Eve egy hónapja nálunk

Szeptember vége felé megkeresett Sebestyén Zsu, hogy vállalnám-e, hogy az egyik golden retriever kölykét az alomból szocializálom (ami pár kicsit talán kevésbé IQ bajnok olvasónknak elmagyarázva nem egyenlő a rehabilitációval. Egy kutya sem volt nálam rehabilitáción. Flipp és Fruzsi sem. rehabilitáció = helyreállítás, míg a szocializáció =  társadalomba való beilleszkedés folyamata, így remélem világos, és a pletykák az Ikrekről végre megszűnnek), hiszen nekik az Őrségi álomházuknál nem sok lehetőség van erre. Soltvadkert szuper hely ebből a szempontból, vannak csendes, kihalt utcák, míg a központ időnként egy hangyabolyra hasonlít a sok cukrászdába igyekvő turistától. (Jó)Kutyás ismerősökben sem fukarkodom, így e téren sem sok akadályban ütközöm. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a két saját kutyám kiváló szocializációs kutyának bizonyul, bizonytalanabb kutyákkal csodálatosan kommunikálnak.

Eve október elején érkezett hozzánk, szöszik legnagyobb örömére. Kezdeti szeppentség amit az új terület, ingerek, kutyák, és anyu, gazdi és a tesók hiánya okozott gyorsan feloldódott, és fél óra után hatalmas party kerekedett az udvarunkon. 

Eve sokmindent megtapasztalt nálunk, ő volt az első kutya, aki nem főként kiállításra felkészítés miatt érkezett. Szépen lassan megismerte a város rejtelmeit, csatornafedőket, kamionokat, ugató kutyákat, idegen kutyákat, idegen embereket, tömeget, fedett buszvárótermet, boltot, bicikliket, és még sorolhatnám. 

Szinte rögtön a mély vízbe ugrottunk, hiszen első hétvégén, a Komáromi CACIBon velünk tartott. Velünk aludt Komárnóban, rájött, a nagy kutyatömeg tök jó buli, lehet játszani, a zajongó, kiabáló esti szórakozóhely előtti fiatalok csupa finomságot osztogatnak (amit én adtam nekik persze) no meg sok simit lehet kapni tőlük. A lufik sem bántanak, ahogy a lépcsőzés is klassz dolog, még ha hangos is. 

A következő héten először hallott lövést (amire egyébként fel sem figyelt) a német vizslás CACIT-on, hatalamsat játszott weimarenerekkel, az önbizalma pedig percről percre nőtt. Ian sokat volt mellette, az ő nyugodtsága mindig átragadt a kicsi lányra is, így később ugyanabban a helyzetbe már magabiztosan vágott bele.

Hihetetlen volt a változása, három hét alatt más kutya lett belőle, mintha kicserélték volna. Pimasz, rosszcsont, magabiztos, életvidám lányka lett. Biciklisekhez farokcsóválva ment oda, kutyákkal pedig hatalmas magabiztossággal közeledett.