítani a kiállítások dolgaira, valamint, végigszenvedni azt, amit az apjával is végig kellett. Vér nem válik vízzé, ugye. Viktor egy túlkötődött schnauzer, aki kutyákkal nem tud kapcsolatot kialakítani. Sok sok munka várt rám, órákig sétálgattunk, próbáltam állítgatni, szoktatni. Az elején nem akart jönni, csak a gazdival lett volna hajlandó foglalkozni, húzott vissza, pánikolt, állításnál pedig amint hozzányúltam húzta össze magát, és hát borzalmasan nézett ki. Bevallom, volt egy olyan pont, amikor már fel akartam hívni Edinát, hogy nem tudok mit csinálni, végül Ancsa bátorítására folytattam vele a munkát.

Ahogy közeledtünk a bírálatokhoz, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy Ian és Viktor bírálata teljesen egybeesik majd. Így megkértem Dorkát, hogy vigye be Viktort a ringbe, vezesse fel.

Iant nem igazán akartam nyáron hurcibálni kiállításokra a meleg miatt, és mert nincs formában. De miután két HPJ-je már megvolt, egy Nyíregyházán, egy pedig Speciálon, ami egy CACIBos HPJ-vel ér fel, így úgy döntöttem, adok egy utolsó lehetőséget a Sorsnak. Így négy kiállításon indítottam őt itthon fiatal osztályban, ha ez alatt nincs meg a HJCH akkor így jártunk. Nem sok jelentőséget tulajdonítok ennek a címnek, hiszen nem ettől lesz több vagy kevesebb a kutya, nem ez alapján fog dönteni senki, hogy akar-e vele fedeztetni vagy sem, főleg, hogy a goldeneket istenigazából 3éves koruk előtt nem is szabadna nézni.

Vártunk, vártunk, Tesics bíróúr lebírálta az 5-ös fajtacsoportos kutyáit, labradorokat, majd a goldenek előtt megállt, és tartott 10 perc szünetet.
Nem igazán izgultam a dolgok miatt, egyedül azért, hogy Ian ne akadjon ki nagyon a melegtől. Semmihez nem volt kedve, utálta az egészet, nem akart szépen futni, sem állni. Azért valahogy csak-csak megküzdöttünk a dologgal, és sikerült Iant felvezetnem. Mi kaptuk a HPJ-t, volt ám nagy örömködés a részemről. Nagyon szépeket mondott mind a két fiatal osztályos kanról Dr Tesics György, bár éreztem, akkor még nem igazán látta meg Ianben azt, ami valójában ő.
Fajtagyőztes összevetésnél beborult az ég, fújt a szél, így Iannak kicsit több kedve volt futni, megmutatta magát szépen. Ennek örömére két bónuszkört kért csak tőle, majd kiválasztotta őt és a champion osztályos kant a fajtagyőztes összevetésre. Ez volt az a pont, ahol libabőrös lettem, el sem hittem az egészet. Egy 16 hónapos, szőrtelen, régi, angol típusú, kicsit vékonyka kan versenyzik a már érett kannal. Nem mi kaptuk a BOB címet, ami várható volt. Én sem adnám ki, egy még fejlődésben lévő kutyának, hiszen, ki tudja mi lesz még belőle.
Bírálat után odajött a Bíróúr hozzám, fantasztikus kritikát mondott a kutyámról, ott is volt libabőr, hidegrázás, minden. Eddig egyszer bírált Tesics úr általam felvezetett kutyát, akkor is leesett állal hallgattam a mondanivalóját. Mert az ember ilyenkor, amikor Ő beszél, nem tud mást tenni.

Következett egy kis pihenős időszak, nézelődés, lángosevés, beszélgetés, fűben ücsörgés, megnéztem a vizsla klub szukáinak a bírálatát, majd készültünk Viktorral a BIS-re. Elején nagyon szépen viselkedett, szűkített a Bíróúr minket a legjobb 6 kölyök közé, majd miután Viktorka kiszúrta Anyagazdiját semmi kedve nem volt tovább viselkedni, így elúszott minden lehetőségünk. Én azért büszke voltam rá, reggel nem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk.

Junior Best in Showra az esélytelenek nyugalmával mentünk be, nem kaptunk semmit, de Ian nagyon szuperül viselkedett. 

Hazafelé Adri színesítette utunkat, mindannyian nagyon fáradtak voltunk, és alig vártuk, hogy hazaérjünk. 

Eredmények:

Tikotta Pole Position "Ian" - kitűnő 1, HPJ, Junior Best of Breed ezzel Hungária Junior Champion
Arkovári Viktor - nagyon ígéretes 1, Puppy BOB, Puppy BIS 5-ös szűkítés (köszönöm a fevezetésben nyújtott segítséget Hajdics Dorkának)