Huntingsource training - 2015.02.22.

Vasárnap reggel 9 kor találkoztunk "Argo Zolival" Kecskeméten, a szokott helyen, majd nekiláttunk "betörni" Pistiékhez - no persze, mielőtt rendőrséget hívnátok, nem volt ez igazi betörés, csak elhoztuk a fácánkakasát, természetesen a beleegyezésével. Úgy gondoltam, kapva kapok az alkalmon, és Argó előző napi gyakorlópajtijával, egy fácántyúkkal gondoltam, kicsit mi is gyakorlunk egyet Iannal. Rég volt már, hogy cold game-mel tudtam gyakorolni vele, az elmúlt időszakban az egyetlen vadhoz kapcsolódó élménye csak a jó öreg, már bundáját dobáló nyuszis dummyval volt, mostanság inkább a standard vászonborítású dummykkal gyakorolunk.

Először kapott egy töréses, kb 50-60 m hosszú vonszalékot. Az tuti, hogy nem felejt egykönnyen, amint fektettem vonszalék előtt már nyújtotta a nyakát és indult meg leszegett orral a csapán. Szépen kidolgozta a törésig, ahol pont bekerült úgy szél alá, hogy felkapta az orrát, és légszimattal kereste meg a madarat.

Borsikát is kipróbáltuk, bár ő még inkább légszimattal próbálkozott, és úgy kereste a fácánt.
Iant is akartam kicsit kerestetni, de annyira az előző két csapán dolgozott, hogy nem volt valami egyszerű dolgom. No, mindegy, jól éreztem magam, és Ian is dolgozott végre újra madárral.

9-kor volt gyülekező a Tónál a Huntingsourceos retrieveres csapattal. 8 páros érkezett aznapra, és hát, a legtöbbjük kan volt.... Csak úgy lestem, milyen hörgésre, morgásra érkeztünk meg :) Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a line up-ban a kutyák végig peckesen ültek, erejüket fitogtatták a feladatok közben. Ez elég nagy energiákat követelt az összes kutyától, aminek eredményeképpen hulla fáradtak voltak a training végére.... No, de ne szaladjunk ennyire előre.

Először egy kicsit nyugtatósabb feladatok következtek, helyben maradás, pár kutya szlalomozott a sorban, illetve egy kis lábnálkövetés ültetéssel, közben néhány jelölés. 

Aztán következtek az izgi, kihívással teli feladatok, memoryk. Gábor egy jó 150 m-re, legalábbis mi Györgyivel annyira tippeltük kidobott pár dummyt, majd más jelölések, feladatok következtek. Imi kiküldte Frostyt, majd mi következtünk ugyanoda Iannal.... Hát, mondom nagy csoda kell, hogy Ő addig elmenjen, rég volt már, hogy látta esni a dummykat, meg amúgy is nagy a táv, nagy a szél, tuti elviszi őt. Szuggerálásom, vagy telepátiám, nevezzük akárhogy úgy néz ki, jól működött - vagy szimplán a kutyám volt ügyes - és habár a szél el is vitte őt jó pár fokkal, de amint elérte az első dummy vonalát fordult, és hozott egyet. 

Csináltunk pár olyan feladatot ahol egy-egy facsoport, vagy erdősáv mögé dobták a dummyt, Ian egész jól megoldotta őket. 

Az utolsó feladatunk egy kicsit komplikáltabb feladat volt, egy dummy oldalra, egy pedig messzebb, az erdő mögé. Hát, nem ment elsőre, de aztán csak csak megoldottuk :)

Nagyon nagyon jól éreztem magam, kellemesen elfáradtam, és nagyon büszke voltam a kis lökött gyerekre. Minden alkalommal meglepődöm, hogy mikre képes a kutyám, sosem hittem, hogy ezeket a dolgokat elérjük valaha is :) és mi jön még?! :)

Hatalmas köszönet Szendrei Nikinek és Deák Gábornak a sok hasznos tanácsért, trainingért, képekért... mindenért!!!