2014
Hol is kezdjem?! Valahogy ezek a szavak kavarogtak napokig a fejemben amíg az üres fehér felületet bámultam ihletre várva. Olyan idegennek éreztem a januári bejegyzéseimet, egyszerűen, képtelen voltam úgy visszanézni az elmúlt évre ahogy az előző években. Nem tudok úgy beszélni a múltról, mintha az elmúlt hónap meg sem történt volna... ezért úgy gondoltam, kicsit másképpen foglalom az évet.
Ingridkével nem sok rendezvényen vettünk részt idén, ám annál jobban éreztük magunkat. Nem voltak kötöttségek, nem harcoltam vele többet, elvoltunk a mi kis világunkban és elfogadtam azt, amink van. Megmérettük magunkat az Első Országos Bajnokságon ahol negyedikek lettünk, és a Második Éjszakai Dogdance kupán ahol életünkben először első helyezettek lettünk.
Ingrid nagyon nagy segítségemre volt ebben az évben. Példásan viselkedett a nálunk vendégeskedő kutyákkal, egyszerű, érthető szabályokat állított fel nekik, ezzel megkönnyítve az új helyre szokásukat. Ian tanításában is sokszor segítségemre volt, ha nem ment valami, ő mindig ott volt, és megmutatta.
Igazi, bohém kutya maradt augusztusig, onnantól hirtelen rohamosan romlott az állapota, október közepén izomsorvadást diagnosztizáltak nála, majd december 5-én búcsút mondtunk egymásnak. Még mindig szörnyű az érzés és nem tudom felfogni a történteket...
Ian kitett magáért az évben. Kiállításokon mutatta meg magát (több kevesebb lelkesedéssel), szuper eredményeket hozva nekünk. Mrs Penny Gowland bírónő népes osztályban második helyezésre rakta, majd itthon is szépen szerepelt, Junior Champion lett 4 kiállításból, ebből kétszer a legszebb fiatal golden is lett, egyszer pedig fajtacsoportjában a legszebb fiatal, Special kiállításon fantasztikus bírálattal a legszebb fiatal kan lett. Ősszel a legszebb kan egy nemzeti kiállításon, valamint szerbiában két kiállítással teljesítette a Szerb Championátus kiállítási feltételeit, és egy CACIB címet is bezsebelt.
Két dogdancing versenyen indultunk hobbi osztályban, ahol nagyon nagyon jól éreztük magunkat, és azt hiszem, készen állunk, hogy jövőre hivatalos osztályban mérettessük meg magunkat.
Példaértékűen viselkedett ott is, ahol igazán kellett neki, ősszel sikeres vadászati alkalmassági vizsgát tettünk, ami mindkettőnknek nagyon nagy lépés volt. Nyártól egészen mostanáig kiváló társam volt vadászatokon, és igazán büszke vagyok rá, decemberben pedig részt vettünk életünk első retriever trainingjén. Nekem nagyon sokat kell még tanulnom, de azt hiszem, még sok szép pillanat vár rám.
Borsika, csapatunk legújabb tagja idén született meg Barátomnál, majd a sors úgy hozta, hogy nekem is közöm lett a kicsi lányhoz. Kiállításokon szépen szerepelt, Baby Best in Show címet is bezsebeltünk ősszel. Egy igazi kis tündér kutya tele will to pleasez-zel, aki a mezőn megy mint a puskagolyó, vagy ahogy mondani szokták, mint a paraszt. :)
Kutyakiállítások tömkelegén vettünk részt, hatalmas sikereket értünk el, olyanokat amiket sosem gondoltam volna.
Idén rengeteg "új" kutya érkezett csapatunkba, szinte csak új fajtákkal dolgoztam ebben az évben. Első sorban az Ikrek, Flipp és Fruzsi, akik az első napon a szívem csücskei lettek, és a mai napig rajongok értük. Számos fantasztikus eredményt értek el, Flipp fajtacsoport győztes lett nemzetközi kiállításon, többször fajtagyőztes lett, míg Fruzsi számtalanszor volt legszebb szuka tesója mögött.
Kuvaszosok világába is bepillanthattam a Varga családnak köszönhetően, valami egészen új dolgot mutattak ezek a kutyák, főként Bátor nekem. Sosem láttam még kutyát így emlékezni, és így szeretni egy olyan embert, akivel csak egy hetet töltött el.
A kutya aki legtöbbet tanított nekem talán Chelsea, a labrador, aki úgy érkezett hozzám, hogy sosem volt rajta póráz, és nem hittem, hogy valaha is elérek vele valami változást, ám erre sikerült rácáfolnia, két hét után Junior Best in Show-t és Fajtacsoport 2. helyezést nyertünk tavasszal, majd ősszel Fajtacsoport harmadikak lettünk.
Igaz, egyszer már a BIS körben volt a kezeimben, de idén kezdtünk el együtt dolgozni Hannával, a samoyeddel, aki szintén szuperül helyt állt, és számos CACIB és BOS eredménnyel, valamint egy Fajtacsoport győztes címmel gazdagodtunk.
Életem egyik nagy élménye volt, hogy huskykat vezethettem fel az őszi Komáromi duplaCACIBon, ráadásul, legjobb barátnőm két szépségét. Nina meglepően gyorsan rámhangolódott, és úgy dolgozott velem, ahogyan még talán egyik kutya sem, ezzel Working Best in Speciality Show-t nyertünk, míg Koda a három hónapos baba példaértékűen mutatta magát, és egy Baby-Puppy BISS 2. helyezést zsebelt be magának.
Thuli a chesapeak bay retriever is sok újdonságot tanított meg nekem, számos csodás élménnyel gazdagított engem, egyszer s mindenkorra beleszerettem a fajtába.
A régi motoros Argo is szépen teljesített, CAC címek sokaságát szerezte, az utolsó szeptemberi kiállításon pedig egy élmény volt vele együtt dolgozni.
Idén lezárult egy fejezet az életemben, kinőttem a junior handler korosztályból, még azért versenyeztem egy pár helyen, 3x reserve, illetve 3x első helyezett lettem, így, hogy nem volt tétje az évnek, nagyon jól éreztem magam minden versenyen. Miután kinőttem, a senior handlerek versenyében igyekszem indulni minden alkalommal, amikor indítanak ilyen kategóriát :)
Életem egyik legnagyobb álma is valóra vállt ebben az évben, a neves Cruftson vehettem részt, és két lehengerlő golden retrievert vezethettem fel a kedvenc vonalamból, Lewist a veterán kant és Molliet a postgrad szukát.. Azon a héten rengeteget tanultam, kutyákról, emberekről, kiállításokról, és kapcsolatokról, egész évre hatalmas lendületet adva a show világhoz. Köszönöm mindenkinek aki részese volt ennek a hétnek, örök élmény marad!!!
Az év másik nagy kiállítása amin részt vettem, az Európakutyakiállítás volt, ahol csütörtökön Jamie szuperül teljesített, kitűnő minősítést kapott. Vasárnap szuper vizslás társaságban volt szerencsém tölteni a napot, Gildét vezettem fel, a német vizslát, aki kitűnő 4. lett.
Nálunk töltött még egy kis időt Jagod a minibull is, és Eve a kicsi golden is. Ezek a nálunk lakó kutyák mind mint hatalmas élményt és tudást adtak nekem. Minden kutya más és más, minden kutyához más és más praktikákat kellett bevetni. Imádtam új dolgokat kitalálni, új problémákat megoldani, és látni, hogyan fejlődnek a kutyák napról napra.
Kiállításokon kívül számos más programon vettünk részt, mint a Német Vizsla Klub rendezvénye, ami talán az év egyik legszuperebb hétvégéje volt. Fergeteges társaság, nagyszerű, nagyon felszabadult hangulat, rengeteg új ismerős, akik mind mind nagyon kedvesek és nyíltak voltak velem az első pillanattól.
Számos embernek kéne idén köszönetet mondanom idén, de főként a gazdiknak, akik végig bíztak bennem, és mellettem álltak. Köszönöm Pisti és Zoli a támogatásotokat, a szuper beszélgetéseket, és azt, hogy mindig megbecsültétek a munkámat. Karácsony Petrának a bizalmat, hiszen jól tudom mennyire gazdis Hanna, és ez mekkora bizalmat
Csizmadia Blankának, hogy a legjobb barátnőm, és mindig mellettem állt, mindig meghallgatott, és, hogy életében először "handlerre" bízta a kutyáit, és megkért, hogy a huskykat felvezessem.
Ivettnek a sétákat, segítséget, fotókat, támogatást, mindent!!!
Farkas Mártának a heti rendszerességgel ismételt hasznos, mély, elgondolkodtató és szakmai telefonálásokat és hát, tudod jól mi mindent Márti.
Életem legszebb éve volt az idei, és egyben a legrosszabb. Nehéz elfogadni Ingrid elvesztését, ám tudom, mennyi mindent tanított az utolsó napjaiban is nekem. Rengeteg barátot szereztem idén, és sok igazáén nagy tudású embert ismerhettem meg, rengeteget változtam, és fejlődtem.
Ingridkével nem sok rendezvényen vettünk részt idén, ám annál jobban éreztük magunkat. Nem voltak kötöttségek, nem harcoltam vele többet, elvoltunk a mi kis világunkban és elfogadtam azt, amink van. Megmérettük magunkat az Első Országos Bajnokságon ahol negyedikek lettünk, és a Második Éjszakai Dogdance kupán ahol életünkben először első helyezettek lettünk.
Ingrid nagyon nagy segítségemre volt ebben az évben. Példásan viselkedett a nálunk vendégeskedő kutyákkal, egyszerű, érthető szabályokat állított fel nekik, ezzel megkönnyítve az új helyre szokásukat. Ian tanításában is sokszor segítségemre volt, ha nem ment valami, ő mindig ott volt, és megmutatta.
Igazi, bohém kutya maradt augusztusig, onnantól hirtelen rohamosan romlott az állapota, október közepén izomsorvadást diagnosztizáltak nála, majd december 5-én búcsút mondtunk egymásnak. Még mindig szörnyű az érzés és nem tudom felfogni a történteket...
Ian kitett magáért az évben. Kiállításokon mutatta meg magát (több kevesebb lelkesedéssel), szuper eredményeket hozva nekünk. Mrs Penny Gowland bírónő népes osztályban második helyezésre rakta, majd itthon is szépen szerepelt, Junior Champion lett 4 kiállításból, ebből kétszer a legszebb fiatal golden is lett, egyszer pedig fajtacsoportjában a legszebb fiatal, Special kiállításon fantasztikus bírálattal a legszebb fiatal kan lett. Ősszel a legszebb kan egy nemzeti kiállításon, valamint szerbiában két kiállítással teljesítette a Szerb Championátus kiállítási feltételeit, és egy CACIB címet is bezsebelt.
Két dogdancing versenyen indultunk hobbi osztályban, ahol nagyon nagyon jól éreztük magunkat, és azt hiszem, készen állunk, hogy jövőre hivatalos osztályban mérettessük meg magunkat.
Példaértékűen viselkedett ott is, ahol igazán kellett neki, ősszel sikeres vadászati alkalmassági vizsgát tettünk, ami mindkettőnknek nagyon nagy lépés volt. Nyártól egészen mostanáig kiváló társam volt vadászatokon, és igazán büszke vagyok rá, decemberben pedig részt vettünk életünk első retriever trainingjén. Nekem nagyon sokat kell még tanulnom, de azt hiszem, még sok szép pillanat vár rám.
Borsika, csapatunk legújabb tagja idén született meg Barátomnál, majd a sors úgy hozta, hogy nekem is közöm lett a kicsi lányhoz. Kiállításokon szépen szerepelt, Baby Best in Show címet is bezsebeltünk ősszel. Egy igazi kis tündér kutya tele will to pleasez-zel, aki a mezőn megy mint a puskagolyó, vagy ahogy mondani szokták, mint a paraszt. :)
Kutyakiállítások tömkelegén vettünk részt, hatalmas sikereket értünk el, olyanokat amiket sosem gondoltam volna.
Idén rengeteg "új" kutya érkezett csapatunkba, szinte csak új fajtákkal dolgoztam ebben az évben. Első sorban az Ikrek, Flipp és Fruzsi, akik az első napon a szívem csücskei lettek, és a mai napig rajongok értük. Számos fantasztikus eredményt értek el, Flipp fajtacsoport győztes lett nemzetközi kiállításon, többször fajtagyőztes lett, míg Fruzsi számtalanszor volt legszebb szuka tesója mögött.
Kuvaszosok világába is bepillanthattam a Varga családnak köszönhetően, valami egészen új dolgot mutattak ezek a kutyák, főként Bátor nekem. Sosem láttam még kutyát így emlékezni, és így szeretni egy olyan embert, akivel csak egy hetet töltött el.
A kutya aki legtöbbet tanított nekem talán Chelsea, a labrador, aki úgy érkezett hozzám, hogy sosem volt rajta póráz, és nem hittem, hogy valaha is elérek vele valami változást, ám erre sikerült rácáfolnia, két hét után Junior Best in Show-t és Fajtacsoport 2. helyezést nyertünk tavasszal, majd ősszel Fajtacsoport harmadikak lettünk.
Igaz, egyszer már a BIS körben volt a kezeimben, de idén kezdtünk el együtt dolgozni Hannával, a samoyeddel, aki szintén szuperül helyt állt, és számos CACIB és BOS eredménnyel, valamint egy Fajtacsoport győztes címmel gazdagodtunk.
Életem egyik nagy élménye volt, hogy huskykat vezethettem fel az őszi Komáromi duplaCACIBon, ráadásul, legjobb barátnőm két szépségét. Nina meglepően gyorsan rámhangolódott, és úgy dolgozott velem, ahogyan még talán egyik kutya sem, ezzel Working Best in Speciality Show-t nyertünk, míg Koda a három hónapos baba példaértékűen mutatta magát, és egy Baby-Puppy BISS 2. helyezést zsebelt be magának.
Thuli a chesapeak bay retriever is sok újdonságot tanított meg nekem, számos csodás élménnyel gazdagított engem, egyszer s mindenkorra beleszerettem a fajtába.
A régi motoros Argo is szépen teljesített, CAC címek sokaságát szerezte, az utolsó szeptemberi kiállításon pedig egy élmény volt vele együtt dolgozni.
Idén lezárult egy fejezet az életemben, kinőttem a junior handler korosztályból, még azért versenyeztem egy pár helyen, 3x reserve, illetve 3x első helyezett lettem, így, hogy nem volt tétje az évnek, nagyon jól éreztem magam minden versenyen. Miután kinőttem, a senior handlerek versenyében igyekszem indulni minden alkalommal, amikor indítanak ilyen kategóriát :)
Életem egyik legnagyobb álma is valóra vállt ebben az évben, a neves Cruftson vehettem részt, és két lehengerlő golden retrievert vezethettem fel a kedvenc vonalamból, Lewist a veterán kant és Molliet a postgrad szukát.. Azon a héten rengeteget tanultam, kutyákról, emberekről, kiállításokról, és kapcsolatokról, egész évre hatalmas lendületet adva a show világhoz. Köszönöm mindenkinek aki részese volt ennek a hétnek, örök élmény marad!!!
Az év másik nagy kiállítása amin részt vettem, az Európakutyakiállítás volt, ahol csütörtökön Jamie szuperül teljesített, kitűnő minősítést kapott. Vasárnap szuper vizslás társaságban volt szerencsém tölteni a napot, Gildét vezettem fel, a német vizslát, aki kitűnő 4. lett.
Nálunk töltött még egy kis időt Jagod a minibull is, és Eve a kicsi golden is. Ezek a nálunk lakó kutyák mind mint hatalmas élményt és tudást adtak nekem. Minden kutya más és más, minden kutyához más és más praktikákat kellett bevetni. Imádtam új dolgokat kitalálni, új problémákat megoldani, és látni, hogyan fejlődnek a kutyák napról napra.
Kiállításokon kívül számos más programon vettünk részt, mint a Német Vizsla Klub rendezvénye, ami talán az év egyik legszuperebb hétvégéje volt. Fergeteges társaság, nagyszerű, nagyon felszabadult hangulat, rengeteg új ismerős, akik mind mind nagyon kedvesek és nyíltak voltak velem az első pillanattól.
Számos embernek kéne idén köszönetet mondanom idén, de főként a gazdiknak, akik végig bíztak bennem, és mellettem álltak. Köszönöm Pisti és Zoli a támogatásotokat, a szuper beszélgetéseket, és azt, hogy mindig megbecsültétek a munkámat. Karácsony Petrának a bizalmat, hiszen jól tudom mennyire gazdis Hanna, és ez mekkora bizalmat
Csizmadia Blankának, hogy a legjobb barátnőm, és mindig mellettem állt, mindig meghallgatott, és, hogy életében először "handlerre" bízta a kutyáit, és megkért, hogy a huskykat felvezessem.
Ivettnek a sétákat, segítséget, fotókat, támogatást, mindent!!!
Farkas Mártának a heti rendszerességgel ismételt hasznos, mély, elgondolkodtató és szakmai telefonálásokat és hát, tudod jól mi mindent Márti.
Életem legszebb éve volt az idei, és egyben a legrosszabb. Nehéz elfogadni Ingrid elvesztését, ám tudom, mennyi mindent tanított az utolsó napjaiban is nekem. Rengeteg barátot szereztem idén, és sok igazáén nagy tudású embert ismerhettem meg, rengeteget változtam, és fejlődtem.
Megjegyzések