Apróvad szezon 2014-2015
Miután Ian sikeresen teljesítette a VAV vizsga követelményeit már alig vártam, hogy 'élesben' is kipróbálhassam, miként remekel a nagyfiú. Előtte is voltak szárnypróbálgatásaink, de társas vadászaton még nem debütált.
Legjobb, és legszívetmelengetőbb élményeim talán a december 14-i bátaszéki vadászatról származnak. Nagyon nagyon nem voltunk toppon, és előző hétvégén, Pirtón nem igazán éreztem jól magam Iannal, nem voltam a helyzet ura Ingrid halála után.
Ezért a hajtás elején pórázon indultunk el, úgy gondoltam, a szántáson nem sok jelentősége van, hogy Ian el van engedve, vagy sem. A nyúl ugrik ígyis, úgyis.
Vendéglátónk, Dani apukája jött mellettem, és lőtte meg Ian elő, úgymond igazi nyulát. Ez volt az első vad amit látott Ian elpusztulni. Póráz le (milyen jó is a retriever póráz) Iant pedig indítottam. Hiába mélyszántás, hiába nehéz körülmények. Csak úgy suhant, repült a nyúlért, majd nagyon boldogan hozta nekem vissza a szántáson. Minden habozás nélkül felvette, mint aki már több száz nyulat vett fel. No igen.... EZ tempó volt....
Felváltva volt pórázon, és póráz nélkül, attól függően, hol hajtottunk. Kicsivel később jobbról jött a nyúl, mi az 5.-6.-ak lehettünk jobbról a hajtásban. Nem tudom, páncél volt-e azon a nyúlon vagy mitől volt ilyen ellenálló, rengetegen kidupláztak rá, mégis futott tovább, majd Dani megsebezte, lelassította, végül Gergő hozta terítékre. Vagyis, azt hittük. Sebzett nyúlra nem akartam még ráengedni, egy rutintalan kutya kedvét igen könnyűszerrel elveheti egy tapsifüles. Már száguldott is a nyúlért, amikor az ismét nekilódult. Az én egyetlen, drága aranyszívű kutyámat sem kellett félteni, akiről azt hittem, a légynek sem tud ártani. Nem sokat teketóriázott, habozott, vagy bizonytalankodott. A vérében volt, és az a nyúl kellett neki, megharcolt vele rendesen. A győzelemtől mámorosan hozta, én meg siettem elébe, nem egy egyszerű dolog ám ez a szántás, el kell, hogy mondjam. Örültem nagyon, hogy Gergő első szajkóját, és első nyulát is az én mihaszna retrieverem hozta el :)
Nem is olyan sok idő múlva értünk el egy náddal körülfogott helyre, ahol meg is állt a hajtás egy jó 10 percre. Folyamatosan lehetett hallani a "kakas, kakas jobbra" kiáltást, két kakas le is esett. A második sebzetten, mind a kettőt Ian hozta be, Dórát a háta mögé utasítva pillanatok alatt. A sebzett nyúl után, a fácán már gyerekjáték volt.
Sok szép pillanatunk volt még, gyönyörű mezei keresések, egyik hétvégén, a számunkra utolsó hajtáson, december 31-én pedig két kutyával mehettem a Decsi Társaság utolsó hajtására.
Ian itt is töltött egy kis időt lábnál, akkor már tudtam, túl nagy teret hagytam neki, és ha WT-re akarok menni vele, meg kell szoknia a lábnál sétálást. Fantasztikus élmény volt egy retrieverrel a balomon, és egy csodálatosan kereső vizslával előttem hajtani. Argó csodaszépen dolgozott, Zoli igazán jó munkát végzett vele.
Köszönöm a lehetőséget mindenkinek!
Első vadászatunkat nagy valószínűséggel úgy vártam, mint egy első puskás vadászatát váró vadász. Igazi első bálozók voltunk, habár én 4 hajtáson már részt vettem előtte, de ott dolgom nem sok volt, és nem is éreztem át annyira az egész hangulatát mint kutyával.
Így 2014 november 8-án nagy izgalmakkal keltem fel, és öltözködtem a nagy naphoz. Féltem, hogy a kutyám szörnyen fog viselkedni, izgultam, hogyan fogunk teljesíteni. Vajon mi lesz? Fog dolgozni? Vagy mihaszna lesz? Esetleg az első alkalommal lelép? Egyáltalán mit fognak szólni a valószínűleg sosem látott fajtához? Tudtam, a társaságban senki sem vadászik retrieverrel.... Más a stílusa mint a vizslának, és istenigazából az elállósorban lehet őket igazán kihasználni egy nagyobb terítékes vadászatnál, de szerintem a hajtósorban is igazán hasznos jószág.
Nagy izgalommal vettem le róla a pórázt, és indítottam útjára a hajtás kezdetekor. Szorongattam a sípomat, hiszen beszélni aligha tudtam volna neki, úgy el volt szorulva a torkom. De aztán csak felengedtem, és hagytam, had dolgozzon. Ment is ő, mint a puskagolyó, keresett szépen.
Első hajtás befejeztével, egyre nagyobb jókedvemben vettem észre, hogy hatalmas vértócsa alakult ki Ian alatt.... Elvágta a csánkjánál valami a lábát, és nem túlzok, hogyha azt mondom, ömlött belőle a vér. Tudtam, számunkra vége a nagy hajtásnak... de miért? miért pont most? Csak mi lehetünk ilyen szerencsétlenek..... Felszálltunk a kocsira, de már pár perc múlva el is állt a vérzés.. amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is múlt el. Egy hajtást kihagytunk, utána viszont úgy gondoltam, visszatérhetünk a szőrmókkal.
Egy patak két oldalát hajtottuk, mi mentünk utoljára Gergővel, Dórával és Lackóval. Dóra éppen tüzelés előtt állt, és ilyenkor nem sok kedvvel erőlteti meg magát, ha nem muszáj... Ian annál inkább... Igaz, folyamatos biztatással, de fantasztikusan keresett az emberek számára járhatatlan, sűrű növényzetben. Amikor tudtam lementem hozzá, de a biztatásnál többet én sem tudtam segíteni.
Egyik pillanatban megtorpant, majd rebbentek előtte a fácánok.... két tyúk, egy kakas. Jaj, de szép látvány is volt!!!
Le a kalappal Ian előtt, sérült lábbal, nem egyszerű növényzetben, amilyet még sosem tapasztalt.... Na igen, ekkor hihetetlenül hízott a májam, dagadt a mellem, és hatalmas mosoly terült el az arcomon.
Sajnos a következő hajtásban elkezdte fájlalni a lábát, így visszatértünk a kocsira, de egyébként is, csak egy hajtás maradt már hátra.
 |
| Decs VT, 2014.11.08. |
Minden hajtást aligha tudok felidézni, összefolynak az élmények. Szép pillanatok azért maradtak meg :) Ian első elhozása egy szajkó volt, amit Gergő lőtt. Jaj, de örültem neki, hogy Macesz hozta neki! Hasonló szép élmény az első nyula, amire nem is számítottam, egyszercsak megjelent a szájában egy hatalmas nyúllal, alig bírta el szegénykém!
 |
| Decs VT, 2014 |
 |
| Decs VT, 2014 |
Ezért a hajtás elején pórázon indultunk el, úgy gondoltam, a szántáson nem sok jelentősége van, hogy Ian el van engedve, vagy sem. A nyúl ugrik ígyis, úgyis.
Vendéglátónk, Dani apukája jött mellettem, és lőtte meg Ian elő, úgymond igazi nyulát. Ez volt az első vad amit látott Ian elpusztulni. Póráz le (milyen jó is a retriever póráz) Iant pedig indítottam. Hiába mélyszántás, hiába nehéz körülmények. Csak úgy suhant, repült a nyúlért, majd nagyon boldogan hozta nekem vissza a szántáson. Minden habozás nélkül felvette, mint aki már több száz nyulat vett fel. No igen.... EZ tempó volt....
Felváltva volt pórázon, és póráz nélkül, attól függően, hol hajtottunk. Kicsivel később jobbról jött a nyúl, mi az 5.-6.-ak lehettünk jobbról a hajtásban. Nem tudom, páncél volt-e azon a nyúlon vagy mitől volt ilyen ellenálló, rengetegen kidupláztak rá, mégis futott tovább, majd Dani megsebezte, lelassította, végül Gergő hozta terítékre. Vagyis, azt hittük. Sebzett nyúlra nem akartam még ráengedni, egy rutintalan kutya kedvét igen könnyűszerrel elveheti egy tapsifüles. Már száguldott is a nyúlért, amikor az ismét nekilódult. Az én egyetlen, drága aranyszívű kutyámat sem kellett félteni, akiről azt hittem, a légynek sem tud ártani. Nem sokat teketóriázott, habozott, vagy bizonytalankodott. A vérében volt, és az a nyúl kellett neki, megharcolt vele rendesen. A győzelemtől mámorosan hozta, én meg siettem elébe, nem egy egyszerű dolog ám ez a szántás, el kell, hogy mondjam. Örültem nagyon, hogy Gergő első szajkóját, és első nyulát is az én mihaszna retrieverem hozta el :)
Nem is olyan sok idő múlva értünk el egy náddal körülfogott helyre, ahol meg is állt a hajtás egy jó 10 percre. Folyamatosan lehetett hallani a "kakas, kakas jobbra" kiáltást, két kakas le is esett. A második sebzetten, mind a kettőt Ian hozta be, Dórát a háta mögé utasítva pillanatok alatt. A sebzett nyúl után, a fácán már gyerekjáték volt.
 |
| Bátaszék 2014.12.14. |
Sok szép pillanatunk volt még, gyönyörű mezei keresések, egyik hétvégén, a számunkra utolsó hajtáson, december 31-én pedig két kutyával mehettem a Decsi Társaság utolsó hajtására.
Ian itt is töltött egy kis időt lábnál, akkor már tudtam, túl nagy teret hagytam neki, és ha WT-re akarok menni vele, meg kell szoknia a lábnál sétálást. Fantasztikus élmény volt egy retrieverrel a balomon, és egy csodálatosan kereső vizslával előttem hajtani. Argó csodaszépen dolgozott, Zoli igazán jó munkát végzett vele.
 |
| Pirtó, Patkó-tó VT, 2014.12.06. |
Hát, ezek a mi élményeink első szezonunkról. Még van több mint 20 nap a fácánok szezonjából, de számunkra már befejeződött. Most kemény munka vár ránk az idő visszaszámlálása mellett.
De egy biztos.... A vadászat egyszer s mindenkorra mélyen belopta magát a szívembe... Talán mindig is ott volt egy szikra belőle, és most uralkodott el felettem.Köszönöm a lehetőséget mindenkinek!
Megjegyzések